Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-09 / 49. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. december 9. ► Árpási harangszó Advent Kolozsvárott Szabad-e bejönni Káposztásmegyerre betlehemmel? Az idei egyházi esztendő legelső délutánján Árpás, a győrmosoni kistelepülés polgárai hálaadásra gyűltek össze az 1929-ben emelt evangélikus harangláb körül. Ezen a december 2-ai vasárnapon a Mórichida-Árpási Evangélikus Egyházközség tagjainak anyagi áldozatvállalásával - a korábbi kézi harangozást felváltva - immár villamosított üzemmódban szólalhatott meg a falu harangja. Ünnepi köszöntőjében Kovács Csilla óvodavezető kiemelte, hogy az árpási evangélikusok számára a nyolcvanhárom esztendeje megkonduló harang szava a figyelmeztetésen és búcsúztatáson túl a hithez, templomhoz való kötődést is jelenti. A beszédes harangszóról tett tanúbizonyságot Kovács Mihály kántor meghatódottsága is, aki a harangláb megáldása után először szólaltatta meg a harangot, és adta át évtizedeken át hűségesen végzett harangozói szolgálatát utódainak. A gyülekezet lelkésze, Bakay Beatrix Fii 4,4-5 alapján az összegyűltek szívére helyezte a harangszó legdrágább, adventi üzenetét: „Az Úr ünnepeinken és hétköznapjainkban is közel van hozzánk szüntelen!” ■ Yakab Hatodik alkalommal rendezték meg az adventi vásárt advent első vasárnapján a kolozsvári evangélikus gyülekezetben. A délelőtt ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyen Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét Ézs 55,6-11 alapján. A liturgiában Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus- Lutheránus Egyház püspöke, valamint Tóth Zoltán espereshelyettes, a beszterce-zselyki gyülekezet lelkésze szolgált. Az istentisztelet zenei keretét kántorként Horvát Zoltán orgonaművész biztosította, közreműködött Kovacsinszki Jolán énekesnő és Szabó Adorján oboaművész, illetve a besztercei vegyes kar. Az úrvacsorás istentisztelet zárásaként avatták fel Járosi Andor egykori kolozsvári lelkész emléktábláját, amelyet Kolozsi Tibor szobrászművész készített. A „Szamos-parti Wallenberg" életét és munkásságát Horváth Anna alpolgármester méltatta. Beszédet mondott Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja is. Az erdélyi származású, evangélikus diplomata arra biztatta a népes hallgatóságot, hogy kövessék Járosi Andornak az emberség terén mutatott példáját. Ezek után a templomudvaron megnyílt a hagyományos adventi vásár, amelyen többek között a helyi közösség vallásórásai, cserkészei és óvodásai, valamint a nőszövegség tagjai árusították a maguk által készített kézművestermékeket - karitatív céllal. Külön standot kaptak a zselyki egyházközségekből érkezett hívek. A vásáron nagy sikert arattak az adventi koszorúk és a házi sütemények, amelyekhez recepteskönyvet is kiadtak, benne - többek között - Luther Márton kedvenc kekszének elkészítését is. ■ AM A Déli Egyházkerület ajándékaképpen december 2-án, advent első vasárnapján a Kaláka együttes is bekapcsolódott a káposztásmegyeri misszióba. A Lóverseny tér 6. szám alatti közösségi házban az immár huszonöt éves, Szabad-e bejönni betlehemmel? című műsorával a Kaláka együttes sokak tudomására hozta: van hely és lehetőség arra, hogy Káposztásmegyeren is evangélikus istentiszteleten örvendezzünk Jézus születésének. A koncert előtt Solymár Péter Tamás helyileg illetékes, újpesti lelkész köszöntötte a szép számban összegyűlt közösséget. Most már nem csupán havi kétszer a római katolikus templom kápolnájában, hanem a városrész szívében, a Káposztásmegyeri Közösségi Házban is találkozhatnak a betérők az evangélikus közösség egyre bővülő kínálatú missziójával. ■ Kiss Tamás felvétele Felelősséggel a hitoktatásért ► Szakmai vitanapot tartottak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteiben és iskoláiban zajló hitoktatásról. November 27-én több mint negyven lelkész és hitoktató érkezett az ország számos pontjáról. A vitanapot Szabóné Mátrai Marianna, az EHE Gyakorlati Intézetének vezetője nyitotta meg imádsággal és gondolatébresztő szavakkal. Rozs-Nagy Szilvia, az országos iroda nevelési és oktatási osztályának hittanreferense az osztály által végzett hitoktatási felmérés eredményeit ismertette, valamint beszélt az új köznevelési törvény következtében felmerülő kihívásokról is. Az új hittantantervek tartalmát, célját és módszertani szempontjait dr. Kodácsy-Simon Eszter, a tantervet elkészítő katechetikai munkacsoport koordinátora tekintette át. Az egyes korosztályi bontásokról Szigethyné Szenteczki Katalin hitoktató, Mesterházy Balázs iskolalelkész és Réz- Nagy Zoltán lelkész beszélt minden részletre kitérve. Az ismertetőket számos hozzászólás követte. A felszólalók hangsúlyozták, hogy fontosnak és szükségesnek tartják a változásokat, valamint jónak látják az új koncepciót, a kitűzött célokat és a módszertani terveket. A vitanapon több kérdés is felmerült, melyek egyrészt segítettek tisztázni a tantervekben leírt egyes konkrétumokat, másrészt a tervezetek továbbgondolására késztették a tanterveken dolgozó munkacsoport tagjait. A jó hangulatú tanácskozás Szabóné Mátrai Marianna gondolataival és imádságával zárult. A vitaanyag letölthető a hittudományi egyetem honlapjáról (teol.lutheran.hu). A tantervek tervezetét a katechetikai munkacsoport tagjai további lelkészi és hitoktatói találkozókon vitatják meg az elkövetkezendő két hónapban. Emellett örömmel fogadnak írásban megfogalmazott véleményeket és javaslatokat is 2013. január 10-ig az eszter.simon@lutheran.hu e-mail címre. ■ KSE ÉGTÁJOLÓ Ki győzött a zsinaton? Beszélgetés Gáncs Péterrel, a Déli Egyházkerület püspökével- Az elmúlt hétvégén befejeződött egyházunkban a hatévenként esedékes általános tisztújítás. Hogyan értékeli Püspök úr a zsinati választások eredményét? Talán lehet ezt a kérdést kicsit provokatívabban is megfogalmazni: ki vagy mi győzött a zsinati választásokon?- Lehet így kérdezni, de nem érdemes, mert könnyen zsákutcába jutunk. Bár egyházunk választási rendje sok tekintetben hasonlít a világi, úgynevezett demokratikus választásokhoz, de ebben a kérdésben is Jézus Krisztus szava az iránymutató. Ő egyértelműen figyelmeztette egymással rivalizáló, hatalomra törő tanítványait, hogy „nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok”. (Mk 10,43)- Szép ez az ige, de köztudomású, hogy nálunk is volt hivatalos és nem hivatalos kampány, sőt akadtak választási alkukat sejtető, meglepő visszalépések is...- Nem vagyok rajongó. Reálisan kell látnunk, hogy az egyház nemcsak Krisztus titokzatos teste, de egyben emberi szervezet is, így nem mentes a hatalmi ambícióktól. Emellett, sajnos, a hazai politikai élet választási „kultúrája” megfertőz minket is. De amint ezt a zsinati ülésen is elmondtam: egyházi választásokon nem lehet a szó politikai, világi értelmében győzni vagy veszíteni! A tét ugyanis nem a hatalom megszerzése vagy megtartása, hanem az egyes szolgálati területek, feladatok újbóli elosztása. Aki az egyházi választáson több szavazatot kap, az több szolgálatot, nagyobb feladatot nyert. Aki most kevesebb voksot gyűjtött be, és át kellett, hogy adja a helyét másnak, az felszabadult, hogy támogassa a maga helyén a további egyházépítő munkát.- Nyílt titok, hogy különböző irányzatokfeszülnek egymásnak az evangélikus egyházban. A közelmúltban a lelkészi munkaközösségek is foglalkoztak az eltérő egyházképek kérdésével: zsinati vagy episzkopális, netán kongregacionalista egyházban akarunk-e élni?- Én leginkább Jézus Krisztus egyházában szeretnék élni és szolgálni, ahol a Mester a történet legelején, a missziói parancsban tisztázta az alapszabályt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön!’ (Mt 28,18) Amikor erről megfeledkezünk az egyházban, akkor csak magunkat építjük, és közben romboljuk, mérgezzük Krisztus élő testét. Ugyanakkor az természetes, hogy Urunk különböző kegyességű, vérmérsékletű embereket hívott el és hív el ma is a szolgálatába, akiket soha nem akart uniformizálni. A teológiai sokszínűség, az egymás értékei felé nyitott dialógus gazdagítja az egyházat. Ez sokat segíthet abban, hogy mindenféle emberhez utat találjunk az evangéliummal, s így tölthessük be az egyház küldetését, a missziói parancsot.-A párbeszédkészség mintha nem tartozna egyházunk erősségei közé...- Sajnos ezen a területen is tükröződik az egyházban a körülöttünk lévő világ nyomorúságos megosztottsága. Ahogy a politikában, úgy az egyházban is tanulnunk kell még a kulturált dialógust. Ennek hiányában hamar összeállnak az egymásban ellenséget sejtő „szekértáborok” amelyek nem meggyőzni, hanem legyőzni akarják a másikat. Nem vigasz, de ez a probléma is egyidős a kereszténységgel. Már Pál apostol küzd a korinthusi gyülekezetben dúló viszálykodással, amelyet lelki kiskorúságként diagnosztizál. Szavai ma is kijózanítóak és gyógyítóak, csak a neveket kell aktualizálni: „Ha az egyik ezt mondja: »Én Pálé vagyok«, a másik pedig azt: »Én Apollósé«, nem emberi módon beszéltek-e? Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Jsten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk..!’ (íKor 3,4-9)- Meglehetősen hétköznapira sikeredett a hat évre megválasztott munkatársi gárda szolgálatba állítása a fasori templomban. Egy-kis gyülekezet presbitériumának indulása is nagyobb ünnepi körítést szokott kapni, mint amilyen most a Magyarországi Evangélikus Egyház és a zsinat elnökségének és tisztségviselőinek beiktatását övezte...- Külsőségeiben valóban „visszafogott” volt az istentisztelet, amelyen szinte csak a zsinati tagok voltak jelen, sajnos még ők sem teljes számban... Mindezt talán részben magyarázza az a tény, hogy a régi vezetésnek már, az újnak még nem volt ideje az ünnepélyesebb előkészítésre, hiszen egyházi törvényünk előírja, hogy az új országos vezetés beiktatásának november 30-ig meg kell történnie. Ehhez képest még így is csúsztunk tizenegy órát, de bízom a „bűnbocsánatban”... Ugyanakkor meggyőződésem, hogy tartalmilag minden a helyén volt. Érdemes megnézni a „startfotót”! Az eskütételnél félkörben állunk t a gyönyörű Benczúr-oltárkép előtt, a betlehemi Gyermek jászolbölcsőjénél, mint a napkeleti bölcsek remélt kései utódai. Ugyancsak „méltó és igazságos” volt, hogy az oltár előtt egy igazi mai bölcs, Reuss András, az egyház tudományának, a teológiának a professzora iktatott be minket a szolgálatba. Ezt követően térdelhettünk az úrvacsorái oltárhoz, ahonnan az élet kenyerének és italának áldásával indulhattunk a saját erőnkön felül való útra. Kell-e ennél több, hogy közös küldetésünket betölthessük? Igen, kell! Az egyház népének hordozó imádsága, amelyet ezúton is kérünk, és köszönünk előre is. ■ EÉ Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
