Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-07-15 / 28. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. július 15. 3 Hitébresztő és hitmélyítő igei alkalmakon lehettek együtt az Evangélikus Missziói Köz­pont által szervezett konferen­cia résztvevői július 1-4. kö­zött Piliscsabán. Az alkalmak Molnár Róbert kübekházi pol­gármester, valamint Zsarnai Krisztián és Orbán Attila lel­készek szolgálatával zajlottak. Művészi igényű zenés és verses bizonyságtételek szólal­tak meg, amelyekben közre­működött Szemerédi Berna­dett, Badin Ádám, Joób Eme­se és Szeverényi Barnabás. Különböző missziói ágakról szóló beszámolók és bizony­ságtételek hangzottak el Láng Missziói konferencia Molnár Róbert polgármester Edit, H. Kovács Géza, Szilágyi Antal és Eladady Zsombor ré­széről. A kezdőáhítatot Szeme­rei János, a missziói munkát is felügyelő püspök, a záró ige­hirdetést Szeverényi János or­szágos missziói lelkész tar­totta. A konferencia rendkívül gazdag programjából ízelítő­vel szolgálhatnak a négy nap során készült hangfelvételek, amelyek meghallgathatók az Evangélikus Missziói Központ honlapján: http://misszio.lu­­theran.hu/2007/?oldal=kon­­ferencia ■ Győri Gábor Dávid Forrás: Evangélikus.hu Lélekszakadva Misszió és értékőrzés Piliscsabán ► Jó időnként megállni, pi­henni, erőt gyűjteni. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) idei konferenciájának mottó­jául választott Túrmezei Erzsébet-verssor is erre fi­gyelmeztetett. A szünet nélküli, állandó rohanás eredménye, hogy könnyen szakadozik az ember lelke. Bizony szükségük van a hitben járóknak is arra, hogy egy-egy nyári együtt­­léten intenzíven töltekezze­­nek Isten igéjével. A pilis­csabai Béthel Evangélikus Missziói Otthon csodálatos környezete - kiegészülve az ott szolgálók gondoskodó szeretetével - méltó hely­színéül szolgált július 5-8. között az eseménynek, amelyen az ötven felnőtt mellett huszonöt fős gyer­mek- és ifjúsági csapat is részt vett. A lelki feltöltődést a Balicza Iván budavári, illetve Varsányi Ferenc dunaharaszti lelkipász­tor által tartott reggeli és esti bibliatanulmányok segítették. Mindketten az emberrel újra és újra szövetséget kötő Isten­ről szóltak. A központi témáról (a „lé­lekszakadt”, Istentől elszakadt emberek mentéséről) Szeme­rei János püspök tartott elő­adást (képünkön), aki mint a misszióért felelős főpásztor első alkalommal találkozhatott „életközeiben” az EKME tevé­kenységével, szolgálatával. Nagy várakozás előzte meg a Szigeti család érkeztét: Imre és Zita már egy teljes eszten­deje kint szolgál az indiai Ko­­daikanal egyházi iskolájában. Érdekfeszítő előadásukból nem csupán az intézmény helyzetét ismerhették meg a hallgatóság tagjai, hanem ké­pet kaphattak Tamil Nadu ál­lam vallási életéről, szociális feszültségeiről is. Noha Indián belül ebben az államban él a legtöbb keresz­tény, Krisztus követőinek mégsem sikerül hatékonyan felvenniük a harcot az olyan káros hagyományokkal, mint például a hozományadás köte­lezettsége... Indiában sok he­lyen, ha egy lány férjhez megy, a szülők komoly pénz- vagy természetbeni hozományt ad­nak vele. Ezért a lányokat - mivel nincs „hasznuk” csak ki­adást jelentenek a családnak - gyakran már csecsemőkoruk­ban meggyilkolják. A külmissziói konferencia résztvevői ezért határozták el, hogy erejükhöz mérten támo­gatni fogják egy kinti tamil lel­kipásztor szolgálatát, aki eze­ket a veszélyeztetett gyermeke­ket gyűjti egybe és segíti. ■ Petrik István Hisznek a keresztyén közösségben Győrött találkoztak egymással az evangélikus pedagógusok Háromnapos konferenciára gyűltek össze július 2-4. kö­zött az ország evangélikus is­koláinak pedagógusai. A több mint egy évtizede minden esztendőben megrendezett találkozó házigazdája idén a győri Péterfy Sándor Oktatá­si Központ volt. A Magyarországi Evangéli­kus Egyház kezdeményezésé­re életre hívott, háromnapos programsorozatnak több cél­ja van: az egyik a közösségépí­tés, az oktatással kapcsolatos fontos kérdések megbeszélé­se, de természetesen aktív pi­henésben, kikapcso­lódásban is részük le­het a résztvevőknek. „A hitünkre min­denképpen pozitív hatással van ez a talál­kozó, hiszen megerő­södünk abban, hogy keresztyén emberek vagyunk, hogy keresz­tyén közösséghez tar­tozunk. Nagyon sok szó esik arról is, hogy mit is je­lent a hitünk, és hogy miként tudjuk ezt közvetíteni a fiata­loknak, a tanítványainknak. Ugyanakkor ebben a három napban meg tudjuk beszélni a gondjainkat, az eredményein­ket, és megfogalmazzuk közös céljainkat is. Idén a köznevelé­si törvényre és a végrehajtási rendeletére is fókuszáltunk, vagyis arra, hogy ezzel kapcso­latban milyen feladataink lesz­nek. Azt pedig szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy kivá­ló szakemberek csoportosultak itt, akikkel könnyen közös ne­vezőre jutottunk a lényeges kérdésekben is” - mondta a Győr24-nek Hallgatóné Hajnal Judit, a győri Péterfy-iskola igazgatója. Szerdán, a konferencia zá­rónapján a Széchenyi István Egyetemre látogattak a részt­vevők, ahol többek között dr. Vass Vilmostól, az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem do­censétől és Esztergályos Jenő­től, az Apáczai Kiadó tulajdo­nosától hallhattak előadásokat. A programban szabadidős el­foglaltságok is szerepeltek: a pedagógusok meglátogatták például az Audi győri gyárát, a Füles bástyát, az állatkertet, sárkányhajóztak a Dunán, és pannonhalmi kirándulás is részét képezte a kínálatnak. ■ Csapucha Adrienn Forrás: Evangélikus.hu Hallatni a hangunkat Aki válaszol: Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke ► Püspökeinknek szánt kérdéseiket olvasóink - „Égtájoló” jeligével - szerkesztőségünk postacímére, illetve az evelet@lutheran.hu e-mail címre küldhetik. - A szerk.- Az elmúlt héten szabályosan és eredményesen lezajlott az egyházke­­rületifelügyelő-választás. Püspök úr marad, elnöktársa azonban változik. Hogyan tekint - ezzel összefüggésben - vissza, illetve előre?- Amikor engem 2006 tavaszán be­iktattak, akkor - értsük jól - „megörö­költem” az egyházkerületi felügyelőt, hiszen még tartott a ciklusa. A válasz­táskor két jelölt volt: dr. Cserháti Pé­ter és Benczúr László. Mindkettőjüket nagyon szerettem, és ahogyan akkor is mondtam, mindkettőjükkel el tud­tam képzelni az együttműködést. A választás eredményét az élet az­tán igazolta, hiszen Benczúr László több idő odaszánásával tudta ellátni felügyelői tisztét a most véget ért ciklusban. Cserháti Péter komoly mi­nisztériumi szerepvállalása okán nem tudott volna ilyen intenzíven részt venni a munkában. Persze lehetősé­geihez mérten másodfelügyelőként je­len volt az egyházi életben - problé­maérzékenységével, tanácsaival, szak­értelmével, a fóti gyülekezet életében lelkész felesége mellett, avagy a Ma­gyarországi Evangélikus Ifjúsági Szö­vetségben végzett karitatív szolgála­ta révén. Mindenképpen számítok arra, hogy eljön az az idő, amikor több egyházi feladatot tud vállalni. Benczúr Lászlóval akkor kezdő­dött az ismeretségünk. Közvetlensége, embersége hamar megérintett. A lo­jalitást a szó nemes értelmében gyako­rolta, föltette az életét arra, hogy más embereket segít. Mindig nagyon fon­tos számomra a közös készülés - vagy az imádkozás - a különféle gyű­lések, gyülekezeti vagy intézményi al­kalmak előtt. Ő ezekre nagyon lelkiis­meretesen jár, a szolgálatokban maxi­málisan részt vesz. Jelenléte messze túl­mutat a protokolláris feladatokon. Ha méltánytalanságot, jellembeli gyenge­séget, hazugságot tapasztal, vagy a transzparencia hiányát, igazságérzeté­től indíttatva ennek - szelíden, bölcsen és határozottan - hangot ad. Megha­tónak érzem azt az önzetlenséget és ál­dozatkészséget, ahogyan építészként ellenszolgáltatás nélkül készített gyü­lekezeteknek építési terveket. Köztük saját gyülekezetének is, a budakeszinek, ahol idén a tisztújítások alkalmával gondnoki tisztséget vállalt. Őszintén tudom mondani, hogy mindenben számíthattam rá elnöktársként.- Hogyan tovább?