Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-01 / 26. szám
6 -m 2012. július 1. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Bécsi konferencia a Szepességről ► Johann Genersich (1761-1823) késmárki líceumi és bécsi teológiai tanár születésének 250. évfordulója alkalmából három nemzet képviselői - magyarok, osztrákok, szlovákok - tartottak konferenciát. A közelmúltban a bécsi magyar követség és a Collegium Hungaricum adott méltó otthont és keretet a jól sikerült és termékeny találkozónak. ■ Czenthe Miklós A késő felvilágosodás és a kora reformkor évei (a 18. század vége, a 19. század első évtizedei) jelentős szellemi pezsgést indítottak el Magyarországon. II. József 1781-es türelmi rendeletének köszönhetően az évszázados ellenreformációs elnyomás alól fokozatosan kikerülő evangélikusok szellemi élete is fellendült. Kiemelkedett e téren a Szepesség, hiszen itt a késmárki, lőcsei evangélikus líceumok fokozatosan főiskolai rangú intézményekké váltak: főiskolai szintű filozófia-, teológia-, jogtudományi, történelem- és statisztikaszélhetünk, mert két másik testvére is igen tehetséges volt. Christian Genersich késmárki líceumi tanárként, majd lelkészként írt Késmárk történetéről és a Tátráról máig alapműveknek számító könyveket. Samuel Genersich pedig Lőcse város főorvosa lett, botanikus természettudós, a Szepesség növényvilágának leírója. Johann Genersich igen termékeny szerző volt, műveit kora német szellemi életének alapos ismeretében alkotta. Legeredetibb művei az ifjúság nevelésével, szellemi és erkölcsi nemesítésével foglalkozó didaktikai művek, melyek a felvilágosodásból kihajtó pedagógiai-antropológiai irány-A késmárki líceum régi épületének bejárati része oktatás honosodott meg. Messze földről jöttek ezen alma materekbe tudományt szívni magyar, szlovák, szerb és más diákok. A művelt magyar nemesség és az iskolázott, jómódú, német nyelvű polgárság közötti hatékony együttműködés biztosította a magas szellemi színvonalat és az anyagi hátteret. Különösen sokat tett a Szepesség iskoláiért Berzeviczy Gergely országosan ismert közgazdasági író, a tiszai kerület felügyelője (1801-1822). Ennek a termékeny szellemi korszaknak jelentős képviselője az a gondolkodó, író, tanáregyéniség, aki e konferencia érdeklődésének középpontjában állt: Johann Genersich. Családja már századok óta ismert volt a Szepességen: a 16. századtól szinte folyamatosan komoly szerepet játszottak Lőcsén, majd Késmárkon. A család tagjai mint városi iskolai rektor, városi jegyző, tanácstag és követ váltak ismertté, illetve mint művészi szinten dolgozó kézművesek és kereskedők. A késmárki főtéren ma is álló és emléktáblával megjelölt házban született 1761-ben Johann Genersich. Szinte „Genersichek koráról” bezatot képviselik. Sajnos Johann Genersich nevét csak szakemberek szűk köre ismeri, németül megjelent művei alig férhetők hozzá, pedig értéket és irányt vesztett korunk is tanulhatna és meríthetne belőlük. A Semmelweis Egyetemhez kötődő Genersich Antal Alapítvány Tankó Attila titkár vezetésével kezdeményezte a Johann Genersich-megemlékezést, mely tavaly Késmárkon kezdődött, és az idén Bécsben folytatódott. A Johann Genersich életművével és korával foglalkozó konferencia fontos üzenete volt, hogy a magyar, osztrák és szlovák szakemberek együtt képesek feltárni a hajdani Habsburg-monarchia, a történelmi Magyarország, a többnyelvű Felvidék mára már Atlantiszként elsüllyedt polgári világát, műveltségét. Éppen ez az egymás iránti nyitottság, párbeszédre való készség teremtheti meg azt a termékeny légkört, amelyben régiónk e virágzó, de sajnálatosan elfeledett korszakáról máig tanulságokat hordozó módon lehet emlékezni. A szerző az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója Spillenberg Dávid emlékezete Bátorság és hitőrzés a lőcsei lutheránusok 17. századi világában Spillenberg Sámuel (1573-1654) orvosdoktor és dementis Magdolna fia, Spillenberg Dávid (1627-1684) lőcsei tanulmányait követően a pomerániai Stolpenben, a helyi gimnáziumban tanult, ahol nagybátyja, Spillenberg Márton professzor, később rektor volt. Leiden, Bázel, Wittenberg egyetemein is részesült képzésben, majd Páduában avatták az orvostudományok és a filozófia doktorává 1653. december 18-án. 1652-ben alakult meg német területen a Sacri Romani Imperii Academia Naturae Curiosorum társaság, mely az orvostudomány hasznára szolgáló természetvizsgálatot tűzte ki céljául. Kiadványuk Miscellanea Curiosa sive Ephemerides Medico- Physicae Germaniae Academiae Naturae Curiosorum címmel jelent meg 1670-től. Az európai tudománytörténetben is fontos adalék, hogy Spillenberg Dávid e külföldi akadémiai társaság tagjaként, kiadványának pedig szerzőjeként is működött. Több kisebb (néprajzi érdekességeket is tartalmazó) tudományos cikke jelent meg a fenti kiadványban. Spillenberg orvosdoktor gyógyító és kutatói tevékenysége is jelentős volt: Egy rejtett rákról, ami vakságot okozott című közleménye bekerült a 18. század második felének legjelentősebb szellemi összefoglalásába, a Diderot és dAlembert által 1758-ban kiadott Encyclopédie orvosi részébe. Egy évvel fiatalabb, kassai születésű unokatestvére, ifi. Spillenberg János (1628-1679) - a későbbi bécsi udvari festőművész - ekkoriban sokat tartózkodott Lőcsén, ő készítette el Spillenberg Dávid vászon-olaj portréját is. Az ovális kép recepttel a kezében ábrázolja az orvosdoktort: derűs, vidám, okos férfit mutat, aki láthatóan komoly jólétben élhetett. Selmecbánya szabad királyi városban Spillenberg 1659-ben vette feleségül Reuter Zsuzsanna Reginát (1635-1703), aki az igen régi és gazdag selmeci bányatulajdonos Sicely/Sikely és Reuter családok leszármazottja volt. Spillenberg orvosi praxisa mellett bányászattal is foglalkozott, s a bányászok egészsége érdekében Selmecbányán bevezette az orvosi felvételi vizsgálatot. Négy alkalommal is Lőcse főbírójává választották (1670-1674), ami ritka megbecsülést jelentett, hiszen igen nehéz időkben volt a város vezetője. Bátorsága több alkalommal is megmutatkozott. Hain Gáspár Szepességi, avagy lőcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára címet viselő könyvében írta le az alábbi eseményeket. 1671. április 26-án királyi biztosok érkeztek Lőcsére. Az uralkodó parancsát hozták a városi tanácsnak: át kell adnia a lőcsei kolostort. A lőcsei evangélikus polgárok ennek egyhangúlag ellenálltak. A királyi biztosok április 30-án fenyegetéssel próbálták a város vezetését befolyásolni, és átnyújtották Spillenberg főbírónak Spanckau generális Kassáról írt levelét, amelyben a város lerombolását helyezi kilátásba, ha a kolostort nem adják át. Május első napján a királyi biztosok a főbírót egyedül kérették tárgyalásra a kolostor átadása ügyében, de a polgárság (tartva az esetleges erőszaktól) nem engedte meg, hogy egyedül menjen. Hain Gáspárt és még néhány polgárt kísérőül adtak a főbíró mellé. Spillenberget és Haint Mansfeld gróf valóban nem engedte távozni, sőt katonákkal őriztette őket. A polgárság ekkor úgy döntött, hogy nem engedi Lőcse szenátusát a királyi biztosokhoz tárgyalni, amíg Spillenberg Dávidot és polgártársát szabadon nem bocsátják. A városi tanács felvetette a polgárság felkelésének lehetőségét is, ha nem engedik szabadon a fogvatartottakat. Példamutatóan dicsőséges kiállás volt ez jogaikért! A kolostor átadására nem került sor, ezért a hatalom arroganciája érvényesült: a királyi biztosok 1671. május 5-én erőszakkal betörték a templom és a sekrestye kapuit. A városi polgárság csapatostul jelent meg a százhuszonhat éve használt szent helyek védelmére; a vérontást Spillen-Spillenberg Dávid egykori lőcsei főbíró portréja (100 x 80 cm, olaj, vászon) berg főbíró és a tanács higgadt magatartásának köszönhetően sikerült elkerülni. 