Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-07-22 / 29. szám

Evangélikus Élet MOZAIK k i < ■■ V » 1 r •, j 2012. július 22. W 15 V v * } ' » s *■ i Együttműködésben a világ Az ipari forradalom kezdete óta el­mondható, hogy a francia-német há­borúk oka többek között az is volt, hogy e két állam határ menti terüle­tei bővelkednek vasércben és szén­ben. Márpedig az egyre gépesedő vi­lágban ezekre a nyersanyagokra volt a legnagyobb szükség, és azokban az időkben a legegyszerűbbnek tűnő módszer az volt, ha erőszakkal elve­szik a másiktól. A második világháború után jutott el a két ország oda, hogy a kibékíthe­­tetlennek tűnő ellentét a Montán­­unió (Európai Szén- és Acélközösség) keretében feloldást nyerjen: ezeket a területeket és erőforrásokat közös ke­zelés alá vonták. Ez a megoldás nem­csak meggátolta, hogy az országok új­ra fegyverkezhessenek, hanem végre arra is volt mód, hogy a javakat ne csak megszerezni lehessen, hanem megkapni is. A klasszikus köz­­gazdaságtan hason­lóképpen látja az ugyanazon piacon tevékenykedő vál­lalatok helyzetét. Azt tanítja, hogy ezek óhatatlanul egy­más riválisai, mivel ugyanazokért a korlátozott erőforrá­sokért - az emberek figyelméért vagy éppen a pénztárcájáért - foly­tatják a küzdelmet. A piaci részese­dések adatsorai valójában egy hábo­rúról szóló helyzetjelentések. E rovat hasábjain is számos alka­lommal lehetett olvasni rivális közös­ségi oldalakról vagy éppen egymást leköröző technológiákról. Az inter­netnek azonban van egy másik olda­la is, ez pedig arra épül, hogy az em­berek segítik egymást. És most nem is elsősorban az egyes projektek kö­zösségi finanszírozására kell gon­dolni (mint például az indulj.be ese­tében), hanem hogy apró internetes cégek összefognak azért, hogy tech­nológiájukat egyesítve hozzanak lét­re változást. A Dropbox jelenleg talán a legnép­szerűbb internetes fájltároló szolgál­tatás. Nehéz pontosabban meghatá­rozni, mi is, mert a lehetőségek túl­mutatnak ezen, és az üzemeltetői maguk is csak annyit írnak, hogy „a Dropbox olyan ingyenes szolgáltatás, amely bárhol elérhetővé teszi vala­mennyi fotódat, dokumentumodat, videódat”. A számítógépre vagy okostelefon­ra feltelepített programmal egy map­pába másolva vagy akármelyik bön­gészővel a http://dropbox.com oldalt megnyitva lehet megosztani a fájlokat a saját eszközeink között. E sorok írója például PDF formátu­mú e-könyveket szokott a számítógé­pén bemásolni a megosztott mappá­ba, amelyet azután az okostelefonján tud olvasni, anélkül hogy egyéb műve­letet kellene végrehajtania. És a telefon­ján lévő fotóalkalmazás automatikusan felmenti a fényképeket, így azokat már nem kell letölteni, mert maguktól a számítógépre vándorolnak. Eddig csak egy jól kitalált szolgál­tatásról beszéltünk, azonban tudni kell a Dropboxról, hogy a programozói in­terfészén keresztül más alkalmazások is használhatják a fájljainkat. A Write-EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence box (https://write-box.appspot.com/) a mostanában elterjedőben lévő mi­­nimalista szövegszerkesztők egyike. Ezeknek az alkalmazásoknak szinte nincsenek is formázóeszközeik, ugyanis alkotóik filozófiája szerint minden ilyen funkció valójában ma­gáról az írásról vonja el a figyelmet. A Writebox