Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-12-02 / 48. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. december 2. ► 5 Nem csak Katákat vittek táncba Ismét Katalin-napi evangélikus bál ► Idén ötödik alkalommal rendezte meg a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Katalin-napi bálját. A Budavári Önkormányzat épü­letének aulája november 24-én este egészen megtelt a bálozókkal. A rendezvény ezúttal is jótékony célt szolgált: az idei támogatott a gö­döllői Tessedik Sámuel Családok Átmeneti Otthona volt. Az este tar­talmas, szép programokat tartogatott a résztvevőknek. Akció- vagy életprogram? Az elegánsan öltözött hölgyek és urak először találkozhattak a bálon a jó humorérzékkel megáldott Novo­­domszky Éva televíziós műsorveze­tővel, aki hasonlóan oldott műsorve­zető társával, Schulek Csabával az ol­dalán frappánsan tartotta meder­ben a programokat. A vidám pillanatokban nem szű­kölködő mulatságot az est fővédnö­ke, Hölvényi György, az Emberi Erő­források Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kap­csolatokért felelős államtitkára nyi­totta meg. Luther Márton szavait felelevenítve, Lutherrel együtt vallot­ta: ő is megtalálta a maga Katalinját. Öröm és bánat egymással karöltve jár - idézte a fejekbe és szívekbe Fe­hér Anna Jászai Mari-díjas színművész Szabó Magda Régimódi történetén ke­resztül. A családregényből felolva­- A bálon gyűjtött adományokat idén az anyaotthonokban lakó édes­anyák és gyermekeik támogatására, megsegítésérefogjákfordítani. Közre­­játszott-e ez a tény a felkérés elfoga­dásában?- Szívesen lépek fel ilyen alkalma­kon, és hogy a bálon befolyt összeget anyaotthonok megsegítésére szánják, csak megerősített az elhatározásom­ban, hogy vállaljam a szereplést.- Szokott-e máskor is részt venni jótékonysági alkalmakon?- Nagyon fontosnak tartom az ilyen rendezvényeket, és ha rajtam múlott, soha nem utasítottam vissza ezeket a felkéréseket. Talán az egyik legfontosabb feladatunk az életben, hogy szolidárisak legyünk egymással.- Mivel készül, milyen műsortfog előadni az esten?- Szabó Magda Régimódi történet című regényéből mondok részletet. És hogy miért? Szeretnék egy gondo­latot idézni: „Anyámnak nem gyúj­tottam gyertyát, a fényt nem lehet megvilágítani.” Az írónő regénye édesanyjának állít emléket. Úgy ér­zem, hogy az est üzenetéhez alapve­tően kapcsolódik a mű.- Volt olyan szerepe, amelyben bántalmazott nőt kellett alakítania?- Anyaszerepem már volt, de ilyen típusú még nem. sott részlet hangulatában összecsen­gett Szvorák Katalin Liszt- és alterna­tív Kossuth-díjas énekművész elő­adásával, az anyaságról és a családról szóló gyimesi és nyitrai népdalokkal. A családok átmeneti otthona születésének és fejlődésének történetét Roszík Gábor, az intéz­mény igazgató lelkésze ismertette. A gödöllői in­tézmény elődjét, a Tesse­dik Sámuel Anya- és Gyermekotthont 1994- ben hozta létre a Tessedik Sámuel Alapítvány társa­dalmi összefogással, sok magánszemély adakozá­sával, illetve pályázati pénzekből, nagyvállalkozók támogatá­sával. Magyarországon akkor ez volt az első anya- és gyermekotthon. Az intéz­mény olyan fiatal édesanyákat fogadott be, akik segítség nélkül nem vállalták volna gyermeküket, vagy nem tudták volna felnevelni. Az otthonban anyák és gyermekeik együtt élhettek, és ké­szülhettek az önálló életre. A 2006-ban megnyílt családok átmeneti otthonában hat, egyenként másfél szobás, főzőfülkés, fürdőszo­bás lakást alakítottak ki; ezekben anya, gyerek és élettárs vagy férj együtt lakhat. Az este folyamán szót kapott az otthon néhány lakója is. A több­- Milyen szerepekben láthatja most a közönség a József Attila Szín­házban?- Játszom egy kortárs színdarab­ban, melynek Magányos cédrus a címe. Október 23-án volt a premier, az előadás rendezője Kővári Katalin. A történet 1984-ben játszódik egy ér­telmiségi családban, amikor a Los Angeles-i olimpiára nem utazhatott el a magyar olimpikonok csa­pata. Két fiú édesanyját alakí­tom, akik egyike egy itthon maradt sportoló. Tavaly áprilisban mutattuk be Carlo Goldoni Csetepaté Chioggiában című vígjátékát, melyben két család civakodik egymással: ez egy igazi csa­patjáték, vérbő komédia, mely­ben az egyik szenvedélyes fele­séget játszom. Október végén kezdtük pró­bálni Csiky Gergely Nagymama című vígjátékát, amelynek de­cember 8-án lesz a bemutató­ja. A darabot Nagy Viktor ren­dezi, a címszerepet Béres Ilona alakítja. Én vagyok Szerafin, a nevelőnő, aki huszonnégy éve menyasszony, és azóta vár a boldog beteljesülésre. A színházba já­rók korábban sokkal többet találkoz­hattak velem a színpadon, de most, gyermekes édesanyák mind nagy szeretettel beszéltek az igazgató lel­készről és Roszík Ágnes intézmény­­vezetőről. A bálozók az átmeneti otthonban lakó gyermekekkel nem, de alkotásaikkal - rajzkiállítás kere­tében - annál inkább találkozhattak. A program „komoly” részét a szin­tén Jászai Mari-díjas színművésszel, Rudolf Péterrel folytatott pódiumbe­szélgetés zárta. A színművész felada­tának tekinti, hogy igyekezzen segíte­ni a nehéz sorsú gyermekeken és fel­nőtteken. Hivatásánál fogva is erre tö­rekszik, hiszen - mint vallotta - a mű­vészet lényege, funkciója az empátiá­ra nevelés, az emberi lélek jobbítása. A visszajáró bálozók által is ked­velt, bevett mozzanatok ezúttal sem maradtak el: a tombola, a borkósto­lás - ezúttal ifi. Bruckner Nándor soproni borászatából -, illetve az ízes büfévacsora egyaránt része volt a programnak. A Katalinokat egy szál fehér rózsá­val köszöntötték. A talpalávalót a Simple zenekar húzta, s a táncos lábúakat nem is kel­lett biztatni, hogy hagyják el a széket. A táncos hangulatot a Deák Téri Evan­gélikus Gimnázium nyitótáncként palotást járó tanulói alapozták meg. A Katalin-nap előestéjén ez évben nemcsak magyar, hanem bajor cipő­talpak is koptak: a bálozók között vol­tak ugyanis a bajor-magyar test­vérkapcsolat húszéves jubileuma al­kalmából októberben Nürnbergben megrendezett találkozó szervezői is. A bajor delegáció november utolsó hétvégéjét hazánkban töltötte, hogy a jubileumi testvérkapcsolati ünnep tapasztalatait közösen értékeljék ki a magyar szervezőkkel. ■ Bállá Mária hogy az időm nagy részét odahaza töltöm a kisfiámmal, ebben a három előadásban leszek látható.- Mit jelent az Ön számára a szí­nészi hivatás?- Gimnazista koromban egy ama­tőr színjátszó csoportban, a Szkéné­ben játszottam. Az ott töltött négy év után már magától értetődő volt, hogy a Színművészeti Főiskolára je­lentkezem. A színészetben az a fan­tasztikus, hogy minden darab más­más világ, és mindig mindent újra le­het kezdeni, új és új felfedezéseket le­het tenni. Ezt a változatosságot na­gyon szeretem. Új világot varázsol­ni estéről estére az embereknek gyö­nyörű dolog. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna ■ B. Pintér Márta Még a kilencvenes évek elején hozott ajándékba egy érdekes kitűzőt az Amerikai Evangélikus Egyház Női Osztályának vezetője. A jelvény egy templomot ábrázolt, amelyre a követ­kező felirat került: „Church as a safe place” azaz: „Az egyház mint bizton­ságos hely”. Lelkészi szolgálatom több évtize­de alatt gyakran kellett szembesül­nöm azzal, hogy ez a szlogen valóság. Különféle egyházi alkalmainkon nemegyszer találkoztam olyan asz­­szonnyal, aki az otthoni erőszak elől menekülni kényszerült. Szemében ott élt a rettegés, mi lesz, ha agresszív családtagja rátalál, s ott tükröződött a kétség is, vajon hisznek-e itt neki, biztos oltalomra lelt-e az egyházi falakon belül. Az idei Katalin-napi bál éppen ezeknek a nőknek a megsegítését tűzte ki célul. A jótékonysági est bevételét a gödöllői anyaóvó lakói kapták meg. A bál szervezői, miközben a Refor­máció és nők tematikus évhez igye­keztek igazodni, nem tudhatták, hogy akciójuk beleillik egy aktuális programsorozatba. Mivel novem­ber 25. a nők elleni erőszak leküzdé­sének világnapja, december 10. pedig az emberi jogok nemzetközi napja, így földünk több országában ez alatt a két hét alatt különböző megmoz­dulásokkal hívják fel a figyelmet az agresszió terjedésére, különösen pe­dig a bántalmazott asszonyok ki­szolgáltatott helyzetére. Ehhez az úgynevezett „tizenhat akciónaphoz” számos egyházi szervezet is csatlako­zott, közöttük a Lutheránus Világszö­vetség és az Egyházak Világtanácsa. De hiteltelenné válik minden meg­mozdulás, ha az egyház maga - s benne minden hívő ember - nem vá­lik oltalommá. Vajon evangélikus gyülekezeteinkben biztos