Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-22 / 29. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 77. évfolyam, 29. szám ■ 2012. július 22. ■ Szentháromság ünnepe után 7. vasárnap Ára: 250 Ft „Isten azt akarja, hogy az átok magyar népünk életében, Izrael életében és az egész világ életében megtörjön és áldássá forduljon.” Mi közünk Izraelhez? ^ 4. oldal „Mi az: valakit tisztába tenni? Mit jelent valakit tisztelni? Tudjuk-e tisztelni, akit épp tisztába teszünk?” Diakóniai dialógus 8-9. oldal „A bűnbocsánat, a megváltás életem egyik legnagyobb élménye, sőt talán a legfontosabb. Ezért újra és újra a keresztre tekintek, Isten Bárányára, arra a Megváltóra, aki eltépte az adóslevelet.” Beszélgetés Ribár Jánossal !► 10. oldal ,A láng megjelenése ebben a miszticizmustól áthatott közegben (...) a tömegnek erőteljes vallásos élményt sugall.” Olimpiai lángok W 14. oldal Nyári istentisztelet !► 2. oldal Lelkésznő a küszöbön, kerékpárral W 3. oldal Megkeresztelnék, mert a köpés kevés ► s- oldal Evangélikus fúvószene 3. !► 7. oldal A költözködés áldásai ► 10. oldal Miért több a nő a hívők között? W- 13. oldal Odafordulás a Szélrózsához Szabó Lajos „Borzasztó, hogy ma mennyire nem fordulunk oda egymáshoz! Mindenki rohan, küzd és siet, hiányzik a valódi érdeklődés. Jó ez a kis kávézás, mert kínálja a többiekkel való találkozást!” így szólított meg vasárnap egy férfi, miután megküzdöttünk a templom forróságával, és élveztük a levegősebb templomkertet, ahol vasárnapról vasárnapra lehetőség kínálkozik beszélgetésre, az idegenhez vagy ismerőshöz való odalépésre. Pillanatok alatt belemelegedtünk az eszmecserébe. Szíriától Rióig, a szédületes gazdagságtól a mélyszegénységig vitattuk meg az égető kérdéseket. Mostanában nagyon sokszor foglalkozunk elméletben az odafordulás mozdulatával. A szociálpszichológiában akár tanítjuk is a fontosságát. A döntő kérdés mégis az, hogy gyakoroljuk-e a mindennapokban. Főleg a templomaink környéke lehet izgalmas ebből a szempontból. Érdekel-e még a másik élete? Tudjuk-e, hogy kinek mi sikerül? A világ és a környezet jelent-e még beszélgetéstémát? Nos, a jó igehirdetés mindig feldobja a hívószavakat az ismerőssel vagy ismeretlennel folytatandó spontán „kollokviumhoz”! Valójában ettől és így evangélikus egy igehirdetés. Utat nyit Krisztus szavának a hétköznapokba. Megélünk-e ma még ilyen építő perceket? A fontosnak ítélt kérdésekhez is divatos ma odafordulni. Szakszerűen, „professzionálisan". De érdeklődő, nyitott emberként miért olyan nehéz ma ez az út? Miért nem beszélünk bátrabban, többet és őszintébben egymással? Külön bejelentjük, ha kiemelt figyelmet szentelünk valamilyen területnek vagy eseménynek. Baj van, ha előjelző mondatként hangzik: „Most őszinte leszek.” Ezekben a forró nyári napokban legtöbbször a fiatalokkal, a gyerekekkel kapcsolatban használjuk az odafordulás kifejezést. A számukra kínált táborok és egyéb szabadidős programok is arra indíthatnak minket, hogy valóban őszinte figyelemmel forduljunk a következő, a felnövő nemzedék felé. Ennek kiemelt aktualitása van ma az egyházi életben is, hiszen ezekben a hetekben-napokban zajlott-zajlik a lelkészszentelések sora, nemrég voltak az egyetemi felvételik - sokak számára személyes érintettséggel is -, nem is beszélve az újonnan átvett egyházi iskolákkal kapcsolatos bátor vállalkozásról. Vajon csak hangoztatott odafordulás ez, vagy őszinte és hiteles? Ennek az évnek a kiemelkedő eseménye felé is sokan fordulunk, amikor a fonyódligeti Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozóra gondolunk. A Meríts! szót most sokan megtanulták egyházunkban. Értékesnek