Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-29 / 30. szám
„Jézus nem megistenült ember, hanem emberré lett Isten. Ember soha nem istenülhet meg, és semmilyen lelki vagy más evolúció eredményeként sem válhat isteni lénnyé.” A vasárnap igéje !► 2. oldal „Mivel a keresztény könnyűzenéhez eleve a tradicionális gyülekezeti éneklés ellenpólusaként viszonyulunk, nem árulunk el újdonságot azzal, hogy a gitáros-dobos dicsőítések hátterében egyfajta zsigeri ellenállás húzódik meg.” Egyházzen-e? !► 7. oldal „Én cégéres bűnöket követtem el, de Jézus azt mondja, hogy »a bűn az, hogy nem hisznek énbennem«. És minden ennek a következménye: az is, ha valaki rabló lesz, és az is, ha nem jár gyülekezetbe.” Beszélgetés a váci börtön egyik rabjával !► 11. oldal Közös hangon !► 6. oldal Interjú Klaus Douglass-szal !► 8. oldal Találkozások a kútnál !► 8. oldal Halálból merítők !► 10. oldal Ördögi körben !► 11. oldal Az eperjesi vértörvényszék !► 14. oldal Mesterházy Balázs „Szélrózsa-atya” az ifjúsági találkozó nyitó istentiszteletén Dézsától a kehelyig Szolgálati közlemény Gáncs Péter „Aki nem látott vízmerítő ünnepet, az nem látcjtt még örömünnepet” - írja a Talmud. Aki ellátogatott Fonyódligetre, a 9. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozóra, négy napon keresztül a szabadító Jézus Krisztus forrásánál átélhette a közös és az egyéni merítés semmivel sem pótolható örömét. Az immár tizenhat esztendős Szélrózsát bátran nevezhetjük egyházunk legígéretesebb megújulási, missziói mozgalmának, amely fokozatosan kinövi gyermekbetegségeit, olykor kamaszos kilengéseit, és nagykorúvá cseperedik. Mint aki 1996 óta féltő szeretettel, nagy örömmel és reménységgel kísérem a szélrózsabimbó kinyílását, felelősen állítom, hogy az idei találkozó több területen is minőségi előrelépést hozott. Eleitől kezdve igyekeztünk jóval többet és mást felkínálni, mint csupán egy jó nyári bulit. A korábbi találkozók bibliai ihletésű mottói is mindig evangéliumi, missziói töltést hordoztak, miközben próbáltuk kihasználni az adott helyszínekben rejlő szekuláris kontextust. így lett például főtémává 2008-ban Kőszegen a határkérdés, 2010-ben Szarvason pedig a középpont megtalálása. Az idei helyszín- és témaválasztás az eddigi legzseniálisabb telitalálat. A Balaton kínálta kép, a merítés ősi, bibliai motívuma komoly teológiai tartalmat, mélységet kapott. Bár a fesztivál mottója végül nem zz „Evezz a mélyre" jézusi bátorítás lett, de a spirituális alkalmak, „merítések” lehetőséget teremtettek az igazi lelki elmélyülésre és gazdagodásra. A Szélrózsák történetében talán először sikerült igazi hangsúlyt adni már a nyitó istentiszteletnek is. Nem egyszerűen a gyülekezés, a megérkezés, a sátorverés alkalma volt, hanem olyan spirituális felütés, amely után mindenkiben felébredt a vágy a folytatásra, az elmélyülésre. Teológiai szempontból fantasztikus ívet kapott a találkozó: a szerdai keresztelési istentisztelettől, a dézsától indultunk, hogy vasárnapra megérkezzünk a kehelyig, az ünnepi úrvacsorái közösségbe. Két szentségünk, az egyszeri és megismételhetetlen isteni kezdet, a keresztség, valamint az újra meg újra megélhető isteni közösség, az úrvacsora ajándékainak ölelésében tölthettük ezt a négy napot. Emellett a reggeli, esti igei merítéseknél is bőséggel frissülhettünk a szabadulás forrásából. Hálás vagyok, hogy a szolgáló igehirdetők és ifjúsági csoportok szellemes kreativitással tették vizuális élménnyé is az ige örömüzenetét. (Remélem, hogy a regisztrációnál kapott kulacsunkban sok-sok frissítő ötletcseppet vittünk haza otthoni gyülekezetünkbe - aszályosabb időkre...) A spirituális elmélyülést szolgálták a reggeli merítéseket követő bibliatanulmányok neves német, osztrák és finn előadókkal. Itt is remek volt a nyitány, az első reggelen Klaus Douglass bátorítása, aki arra biztatott, hogy merjünk sasként felülemelkedni mindennapi kicsinyes gondjainkon. Higygyük el, hogy szárnyra kelhetünk, repülhetünk a világ világosságának fényében és fényével. Urunk fel akar minket szabadítani! Mire? A szolgálatra! Immár a kilencedik Szélrózsámon újra ezt a felszabadító élményt élhettem át. Ki kell tudnunk szakadni a hétköznapok fogságából! Meg kell tanulnunk együtt ünnepelni, hogy friss erőt, hitet, reménységet és szeretetet merítve, feltöltekezve térhessünk vissza a szolgálatba. Remélem, egyre több lelkész és nem lelkész szolgatársam ismeri fel ezt az áldott rekreációs lehetőséget. Hiszen törvényszerű, hogy aki nem merít, az előbb- utóbb kimerül, lemerül, elmerül... Teológiai szempontból fantasztikus ívet kapott a találkozó: a szerdai keresztelési istentisztelettől, a dézsától indultunk, hogy vasárnapra megérkezzünk a kehelyig, az ünnepi úrvacsorái közösségbe. Köszönjük Mesterházy Balázs Szélrózsa-atyának és sok száz lelkes, önkéntes munkatársának, hogy éjt nappallá téve, a kimerülés határáig dolgoztak értünk, hogy mi - több mint kétezren - örömmel meríthessünk a szabadulás vízéből. Hála Istennek, a merítés lehetősége nem ért véget a július 22-i záró istentisztelettel. A találkozóra megjelent „spirituális kulacsban” a Meríts! ómét viselő meditációs és imádságoskötetben útravalóként sok-sok frissítő kortyot gyűjtött össze a szerkesztő, Szabó Lajos. Nem csak a Balatonnál, nem csak a Szélrózsa nagy családjában lehet újratöltődni. A nyár, az esztendő vasárnapja még nem ért véget. A szabadulás forrása bárhol felbuzog, ahol felfedezzük a mindig kéznél lévő merítőedényt, amely nem más, mint a két kezünk. Ha imára kulcsoljuk, nem fogunk üres szívvel, kiszáradt lélekkel vegetálni, hanem a zsoltáros Dávidhoz hasonlóan megújulhat ifjúságunk, és szárnyra kelünk, mint a sasok. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke Az Evangélikus Élet szerkesztőjének - a nélkülözhetetlen alvást figyelembe véve - nem egészen másfél nap állt rendelkezésére, hogy a Fonyódligeten vasárnap délben véget ért 9. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozón fotózó kollégák hatezer-ötszáz (6500!) felvétele közül kiválogassa a „Szélrózsa-lapszám” cikkeihez illő képeket. Közben persze a felkért szerzők beérkező írásait is át kellett „néznie”... Mielőtt az olvasó ízetlen önsajnáltatással vádolná e sorok íróját, sietünk előrebocsátani, hogy az 5-13. oldalakon fellelhető Szélrózsa-melléklet szerkesztésének édes terhét - most első ízben - átruháztuk lapunk kéthetente jelentkező ifjúsági oldalának szerkesztőjére, Vitális Juditra. Ha azonban megjegyezzük, hogy gyesen lévő szerkesztőségi titkárunk egy öt hónapos kisleány édésanyjaként vállalta el a szerkesztői feladatok érdemi részét, akkor talán legkritikusabb olvasóink is elhiszik, hogy hivatástudatban, illetve szolgálatkészségben felekezetűnk egyetlen hetilapjának kollektívája továbbra sem szenved hiányt. Igaz, kollégánkat - aki vitalitásából édesanyaként sem veszített - annak tudatában kértük fel, hogy sejtettük: művésztanár férje mellett az ifjúsági oldal rovatvezetőjére - László Jenő Csabára -, valamint az EvÉlet ifjú munkatársaira - Bállá Máriára, Károly György Tamásra és Kinyik Anitára - is bátran támaszkodhat, nem szólva néhány külső munkatársról. Az idei ifjúsági találkozó tükrét tehát ifjú toliforgatók tartják az EvÉlet- nem feltétlenül fiatal - olvasói elé. Szeretném hinni, hogy nem csak a „szupervizori kényelem” miatt érezheti úgy a főszerkesztő: miként egyházunknak, úgy hetilapunknak is van (lehet) jövője - ha van (lesz) olvasója... Ami viszont a döbbenetes mennyiségű fotót illeti, nos, azt leginkább kétségkívül azok a Szélrózsán részt vett ifjak élvezhetik, akik igénybe veszik a találkozó programfüzetéhez - kiadónk, illetve a Digitalstand.hu jóvoltából - mellékelt, egy hónapos ingyenes „előfizetésre" jogosító kupont. Az Evangélikus Élet digitális kiadása ugyanis nem csupán a nyomtatott lapszám cikkeit tartalmazza. Ha minden igaz, vasárnaptól (július 29-étől) az oldalakat illusztráló fotókra kattintva további felvételek tucatját csalhatják elő az érdeklődők - ráadásul „nyomdahibáktól” mentes, kiváló minőségben. (Ez a lehetőség persze mindazok számára adva van, akik a Digitalstandon megvásárolják jelen lapszámunkat.) Illenék, tudom, hogy illenék evangéliumi üzenettel zárni az első oldalra „szorult” főszerkesztői mondandót, de e helyütt ha akarnánk, sem tudnánk lelkesítőbb üzenetet tolmácsolni a szomszédos hasábokon olvasható elnök-püspöki „helyzetjelentésnél”. így csupán önmagunkat tudjuk idézni egy korábbi találkozó elé írt vezércikkünkből: egy Szélrózsa nem tud olyan rosszul sikerülni, hogy ne legyen nagyon jó. ■ T. Pintér Károly főszerkesztő