1674 elején ismét veszélyes helyzetben állt helyt Spillenberg Dávid. Január 7-én a Szepesi Kamara kiküldött biztosa hozta számára a király parancsát, amely szerint Lőcsén katolikus bírót és katolikus tanácsot kell választani. Másnap a Bécsben tartózkodó Hain Gáspárt választották bírónak, de éppen emiatt az új bíró megérkezéséig a szenátorok továbbra is a volt főbíróra bízták a hivatal vezetését. Január 16-án Spillenberg bíróhoz érkezett I. Lipót 1673. február 18-án kelt királyi parancsa, amely a jezsuitáknak újabb vagyonokat juttatott. A királyi döntés értelmében a lőcsei kolostor, templom, a mellette fekvő temető és ezek tartozékai, valamint számos falu került a birtokukba. Ráadásul a lőcsei evangélikus lelkészeket a pozsonyi törvényszék elé idézték. Lőcse képviselői nem akarták elfogadni a királyi rendelkezést, ezért a bevezetésnek és a beiktatásnak ellentmondtak. Válaszul a város képviselőit azonnal a bíróság elé idézték az ellentmondás okának előadására. Lőcse az evangélikus lelkészeket sem volt hajlandó kiadni, hanem (okos diplomáciai lépésként) bizottságot választottak a képviseletükre. Február 15-én a város egész polgársága összegyűlt, s arról döntött, hogy a pozsonyi rendkívüli bíróság márciusra szóló idézésére a város Spillenberg Dávidot, Söldner Gáspárt, Alauda Bertalant és Pfannschmiedt Dánielt küldi el meghatalmazottként a veszélyes helyzet megoldására. A vészhelyzetet jól jellemezte, hogy a városi tanács a küldöttek családjainak kártérítést helyezett kilátásba, ha valamelyikük a feladat teljesítése során életét vesztené. Február 23-án az orvosdoktor e küldöttség élén Pozsonyba indult a királyi államkincstár törvényszéke elé a rebellió vádja miatt, s Szelepcsényi György Iudicium Delegatorio-Extraordinariuma előtt kellett nekik a város érdekeit és vallásukat megvédeni. 1674. március 11-én valóban életveszélyes helyzetbe került a Spillenberg Dávid vezette lőcsei küldöttség: a hatalom felségsértés vádját helyezte kilátásba ellenük. Két nappal később betiltották az evangélikus vallás gyakorlását. Március 21-én Pozsonyban a lőcseiek rákényszerültek arra, hogy . városuk nevében megkössék azt a ^ szerződést, amelynek értelmében az összes templomot, kápolnát, iskolát és a hozzájuk tartozó vagyontárgyakat három hét eltelte után (lemondva mindenfajta igényükről) átadják a katolikusoknak. Az evangélikus lelkészeket és tanítókat minden további működésüktől eltiltották, és három hét elteltével el is kellett hagyniuk az országot. A hajdani főbíró emlékét őrzi az általa 1683-ban felépíttetett, négy szintből álló lőcsei Spillenberg-ház. Ez napjainkban is a város egyik legjelentősebb építészeti emléke. Spillenberg Dávid orvosi működése is igen kiterjedt volt. 1664 februárja és 1669 decembere között számos alkalommal kezelte gróf Thököly Istvánt, a később erdélyi fejedelemmé választott Thököly Imre édesapját. Nevezetesebb páciensei közé tartoztak a grófCsáky család tagjai, valamint gróf Wesselényi Ferenc (1605-1667) nádor és felesége, gróf Széchy Mária (1610-1679) is, akik orvosi tevékenységét igen nagyra becsülték. 1678-1681 között Spillenberg számos levelet váltott (orvosi tanácsokat adva) Radvánszky Györggyel. A nevezetes evangélikus családból származó Radvánszkyt Caraffa parancsára kínozták halálra, majd négyeltették fel 1687. április 18-án Eperjesen. Érdekességként fontos rögzíteni, hogy evangélikus felekezetű unokáik, a legifjabb Spillenberg Dávid (1687-1750) és Radvánszky Fruzsina az 1720-as években összeházasodtak. ■ Dr. Spilenberg-Diószegi György Antal A négyszintes Spillenberg-ház a lőcsei városháza mögött