menedék­re lelhetnek a bántalmazott asszo­nyok és gyermekek? Nőszövetségi köreink a karácsonyi készülődés kö­zepette odafigyelnek-e a családon be­lül szenvedőkre? Természetesen az egyházközsé­gek infrastruktúrája nem alkalmas ar­ra, hogy a gödöllői vagy a nyíregyhá­zi intézményhez hasonló otthont kínáljon a rászorulóknak. De arra al­kalmas az egyház, hogy benne az erő­szak áldozatait meghallgassák, szen­vedésüket komolyan vegyék, mellé­jük álljanak, az agresszort leleplezzék, intsék... Tudom, van, akiben ellenérzést vált ki ez az írás. Kétségbe vonja a probléma nagyságát s különösen azt, hogy a nőket állítsuk be az erő­szak áldozataiként. „Láttunk már asszonyt fakanállal verekedni” - mondják. Vitathatatlan, hogy a nők között is lehetnek agresszívek, bán­talmazok. Ám a Központi Statiszti­kai Hivatal elmúlt évben végzett felmérése magáért beszél: 3169 nap­fényre került párkapcsolatierőszak­­eset 90,9%-ában nő volt az áldozat, s csupán az esetek 9,1%-ában volt fér­fi a szenvedő fél. Mennyiben érint ez bennünket? - tehetné fel az olvasó a kérdést. A vá­laszom: meglehetősen. Ne gondoljuk, hogy az erőszak csak a templom fa­lain kívül tombol! Bizony belül is ott van. Nem felejtem el azt az asszonyt, akivel 2002 nyarán ismerkedtem meg. Kissé elhúzódó, őszinte be­szélgetésünk közben hirtelen meg­kérdezte, lefeküdhet-e az irodám padlójára. Fél óránál tovább nem bírt ugyanis ülni, tönkrementek a csi­golyái, mert presbiter apja gyerekko­rában többször félholtra verte. Természetesen az erőszaknak nem csupán fizikai megnyilvánulásai létez­nek: az agresszió eszköze lehet a becsmérlő, bántalmazó beszéd is. A naiv, meggondolatlanságból hang­zó szavak pedig könnyen az erősza­kos magatartás igazolására szolgál­hatnak. Néhány hete vihart kavart egy parlamenti képviselő hozzászólása a családon belüli erőszak büntető törvénykönyvben (Btk.) való szerepel­tetéséről szóló vitában. Azt mondta, „ha a nők elmennének szülni négy-öt gyereket, akkor nem lenne gond a tár­sadalmi szerepükkel”. A liberális, vi­lági média konzervativizmussal vádol­ta őt, keresztény gőggel, de talán senki sem vette észre, hogy a képvi­selő tudatlanul éppen a bántalmazok szószólója lett. Merthogy a párkap­csolati erőszakban sokszor pontosan ezt használja fel fegyverként az ag­resszív fél: a nőt a sok gyermek vál­lalásán keresztül megkötni s tenni eg­zisztenciálisan teljesen függővé. A múlt szombati Katalin-bálra vendégnek meghívott Rudolf Péter színművész a feladatról szólt, annak az embernek a felelősségéről, akinek megadatott a harmonikus családi élet. Amikor csodálatos gyermekko­rát, pedagógus édesanyjának alakját felidézte, azzal folytatta vallomását, hogy éppen ezért a megkapott sok jó­ért tartozik azzal a bántalmazottak­nak, hogy sorsukra odafigyeljen, ér­tük cselekedjen. Pál apostol ugyancsak ezt a szót használja, amikor a hívőket inti: „Mi, erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk’.’ (Róm 15,1) Az apostol figyelmeztetése sem a népszerűségre törekvés vagy egy ti­zenhat napos akciósorozat része, hanem a keresztény ember életprog­ramja. Isten egyháza csak így, krisz­tusi lelkülettel élve a világban válhat valóban oltalommá, a biztonság he­lyévé. A szerző evangélikus lelkész, egyhá­zunk női missziójának vezetője HIRDETÉS A Luther Kiadó könyvbemutatója A Luther Kiadó szeretettel hív mindenkit Cserháti Sándor Az Új szövetség teológiája című kötetének és a Lélek által gazdag élet című e-könyvének bemutatójára. Az alkalom december 5-én, szerdán 17 órakor kezdődik az országos iroda földszin­ti előadótermében (1085 Budapest, Üllői út 24., megközelíthető az evangélikus köny­vesbolton keresztül). A köteteket bemutat­ja dr. Fabiny Tamás püspök és dr. Pécsük Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára. Az Újszövetség teológiája című kötetet az e-könyv CD-mellékletével együtt a bemutatón részt vevők kedvezményes áron vásárolhatják meg. „A fényt nem lehet megvilágítani” Interjú Fehér Annával, a Katalin-bál egyik fellépőjével ► Az ötödik Katalin-napi evangélikus bál műsorában Fehér Anna szín­művész is közreműködést vállalt, őt kérdezte az Evangélikus.hu a ren­dezvényt megelőző héten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom