Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-05 / 31. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. augusztus 5. 3 „A tűz után halk és szelíd hang hallatszott” Lelkészavatás a Deák téren évvel ezelőtt épp a Deák téri oltár előtt megkeresztelkedve merített először az élet vizéből, és most első önálló lelkészi szolgálataként innen oszthatott úrvacsorát az ünneplő gyülekezetnek. Az ünnepi szertartást követően a köszöntések hangzottak el. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, Szabó Lajos mellett a küldő Deák téri gyülekezet nevében Smidéliusz Gábor, a Déli Egyházkerület nevében Gáncs Péter és Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő, a nyíregyháza-kertvárosi gyülekezet - ahol Anikó hatodévét töltötte - nevében Laborczi Géza lelkész mondta el jókívánságait. Az utóbbival egy autóbusznyi gyülekezeti tag is érkezett. A fogadó rákoskeresztúri gyülekezet sem feledkezett meg az ünnepekről: Nagyné Szekér Éva lelkésznő az ünnepséget követő agapé keretében mondta el bátorító szavait. ■ Kiss Tamás Teológiai tanulmányainak elvégzése után Darvas Anikót július 28-án a Deák téri gyülekezetben ordinálta Gáncs Péter elnök-püspök. Prédikációjának alapigéje az avatandó lelkész által a meghívóra választott ószövetségi ige (íKir 19,11-12) volt, amely lelkészi ars poeticaként, teológiai hitvallásként hirdeti az új rákoskeresztúri iskolalelkész hitének alapját, azt az istenképet, amelyet Anikó az újonnan induló Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola tanári kara, diákjai és azok szülei előtt képviselni fog. Azt, hogy az Úr ereje nem pusztító hatalomban és erőszakban, hanem a halle és szelíd szóban van. A püspök igehirdetésében rámutatott, hogy az ősszel induló evangélikus iskolában szüksége lesz erre a hitvallásra a most avatott lelkésznőnek, és meg is van a képessége és a tapasztalata, hogy új, kreatív módon szólítsa meg a rábízottakat. Ezt a talentumát a Tamás-misék egyik főszervezőjeként évek óta kamatoztatja. Gáncs Péter hangsúlyozta annak jelentőségét is, hogy a lelkésznő tíz Darvas Anikó 1979-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájában érettségizett 1997-ben, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon szerzett tanári diplomát 2003-ban. Egyetemi tanulmányai során belekóstolt az ELTE Természettudományi Karának fizikatanári képzésébe, valamint abszolutóriumot szerzett a bölcsészkaron magyar mint idegen nyelv, illetve finnugor szakon, és nyelvtudományi doktori képzésben is részt vett. 2012-ben végzett az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakán; egy tanévben a Helsinki Egyetem Teológia Karának hallgatója volt. 2003-2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet nyelvtörténeti osztályának tudományos segédmunkatársa, 2004-2008 között az Élet és Tudomány hetilap olvasószerkesztője, majd 2009- 2010-ben irodai alkalmazott az EHE tanulmányi osztályán. Oktatási tapasztalatokat az ELTE nyelvészeti szak- és proszemináriumain, valamint a magyar mint idegen nyelv oktatójaként az Evangélikus Hittudományi Egyetemen szerzett. Angolul és finnül középfokon beszél, de a tanult nyelvek között felsorolhatja a németet, az oroszt, a franciát, az észtet, a szurguti hantit, az északi hantit, a hébert, az ógörögöt, a latint és a japánt is. Tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Kalevala Baráti Körnek, és vezetőségi tagja a Magyar-Észt Társaságnak. Szarvas megalapítására emlékeztek Éppen kétszázkilencven esztendeje annak, hogy 1722. július 23-án a Szarvasra érkező szlovákok aláírták a letelepedési szerződést. A jeles dátumról idén is megemlékeztek a Körös-parti városban. A helyi képviselő-testület 2002-ben nyilvánította Szarvas város napjává július 23-át. Ugyanabban az évben az evangélikus Ótemplom tövében