Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-07-15 / 28. szám

Evangélikus Élet FÓKUSZ 2012. július 15. *■ 5 „Nyitott ajtót adtam eléd” Kertészetet és gyermekházat is működtet a Filadelfia egyházközség Indulnánk épp a „földre”, mikor az előtérben összefutunk a fiúval. Véz­na, alacsony és hiperaktív. Barnus először összeölelkezik a lelkésszel, majd a bemutatkozásra határozott mozdulattal kezet nyújt... Az én dolgom tehát elfogadni a baráti job­bot, a mozdulatsor így gördülé­keny, s bár rögtön látom, hogy „rossz a szeme” a húszéves fiatalem­bernek, de hogy valójában szinte tel­jesen vak, az csak később derül ki a beszélgetésből... Nem mutatja ki a csalódottságát, hogy Györfi Mihálynak, a nyírteleki Filadelfia evangélikus gyülekezet lel­készének nincs azonnal ideje foglal­kozni vele, de kétséget sem hagy afelől: muszáj beszélgetniük, tehát most majd vár. Addig löttyint kicsit az én nyakamba a bajaiból, de csak fi­noman, a lényeget messze kerülve:- Időnként vannak ilyen „életelle­nes hangulataim”...- Az mit jelent?- Mások talán depressziónak mondanák. Amikor semminek sincs értelme, amikor semmihez sincs kedvem. Olyankor eljövök Misi bá­­hoz beszélgetni, mert ő helyre tesz, átlendít rajta. Muszáj beszélgetnem Misi bácsival! Ifi. Ádám Barnabás koraszülött­ként, az inkubátorban veszítette el lá­tását. Ennek ellenére a 11. osztályig vitte; a fogyatékkal élők jó hírű nyír­egyházi középiskolájában tanult, s mint maga minősíti, csinált egy hü­lyeséget, mire kirúgták. Alig várja, hogy elteljen ez a lötyögős év, a kö­vetkező tanévtől a Vakok Intézetében tanulhat.- Nem baj, hogy így történt. Azt mondták a Riedensben, hogy felké­szültek ránk, vakokra, közben meg fe­nét. Mindent a hallásra alapoztak! A „vaksiban”, ahová most készülök, biztos jobb lesz, vagy legalábbis re­mélem... Mondd meg feltétlen Mi­si bának, hogy az alagsorban vá­rom! Addig püfölöm a dobot, kiütöm magamból a feszültséget... Az Ádám család elsőszülött gyer­mekét már Györfi Mihály lelkésszel „azonosítjuk”.- Az öt gyermeket nevelő házas­párral Győrteleken két és fél éve is­merkedhettem meg, amikor a legki­sebb gyerek, Mózes születésének örültek. Ő már a megtért családba ér­kezett, így bizonyosan szebb gyer­mekkor és ígéretesebb jövő vár rá, mint idősebb testvéreire, akiknek nevelésénél minden lehetséges hibát elkövettek a szülők - saját bevallásuk szerint. A kicsi Mózes fejlesztéséről a gyü­lekezet Biztos Kezdet Gyermekházá­nak foglalkozásain gondoskodnak, de lám, a problémás nagyfiú, Barnus is tudja, kihez kell fordulnia, ha össze­zavarodik, ha segítségre, eligazítás­ra van szüksége. # % * A nyírteleki Filadelfia Evangélikus Egyházközség idén ünnepli fennállá­sának huszadik évfordulóját. Röpke két évtizedük folyamatos építkezés­sel telt, a szó konkrét és átvitt értel­mében egyaránt. Egy kevéske pénz­felesleg kihirdetése és a lelkész kér­dése - „Testvérek, mire fordítsuk?” - ragadtatott egy akkori gyermeket ötlete kimondására: „Misi bá­csi, építsünk templomot!” Évekig tartó tervezés és gyűjtés mellett mesés ado­mányok és az országos egyház támogatása is segítette a meg­valósulást, így 2005-ben fel­szentelhették a gyülekezet korszerű központját, mely tu­datosan úgy épült, hogy ne csak az istentiszteletek méltó helyszíne legyen, de tere le­hessen benne minden mun­kálkodásuknak. Mivel gyülekezeti közösség nem létezett itt azelőtt, kezdettől fontos volt az evangélizáció, illetve az, hogy a Nyíregyházához közeli kisváros lakóinak olyan szolgáltatásokat nyújt­sanak, melyekre égető szükség mu­tatkozik. A szívből, hitből fakadó dia­­kóniai munka szinte magától értető­dően intézményesült, amint megér­tek hozzá a feltételek: az évek során lépésről lépésre létrejött a támogató, a tanyagondnoki, a házi segítségnyúj­tó, valamint a közösségi szenvedély­beteg-gondozó szolgálat. Búzás István, a gyülekezet ifjú felügyelője, egykori tanyagondnok avat be a részletekbe:- Tizenöt-tizenhat embert foglal­koztat egyházunk Nyírteleken a szol­gáltatások fenntartásával, a házi se­gítségnyújtásban hatvanhárom idős ember ellátásáról gondoskodik hat gondozónő és egy férfi segítő. Most pedig itt van a szociális földprogra­munk, amelyben tizenöt, régóta ál­lás nélkül lévő férfi és nő kapott le­hetőséget a munkára. Ők az önkor­mányzattól átengedett, öthektáros te­rületen kertészkednek, hagymát, ka­ralábét, zellert, káposztaféléket, zöld­séget, krumplit, uborkát termeszte­nek, és már nagyon várják az ebédet - néz az órájára a népkonyhát is igaz­gató, meg mentorként is tevékenyke­dő Búzás István. Hamar útjára bocsátom tehát, hogy a százharminc adag meleg ebé­det ezen a hétköznapon is idejében célba juttathassa. A helyiek ellátása mellett vinnie kell a belgrádiak­nak, a görögszállásiaknak is belőle, no meg a kertészkedő romáknak is Nyír­telek határába. Györfi tiszteletessel folytatjuk a be­szélgetést, először is arról, amit még a felügyelő vetett fel indulása előtt: látszik-e a „vállalkozás” haszna, ho­gyan boldogulnak a piacon, mikor a felvásárlási ár épp az önköltség kör­nyékén mozog?- Több ez mint piaci kérdés - töp­reng Györfi Mihály -, a gondolkodást kellene megváltoztatni. Az interne­ten szerveződő Luther Markettői sokat remélünk, és dolgozunk azon, hogy az egyházi intézmények is tő­lünk rendeljenek a konyháikra. De sok nehézséggel küzdve pillanatnyi­lag egyszerűbb nekik a bevált mód­szer: megrendelik a zöldséget kony­hakészen onnan, ahonnan eddig is. Pedig itt nemcsak arról van szó, hogy evangélikus működik együtt az evangélikussal, de azt is látni kell, hogy ezeknek az embereknek más­ként semmilyen lehetőségük, kilátá­suk nincs arra, hogy munkájuk, meg­élhetésük legyen. Egy pályázat tette lehetővé a prog­ramot, a földet biztosító önkormány­zaton kívül a munkaügyi központtal is együttműködünk, a közfoglalkoz­tatás részeként ők biztosítják a net­tó ötvenezer forintos fizetéseket. Ha lejár a támogatási időszak, napszám­ban foglalkoztatjuk tovább a roma atyafiakat, akiknek az életében igen jelentős változás ez. Az volt már a megtérésük, hitre ju­tásuk is, ami azonban újabb súlyos kérdést vetett fel mindenki számára: miből éljenek meg ezután, ha már nem lehet úgy, ahogyan addig? Itt job­bára arra szocializálódtak a romák, hogy kölcsönből élnek, egyik napról a másikra, többségük súlyos adósság­­csapdában. Igen jellemző, hogy rend­szeres büntetések tekerik tovább a spi­rált: a gyerek újbóli iskolai hiányzása, a folyton rossz biciklilámpa állandó­an okot szolgáltat a hatóságok­nak. Az alkalmi után a napi munkába járás lehetősége való­ban egy új élet esélyét adja, ha türelmesen terelgetik, nevelge­­tik őket tovább. * * *- Kovács Istvánnak kulcs­­fontosságú szerepe van - jegy­zi meg Györfi Mihály útban a kertészet felé. Nem tagja a gyü­lekezetnek, de keresztény em­ber és elkötelezett kertész. Ő a munkavezető. Megtervezte, hogy éré­si sorrendben mit hova ültessenek, ta­­nítgatja, mit hogyan csináljanak... Ebből aztán eljuthatunk oda, hogy a háztájiban is termeljenek, esetleg a sa­ját szükségletükön felül is. Ritkás fasor választja el a földutat a veteményestől, nagy kék fóliával fed­tek le pár négyzetmétert benne a munkások, ez véd esőtől, tűző naptól, ide húzódnak ebédelni éppúgy, mint ládázni a termést, ha rendelés érkezik. Hagymával, karalábéval, káposztá­val megrakott műanyag rekeszek áll­nak már előkészítve, ezeket budapesti gyülekezeti megrendelésre szállítja mindjárt a mikrobusz - már a Luther Market eredményeként. De az egyház diakóniai osztálya se­gélycsomagot is rendelt már innen tíz család számára, s formálódik a terv: jövő tavasszal az itt termelt palántá­ból lehet segély... A fóliaházi palán­tázást, primőrt is próbálgatják ugyan­is, és már felismerték a lehetőségét, hogy könnyen megszervezhetnék a savanyúságfeldolgozást is. Sorra egyenesednek fel jöttünkre a munkások, illendően bemutatkoz­nak egyenként az érdeklődő idegen­nek, de nyomban lelkészüket is kér­dezik a legfrissebb hírekről, külföldi útjáról... Halkóber Attilánéval elegyedünk beszélgetésbe. Az egykori állami gon­dozott, ma már háromgyerekes fiatal­­asszony Tiszadobon nevelkedett, az­tán dolgozott is, amíg