Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-02 / 48. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. decémbet 2. » 3 A kétszáztizedik ► Különleges története van az idén kétszáztíz éves múltra visszatekintő szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumnak. Ám a november 24-ei ünnepségen nemcsak a múltidézés, hanem a jövőtervezés is helyet kapott a gazdag programkínálatban. A békési egyházmegyei gyűlés 1802. május 19-én a szarvasi templomban határozott gimnázium alapításáról. Az iskola - helyhiány miatt - Mezőberényben kezdte meg működését. 1830-tól megromlott az addig jól működő oktatási intézmény helyzete, és Szarvason mozgalom indult az áttelepítése érdekében. Ez négy évvel később vált lehetővé, mivel Tessedik Sámuel iskolája megszűnt, épülete üresen állt, a gimnázium működtetésére pedig Bolza József gróf komoly adományt ajánlott fel. Az evangélikus egyház eladta a mezőberényi épületeket, az értük kapott összeget fordították a szarvasi iskola fejlesztésére. Néhány év múlva a tanári kar nézeteltérései és a nem megfelelő vezetés a tanintézet hanyatlásához vezetett. 1843- ban Vajda Péter került az igazgatói posztra, aki intézkedéseivel helyreállította az iskola tekintélyét: megfelelően képzett és kiváló emberekből álló tanári gárdát toborzott, bevezette a szakrendszerű tanítást, könyvtárat szervezett, ösztöndíjakat alapított, megszüntette a testi fenyítést, nagyobb teret szánt a természettudományok tanításának, önképző társaságot szervezett. 1849-ben bekövetkezett halála nagy veszteség volt az iskola számára. Az 1948-as államosítást a szarvasi intézmény sem kerülhette el, az idei tanév kezdetével azonban ismét evangélikus gimnáziumként nyithatta meg kapuit, visszatérve a kétszáztíz éves gyökerekhez. A gimnázium aulájában rendezett múlt szombati ünnepségen Kitajkáné Szántai Mária igazgató köszöntötte az egybegyűlteket. Szabó János iskolalelkész nyitóáhítata után dr. Kutas Ferenc helytörténész, nyugalmazott gimnáziumigazgató, Koszorús Oszkár nyugalmazott egyházmegyei felügyelő és Pécsváradi Antal gimnáziumi tanár iskolatörténeti előadásai elevenítették fel a múltat. Mindezt jól kiegészítette a Tusjak Lászlóné könyvtáros által készített, az iskola múzeumi könyvtárának anyagából válogatott kiállítás. Napközben a diákok sportversenyeken mérhették össze tudásukat a mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium csapataival a Vajda Péter utcai sportcsarnokban. Délután az Ótemplomban ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát az intézményért. Igét Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke hirdetett. A nap az iskola tanulóinak gálaműsorával zárult. M EvÉlet-infó Talpra állni Lelkésziktatás Csorváson ► Régen várt pillanat érkezett el november 24-én, szombaton a Gerendás-Csorvási Társult Evangélikus Egyházközség életében: kilenc év után Liptákné Gajdács Mária személyében ismét beiktatott lelkipásztor vezetheti gyülekezetüket. A zsúfolásig megtelt, tavaly belül szépen felújított csorvási templomban előbb a Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola gerendási tagozatának diákjai énekeltek. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a bibliaolvasó Útmutató aznapi igéje, Fii 4,6 alapján hirdette az igét. Ez a mai alkalom ajándék - emelte ki prédikációjában a püspök -, hiszen e gyülekezetben utoljára 1996-ban iktattak be lelkészt. Isten nem feledkezett meg erről a közösségről, hiszen van valaki, aki odaszánta az életét, pásztorolni szeretné a gondjaira bízottakat. Van esélye a két gyülekezetnek, bár sok minden segítségért kiált. Lábadoznak, gyógyulófélben vannak, de talpra akarnak állni. A Telekgerendáson is szolgálatot ellátó Liptákné Gajdács Máriát Kondor Péter, a Keletbékési Egyházmegye esperese iktatta be, majd a szép számban megjelent lelkésztársak igei bátorítása hangzott el. A beiktatott lelkipásztor az Énekek éneke 1,3 alapján hirdette az igét: „.. .jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj..!’ Krisztus jó illata kitölti a rendelkezésre álló teret - mondta a lelkésznő prédikációjában -, és kétezer év után is ugyanolyan jó, friss. „Ez a szétáradó illat a lelkünket is betölti, s ezt terjeszti miáltalunk is. Jézus Krisztus vezéreljen a célig, s engem is vezessen a szolgálatban” - kérte igehirdetésében Liptákné Gajdács Mária. Az ünnepi alkalmat szeretetvendégség zárta. ■ Gajdács Pál Öntözőkannával, szivárvány alatt ► Meghitt, családias hangulatú istentiszteleten ünnepelte a kaposvári gyülekezet negyedik lelkésze, Pongrácz Máté beiktatását november 24-én, szombaton. Az iktatás szolgálatát Smidéliusz Zoltán somogy-zalai esperes végezte. A liturgiában közreműködtek az egyházközség teológushallgatói és a gyülekezet énekkara is. Az első prédikációt az új lelkész közvetlen elődje, Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke lKor 3,6 alapján tartotta. Igehirdetése végén jelképes stafétabotként egy öntözőkannát adott át utódjának. Megtapasztalt csodákról tett tanúságot prédikációjában Pongrácz Máté a templomot megtöltő hallgatóság előtt. Alapigéül az íMóz 9,16 igeverset választotta. A megválasztott lelkész elmondta, hogy Istentől kapott jelet, és személyes megerősítést jelentett számára az a szivárvány, amelyet Kaposvárra való érkezésekor látott. „Soha nem akarok semmi másról beszélni, semmi mást fontosnak tartani, mint hogy Krisztusról beszéljek nektek” - fogalmazta meg szolgálatának lényegét a beiktatott lelkész. Az ünnepi közgyűlésen elsőként dr. Hári Tibor egyházmegyei felügyelő mondott köszöntőt. A kaposvári presbitérium nevében Sütő Zoltán másodfelügyelő szólt, a közösség tagjai pedig apró, jelképes ajándékokat adtak át Máténak. Dubovay Géza, a korábban itt szolgáló Dubovay Géza lelkész fia az édesapja által írt imádságot nyújtotta át oklevél formájában. Utolsóként Szemerei János gratulált utódjának. Az öntözőkanna mellé még egy ültetni való növényt is hozott egykori hatodévesének, valamint családja ajándékaként egy humoros apróságokból álló „túlélőcsomagot”. Az alkalmat záró szeretetvendégségen köszöntötte Mátét előző szolgálati helyének, a nagyalásonyi egyházközségnek a küldöttsége is. ■ Adámi Mária Határokat átívelő kapcsolatok Beszélgetés Adorjáni Dezső Zoltánnal, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökével- Milyennek értékeli Püspök úr a testvér-gyülekezeti kapcsolatokat az anyaországi és az erdélyi egyházközségek viszonylatában?- Nagyon fontos, hogy az egyházi munka minden területén jók és életképesek legyenek a kapcsolatok a magyarországi és az erdélyi magyar evangélikusság között. Ma a legfontosabb törekvéseink egyike visszaállítani, újra felépíteni azt az egységet, amelyet a történelem szétválasztott. A medreket ki kell szélesíteni, a gátakat le kell bontani, hogy az élet vize áramlani tudjon minden irányba. De a leglényegesebb az, hogy jó alapokra építsünk, ez az alap pedig az élő, egészséges gyülekezet. A gyülekezet léte határoz meg alapvetően mindent egyházainkban, mert mind az erdélyi, mind a magyarországi egyház a gyülekezetekből építkezik, igen fontosak hát a testvér-gyülekezeti kötelékek. A gyülekezeteink közötti kapcsolatok, úgy érzem, nem rosszak, de lehetnének jobbak is. Sok helyen nagyon jól működnek, de elsősorban, úgy látom, személyfüggőek. Ott működnek jól a partnerkapcsolatok, ahol lelkészek, presbiterek, egyháztagok rendszeresen találkoztak, kialakult egyfajta szimpátia és barátság, személyes viszonyok, egyfajta valóban mély keresztyén felelősségérzet egymás iránt. Én konkrétan a magam gyülekezetéről tudok beszélni, Kolozsvárról. Úgy érzem, a pilisi gyülekezettel szép és tartalmas kapcsolatot ápolunk, melyben fontos szerepe van a spontaneitásnak. Nem akarunk az együttműködésnek túlzottan hivatalos keretet adni, hanem élni szeretnénk minden lehetősséggel, mely a minőségi kapcsolatépítést szolgálja. Amint említettem, beszámolhatunk jól működő, de hűvös és jegelt kapcsolatokról is. Az építést azonban felülről nem lehet megszervezni, kikényszeríteni, nem is szabad beleszólni. Az egyházvezetésnek az a feladata, hogy segítse a kapcsolatfelvételt, támogassa a közös munkát ötletekkel, és ha szükséges, anyagiakkal is. Élő és tartalmas együttműködéseket szeretnénk, ebben kell minden segítséget megadni a gyülekezeteknek.- Sok erdélyi lelkész szolgál Magyarországon. Mi a véleménye erről? Nem hiány óznak-e ezek a lelkészek Erdélyben?- Én személy szerint a történelmi Magyarország területeit, mint egy földrajzi teret, lelki, szellemi egységben szemlélem. Éppen ezért ha egy erdélyi lelkész szolgálatot vállal a Dunántúlon, a Dél-Alföldön vagy a tiszántúli részeken, azt nem tekintem idegen földnek. Az pont annyira a miénk is, mint az ott élőké. Pont annyira szívügyünk nekünk is Magyarország minden szeglete és mindaz, ami ott történik, mint ahogy a magyarországi evangélikusoknak is szívügyük kell legyen az Erdély bármely szegletében történő esemény. Ez a természetes. Ha valaki nem így gondolkodik, akkor azt mondom, hogy a gondolkodása enyhén szólva hiányos és egyoldalú. Sajnos ezzel a fajta redukáló gondolkodással elég gyakran találkozunk ma is. Ebben az értelemben sokat tanulhatunk a zsidóságtól. Ők egymásról és a közös céljaikról soha semmilyen körülmények között le nem mondtak, akkor sem, amikor ezek elérése emberileg teljesen kilátástalannak tűnt. Önmagunkról, a hozzánk tartozó részekről tudatosan, netán önző érdekektől vezettetve lemondani nemcsak ostobaság, de bűn is. A politikai határok bizonyos szálakat és mély kötődéseket sohasem fognak felülírni. Hiszen a közös nyelv, a közös hitvallás, a történelem és a kultúránk összeköt bennünket. A politikai határ nem azt jelenti, hogy a lelkek között is határok húzódnak. Ha mi nem akarjuk ezt az egységet, természetesen elvághatjuk a lelki utakat is, és falakat építhetünk egymás közé. De talán nem ez a cél. Én ezt így értékelem, és így érzem. Ezért nem tekintem azt hazaárulásnak és önmegtagadásnak, ha egy magyarországi lelkész Erdélybe jön. Erre van és volt példa bőven - főleg a második világháború előtt és azt sem tekintem árulásnak, önfeladásnak, ha egy erdélyi lelkész átmegy, és valamelyik magyarországi kerületben szolgál, netalán Felvidéken vagy éppen Délvidéken, a Vajdaságban. Szerintem ez lenne a világ legtermészetesebb dolga a mi egyházunkban, főleg akkor, ha az illető lelkész megmarad a szolgálatban, és megállja a helyét tisztességgel, becsülettel, jó munkát végezve Isten dicsőségére és a gyülekezet épülésére. Egyébként az utóbbi időben nem olyan gyakori és nem annyira jellemző az erdélyi lelkészek elvándorlása. Szolgálnak erdélyi lelkészek Magyarországon, de ezek egyrészt az elmúlt húsz-harminc évben átvándorolt, családegyesítés vagy a jobb élet reményében eltávozott lelkészek. Másrészt ők nem hagytak űrt maguk után azzal, hogy másutt vállaltak szolgálatot, ugyanis Isten bőven adott nagyon jó minőségű utánpótlást. Egy fölöttébb reménykeltő új generáció érkezett, amelynek a tagjaival egységben ugyanazt az Urat, népet, nemzetet, egyházat szolgáljuk Erdélyben és a határon túl egyaránt. Egyébként hadd hangsúlyozzam: többen is Magyarországról jöttek át olyanok, akik ott végezték el a teológiai tanulmányaikat, vagy olyanok is, akik már rég át voltak települve. Őket is ugyanolyan szeretettel várjuk és fogadjuk, mint amilyen áldással bocsátjuk útra azokat, akik odaát vállalnak szolgálatot. Ez a fajta csere, ez a fajta ki- és bevándorlás is erősítheti az egyházkerületek közötti kötelékeket, de ugyanúgy a testvér-gyülekezeti kapcsolatokat is, hiszen egy-egy ott szolgáló erdélyi lelkész egészen másképp tekint ezekre. Azt se felejtsük el, hogy globális világban élünk, ahol a legtermészetesebb az, hogy fiataljaink idegen országokba, sőt más kontinensekre mennek tanulni, dolgozni. Közülük egyesek hazajönnek, mások végleg külhonban maradnak; de ugyanúgy azt is tapasztaljuk, hogy hozzánk is érkeznek ÉGTÁJOLÓ más országokból, más világrészekből és más kultúrákból - nevezetesen Amerikából is érkeztek lelkészek több évre szolgálni. Nem elszigetelt, fallal körülvett térség Erdély, ahova be- és ahonnan kimenni csak e falnak az áttörésével sikerülhet... Ebből a kommunista zártságot idéző gondolkodásból kell nekünk kitörni, és sok mindent át kell értékelni. Mint egyházvezető mindenképpen támogatom, hogy több-kevesebb időre jöjjenek-menjenek lelkészeink, és nagyon nyitottak vagyunk arra is, hogy ne csak ösztöndíjasként tanuljanak itt a kolozsvári teológián magyarországiak, hanem maradjanak is itt. Tudjuk, hogy ehhez meg kellene tanulni románul, de hát azért örömmel várjuk, ha jönnek, és ha van szolgálati lehetőség, akkor nagyon szívesen fogadjuk őket is. ■ EÉ Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
