Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-15 / 28. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2012. július 15. *■ 5 „Nyitott ajtót adtam eléd” Kertészetet és gyermekházat is működtet a Filadelfia egyházközség Indulnánk épp a „földre”, mikor az előtérben összefutunk a fiúval. Vézna, alacsony és hiperaktív. Barnus először összeölelkezik a lelkésszel, majd a bemutatkozásra határozott mozdulattal kezet nyújt... Az én dolgom tehát elfogadni a baráti jobbot, a mozdulatsor így gördülékeny, s bár rögtön látom, hogy „rossz a szeme” a húszéves fiatalembernek, de hogy valójában szinte teljesen vak, az csak később derül ki a beszélgetésből... Nem mutatja ki a csalódottságát, hogy Györfi Mihálynak, a nyírteleki Filadelfia evangélikus gyülekezet lelkészének nincs azonnal ideje foglalkozni vele, de kétséget sem hagy afelől: muszáj beszélgetniük, tehát most majd vár. Addig löttyint kicsit az én nyakamba a bajaiból, de csak finoman, a lényeget messze kerülve:- Időnként vannak ilyen „életellenes hangulataim”...- Az mit jelent?- Mások talán depressziónak mondanák. Amikor semminek sincs értelme, amikor semmihez sincs kedvem. Olyankor eljövök Misi bához beszélgetni, mert ő helyre tesz, átlendít rajta. Muszáj beszélgetnem Misi bácsival! Ifi. Ádám Barnabás koraszülöttként, az inkubátorban veszítette el látását. Ennek ellenére a 11. osztályig vitte; a fogyatékkal élők jó hírű nyíregyházi középiskolájában tanult, s mint maga minősíti, csinált egy hülyeséget, mire kirúgták. Alig várja, hogy elteljen ez a lötyögős év, a következő tanévtől a Vakok Intézetében tanulhat.- Nem baj, hogy így történt. Azt mondták a Riedensben, hogy felkészültek ránk, vakokra, közben meg fenét. Mindent a hallásra alapoztak! A „vaksiban”, ahová most készülök, biztos jobb lesz, vagy legalábbis remélem... Mondd meg feltétlen Misi bának, hogy az alagsorban várom! Addig püfölöm a dobot, kiütöm magamból a feszültséget... Az Ádám család elsőszülött gyermekét már Györfi Mihály lelkésszel „azonosítjuk”.- Az öt gyermeket nevelő házaspárral Győrteleken két és fél éve ismerkedhettem meg, amikor a legkisebb gyerek, Mózes születésének örültek. Ő már a megtért családba érkezett, így bizonyosan szebb gyermekkor és ígéretesebb jövő vár rá, mint idősebb testvéreire, akiknek nevelésénél minden lehetséges hibát elkövettek a szülők - saját bevallásuk szerint. A kicsi Mózes fejlesztéséről a gyülekezet Biztos Kezdet Gyermekházának foglalkozásain gondoskodnak, de lám, a problémás nagyfiú, Barnus is tudja, kihez kell fordulnia, ha összezavarodik, ha segítségre, eligazításra van szüksége. # % * A nyírteleki Filadelfia Evangélikus Egyházközség idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. Röpke két évtizedük folyamatos építkezéssel telt, a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt. Egy kevéske pénzfelesleg kihirdetése és a lelkész kérdése - „Testvérek, mire fordítsuk?” - ragadtatott egy akkori gyermeket ötlete kimondására: „Misi bácsi, építsünk templomot!” Évekig tartó tervezés és gyűjtés mellett mesés adományok és az országos egyház támogatása is segítette a megvalósulást, így 2005-ben felszentelhették a gyülekezet korszerű központját, mely tudatosan úgy épült, hogy ne csak az istentiszteletek méltó helyszíne legyen, de tere lehessen benne minden munkálkodásuknak. Mivel gyülekezeti közösség nem létezett itt azelőtt, kezdettől fontos volt az evangélizáció, illetve az, hogy a Nyíregyházához közeli kisváros lakóinak olyan szolgáltatásokat nyújtsanak, melyekre égető szükség mutatkozik. A szívből, hitből fakadó diakóniai munka szinte magától értetődően intézményesült, amint megértek hozzá a feltételek: az évek során lépésről lépésre létrejött a támogató, a tanyagondnoki, a házi segítségnyújtó, valamint a közösségi szenvedélybeteg-gondozó szolgálat. Búzás István, a gyülekezet ifjú felügyelője, egykori tanyagondnok avat be a részletekbe:- Tizenöt-tizenhat embert foglalkoztat egyházunk Nyírteleken a szolgáltatások fenntartásával, a házi segítségnyújtásban hatvanhárom idős ember ellátásáról gondoskodik hat gondozónő és egy férfi segítő. Most pedig itt van a szociális földprogramunk, amelyben tizenöt, régóta állás nélkül lévő férfi és nő kapott lehetőséget a munkára. Ők az önkormányzattól átengedett, öthektáros területen kertészkednek, hagymát, karalábét, zellert, káposztaféléket, zöldséget, krumplit, uborkát termesztenek, és már nagyon várják az ebédet - néz az órájára a népkonyhát is igazgató, meg mentorként is tevékenykedő Búzás István. Hamar útjára bocsátom tehát, hogy a százharminc adag meleg ebédet ezen a hétköznapon is idejében célba juttathassa. A helyiek ellátása mellett vinnie kell a belgrádiaknak, a görögszállásiaknak is belőle, no meg a kertészkedő romáknak is Nyírtelek határába. Györfi tiszteletessel folytatjuk a beszélgetést, először is arról, amit még a felügyelő vetett fel indulása előtt: látszik-e a „vállalkozás” haszna, hogyan boldogulnak a piacon, mikor a felvásárlási ár épp az önköltség környékén mozog?- Több ez mint piaci kérdés - töpreng Györfi Mihály -, a gondolkodást kellene megváltoztatni. Az interneten szerveződő Luther Markettői sokat remélünk, és dolgozunk azon, hogy az egyházi intézmények is tőlünk rendeljenek a konyháikra. De sok nehézséggel küzdve pillanatnyilag egyszerűbb nekik a bevált módszer: megrendelik a zöldséget konyhakészen onnan, ahonnan eddig is. Pedig itt nemcsak arról van szó, hogy evangélikus működik együtt az evangélikussal, de azt is látni kell, hogy ezeknek az embereknek másként semmilyen lehetőségük, kilátásuk nincs arra, hogy munkájuk, megélhetésük legyen. Egy pályázat tette lehetővé a programot, a földet biztosító önkormányzaton kívül a munkaügyi központtal is együttműködünk, a közfoglalkoztatás részeként ők biztosítják a nettó ötvenezer forintos fizetéseket. Ha lejár a támogatási időszak, napszámban foglalkoztatjuk tovább a roma atyafiakat, akiknek az életében igen jelentős változás ez. Az volt már a megtérésük, hitre jutásuk is, ami azonban újabb súlyos kérdést vetett fel mindenki számára: miből éljenek meg ezután, ha már nem lehet úgy, ahogyan addig? Itt jobbára arra szocializálódtak a romák, hogy kölcsönből élnek, egyik napról a másikra, többségük súlyos adósságcsapdában. Igen jellemző, hogy rendszeres büntetések tekerik tovább a spirált: a gyerek újbóli iskolai hiányzása, a folyton rossz biciklilámpa állandóan okot szolgáltat a hatóságoknak. Az alkalmi után a napi munkába járás lehetősége valóban egy új élet esélyét adja, ha türelmesen terelgetik, nevelgetik őket tovább. * * *- Kovács Istvánnak kulcsfontosságú szerepe van - jegyzi meg Györfi Mihály útban a kertészet felé. Nem tagja a gyülekezetnek, de keresztény ember és elkötelezett kertész. Ő a munkavezető. Megtervezte, hogy érési sorrendben mit hova ültessenek, tanítgatja, mit hogyan csináljanak... Ebből aztán eljuthatunk oda, hogy a háztájiban is termeljenek, esetleg a saját szükségletükön felül is. Ritkás fasor választja el a földutat a veteményestől, nagy kék fóliával fedtek le pár négyzetmétert benne a munkások, ez véd esőtől, tűző naptól, ide húzódnak ebédelni éppúgy, mint ládázni a termést, ha rendelés érkezik. Hagymával, karalábéval, káposztával megrakott műanyag rekeszek állnak már előkészítve, ezeket budapesti gyülekezeti megrendelésre szállítja mindjárt a mikrobusz - már a Luther Market eredményeként. De az egyház diakóniai osztálya segélycsomagot is rendelt már innen tíz család számára, s formálódik a terv: jövő tavasszal az itt termelt palántából lehet segély... A fóliaházi palántázást, primőrt is próbálgatják ugyanis, és már felismerték a lehetőségét, hogy könnyen megszervezhetnék a savanyúságfeldolgozást is. Sorra egyenesednek fel jöttünkre a munkások, illendően bemutatkoznak egyenként az érdeklődő idegennek, de nyomban lelkészüket is kérdezik a legfrissebb hírekről, külföldi útjáról... Halkóber Attilánéval elegyedünk beszélgetésbe. Az egykori állami gondozott, ma már háromgyerekes fiatalasszony Tiszadobon nevelkedett, aztán dolgozott is, amíg lehetett. Mutatja az uborkát, most „tanítják futni” a fiatal növényeket: minden tőhöz műanyag spárgát csomóznak, így épül a kordon. „Reggeliben még küszködtek a feladattal, lassan haladtak, míg Kovács István meg nem mutatta, hogyan kell hurkolni” - meséli. Arra szaladunk vissza a fólia alá a hirtelen támadt záporban, hogy ideért Búzás István mikrobusza a népkonyhás ebéddel. Kézről kézre adják a fóliázott műanyag dobozkákat, míg már mindenki kezében van egy adag étel. Közben Mocsár Károlyt hallom, amint tudatja a lelkésszel: tizennyolcán mennek Hosszúpályiba, hitet tenni a cigánymissziós alkalmon. % 9 •- Én évek óta dinnyézek bérelt földön, hogy megéljünk valahogy a hat gyerekkel, nekem nem szokatlan ez a munka meg a kapanyél - mondja az özvegyen maradt Ádám Györgyné, míg azon ügyeskedik, hogyan vezesse le a gyülekező esővizet, itt-ott megemelve fejünk fölött a fóliát. Vagy másfél órával később találkozunk vele újra a gyülekezeti központnál: az eső véget vetett az aznapi munkának, és már otthonról hozza a lelkésznek a frissiben érkezett hivatalos értesítést, tanácsát kérve. A sok igazolatlan mulasztás miatt értékelhetetlen a nagylány teljesítménye, újra kell járnia a hetedik osztályt. Misi bácsi nem lepődik meg a híren, fel sem háborodik, mint mondja, várható volt... Nem ígéri, hogy megpróbál segíteni, pedig nyilvánvalóan ezt várná tőle Ádámné. Bosszúsággal vegyes szomorúsággal a hangjában emlékezteti az asszonyt: el kell érnie, hogy a lány rendesen járjon iskolába. * * * A pályázati támogatással Görögszálláson elindított Biztos Kezdet Gyermekháznak épp a tanulási kudarcok megelőzése a célja: a fejlesztő játékokkal és szolgáltatásokkal, képzett segítőkkel működő létesítmény olyan itt, mint jobb helyeken a gyerekszoba. Csak közös. A roma családokkal megszerettetett, elfogadtatott projekt hivatalosan lezárult, és első eredményeit az óvodából már visszajelzik, továbbélését önkéntes munkával biztosítják addig, amíg be nem indul a Filadelfia Evangélikus Egyházközség családi közösségformáló programja egy másik megnyert pályázat révén. Abban aztán ismét támogatottá válik ez a tevékenység, amely nem kevesebbet szeretne elérni, mint hogy minél magasabb iskolai végzettséget szerezhessenek a következő generációk. Görögszálláson, a rakamazi szórványban és a nyírteleki központban egyébként ifjúsági tanácsadó és információs pontot is működtetnek egy másik elnyert pályázatnak köszönhetően, s a gyülekezet ifjúsági csoportja részese a Magyarországi Szegénységellenes Hálózat projektjének is, amelyben négy ország hátrányos helyzetű ifjúsága működik együtt. Közben készülnek az alternatív centrum építésére, hogy az egészségügyi, foglalkoztatási, szociális, kulturális szolgáltatásokat közelebb vihessék a Nyírtelek külterületén élőkhöz. A hitéleti alkalmaknak is helyet adó központhoz úgy kezdenek, hogy kiképeznek a helyi munkanélküliek közül tizenötöt az építésre... És benyújtották a komplex teleprehabilitációs projektet, amelyben - sok más elem mellett - a háztáji gazdálkodás meghonosítása, a személyre szóló egyedi fejlesztés ugyanúgy szerepel, mint a nem működő biciklilámpák miatti büntetéseknek véget vető kerékpárjavító műhely. A Filadelfia gyülekezet jelenleg több mint hatvan ember munkaadója. Ha így számba vesszük, egészen úgy fest, mintha a szerteágazó pályázati tevékenységként végzett munkát módszeresen előre megtervezték volna. — Én sose mertem volna ilyen nagyszabású tervvel előállni - mosolyodik el a nyírteleki evangélikus lelkész. - Tény azonban, hogy nem szoktunk csak azért pályázni, mert lehet, hanem valós problémáink megoldásához keressük a lehetőségeket, a forrásokat. Az 1982-es biatorbágyi evangélizáció hatására hitre jutott Györfi Mihály ezzel persze korántsem cáfolta azt az eshetőséget, hogy mindez nem véletlenszerűen történik... ■ Veszprémi Erz.^ A Filadelfia gyülekezet temploma - madártávlatból Csendesnap Görögszálláson - a kép jobb szélén Misi bá, Györfi Mihály lelkész
