Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-09-23 / 38. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. szeptember 23. 7 Jegyzetlapok (Napló, 2012) Kőkrisztusok. Ott állnak az út men­tén. Nap süti őket, havas szél veri, vad vihar. Tekintetük elmosódik, de ott érezzük a hátunkban. „Ma tettél vala­mi jót?” - kérdezik némán. Azután to­vább a Balaton partján. Ismeretlen, szép nevű, tiszta falvak. Hatalmas, öreg fa mellett kopott harangláb, éppen is­tentiszteletre szólítja az embereket a harangszó. Megállunk, hallgatjuk a gyönyörű zsoltárokat, és elindulunk befelé. Kedvesen fogadnak, mintha ré­gen látott vendégek lennénk. Felénk tartják az énekeskönyvet, a végén a szomszédban az udvaron kaláccsal, szőlővel és borral is megkínálnak. * * * Kis háborúk. Keleten tovább tart a háború. Egy elcsitul, új lobban láng­ra. Parázsló gyűlölet mindenütt, és öngyilkos merénylők, akik boldogan dobják el fiatal életüket. Az anyák mu­togatják halott fiaik képét: „Már a pa­radicsomban vannak!” - zokogják örömükben. Ezt nem lehet megérte­ni, európai szívvel felfogni. Iszapos ez a vidék, beláthatatlan minden forra­dalom és polgárháború. A távol-ke­leti táj, homokóraidő és ember kiis­merhetetlen. Megérteni és megváltoz­tatni felesleges. Ez labirintus, ebben csak eltévedni lehet. # % * A szemlélődő. „A legveszedelme­sebb ember a világon a szemlélődő - írja Vasadi Péter -, akit senki nem irányít.” Ő csak saját látomásában, igazában bízik. Az ilyen ember semmire nem figyel, a belső hang­ra sem. Nem jut eszébe Isten ke­resztje, szenvedése a szálkás halál­fán. Igaz, nem könnyű, mert Jézus Krisztus szava nemcsak szelíd és biztató, de kardnál is élesebb. Mi óv meg bennünket az ártó ön­bizalomtól? Mindenekelőtt az igazi alázat. Hiszünk magunkban, de tud­juk, milyen kicsik és kevesek va­gyunk egyedül. A teremtés végtelen­jéhez képest porszemek. A Teremtő alázatos embere csen­des, türelmesen építkező, fáradhatat­lan szorgalmú és boldogságát szétosz­tó. Hétköznapi kis csodákra képes, és nagy dolgokra: apró közösséget és egész országot gazdagít tetteivel. Hi Hí % Marcus Aurelius. Kedves, régi köny­vem, egy időben mindennapi olvas­mányom. Valahová elkeveredett, s most újból rátaláltam. Hihetetlen az Elmélkedések gazdagsága és bölcses­sége. Csak ámul az ember, honnan tu­dott a nagy hadvezér ennyi mindent az életről? Vér és fegyvercsörgés kö­zött hogyan bírt tisztán látni és üzen­ni évszázadokon át a mába. Az utolsó, tizenkettedik könyvben így töpreng mécsese fényében: „A vi­lágban vagy kényszerű végzet és áthághatatlan rend, vagy kéréssel en­gesztelhető gondviselés, vagy szeszé­lyes, gazdátlan összevisszaság ural­kodik. Ha az áthághatatlan végzet: akkor mit tusakodol ellene? Ha a ké­réssel engesztelhető gondviselés: akkor tedd magad méltóvá az isten­ség segítségére. Ha pedig gazdátlan zűrzavar: akkor örülj, hogy ebben az áradatban van benned irányító ér­telem...” * * * Régi emlék. Most villant belém az alkonyi kép. A bolgár kolostor szél verte, vastag fala, a lesüllyedt küszöb, amely elkopott a megszámlálhatat­lan lépéstől. Kint verőfény, bent csendes félhomály. A dombon nyer­sen faragott kőkereszt. A kora arany őszben sétálva föltűnt Krisztus átszö­­gelt lába: fényesre csiszolódott. Hány ujj érinthette évszázadok alatt, és hány kérés fogalmazódott meg az ott járók ajkán! # * * Szegénység. Köröttem éheznek, nyomorognak, koldusok kéregetnek az utcasarkon. Erre kellene gondol­nom naponta, mindig, még akkor is, ha egyre jobban sodródom a szegény­ség felé. Azért, mert tehetetlen va­gyok, és van fedél a fejem felett. Nem gyógyuló seb ez a bűntudat, és öröm is: nem köteleztem el magam senki felé, nem tartozom senkinek, nem kérek semmit. Egyedül Istennel beszélem meg a dolgaimat. Hí * % Öreg tengeri medve. Véletlenül ke­rültünk egymás mellé a vonaton. Arany szegélyes sapkájából, díszes ruhájából arra következtetek, hogy tiszt lehetett nagy, komoly hajókon. Szegedre igyekszik, testvérét láto­gatja meg, talán utoljára. Margit sú­lyos beteg, és az idő is gyorsan múlik, mire kimondjuk, már vége az életnek. Finom svájci mogyorós csokoládé­val kínál, azután az elröppent évek­ről kérdezem. „Isten mentsen a ten­geri viharoktól” - mondja elkomoru­ló arccal. Ilyenkor a nagy hajók nem tudnak beállni a kikötőbe. Bolyong­nak egész éjszaka a nyílt vízen; olyan hatalmas hullámok csapkodnak, hogy dióhéjként a mólóhoz kergeti őket. Az apró halászbárkák a part mellett vesztegelnek napokon át. „Két sze­memmel láttam - folytatja hosszú csend után -, milyen óriási halakat dobált ki az örvényes mélység.” Iszo­nyú erők feszülnek egymásnak a sö­tét szakadékban. Hi Hí * Országjárás. Krúdy többször leírta, hogy a régi vasútállomásoknak meg­volt a saját szaguk. Szülővárosom ki­sebb megállója mindig csupa füst volt, a szegedi nagy szatyros kofák­kal teli. A Dunántúlon a várótermek melegek voltak, a restik pultján szá­raz szendvicsek, ihatatlan kávé... A termek, a kinti, elvadult fák, száradó virágok a kővályúban és főleg a vára­kozó emberek szaga elárulta, hol vagyok, s mikor érek utam végére. Fi­atalon sokat jártam az országot; a fér­fiak nyitottabbak voltak, az asszonyok beszédesek és vidámak. Mára eltűnt minden. Izek és illa­tok; valahogy minden egyforma ar­cot öltött. Új, lebegő alakok népesí­tették be a pályaudvarokat: csavar­gók és hajléktalanok koldulnak. Ha nem jön össze a pohár borra való pénz, ordítanak. Nyáron valami hűs sarkot keresnek, télen vacognak a huzatos hidegben. Hi HU Hí Szeptember. A hónap második hete, de én már Petőfi szívverésritmusú versét mondogatom. Meg-megál­­lok, ahogy elakadok egy pillanatra, de azután röpítenek a sorok tovább. Tartalma egyszerű. És mégis ott rej­tőzik benne a mindenség. A hu­szonöt éves költőn átfut az öregség, az elmúlás szele Költőn, a szerelem gyorsan ellobbanó lángja. „Még nyílnak a völgyben a kerti vi­rágok, / Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt...” Dúdolom a sorokat, ahogy sé­tálok a kilobbanó alkonyi úton. A na­pok még melegek, sőt néha tüzesek is. A hegyen túl töltik a hordókat, szüre­telnek, és valahol még messzebb sze­relik a bombákat a repülőkre. Hábo­rú és béke, hány ezer év óta. És med­dig? Ki tudja? Megállók, és várakozom. Hi Hí Ht Borzalmak évada. Lakhatatlan a Föld. Borzalmas a világ, amerre né­zek, mindenütt kis háborúk és szen­vedések. Ártatlanok ezrei, gyermekek százai a halottak között! Csak Róma van, ódon szépségével, Krakkó meg­számlálhatatlan templomával. S né­ha egy igaz barát, és a könyvek, Jo­hann Sebastian Bach mindenségbol­­tozatú zenéje... Este egy-két pohár vörösbor a sebzett szív gyógyítására. Minden más fékezhetetlen gyűlölet és véget nem érő pusztítás. Talán se­gít Isten, nem feledkezik meg rólunk - magyarokról. Hi Hi Hí ■ Az idő múlása. Ijesztően rövid az év, alig kezdődött el, máris szeptember­nél tartunk. Szinte égetett augusztus, lángolt, lobogott, és már a múlté. El­képesztő, milyen gyorsan elrepült egy hét. Ez a nap is, most kezdtem össze­gyűjteni friss jegyzeteimet, és már itt az este. Az éj. És a holnap. Eltelt az élet is. ■ Fenyvesi Félix Lajos HIRDETÉS_____________;_____________________________________________________________ Meghívó óvodai évfordulós ünnepségre „Áldott az Úr!Napról napra gondot visel rólunk...” (Zsolt 68,20) Szeretettel hívjuk és várjuk óvodánk indításának huszadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségünkre szeptember 23-án, vasárnap délelőtt 10 órára. Helyszíne: Alberti Evangé­likus Egyházközség Óvodája (2730 Albertirsa, Pesti út 104.). Program 10.00: Ünnepi hálaadó istentisztelet a templomban 11.00: Gyermekek műsora, köszöntők, visszaemlékezések az óvodában 12.00: Állófogadás az óvodában 13.00: Óvodatörténeti kiállítás megtekintése, gyermekprogramok Az Alberti Evangélikus Egyházközség Óvodája és gyülekezete A Páratlanklub következő alkalmát szep­tember 26-án, szerdán 18 órai kezdettel tartja az MEE Országos Iroda utcai termében (Üllői út 24.). Dr. Fischl Vilmos MEÖT-főtitkár Fér­fias vallás?! - Együttélés az iszlámmal címmel tart előadást. Minden érintettet, érdeklődőt sze­retettel várnak a szervezők! Közgyűlési meghívó Tisztelettel és szeretettel hívjuk a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület Köz­gyűlésének szavazati és tanácskozási joggal ren­delkező tagjait, valamint az érdeklődőket a ke­rület szeptember 21-22-én Kőszegen tartan­dó alakuló közgyűlésére (Kőszeg, Árpád tér 1.). Krisztus képe a zsidó ünnepekben Az EBBE őszi sorozatának első előadása ► Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület őszi előadás-sorozatának témájául a zsidó ünnepek keresztyén jelentőségét választotta. Az ötré­szes sorozat előadója Avi Snyder (képünkön), a Zsidók Jézusért szerve­zet európai és magyarországi vezetője. Az első alkalmat szeptember 13- án tartották a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának külső termében, s ezen a résztvevők a rós ha-sána - jóm teruá, valamint a jóm kippur ünnepek üzenetével ismerkedhettek meg. Az est imakö­zösséggel és Snyder áhítatával kezdődött, Tar Kata tolmácsolásában. Az ószövetségi ünnepeken keresztül megláthatjuk, ahogyan az Örökkévaló rámutat a Messiás Jézus­ra - kezdte előadását a missziói szervezet vezető­je. Nem véletlenül mond­ja Jézus: „Ha hinnétek Mó­zesnek, hinnétek nekem’.’ (Jn 5,46) Az áldozati rend­szerben is felfedezhetjük az utalást. Hi­szen kifejezi mindnyájunk bűnös létét, amely miatt szükség van a bűnökért bemutatott áldozatra. Az áldozatbe­mutatás során egy egészséges, hibát­lan állatot a kegyelmes Isten helyette­sítő áldozatként fogad el, így az állat élete vész el az emberé helyett. Ez az előképe annak az áldozatnak, melyet a bűntelen, tökéletes Krisztus hozott az övéiért - fejtette ki az előadó. Rós ha-sánától, a zsidó újév kez­dőnapjától jóm kippurig az engesz­­telés napjáig kilenc nap telik el. Az év feje az első bűnbánati nap, míg az en­­gesztelés napja az utolsó. Az Örök­kévaló megtérésre hív, és tíz napon keresztül várja teremtettjeit. Rós ha-sánakor nem szabad mun­kát végezni, meg kell fújni a sófárt, a kos szarvát, és áldozatot kell bemu­tatni. A hagyomány szerint az Úr ezen a napon teremtette az első emberpárt. A kos szarvának megfújása pedig Ábrahám tettére emlékeztet, mikor a Mindenható Izsák helyett egy kos fel­áldozását kérte az ősapától. A zsidó újév tisri hónap első nap­ján van, mely a Gergely-naptár szerint szeptember közepére-végére esik (idén szeptember 17-én volt). A Tóra alapján nem tisri hónap első napjára esik az év eleje (2MÓZ12). Valójában pészah az év kezdete, tehát niszán az év kezdő hónapja. Valószínűsíthető, hogy a babiloni fogság ideje alatt lett rós ha-sáná az újév kezdőnapja. Rós ha-sánát a Tóra jóm teruának, a kürtölés napjának is hívja - magya­rázta a missziói vezető. - A sófár megfújása felszólítást jelent a megté­résre. Az Úr visszajövetelekor ítéletet tart. Megtérésre a vissza­­jöveteléig van lehetőség. A Biblia több helyen beszél az ítéletről, az ítélet­kor megnyíló könyvekről. A Jelenések könyve szerint két könyv fog megnyílni, az egyik az ítélet, a másik pedig az élet könyve. Az év fejétől az engesztelés nap­jáig terjedő időszakot félelmetes na­poknak (jamim noráim) is nevezik. Miért halnál meg, Izrael? - kérdezi Is­ten az ő népét. Ezékiel írja: „...nem kí­vánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy... megtérjen és éljen? (33,11) Az Úr visszatérésre hív, könyörög, kiált övéiért. Ez az idő arra szolgál, hogy szembesüljön az ember magával, bűnös voltával, a neki járó ítélettel. Az utolsó, tizedik nap az engeszte­lés napja. E napon tilos munkát végez­ni, és böjtöt kell tartani. Ez volt az év­ben az egyedüli nap, amikor a főpap beléphetett a jeruzsálemi templomban a kárpit mögé, a Szentek szentjébe. Két áldozatot kellett bemutatnia: egyet magáért és családjáért, a másikat pe­dig a nemzetért. Mikor kilépett a szentélyből, a kárpit mögül, a nép tudhatta, hogy az Örökkévaló elfogad­ta a bemutatott áldozatot, ez volt a jel. A templom Kr. u. 70-ben történt elpusztítása után már nincsen főpap, aki közbenjáróként bemutathatná az áldozatot. így a megbocsátás bi­zonytalan a zsidóság számára, hiszen nem lehet tudni, hogy az Úr meghall­­gatta-e az imádságukat. A Jézust Messiásként elfogadó zsidók a keresztyénekkel együtt vall­ják: van templom, tökéletes áldozat és örökké élő közbenjáró főpap: Jé­zus az. Feltámadása jelzi, hogy az Atya elfogadta áldozatát, az ő kereszt­halála elegendő váltság bűneinkért. Az ünnepen feltehetjük magunk­nak a kérdést, mit jelent számunkra a kürtzengés napja, milyen szívvel várjuk vissza a Messiást - zárta elő­adását Snyder. ■ Bállá Mária Immár második alkalommal került sor zenei konferenciára az evangélikus iskolákban tanító énektanárok és a templomi énekkarokat irányító karveze­tők részére a gyenesdiási Kapernaum szeretetintézményben. A közel har­minc résztvevő szeptember 13-ától 15-éig foglalkozott az énekelt szöveg té­májával; másfél nap alatt felkészült egy keszthelyi hangversenyre; az előadá­sok és műhelybeszélgetések során pedig gyakorlati tanácsokat hallhatott a munkáját érintő fontos kérdésekben. Az esti órák nagy beszélgetései és ének­lései mutatják, hogy szükség van az ilyen szakmai fórumokra. (Részletes be­számoló az Evangélikus.hu oldalon olvasható.) ■ Csernyik Balázs felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom