Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-12 / 32. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2012. augusztus 12. I* 9 Gryllus Dániel „kalákájában” Pál apostol levelei is megszólaltak - új hangszerelésben Ősvölgyesek + Egyentáska, saru, mindennap másféle, az aktuális garnitúrához passzoló fülöncsüngő. „Itt az a fontos, hogy mindenki egyéniség” - világosít fel Viki, aki Nórival együtt már évek óta a Völgy látogatója. Vikit már kiskorában is magukkal hozták szülei a nyári kultúrfesztiválra. ’97 óta minden évben együtt jönnek, mert ahogy mondják, a Völgyet nem lehet megunni, a Völgy életérzés. Nóri, a szomszéd barátnő 2003- ban csatlakozott a Völgy-fanatikus családhoz. Ezt hívják aktív pihenésnek - mondja Viki, aki nem híve a céltalan felhőnézdegélésnek, inkább mindig menne, látna. Városi leányok lévén Nóri és Viki nem sátorban, hanem tisztes, az évek során már jól bevált és belakott házban szállnak meg Taliándörögdön. Nem kedvelik a völgyi „punkságot” mondják, ez nem erről szól, inkább a lélek, a szellem táplálásáról - s persze a testéről, hisz ételárusból Balatont lehetne rekeszteni -, családias közegben. Völgyes múltjuknak köszönhető például Hobo és Palya Bea munkásságának megismerése. Beszélgetésünk után is épp a kapolcsi Hobo Klubba igyekeznek. A Völgy mindig újat ad - teszik hozzá láthatólag nagy meggyőződéssel. „Tavaly ismertük meg például a Naprát, koncertjeikre azóta is rendszeresen járunk” - mesélik. Az idei fellépők közül Szirtes Edina Mókust emelik ki, Nóri szerint pozitív értelemben hátborzongató Mókus előadásmódja. A völgyes keretek szűküléséről faggatom őket. Azt mondják: még így is, hogy hat faluból kettő maradt versenyben, sokszor nehezen tudnak elköteleződni egy-egy program mellett, annyi színvonalas előadás megy egyszerre. Sajnálkoznak afelett, hogy a rendezvény nem kap több állami támogatást, s hogy idén még a pályázatok körül is zűrök voltak. Viki a Bihari táncegyüttes tagja, az ELTE-n néprajz szakos. A népzene áll hozzá legközelebb. Kérdezem, mely előadókat várja. „A Muzsikás a kedvencem - mondja -, de sajnos idén már nincsenek itt.” Megemlíti Szalonnáékat is, valamint Szalóki és Herczku Ágit. Nóri szabad szellem, feketére festett lábujjkörmeire meredve az alternatív stílus mibenlétéről kérdezem. Ez világnézet - állítja, majd elmeséli, milyen jót beszélgettek előző nap két spontán melléjük vetődött fiúval, ők is mindketten ősvölgyesek... Ezt a fajta érdek nélküli, ad hoc kommunikációt hiányolják a pesti szórakozóhelyekről. ■ - Csuka -Természetesen katolikus és református testvéreink is jelen voltak a Művészetek Völgyében. A kapolcsi katolikus templomban rendezett komolyzenei előadásokon a barokk fafúvós hangszerektől a viola de gambán át a tekerőlantig sokféle hangszer megszólalt. Taliándörögdön, az Ősök házában szintén katolikus vezénylettel vehettek részt helytörténeti szemináriumokon az arra vetődök. A reformátusoknál idén az Agora nyújtott alkalmat közösségi beszélgetésekre Bölcsföldi András lelkész irányításával. Az udvarban fellépett például a MoNaMo együttes, valamint Kiss Gergely és barátai. Háttérben a kapolcsi evangélikus templom A kővágóörsi evangélikus templom Vendégségben, mégis otthon Kővágóörsön A Remix című darab megtekintése és hosszas pakolás után egy kis fehér kombival - amelybe egy sokgyerekes család minden tagja befér - Kővágóőrsre indulunk. Itt élnek Veressék. Veress István evangélikus lelkész egyébként öt másik településen is szolgál, értelemszerűen Kapolcson, Taliándörögdön, valamint Szepezden, Révfülöpön és Badacsonytomajban. Telehold van. Suhannak mellettünk a Balaton-felvidék hepehupái. Kedélyes egy társaságban ülök. A lelkész, fia és annak menyasszonya, valamint két lelkes segítő - összeszokott kompánia. Két torony lábához érkezünk. Mint később megtudom, az egyik a középkori evangélikus, a másik az úgynevezett „dactemplom”, amelyet a katolikus testvérek húztak fel 1801- ben, mivel konfliktus támadt az egykor egy templomot használó felekezetek között. Kőműves Kelemen balladája köszön vissza a történetben. Ma már, ha Tapolcáról jövünk, nem is látszik, csak ez a nagyobb, magasabb építmény. Ilyenek lehetnek az emberi szív önvédelmi építményei is, melyek elválasztják Istentől... Tágas tér, kerítés sehol, távolabbra tekintve a hegyek. A régi általános iskolamosta lelkészlak. Minden deszka mesélni tudna, nyikorog afölvezető lépcső. Éjjeli szállásom egy széles terem, ablakomból a két toronyra láthatok. Reggel hatkor csipásan állunk a ház előtt. Vár a Balaton, aztán a délutáni filmvetítésig sok dolgunk van még. Ahogy a szikrázó napsütésben beleereszkedünk a langyos, simogató vízbe, eszembe jut a Szélrózsa szlogenje: „Meríts!” Reggeli előtt áhítatot tartunk. Elorozom vezetőnktől a gitárt. Mindig zavarban vagyok, ha mások előtt kell játszanom, de előttük nem feszengek. Éneklünk, majd együtt imádkozunk. Szabadon. Mindenki akkor szól, amikor úgy érzi, szavakra leltek gondolatai. Ez a három ember behúz a csendbe. Szelíden, lágyan, mint a Balaton, mégis ellenállhatatlanul. Valahogy megérzem velük, mellettük, miért mondhatják, hogy közösségi vallás a kereszténység. Megkapom a templom kulcsát. Fölmászom a domboldalra. Odabenn mély, 13. századból maradt nyugalom. Aztán betéved egy turista, együtt megyünk föl az orgonához. Kattan a vaku. Ebédre egy régóta feldolgozásra váró öreg cukkinit aprítunk, aztán az asztali áldáskor humoros utalás történik erre, derülünk. Kávé készül, kellemes az illata, elvegyül a nyárszaggal. A jeges kávé kívánása úgy hasít belém, mint bűnösbe afeloldozás vágya. Mindenféle hátsó szándék nélkül hangot is adok eme vágynak. A következő pillanatban Kata már tárcájában matat, és sürgeti Jónást, szaladjon a boltba, egy-kettő! Tíz perc sem telik bele, és teljesül a vágy, a társaság elégedetten tömi magát, ki málnaszörppel, ki lekvárral fokozza a hatást. István közben rögtönzött előadást tart az akváriumi algákról. Anno gyógyszerésznek készült, színtévesztés miatt nem vették föl. Aztán, mikor már a teológia felé tendált, törölték a színtévesztést mint kizáró tényezőt... Sok mindent mesél még. Szeret mesélni. Elhallgatnám napestig. Ideköltözöm, mondom. „Gyere csak” - mondják. ■ - kinyik -Veress István és fia az Élő Víz pincében a Tűzszekerek vetítése előtt KINYIK ANITA FELVÉTELEI