nem is tud szinte sem­mi mást a szöveg begépelésén, a be­tűméret kiválasztásán és az alapvető statisztikai információkon kívül. Illet­ve egy fontos dolgot tud: a kész szö­veget a dropboxos mappánkba menti el. így a szöveget megírhatjuk akárhol, ahol van internet-hozzáférés, amikor otthon bekapcsoljuk a számítógé­pünket, a fájl másodperceken belül ott fog csücsülni rajta. A példa nagyon egyszerű, de nem egyedi: számos internetes projektet lehet találni, amelyek hasonló szim­biózissal működnek együtt, akár ha­zai vizeken is. Nemrég indult el a Rukkola.hu, az első közösségi könyv­cserélő oldal azzal a céllal, hogy tag­jai ingyen juthassanak olyan könyvek­hez, amelyek másoknak már nem kellenek - természetesen az ő feles­legessé vált könyveikért cserébe. Mi­vel a projektnek nincs saját könyves adatbázisa, a legnagyobb magyar könyves közösségi oldal, a Moly.hu „kölcsönzi” számára ezeket az infor­mációkat. A jó kezdeményezések mellett persze mintha kicsit a keresztény egy­házak mögött kullogna a világ, hiszen még csak most találják fel az „ökume­­nét” Mindenesetre jó dolog példamu­tatónak lenni... ■ N. B. A legnépszerűbb sportág az olimpián Nélkülünk készülnek Londonra a labdarúgók ► A nyári olimpiák hivatalosan 1908 óta megrendezett labdarúgótor­náinak örökranglistáját nem a legtöbb világbajnoki címmel rendel­kező brazilok, a látványosan focizó olaszok, a pontos és megbízható futballt produkáló németek, de nem is a jól cselező argentinok vagy uruguayiak vezetik. Folytatnánk a sort a franciákkal és a spanyolok­kal. De nem! Ha a súlytalannak tekinthető női eredményektől eltekin­tünk, Magyarország áll az olimpiai futball éremtáblázatának élén! 1952- ben Helsinkiben, 1964-ben Tokióban, 1968-ban Mexikóvárosban arany-, 1972-ben Münchenben ezüst-, 1960-ban Rómában bronzérem járt az akkor még világverő magyar labdarúgóknak. Ellensúlyozva azt a tényt, hogy azóta mindössze az 1996-os atlantai olimpián vettünk részt, ér(d)emi eredmény nélkül. Ezek a sikerek akkor is jelentősek, ha a futball kakukktojásnak számít mind a csapat-, mind az egyéni sportága­kat tekintve. Amíg ugyanis egy olim­piai cím jellemzően rangosabb, mint egy világ- vagy kontinensviadalon aratott győzelem, addig a labdarúgás­ban a világbajnokság vagy az Euró­­pa-bajnokság komolyabb kihívás­nak számít. Ennek hátterében a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség szabályozása áll, melynek következ­ményeként az olimpiákon nem a legerősebb nemzeti tizenegyek kép­viseltetik magukat. Kezdetben csak amatőrök játsz­hattak, aztán a világbajnoki selejte­zőkön vagy főtáblán szereplőket sem engedték pályára lépni, a mos­tani szabályozás alapján pedig hu­szonhárom éves korukig focizhatnak az olimpikonok. Mindezt azonban izgalmassá teszi, hogy három „túlko­ros” labdarúgó is szerepet kaphat a küzdelmekben. A londoni olimpia futballesemé­­nyei - a sűrű program miatt - már a hivatalos megnyitóünnepség előtt, július 25-én - a női versenyszámmal - kezdetüket veszik. A férfiak egy napra rá lépnek először pályára. A csapatok négy négyes csoport­ban mérik össze tudásukat. Az A cso­portot Nagy-Britannia, Szenegál, az Egyesült Arab Emírségek, Uruguay; a B-t Mexikó, a Koreai Köztársaság, Gabon, Svájc; a C-t Brazília, Egyip­tom, Fehéroroszország, Új-Zéland; a