lehetett. Mutat­ja az uborkát, most „tanítják futni” a fiatal növényeket: minden tőhöz mű­anyag spárgát csomóznak, így épül a kordon. „Reggeliben még küszködtek a feladattal, lassan haladtak, míg Ko­vács István meg nem mutatta, hogyan kell hurkolni” - meséli. Arra szaladunk vissza a fólia alá a hirtelen támadt záporban, hogy ide­ért Búzás István mikrobusza a nép­­konyhás ebéddel. Kézről kézre adják a fóliázott műanyag dobozkákat, míg már mindenki kezében van egy adag étel. Közben Mocsár Károlyt hallom, amint tudatja a lelkésszel: tizennyolc­án mennek Hosszúpályiba, hitet ten­ni a cigánymissziós alkalmon. % 9 •- Én évek óta dinnyézek bérelt föl­dön, hogy megéljünk valahogy a hat gyerekkel, nekem nem szokatlan ez a munka meg a kapanyél - mondja az özvegyen maradt Ádám György­­né, míg azon ügyeskedik, hogyan ve­zesse le a gyülekező esővizet, itt-ott megemelve fejünk fölött a fóliát. Vagy másfél órával később találko­zunk vele újra a gyülekezeti központ­nál: az eső véget vetett az aznapi munkának, és már otthonról hozza a lelkésznek a frissiben érkezett hi­vatalos értesítést, tanácsát kérve. A sok igazolatlan mulasztás miatt érté­kelhetetlen a nagylány teljesítmé­nye, újra kell járnia a hetedik osztályt. Misi bácsi nem lepődik meg a hí­ren, fel sem háborodik, mint mond­ja, várható volt... Nem ígéri, hogy megpróbál segíteni, pedig nyilvánva­lóan ezt várná tőle Ádámné. Bosszú­sággal vegyes szomorúsággal a hang­jában emlékezteti az asszonyt: el kell érnie, hogy a lány rendesen jár­jon iskolába. * * * A pályázati támogatással Görög­szálláson elindított Biztos Kezdet Gyermekháznak épp a tanulási ku­darcok megelőzése a célja: a fejlesz­tő játékokkal és szolgáltatásokkal, képzett segítőkkel működő létesít­mény olyan itt, mint jobb helyeken a gyerekszoba. Csak közös. A roma családokkal megszerette­tett, elfogadtatott projekt hivatalo­san lezárult, és első eredményeit az óvodából már visszajelzik, tovább­élését önkéntes munkával biztosít­ják addig, amíg be nem indul a Fi­ladelfia Evangélikus Egyházközség családi közösségformáló program­ja egy másik megnyert pályázat ré­vén. Abban aztán ismét támogatot­tá válik ez a tevékenység, amely nem kevesebbet szeretne elérni, mint hogy minél magasabb iskolai végzettséget szerezhessenek a követ­kező generációk. Görögszálláson, a rakamazi szór­ványban és a nyírteleki központban egyébként ifjúsági tanácsadó és infor­mációs pontot is működtetnek egy másik elnyert pályázatnak köszönhe­tően, s a gyülekezet ifjúsági csoport­ja részese a Magyarországi Szegény­ségellenes Hálózat projektjének is, amelyben négy ország hátrányos hely­zetű ifjúsága működik együtt. Közben készülnek az alternatív centrum épí­tésére, hogy az egészségügyi, foglal­koztatási, szociális, kulturális szolgál­tatásokat közelebb vihessék a Nyírte­lek külterületén élőkhöz. A hitéleti alkalmaknak is helyet adó központhoz úgy kezdenek, hogy kiképeznek a helyi munkanélküliek közül tizenötöt az építésre... És be­nyújtották a komplex teleprehabili­tációs projektet, amelyben - sok más elem mellett - a háztáji gazdál­kodás meghonosítása, a személyre szóló egyedi fejlesztés ugyanúgy sze­repel, mint a nem működő bicikli­lámpák miatti büntetéseknek véget vető kerékpárjavító műhely. A Filadelfia gyülekezet jelenleg több mint hatvan ember munka­adója. Ha így számba vesszük, egé­szen úgy fest, mintha a szerteágazó pályázati tevékenységként végzett munkát módszeresen előre megter­vezték volna. — Én sose mertem volna ilyen nagyszabású tervvel előállni - moso­­lyodik el a nyírteleki evangélikus lelkész. - Tény azonban, hogy nem szoktunk csak azért pályázni, mert le­het, hanem valós problémáink meg­oldásához keressük a lehetőségeket, a forrásokat. Az 1982-es biatorbágyi evangélizá­ció hatására hitre jutott Györfi Mi­hály ezzel persze korántsem cáfolta azt az eshetőséget, hogy mindez nem véletlenszerűen történik... ■ Veszprémi Erz.^ A Filadelfia gyülekezet temploma - madártávlatból Csendesnap Görögszálláson - a kép jobb szélén Misi bá, Györfi Mihály lelkész

Next

/
Oldalképek
Tartalom