felavatták a letelepedési emlékkövet, melyhez az alapanyagot Szlovákiából hozták. Azóta minden évben ezen a helyen tartják a városnapi megemlékezést. Az évfordulós ünnepségen megjelenteket - köztük Stefan Danát, a Szlovák Köztársaság békéscsabai főkonzulját és Fűzik Jánost, az Országos Szlovák Önkormányzat elnökét - Mótyán Tibor, a Szarvasi Szlovák Önkormányzat elnöke köszöntötte. „Az egész megye, sőt az egész ország büszke lehet arra, hogy ebben a városban tizenöt generáción túl is őrzik a szlovák nyelvet és kultúrát. Nemzetiségi nyelvű oktatási intézmény is működik itt, melyet az Országos Szlovák Önkormányzat tart fenn” - hangsúlyozta beszédében Fűzik János. Hozzátette, a báró Harruckern János György hívására Zólyom vármegyéből ideérkezett telepesek voltak azok, akik a török pusztítás nyomán elnéptelenedett területen új várost építettek. Mint mondta, bízik abban, hogy a jövő generációi is megőrzik a szlovák ősök kultúráját és munkaszeretetét. Babák Mihály, Szarvas polgármestere azt hangsúlyozta, hogy a város történelmének 1722 óta íródó lapjaira sok minden felkerült a kétszázkilencven év alatt. „Ma is dolgos, jólétre vágyó s a gyarapodásért tenni is képes emberek élnek itt. Szarvas befogadó város, melynek lakói ma is a magyarság összetartozását hirdetik, mert nem felejtették el, hogy itt van a Kárpát-medence mértani közepe” - mondta a polgármester. Az ünnepi beszédek után a résztvevők koszorúkat helyeztek el a letelepedési emlékkőnél, majd az Ótemplomba (képünkön) vonultak. Lázár Zsolt, a Nyugat-békési Evangélikus Egyházmegye esperese igehirdetésében emlékeztetett arra, hogy ma is olyan erős hittel kellene élnünk, amilyen annak a harmincnégy szlovák családnak volt, amelyek eljöttek a bizonytalanba, hogy új életet teremtsenek. Horváth Z. Olivérnek, a Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség lelkészének köszönhetően szlovák nyelvű imádság is elhangzott a templomban. ■ Babák Z. Forrás: beol.hu /L. J, newjsag.hu Hagyomány, hogy a városnapi ünnepség keretében az Ótemplomban adják át a város képviselő-testületé által odaítélt közművelődési és pedagógiai díjakat. Ebben az évben a pedagógiai díjat öten vehették át, köztük Tóth Ferencné, a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvoda pedagógusa. A kitüntetett pedagógusok valamennyien most vonulnak nyugdíjba. Szélrózsa sincs tövis nélkül Aki válaszol: Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke- Nagyon pozitívan vonta meg a Szélrózsa 9. országos evangélikus ifjúsági találkozó mérlegét az előző szám vezércikkében. Tényleg csak a szépre emlékezik?- Úgy vélem, ez alapvetően életszemlélet, hozzáállás kérdése. Vannak, akik megbotránkozni mennek a Szélrózsára, és mindig találnak is valamit, amin szörnyülködhetnek... Én, mint meg is írtam, elsősorban töltekezni, meríteni megyek, és találkozni sok-sok baráttal, szolgatárssal. Természetesen nem vagyok annyira elfogult, hogy ne venném észre a hiányosságokat, ne látnám, hogy van, amit jobban, másként lehetne és kellene csinálni a jövőben. Hiszen - kicsit ironikusan fogalmazva - Szélrózsa sincsen tövis nélkül.- Említene néhányat a tövisekből?- Alig hihető, hogy még mindig nem tudjuk megoldani a tömegesen érkező résztvevők gyors regisztrációját. Pedig nem mindegy, hogy milyen az első élmény a találkozón: örömteli megérkezés és fogadtatás vagy hosszú sorban állás a tikkasztó napon. Nem vagyok szakember, de úgy vélem, már a Szélrózsára vivő különvonaton, útközben megtörténhetne a regisztráció és a karszalagok kiosztása. így senki se késné le a nyitó istentiszteletet, és nem kellene későbbre tenni a programokat. Remélem, 2014-ben már ezzel a feladattal is meg fogunk birkózni.-Apropó, 2014: van már valami elképzelés arról, hol rendezik a tizedik Szélrózsát?