ígérkezik az „ötnapos merítés”, de azt is szeretnénk, hogy egyre tágabb körökben hullámozzon a Szélrózsa vize. Hagyományos gyülekezeteink peremére is jusson víz, a körülöttünk élő és a gyülekezettel laza kapcsolatban lévő, evangélikusnak keresztelt, esetleg konfirmált fiatalok nagy létszámú közössége is szomjazzon meg idén valahogy. Statisztikailag nagyon magas azoknak a száma, akik kikerültek az egyház látóköréből. Sajnos a szoros kötődésnél sokkal erősebb az eltávolodás, az elidegenedés. A Szélrózsa találkozó lehetőséget adhat arra, hogy elhangozzék a korszerű hívó szó. Ebben az összefüggésben is jóleső volt hallgatni az egyik televíziós csatorna reggeli műsorában a Smidéliusz Gáborral folytatott, a világi hallgatóság számára is érthető beszélgetést. Őszinte, egyszerű szavakkal hívta meg az evangélikus lelkész a nézőket a.Szélrózsára. Ennyi történt. De szerepelt a meghívásban egy érdekes kifejezés: „laza kötődéssel is szabad belekóstolni a találkozóba” Szükség van ma a meghökkentő és figyelmet felkeltő formákra. Ilyen világot élünk. De a tartalom se maradjon otthon! Ebből a szempontból is jónak ígérkezik például a Szélrózsán a viccesen és komolyan beharangozott „gasztroevangélizáció”. Jó érzékkel emelte ki Smidéliusz Gábor ezt a könnyednek-komolynak ígérkező eseményt. Ez a reggeli műsor jó példa volt a bátrabb kilépésre biztos, belső világunkból. De vajon hányszor sikerül ehhez hasonlóan bátran „meríteni” a bizonytalanabb, de sokkal izgalmasabb külső területről - embereket és életeket? Az odafordulásnak ez azonban csak az egyik oldala. Talán a könynyebb része. A bonyolultabb a másik mozzanat, amikor a kívülállókban születik meg ez a mozdulat: megnézem közelebbről. Odafordulok én is. Kíváncsi vagyok, mi történik egy keresztyén közösség rendezvényén. Érdekel, hogy mi hangzik el, mit lehet látni, vagy hogyan lehet közöttük élni, akár csak öt napig is. Esetleg kipróbálnám, hátha nekem is jobb lenne az életem. A kérdés mindig az, hogy mi teheti észrevehetővé és vonzóvá a mai gyülekezetét és a mai keresztyén életformát. Egy egészséges egyház nyugodtan láthatja a fiatalokban a jövőjét. (Betegségünket jól ismerjük: nagyon kevés gyülekezetünkben van igazi, élő ifjúsági munka.) Ha nem így gondolkodik, akkor valami alapvetően elromlott a szerkezetében, szervezetében. Önkontrollra és újraértelmezésre is kiváló alkalom egy ifjúsági találkozó - vagy ahogyan a televíziós beszélgetésben a fiatal lelkész többször megerősítette: fesztiválra készüljünk inkább, mert oda bátrabban jön mindenki. Ennek pedig legfontosabb jellemzője az, hogy jó tartalomért sokféle ember gyűlik össze, előítéletnek és zártkörűségnek az árnyéka sincs jelen. Meríteni is gazdag kínálatból lehet. Higgyük el, hogy a következő nemzedék is megtalálja benne azt, amire leginkább szüksége van, és ami a legjobban megszólítja. A minőség és a tartalom felelőssége pedig mindig közös. Nem egyetlen rendezvény hordozza ezt, hanem az egész addigi egyházi élet visszatükröződése lehet egy ilyen kiemelt alkalom. Amilyenek vagyunk a hétköznapokban, ahogyan viselkedünk az évközi vasárnapokon, az mutatkozik meg az ünnepi órákban. A kérdés az, hogy lesz-e odafordulás, vagy csak szürke mondatok születnek, és minden megy tovább, mint eddig. Esély nyílhat az őszinte diskurzusra! Mindezen azért gondolkodtam el, mert egy tanulságos, gyermeki pillanatot éltem át nemrégen. Könnyedén fotóztam a pestújhelyi lelkésziktatást követő, nyáresti templomkerti, vidám együttléten. Egy barackot majszoló kisgyereket fényképeztem éppen, aki teljesen elmerült ebben a nagy figyelmet igénylő tevékenységben. Felnézett, és kedvesen szinte „pózolt” a felvételhez. Ezután határozottan elém állt, és tudtomra adta, mi a következő lépés: „Hédi megnézi, hogy milyen lett a kép!” Majd elégedetten: „Jó lesz!” Erre a gyermeki kommunikációra lenne manapság égető szükségünk, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Persze kell egy templomlépcső, egy jóízű kerti együttlét, ahol a legkisebbek őszinte szava odafordulhat a nagyok felé, és fordítva. Az őszinte odafordulás újjáteremtő erő. Ha ezt élhetjük meg a 2012- es Szélrózsán, akkor „lazán megérte”! A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora „Meríts!” Sajtótájékoztató a 9. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozóról A július 18-22. között Fonyódligeten zajló 9. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozót megelőzően július 16-án, hétfőn délelőtt sajtótájékoztatót tartottak a szervezők. A Deák téri evangélikus egyházközség gyülekezeti termében Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspöke, valamint Mesterházy Balázs és Smidéliusz Gábor „Szélrózsa-atya” adott tájékoztatást a találkozóról, amelynek mottója - stílusosan a balatoni helyszínhez igazodva - így szól: „Meríts!” Az elnök-püspök felidézte emlékeit az első, 1996-ban Váralján megrendezett Szélrózsáról. Mint rámutatott: az eltelt tizenhat esztendő mindenki számára nyilvánvaló tette, hogy az országos evangélikus ifjúsági találkozó nem „egy” a sok színes nyári fesztivál közül, hanem a Magyarországi Evangélikus Egyház legnagyobb tömegeket elérő missziói alkalma. A névválasztás - Szélrózsa - is azt jelzi: mindenki számára nyitott a találkozó. Hangsúlyozta: minden egyes Szélrózsa helyszínéhez illő, gazdag tartalmú bibliai mottót választanak a szervezők. Kifejezte reményét, hogy a kétévente megrendezett ifjúsági összejövetel idei alkalmain is sokan fognak töltekezni, lelkiekben épülni. Gáncs Péter elmondta: a Szélrózsának utóélete is van, a program lassan mozgalommá növi ki magát, hiszen az egyes találkozók közötti időben is vannak rendezvények, találkozások. A többgenerációs merítés, töltekezés tehát reménység szerint ebben az évben is tovább tart majd, mint a találkozó hivatalosan meghirdetett néhány napja. Mesterházy Balázs evangélikus lelkész a Szélrózsa-főszervező „Tízek” nevében elmondta: még soha nem volt annyi előregisztráció, mint az idei - a Balaton partján első ízben rendezendő - találkozó esetében: 1800-an jelezték részvételi szándékukat. A helyszínen bejelentkezőkkel együtt közel 2500 főre számítanak a szervezők. A Szélrózsa célcsoportja a 16-30 év közötti korosztály, de a korábbi évek tapasztalatai szerint gyermekek és 30 fölöttiek is nagy számban vannak jelen. Az idei találkozó igei mottója Ézsaiás próféta könyvéből való: „Örömmel merítek a szabadulás vizéből” (12,3) A spirituális alkalmak, áhítatok, istentiszteletek, beszélgetések a szabadulás témakörével, annak különböző aspektusaival, a merítés liturgiái elemeivel és a Szentírással mint az élő víz lapjaival lesznek kapcsolatosak. A találkozóhoz részletes programfüzet és „a hagyományokhoz híven” fiataloknak szóló meditációs kötet is készült, amelyet dr. Szabó Lajos teológiai tanár, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) rektora szerkesztett, és amely a Luther Kiadó gondozásában jelent meg. • Részlet az MEE sajtóközleményéből A Szélrózsa könyve: [belőle] szerettetni az emberek zus Krisztus evangéliumát. Ha be tudjuk mutatni azt, ami a mi kincsünk, örökségünk, tradíciónk, akkor a következő generáció is szívesen fogadja be, lelkesen viszi tovább - hiszen á sajátjává váli Látogass el sátrunkhoz, és kiadványaink közül egyet féláron vásárolhatsz meg! . - -