- Új elnöktársam, dr. Fábri György a választáson meggyőző többséget kapott. Az az elméleti munka, ame­lyet az elmúlt három-négy évben végzett egyházunkban - a stratégia­­alkotás és a szociológiai felmérés terén -, most átültethető a gyakor­latba. Ezt bizonyosan hangsúlyos kérdésként fogjuk kezelni az előttünk álló ciklusban. Fontosnak érzem emellett, hogy a hitéleten kívül más is összekapcsol bennünket, hasonló az érdeklődési körünk. Fábri György fontos világi tisztsége­ket is betölt: egyetemi docensként az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettese, illetve egyházunk őt delegálta az úgynevezett Közszolgálati Testületbe, és ő tölti be e grémium el­nöki tisztét. Szolgálata tehát messze túlmutat az egyház határain, és erre a legjobb értelemben vett széles perspek­tívára, társadalmi jelenlétünk erősíté­sére szükség is van, mert kis egyház­ként különösen törekednünk kell ar­ra, hogy hallassuk a hangunkat. Ő er­re maximálisan alkalmas.- A gyülekezeti tisztújításokhoz kapcsolódva január elején Püspök úr rendhagyó püspöki körlevelet kül­dött ki a lelkészeknek és felügyelőknek. Mennyiben aktuális ez most, a felsőbb szintű választásokkor?- Teljes mértékben. Jetrónak egy­koron Mózeshez intézett tanácsa a ve­zetés minden szintjén megfontolandó. Gyakran nem azért merülünk-e ki mi is, mert nem tudjuk a feladatokat de­legálni, egyedül akarunk mindenben dönteni?! Szemeljünk ezért mi is ki„is­­tenfélőférfiakat” - és asszonyokat -, időseket és fiatalokat, akik „gyűlölik a megvesztegetést”, és Isten és emberek előtti felelősséggel végezhetik a mun­kát. Ha a Szentírás fényében megfo­gadjuk ezt a bölcs tanácsot, akkor a mi köreinkben is békesség lesz.- A testvéri összefogás megmutat­kozott a pár hete megrendezett Re­ménységfesztiválon is, ökumenikus szinten. Püspök úr részt vett 1989-ben Billy Graham evangélizációján is. Összehasonlítható-e a két alkalom huszonhárom év távlatából?- Nagyon örültem, hogy az Evan­gélikus Élet és egyházunk központi honlapja bőséges, különböző néző­pontokat érvényesítő anyagot közölt a háromnapos rendezvényről. Sze­rencsésnek érzem magam, hogy ’89- ben szervezőként, most pedig püspök­ként tekinthettem a színfalak mögé. Nem vitás, a szervezés akkor is, és most is profi volt. Amit hiányoltam, az a helyi, magyarországi adottságok határozottabb figyelembevétele. Nem biztos, hogy egy amerikai „recept" nálunk ugyanúgy bevethető. Tény, hogy a rendszerváltozás ide­jén jobban meg lehetett szólítani az embereket, annyian hallották meg a hívást, hogy megtöltötték a Nép­stadiont... Pozitívumként elmondha­tó, hogy a szervezés már akkor is kü­lön figyelt a frissen megtértek helyi közösségekbe való integrálására. Ér­dekes - és minden bizonnyal feleme­lő - lenne az idei evangélizáció „gyü­mölcseiről” olvasnunk személyes be­számolókat, akár a lap hasábjain is. ’89-ben az esemény végeztével fris­siben cikket írtam a tapasztalataimról, akkor azonban valami oknál fogva ez nem jelent meg az Evangélikus Életben. A jelen lapszám viszont - úgy tudom - közli, immáron kordokumentum­ként (lásd a 6. oldalon - a szerk.).- Számos itthoni szolgálata mellett sok külföldi útjáról olvashatunk beszá­molót Püspök úr tollából. Hogyan marad idő mindezek mellett az egy­házkerület lelkészeinek gondozására?- Egy egyházi vezetőnek mindig feladata az ökumenikus és külügyi kapcsolattartás. Kötelességemnek érzem - különösen is a külügyekért felelős püspökként -, hogy az ezzel ÉGTÁJOLÓ t kapcsolatos eseményekbe bevonjam az olvasókat. Ugyanakkor az utak jó része azért is van, hogy a lelkészek munkakörül­ményei javuljanak. Ezek által lehetsé­ges, hogy lelkészek - akár a családjuk­kal - a partneregyházaknál nyaralhas­sanak, vagy részesüljenek a „Part­nerhilfe” anyagi támogatásaiból, vagy akár szorosabb testvérgyülekezeti, il­letve diakóniai intézmények közötti kötelékek épüljenek ki. A külföldön szerzett kapcsolatokat, lehetősége­ket igyekszem minél szélesebb körben megosztani, lelkészeink figyelmébe ajánlani. A gyülekezeti szolgálatokat és a személyes beszélgetéseket tuda­tosan részesítem előnyben, és törek­szem elérhető lenni. Kívánom, hogy a nyár folyamán mindenki találja meg az alkalmat a ki­­kapcsolódásra, hogy a munkaévet fel­­töltekezve és Isten iránti hálával kezdhesse! ■ HHÁ Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
Oldalképek
Tartalom