- Természetesen már elkezdődött az ötletelés. Az egyik javaslat, hogy térjünk vissza a Szélrózsa szülőföldjére, Váralja környékére. Kérdés viszont, hogy a jócskán felcseperedett, 2014-ben már tizennyolc (!) éves Szélrózsa számára hogyan teremthető meg a szükséges infrastruktúra azon a környéken. Egy másik ötlet, hogy ünnepeljük a jubileumot a fővárosban, esetleg Csillebércen. Persze ehhez az is szükséges, hogy a budapesti gyülekezetek, lelkészek is az ügy mögé álljanak. Még semmi sem dőlt el. Bátran lehet lobbizni a rendezés jogáért, amely nemcsak nagy feladat, felelősség, de komoly esély és lehetőség is a házigazdák számára.- Milyen esélyre gondol?- A házigazdák egyrészt lehetőséget kapnak arra, hogy megmutassák magukat és értékeiket. Ezzel remekül éltek Fonyódligeten a Somogy-Zalai Egyházmegye gyülekezetei. Nem lehetett nem megállni a sátruk előtt, ahol mindig történt valami, ahol mindig részesedhettünk vendégszeretetükben. Másrészt a házigazda esélyt kap arra, hogy felfedezze, mozgósítsa rejtett tartalékait, eddig talán még szunnyadó önkénteseit, akikre a találkozó után is számítani lehet majd a gyülekezetek építésében.- Térjünk vissza a tövisekhez...- Nemcsak a regisztrációnál, de az étkezéseknél is „kötelező hagyománynak” tűnik a hosszadalmas sorban állás. Tudom, hogy több ezer ember gyors jóllakatása még Jézus számára is komoly kihívás volt, de ő megoldotta. Talán még a tömegétkeztetésben is tanulhatunk a názáreti mestertől, hiszen ő nem sorba állította az embereket, hanem csoportokban leültette, és tanítványaira bízta a harapnivaló szétosztását... Mindez manapság akár az úgynevezett „Luther-market” meghonosításával a Szélrózsán valósulhatna meg: lehetővé válna, hogy a mai tanítványok adjanak enni a tömegeknek. Az evangélikus gazdálkodók, gyülekezetek és régiók termékeiket közvetlenül felkínálhatnák a Szélrózsa éhező és szomjazó sokaságának. Ez a püspöki gasztroevangélizácókhoz kapcsolódó borkóstolások alkalmával már igen hatékonyan működött... Képzeljük el, mekkora siker lett volna például, ha Zsíros András medgyesegyházi kollégám egy teherautó görögdinnyével érkezett volna... Tisztában vagyok azzal, hogy az ilyen tetszetős ötletek megvalósításának számos hatósági feltétele van, de most még időben vagyunk, hogy 2014-ig leküzdjük ezeket az akadályokat.- A Szélrózsa többgenerációs találkozóvá nőtte ki magát. Mennyiben sikerült minden korosztály számára megfelelő szellemi-lelki táplálékot nyújtani a Balaton-parton?- Reményeim szerint az igei alkalmakból minden nemzedék tudott meríteni. Gyenge láncszem volt viszont a közös éneklés, amely szabad téren nem könnyű feladat, hiszen nemigen halljuk egymást. Talán nem csak az idősebb korosztály hiányérzetét fogalmazom meg: szívesen énekeltem volna egy kicsit több koráit. Máig sem értem, hogy a záró istentiszteleten, a „szent sátorban” például miért nem zenghettük együtt a jól ismert koráit a mezőberényi fúvósok vezetésével! Biztosan sok-sok tévénéző is boldogan énekelt volna velünk együtt. Egy másik kérdés, hogy vajon a középiskolás korosztály mennyiben talált speciálisan neki szóló programokat. Négy éve Kőszegen külön középiskolás-sátrat működtetett számukra Mesterházy Balázs. Ő most már ÉGTÁJOLÓ (±) Szélrózsa-atyává „öregedett”; fontos lenne, hogy egyre szaporodó gimnáziumaink iskolalelkészei tudatosan felvállalják ezt a szolgálatot, hiszen a Szélrózsa ennek a korosztálynak a megszólítására is óriási esély. Természetesen ennek előfeltétele, hogy iskolalelkészeink részt vegyenek a Szélrózsán, ami az ő speciális hivatásukban nem szabadon választható gyakorlat...- Akadt még más tövisekbe is?- Nem keresek többet... Töviseivel együtt is nagyon hálás vagyok Istennek ezért az illatos virágért! ■ EÉ f i \ j Ä A Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