ű-t pedig Spanyolország, Japán, Honduras és Marokkó alkotja. Ezekből a csoportokból az első két helyezett jut az immár egyenes ki­eséses rendszerben lebonyolított negyeddöntőkbe, amelyeknek nyer­tesei elődöntőt vívnak, majd en­nek vesztesei harcolnak augusztus 10- én a bronz-, győztesei augusztus 11- én az aranyéremért. A helyszínek tekintetében nem­csak a fővárosiak „rúgnak labdába”: a Wembley-stadion mellett Covent­ry, Manchester és Newcastle városa kap szerepet, sőt nemcsak Anglia, ha­nem a skóciai Glasgow és a walesi Cardiff egy-egy stadionja is. Sajnos az olimpiai éremtáblá­zatban igen nagy a valószínűsége a változásnak. Míg a világ- és Euró­­pa-bajnokságokon az Egyesült Ki­rályság tagországai külön csapa­tokkal indulnak (Anglia, Észak-ír­­ország, Skócia, Wales), addig az olimpiákon közösen, Nagy-Britan­­niaként. A magyarok három aranyá­val, egy-egy ezüst- és bronzérmével szemben a briteknek három ara­nyuk van, de futballnagyhatalom­­ként és - leginkább - házigazdaként jó esélyük van a győzelemre. Ebben az esetben négy aranyukkal átveszik a vezetést. A londoni játékok esélyesei között kell még számon tartanunk Brazília, Spanyolország és Uruguay váloga­tottjait. Mi pedig csak reménykedhe­tünk, hogy tehetséges utánpótlá­sunk - legalább hosszú távon! - va­lamikor ismét olimpiai résztvevővé, netalántán éremszerzővé teszi Ma­gyarországot. ■ Rezsabek Nándor EVÉL&LEVÉL Hittanos tábor Telekgerendáson Négy felejthetetlen napot töltöttünk Telekgerendáson, az evangélikus szál­láson. Négy községből jöttünk össze: Ambrózfalva, Csanádalberti, Nagyér, Pitvaros. A tábor fő témája a kapcsolatok volt, ennek kifejtéseként az egyik napon a kapcsolat szüléinkkel, a másikon pedig a kapcsolatom Jézussal téma került feldolgozásra. Minden napra jutott valamilyen foglalkozás: szerepjáték, bib­liatanulmány, áhítat, kézműves- vagy más program. A gyerekek nagyon élvezték a tábor minden percét, rengeteget nevettek, és gyönyörű alkotásokat produkáltak. Már az utazás is nagy élményt jelen­tett sokak számára, hiszen volt olyan gyerek, aki most ült életében először vonaton. Köszönetét mondunk a tábor szervezőinek, vezetőinek (Csonka Zsuzsan­na, Hodák György né, Kis Györgyné, Rehák Károlyné, Tarjányi István) és ifis vezetőinek (Hájas Gyöngyike, Magassy Bence, Horváth Luca, Futaki Enikő), akik mindent megtettek, hogy ez a tábor létrejöhessen, és mindenki jól érez­hesse magát. Magassy Bence (Telekgerendás) Szomorú vagyok Szomorú vagyok, hogy a július 15-i számban megjelent interjúban („Nekem olyan hatalmas Istenem van...”, 10. o.) szerénytelennek tűnök. Nem ez volt a célom, hanem egyedül az Úr iránti hála, hiszen én csak egy kis pont va­gyok az ő kezében. A cikk nem fejezi ki látásomat, hitemet, gondolataimat. Az interjút nem egyeztették velem, sok lelki és tartalmi hibát hordoz, ezért nem tudom azt magaménak elfogadni. Széll Bulcsú lelkipásztor (Kispest) Mi is szomorúak vagyunk. Aktív lelkészekkel ritkán készítünk portréinter­jút, A hónap igéje című rovatunk ötletgazda szerzőjével azonban szívesen tet­tünk kivételt, miután értesített bennünket frissen elnyert díszpolgári címé­ről. Noha Széll Bulcsú - szerényen - csupán hírként kérte megjelentetni az őt ért önkormányzati elismerést (majd amikor ezt „elmulasztottuk” hir­detésként közöltette!), mi úgy véltük, sokrétű szolgálata indokolttá teszi, hogy - részben e kitüntetés apropóján - interjúban mutassuk be őt lapunk hasábjain. Bár ifjú kolléganőnk magnetofonnal rögzítette a beszélgetést, annak vég­ső, szerkesztett szövegét - amiként ez lapunknál szokásos - az esetleges javítás, illetve jóváhagyás végett e-mailben természetesen megküldtük lel­kész úrnak. Ő azonban időközben kórházba került, családtagjainak pedig többszöri próbálkozásra sem sikerült hozzáférniük a digitális külde­ményhez. De nem adtuk fel: előzetes egyeztetés után elküldtük a szöveget Széll Búlcsú leányának e-mail címére is, aki azonban - állítása szerint - ezt nem kapta meg. Erről értesülve kértük meg, hogy akkor szerkesztőségünkben olvassa át az interjút. A nemrégiben ugyancsak lelkésszé avatott (azaz teológiát vég­zett) Széll Éva Anna ezt elégséges megoldásnak tartotta (édesapját kedden, a lap nyomdába küldésének napján már telefonon sem tudtuk elérni), és kész­ségesen be is jött az Üllői útra. Az interjúval kapcsolatos észrevételeit ma­radéktalanul átvezettük a betördelt kézirat szövegébe - hiszen azzal nemcsak az olvasóknak, hanem műtéten átesett - imádságainkban hordozott -test­vérünknek is örömet szerettünk volna szerezni... T. Pintér Károly főszerkesztő Hibaigazítás. Nem rejtvénynek szántuk. Lapunk múlt heti számának 7. ol­dalán sajnálatos számítógépes programhiba folytán maradt le,,...a siketek hal­lanak” című nagyszerű riport - pontosabban a Bokros Andrea jelnyelvi tol­máccsal készült interjú - végéről a szöveg utolsó mondata, a szerző, Mátis Lilla nevével egyetemben. A keddi korrektúrafordulón általunk utoljára lá­tott nyomtatott oldalon még hibátlanul olvashattuk az úgynevezett rende­lés során csonkolódott sort, amely - a megelőző mondattal együtt - így szól: „Áldásnak tekintem azt is, hogy barátságot köthettem egy református és egy evangélikus lelkésznővel. Úgy hiszem, ezek a kapcsolatok is a Reménységfesz­tivál gyümölcsei’.’ Mindazonáltal ezúton is kérjük a szerző, az interjúalany és olvasóink elnézését. - A szerk. SZERETETVENDÉGSÉGRE Tejszínes baracktorta Hozzávalók a tésztához: 25 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor, 10 dkg darált dió vagy mandula, 15 dkg hideg Rama margarin, 1 kis tojás, 8 dkg kristály­­cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csi­petsó; a töltelékhez: 1 kg sárgabarack, 10 dkg darált dió vagy leveles mandu­la, 2 dl habtejszín, 1 tojás, 8 dkg kristálycukor. A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrunk, és letakarva fél órára a hű­tőbe tesszük. Egy 26 cm átmérőjű tortaformát kivajazunk, a tészta háromnegye­dét lisztezett deszkán kinyújtjuk, és kibéleljük vele a formát. A maradék tésztából 2,5 cm magas peremet ké­szítünk. A tejszínt a cukorral kemény hab­bá verjük, végül belekeverjük a tojást is. A tésztára rászórjuk a dió vagy a mandula felét, egyenletesen elrendez­zük rajta a megmosott, félbevágott és kimagozott sárgabarackokat, majd ráöntjük a tejszínhabos keveréket. A tetejét megszórjuk a maradék dióval vagy mandulával. 170 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük. Tejszín­habbal díszíthetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom