Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-02 / 48. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. december 2. » 11 A HÓNAP IGÉJE „Kelj fel, tündököl)\ mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége ’ (Ézs 60,1) Szinte összeomlik az ember néha, amikor a gondok és bajok lesújtják, így volt ez Izráel népével is Ézsaiás korában. Erkölcsi és lelki sötétségben éltek. Számtalan bűnük elválasztotta őket Istenüktől (Ézs 59,2), és konkrét vétkekbe taszította őket: bálványimádásba, békétlenségbe, szeretetlenségbe. Csak arra nem gondoltak, hogy amit elkövetnek, az a saját fejükre is visszahullik. Ők maguk is szenvednek tőle. Ugyanazt kapják vissza másoktól, amit ők is cselekszenek. Talán megbíráltál valakit azért, amit tett, és a következő pillanatban szégyenkezned kellett, mert te is ugyanúgy cselekedtél. Önző hozzáállását bíráltad, és a következő pillanatban neked rótták föl, hogy önző vagy... A bírálat, elítélés az Istené, nekünk szeretettel kell hordoznunk a gyengét. A bűn konkrét következményein túl hatással van egész életérzésünkre. Erőtlenek leszünk minden szavunkban és szolgálatunkban. Noha Ézsaiás próféta ígérete konkrétan az ezeréves birodalomra vonatkozik, amikor Isten ígérete teljes egészében megvalósul, de a Biblia a mi könyvünk, ígérete ránk is áll. így van értelme olvasnunk: Te, aki ma hallgatod az igét, Isten biztatásába és ígéretébe kapaszkodhatsz, fölkelhetsz. „Keljfel!” Lehet megújulni, újat kezdeni Isten segítségével. Merj bízni szavában, és kijöhetsz eddigi állapotodból. Az ajtó nyitva. Eljött világosságod, aki Jézus Krisztus. A Szabadító, a Megmentő, a Világ Világossága. Ezért a tiéd is. Arra a képre gondolok, amikor Jeruzsálemben jártunk. Az éjszakai sötétség után megjelent keleten egy kis fénysugár, majd egyre inkább beragyogta a várost, míg végül csodálatos fényben úszott minden. Hányán látták így a történelem során Jeruzsálemet! De vajon hányán gondoltak arra, hogy így lesz az Úr jövetele is? Lelki világosságot hoz a sötétségben ülő népnek. Neked és nekem. Milyen jó volt, amikor kérdéseiddel az Úr elé álltái, és igéjében, az igehirdetésben, az életünk eseményeiben, egy testvéri szóban válaszolt! Világosság támadt. És elálmélkodtál: hogy ezt eddig nem láttam! Hogy ezt nem vettem észre! Jézus világosságának jelenlétében mindent új fényben fogunk látni. De még valamit jelent, hogy „rád ragyogott az Úr dicsősége”. Nemcsak te magad kapsz fényt, hanem világossággá leszel mások számára. Ahogy a régi ígéret szerint népek és királyok özönlenek a megújult Sionra Isten megszentelt és megáldott népéhez, úgy jönnek majd hozzánk is az emberek. Mert észreveszik azt, amit mi magunk jobb is, hogy nem mindig látunk: azt a másmilyen, szent, boldog és békességes életet, azt a türelmet és szeretetet, amely betölt minket. Ezt Jézus így mondja a Hegyi beszédben: „Úgyfényljéka ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat’.’ (Mt 5,16) Bárcsak sokan a kegyelmes és szerető Urat vennék észre életünkből, és jönnének őhozzá bűnbocsánatért, új életért és békességért! Ha eljött világosságod, ha az Úr arca rád ragyog, akkor kelj fel, indulj. Azon az úton, amelyen biztos a vezető, és amely biztos elvisz a földi és örök célba is. És ha közben csatlakoznak hozzád, tégy bizonyságot a Jézusban nyerhető új életről. ■ Széll Bulcsú Kezeljük az egyházi esztendőt Lutherrel! Részletek a reformátor Mt 21,1-9 alapján advent első vasárnapján elmondott igehirdetéséből ► A Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség irat-, levél- és könyvtárának egyik féltve őrzött darabja az a több mint ezeroldalas kötet, amely Luther Márton vasárnapi és ünnepi prédikációit tartalmazza magyarul. A Zábrák Dénes néhai soproni lelkész fordította könyv (teljes címe Házi kincstár - Dr. Luther Márton vasárnapi és ünnepi egyházi beszédei minden rendű és rangú családok épülésére - Evangyéliomi egyházi beszédek) a millennium évében, 1896-ban látott napvilágot. Az alábbiakban Luther Mt 21,1-9 alapján advent első vasárnapján elmondott igehirdetéséből közlünk részleteket Garai Andrásnak - lapunk Heti útravaló című rovata vezetőjének - a jóvoltából. (Honlapján - http://www.garainyh.hu/luther/luther.htm - egyébként digitalizált formában a teljes kötet elérhető.) A száztizenhat éves szöveg helyesírását a könnyebb olvashatóság érdekében a mai szabályokhoz igazítottuk. (...) Az ő neve: Justus et Salvator! Igaz és Szabadító. Tehát nem e világ szemei előtt gazdag, hatalmas és dicső király, hanem Üdvözítő, ki igazságot és üdvösséget hoz magával, aki a bűn és halál ellen indít hadat, s a bűnnek ellensége és a halálnak eltiprója lesz; mert ő tulajdonképpen azért jön, hogy mindazokat, kik benne hisznek, őt királyukul elfogadják, s a szegény kölcsönkért szamáron meg nem botránkoznak, a bűntől és az örök haláltól megszabadítsa. Akik tehát őt hittel elfogadják, benne vigasztalást keresnek, azoknak bűnei megbocsáttatnak, azoknak a halál többé nem árt, azok az örök életnek lesznek részesei. S ámbár testileg egykor meg kell halmok, az rájuk nézve nem halál, hanem csak álom leend. (...) Azért ne botránkozzál meg az ő szegényes, szolgai alakján, hanem adj neki hálákat azért, s bízzál őbenne, mert mindaz, amit ezen eljövetelével tesz, teérted történik, s a te javadra szolgál. Ő tehát bűneidben és a halálban kíván segítségedre lenni s tégedet igazzá, boldoggá tenni. (...) Aki ezt úgy hiszi, amint hallja, s amint azt neki az evangyéliom hirdeti, az akképpen részesül is abban. (...) Ebben áll tulajdonképpen Krisztus urunknak uralkodása; mert az ő hivatala s munkája nem más, mint hogy ő minket naponként a bűntől és haláltól megszabadít, s ahelyett az ő szentségébe s életébe öltöztet bennünket. (...) Mivel az Úr Krisztus király, tehát országának s népének is kell lennie, s ennek királya iránt az őt megillető szolgálatot kell tanúsítania. Hogy e szolgálat miben áll, azt világosan megmondja az evangyéliomi elbeszélés. Olyan embereket látunk itt, akik Krisztust királyul ismerik el, s nem szégyenlenek a királyt hordozó szamár mellett gyalogolni. Ezek között első helyen említendők az apostolok, akik ezen Úrban az igazi Messiást látják, akiben a bűnösök megigazulnak, s a haláltól megszabadulnak. Azért hozzák elő a szamarat, azaz a Krisztushoz utasítják a zsidókat, akik eddig a törvény alatt éltek, s annak terheit hordozták. Továbbá a Krisztushoz vezetik a szamárral együtt annak vemhét is, a pogányokat, akik még zablát nem ismertek, a törvénynek alávetve nem voltak. Mert Krisztus minden embereknek Üdvözítője, a lelkipásztoroknak és tanítóknak minden embert őhozzá kell vezetniük és utasítaniok. Ez tehát az egyik isteni szolgálat, mely e királyt megilleti, hogy őt Igaznak és Szabadítónak elismerjük, elfogadjuk, dicsérjük és magasztaljuk, s mindenkit őhozzá utaljunk. A másik isteni szolgálat abban áll, hogy ezen Krisztusnak „hozsánnát” is énekeljünk, azaz hogy neki országához áldást és üdvöt kívánjunk, vallástételünket előtte nyilvánosan is hangoztassuk, s mindent megtegyünk, ami az ő országának előmozdítására és gyarapítására szolgál. Mert ama szó, „hozsánna” magyarul annyit jelent, mint: légy segítségül, Uram, áldd meg, óh, Isten, a Dávid fiát! - mint midőn a Miatyánkban így imádkozunk: „Jöjjön el a te országod" Az ördög és annak tagjai mit sem hagynak megkísérletlenül, csak hogy ezt az országot megakadályozzák, s Isten igéjét kiirthassák vagy meghamisíthassák. Ezért kell imádkoznunk s kívánnunk, hogy Isten az ördögnek ezen szándékát törje meg s hiúsítsa meg. A harmadik, hogy felsőruháinkat is levessük, s Krisztus Urunk elé az útra terítsük, amit azáltal teszünk, ha az igehirdetést tehetségünk szerint előmozdítjuk, s pénzünkkel, vagyonúnkkal hozzájárulunk, hogy az egyház tanítói hivatalára derék, tudományosan képzett és kegyes férfiak neveltessenek, s hogy azok, akik e hivatalt viselik, hivataluknak s tanulmányaiknak élhessenek is, s attól megválni ne kényteleníttessenek. Szóval ha valaki pénz- és vagyonbeli áldozatot hoz oly célból, hogy az egyházi hivatal jól betöltethessék, s a hívek derék elöljárókat nyerhessenek, az Krisztus elé teríti ruháit, hogy az tisztességgel vonulhasson be. Szolgáljunk tehát e királynak (...). Boldog, aki neki szolgál; mert ő olyan király, aki viszont nekünk szolgál - igen, ő csakis azért jön, hogy nekünk szolgáljon, de nem pénzzel s vagyonnal, hanem megigazulással a bűn ellen és segítséggel a halál s örök kárhozat ellen. Legyünk tehát készek és serények az ő szolgálatára (...). ...akik őt elfogadták, róla vallást tettek, s szegénységükkel is az ő tiszteletét emelték, tőle örök életet és dicsőséget nyernek. Ámen. SEMPER REFORM AN DA „Ha a bűnöket számon tartod, Uram (Zsolt 130,3), azaz ha a bűnöket ítéleted alá vonod, s nem akarod megbocsátani, aki egyes-egyedül kegyelmes és hatalmas Megbocsátó vagy, akin kívül senki sem bocsáthat meg, Uram, ki marad meg akkor? Mit használna rajtam, ha minden teremtmény kegyelmes lenne hozzám, bűneimet figyelmen kívül hagynák s elengednék, ugyanakkor Isten azokat számba venné, fenntartaná? S vajon árthatna nekem, ha valamennyi teremtmény számon tartaná és elém tárná bűneimet, Isten ellenben elengedné, nem róná föl? Ez az, amit a következő bűnbánati zsoltár mond: »Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!« (Zsolt 143.2) S ez a vers pontosan azt juttatja kifejezésre, amiből a zsoltár tulajdonképpen keletkezett, nevezetesen Isten szigorú ítéletének megpillantását, aki egyetlen bűnt sem hagy büntetlenül, nem is akar. Ezért érvényes: aki Isten ítéletét nem látja, nem is fél. Aki nem fél, nem is kiált. Aki nem kiált - nem nyer kegyelmet! Ezért kell az igaz emberben állandóan jelen lennie az Isten ítéletétől való félelemnek: mégpedig az ó-Ádám miatt, akit Isten ellenségének tart, s ellene van; s e félelem mellett a kegyelemre tekintő reménységnek kell állnia, amely kegyelem ezt a félelmet barátsággal fogadja az új ember kedvéért, amely az ó-Ádám iránt ellenséges, s így Isten ítéletével egyetért. így félelem és reménység megférnek egymás mellett. És amint Isten ítélete félelmet kelt, úgy a félelem kiáltani kényszerül, a kiáltás pedig kegyelmet nyer. Amíg az ó-Ádám él, ez a félelem, azaz önmagunk keresztre feszítése és megöldöklése ne szűnjék meg, s meg ne feledkezzék Isten ítéletéről. Aki kereszt nélkül, félelem nélkül és Isten ítéletére nem gondolva él - az helytelenül él.” M Luther Márton: A hatodik bűnbánati zsoltár (Zsolt 130) (Weltler Ödön fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas’.’ (Zak 9,9) Advent első hetében az Útmutató reggeli és heti igéi - egy új egyházi év kezdetén, két advent között - a király első eljövetelére emlékeztetnek, s megtérésre hívnak. Készítsétek az Úr útját: térjetek meg! Karácsony böjtjében is királlyá Krisztust koronázzuk! Ő beteljesítette a próféták jövendölését, és üdvözítőül jött el a világba. „Jobbítsátok meg élteteket, keresztyének, mert ím, elközelgett a mennyeknek országa.” (GyLK 686) „Készítsétek az Úrnak útját, mert megjelenik az Úr dicsősége, és mindenek egyszerre meglátják - így szól az Úr.” (Ézs 40,3.5; LK) Amikor Jézus először vonult be Jeruzsálembe, a sokaság ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében!Hozsánna a magasságban’.’ (Mt 21,9) Te is kérheted őt: Segíts! Ments meg! Üdvözíts! (Lásd Zsolt 118,25.) Luther így tanít: „Krisztus a te királyod, kit Isten egyenest neked ígért, kinek te tulajdona vagy; hogy csak ő uralkodjék rajtad lélekben. Ő vált s szabadít meg mindentől." Pál - az Úr eljövetelének sürgető közelsége miatt - a törvény betöltésére int: „Szeresd felebarátodat, mint magadat. (...) De mindezt valóban tegyétek is, mert... most közelebb van hozzánk az üdvösség mint amikor hívőkké lettünk..!’ Ezért ti is „öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust”, hogy teljesen ő rendelkezzék felettetek! (Róm 13,9.11.14) S Péter bátorít: ha Krisztust szeretitek, benne hisztek, eléritek lelketek üdvösségét, látássá lesz a hit. „Ezért... teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok’.’ (íPt 1,13) Ószövetségi próféciák alapján (lásd Hab 2,3-4) nem csak zsidóknak írták ezeket az állhatatosságra intő igéket: még „egy igenigen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitbőlfog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem’.’ (Zsid 10,37-38) A hit embereit felhatalmazta Isten, részesedjenek az új életben: „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata’.’ (Kol 1,13-14) A Krisztus második eljöttére várva a világosság gyermekeiként mi „legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot az üdvösség reménységét” (iThessz 5,8)! Az Úr Jézust kigúnyolók s megcsúfolók, tudtukon kívül, ezt az igazságot mondták ki: „Údvöz légy, zsidók királya!” (Mt 27,29) Ezt tette Pilátus is, s Jézus megerősítette: „Te mondod, hogy király vagyok’.’ (Jn 18,37) Ám e töviskoronás, bíborpalástos, nádszál jogaros király országa nem e világból való! ítéletre való visszajöttekor ugyanazokkal a szavakkal (lásd Zsolt 118,26) köszöntik a Messiást, mint első - szamárháton - érkezésekor: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23,39) Mi is már most kérhetjük reformátorunk e szavaival: „Ó, szállj közénk, Királyunk! / íme, eléd kiállunk: / A sötétség elmúljon, / A hit fénye ragyogjon!” (EÉ 131,4) Kedves Olvasó! A most kezdődő új egyházi évben: Bízd újra életed Krisztusra (B. ú. é. K.)! Jézus „szeret minket” (Jel 1,5)! ■ Garai András
