Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-11-25 / 47. szám

4 * 2012. november 25. KERESZTUTAK Evangélikus Élet A múlt megértésének rögös útján... Lassan közhelynek számít, hogy a né­met-lengyel kiengesztelődés a máso­dik világháború vége óta zajló, máig sem lezárt folyamat. Ebbe a folyamat­ba illeszkedik a Vesztfáliai Evangélikus Egyház és a Lengyel Ökumenikus Ta­nács által szervezett tanácskozássoro­zat is, amelynek november 7-9-én már a negyedik alkalmát tartották meg. A helyszín az Odera bal partján fekvő, Lengyelországhoz tartozó város, Szcze­cin (Stettin) volt. Itt hetven éve a lakosság 93%-a volt német evangélikus, ma 0,1%-a követi a lutheri hagyományokat, nagyrészt lengyel anyanyelvűként. A belváros hatalmas gótikus templomaiban ka­tolikus istentiszteletek zajlanak, s nem mindegyikben olvasható utalás arra, hogy itt a reformációi tanok ha­mar és egységesen nyertek tért. Ez a történelmi közeg biztosította a hátteret a tanácskozáshoz, amely­nek csomópontjai a háború, a kitele­pítés, a vándorlás és kiengesztelődés voltak. Nyilvánvalóvá vált az, amit ed­dig sejteni lehetett: a középnémet egyházi köztudatban - a regionális szemléletmód miatt - a sziléziai és a szudétanémetek sorsa ismert csupán. A közép-európai események közül a német kitelepítést illetően volt tapasz­talható halvány tájékozottság, de a szlovák-magyar lakosságcsere, a bu­kovinai csángók sorsa vagy a dalmá­­ciai olaszok elűzése a résztvevők nagy többsége számára eddig teljesen ismeretlen volt. Az előadók általában személyes vagy inkább családi érintettség alap­ján szóltak, megpróbálva túllépni az érzelmi érintettségen. Sok esetben az elűzöttek helyére költözők is kényszer hatására ke­rültek új lakhelyükre az új államha­tárok meghúzása következtében vagy a nemzeti kisebbségek tudatos meg­osztásának szándékával. Szó esett a sokféle kulturális és vallási háttérből érkezők integrációjával kapcsolatos feszültségekről, egy új, közös identi­tás kiépülésének rögös útjairól is. A kiengesztelődés gyülekezeti példái­ról - például koncertekről és bicik­litúrákról - is hallhattak beszámoló­kat a jelenlévők. A városnézés sajátos színfoltja volt az ismert német mártír teoló­gus, Dietrich Bonhoeffer emlékét őrző park felkeresése - annak az épületnek a helyén, ahol Bonhoef­fer illegális teológiai szemináriu­ma működött -, megtapasztalva a Hitvalló Egyház emlékéhez való lengyel viszonyulást. ■ Dr. Lackner Pál Püspökkerekasztal Budahegyvidéken A II. vatikáni zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából XVI. Benedek pápa a 2012. október 11. és 2013. november 24. közötti idő­szakra meghirdette a hit évét. Ehhez kapcsolódva zajlott püspöki kerek­­asztal-beszélgetés november 18-án a történelmi keresztény egyházak bu­­dahegyvidéki gyülekezeteinek össze­fogásával. A MOM Kulturális Központban tartott eszmecsere meghívott részt­vevői dr. Székely János, az Eszter­gom-Budapesti Főegyházmegye se­gédpüspöke, dr. Szabó István, a Du­­namelléki Református Egyházkerü­let püspöke, dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke, illetve Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye me­gyés püspöke voltak. A beszélgetést Novotny Zoltán sportriporter, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke moderálta. M EvÉlet-infó Módosítanák az egyházak finanszírozását ► A kormány törvényjavaslata az ország költségvetésének 0,9 száza­lékára egészítené ki az egyházaknak a személyi jövedelemadó egy­százalékos felajánlásából járó összeget - olvasható az Országgyű­lés honlapján. A január í-jétől javasolt módosítást az egyes egészségügyi tárgyú törvé­nyek módosításáról szóló T/9065. számú törvényjavaslatba építették be, amelyet november 10-én beter­jesztettek az Országgyűlés elé. A törvényjavaslat 96. paragrafusa az egyházak hitéleti és közcélú tevé­kenységének anyagi feltételeiről szó­ló 1997- évi törvényt módosítaná. E szerint „amennyiben az egyháza­kat megillető összeg együttesen nem éri el a nyilatkozattal érintett évre be­vallott, az összevont adóalapot ter­helő, adókedvezményekkel csök­kentett személyi jövedelemadó 0,9 százalékát, ennek mértékéig az egy­házaknak ténylegesen átutalandó összeget a központi költségvetésből ki kell egészíteni”. A törvényjavaslat részletes in­doklásában az szerepel, hogy az egyházi alapintézmény-működés finanszírozási rendszerének mó­dosítása azért indokolt, hogy bizto­sítottá váljon az egyházak további zavartalan hitéleti tevékenységé­nek támogatása. Ennek érdekében - egyben elismerve az egyházak társadalmi szerepvállalásának erő­södését, beleértve az egészségügyi ipté^rp^rjypk fenntartása^ is -fszijk^ t séges az egyházfinanszírozási tör­vénynek az első Orbán-kormány ál­tal elfogadott elvi alapokhoz vissza­térő módosítása - tartalmazza a törvényjavaslat. Erdő Péter bíboros, prímás, eszter­­gom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a testület őszi ren­des ülése után szeptember 6-án tar­tott sajtótájékoztatón azt mondta: húsz százalékkal csökkent a katoli­kus egyháznak tett egyszázalékos adófelajánlás összege idén az előző évhez képest, miközben a felajánlók száma nem lett kevesebb. Úgy fogal­mazott: ebből látszik, hogy az adó­ügyi változások érzékenyen érintik az egyházakat is. A Magyarországi Református Egy­ház kommunikációs szolgálata no­vember 14-én az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: a 2011-es adókból származó összeg az előző év­hez képest jelentősen, húsz százalék­kal csökkent, noha a felajánlások száma növekedett. „Ez a személyijö­­vedelemadó-szabályok tavalyi drasz­tikus változása, az egykulcsos adó be­vezetése miatt történt így” - írta a kommüniké. .....................................................h m\ A rácsok mögötti szabadság titka Húszéves a Magyar Testvéri Börtöntársaság ► „Krisztusnak az ember felé forduló szeretete az alap. E szerint pedig a bűn és az ember nem ugyanaz. »Öld meg« a bűnt, mentsd meg az embert! - ez az egyik »jelszó«” - mondja Roszík Gábor evangélikus lelkész, a Magyar Testvéri Börtöntársaság, illetve a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének elnöke. A börtöntársaság fennállásá­nak huszadik évfordulója alkalmából november 8-án ünnepséget tar­tottak az Országház vadásztermében. Ennek apropóján kérdeztem a két évtizedről az alapító elnököt.-Az ünnepségen többen is utaltak felszólalásukban arra, hogy a társa­ság története a Parlament épületében kezdődött.- A rendszerváltás utáni első par­lamentben - amelynek én is tagja voltam - hívő ország­­gyűlési képviselőkből alakítot­tunk egy imaközösséget. Min­den héten találkoztunk. Én ak­kor lelkészként már több mint egy éve jártam az ország bör­töneit, és sokat meséltem kép­viselőtársaimnak az eközben szerzett élményeimről. így velük és más börtönmisszió­sokkal alapítottuk meg a Ma­gyar Testvéri Börtöntársasá­got 1992-ben.- A Magyar Bűnmegelő­zési és Börtönmissziós Ala­pítvány kuratóriumi elnöke, Katona Csilla is arról vallott a parlamenti ünnepségen, hogy a börtönmissziói tevékenységet elhívás előzi meg. Mi az ön el­hívásának a története? Mi­lyen út vezetett a Parlament­ből a börtönbe?- Nemzetközi szerveze­tünknek - Prison Fellowship International a neve - a vezetői majd egy évig „kapacitáltak”, hogy szervez­zem meg a Magyar Testvéri Börtön­társaságot. Kezdettől fogva én is na­gyon fontosnak tartottam az ötletet, de „ellenálltam”, próbáltam másra testálni ezt a feladatot. Gyülekezeti lelkészként akkor azt gondoltam, hogy nekem túl sok teendőm van, és ezek előrébb valók voltak számomra. 1991-ben Magyarországon járt Chuck Colson, a nemzetközi szerve­zet alapítója - a vele való találkozás volt a fordulópont az életemben, rajta keresztül ragadott meg az Isten, és fordított a börtönmisszió felé, ál­tala tapasztaltam meg, hogy fonto­sabb a börtönökbe mennem s ott szolgálnom, mint a Parlamentben...- Milyen adottságokkal kell bírnia annak, aki a börtönmisszióban szolgál?- Egyfelől elkötelezettnek kell len­nie az evangélium hirdetésére, Krisz­tus missziói parancsának teljesítésé­re, másfelől abban is követni kell Jé­zust, hogy - ahogyan tőle tanultuk - mindenkit válogatás nélkül kell sze­retni. A szeretet nyitja meg sok fog­­vatartott szívét Krisztus előtt. A sze­retet a börtönben sem luxus, mert nem lehet élni nélküle ott sem.- Az egyik legsikeresebb kezde­ményezésük az Angyalfa program, melynek köszönhetően mára már ezerkétszáz-ezerháromszáz olyan gyermek juthat karácsonyi ajándék­hoz, akinek valamelyik szülője bör­tönben van. Mikor és hogyan kezdő­dött a program?- A társaság megalakulása után azonnal elkezdtük „összegyűjteni” a börtönben lévő szülők gyermeke­it, számukra ajándékgyűjtést szervez­tünk. Az első karácsonykor huszon­öt csomagot küldtünk szét a parla­menti postával...- Idén hunyt el Chuck Colson, a nemzetközi börtöntársaság alapító­ja. Hogyan emlékeznek rá?Mit tanul­tak tőle a börtönmisszióról?- Az Evangélikus Életben több cikk is megjelent róla a halála után, én magam is hosszabb írásban em­lékeztem meg munkásságáról a júni­us 3-ai lapszámban. Sok mindent ta­nulhattunk tőle, ő volt az egyik leg­nagyobb egyéniség, akit személyesen ismerhettem. Leginkább azt az alá­zatot és egyszerűséget igyekeztem el­tanulni, ahogyan az elesett, elbu­kott emberek felé fordult. Példamu­tató volt az a bátorság, amellyel a megváltás, újjászületés evangéliu­mát hirdette mindenkinek, minden körülmény között!- Hogyan működik együtt a Ma­gyar Testvéri Börtöntársaság és a Prison Fellowship International?- A kezdetektől fogva szoros a kapcsolat nemzetközi szervezetünk­kel. Nagyon sok támogatást, segítsé­get, kézzelfogható ismereteket, biz­tatást nyújtottak nekünk. Szinte minden programunkat tőlük vettük át, és felkészítést, anyagokat is kap­tunk. Több programunk is működik: az előbb már említett Angyalfa prog­ram - ennek keretében a börtönben lévő szülők gyermekeit táborozni is elvisszük -, ezenkívül a Zákeus prog­ram, amellyel az elkövető és az áldo­zat közötti megbékélést igyekszünk elősegíteni; az úgynevezett APAC- program segítségével keresztény kör­letet alakítunk ki a börtönben. Emel­lett a társaság megalakulás óta meg­szervezzük a nemzetközi börtön­missziós imahét itthoni alkalmait. Az elmúlt húsz évben nagyon sok nemzetközi konferencián, tré­ningen vettünk részt munkatársaim­mal. Volt, hogy tizenhat fős delegá­cióval utaztunk a börtönmissziósok világgyűlésére - szintén a nemzet­közi szervezetünktől kapott támo­gatással.- Hogyan válhat Isten igéje való­sággá a rácsok mögött?- Ugyanúgy, mint a rácsokon in­nen, hiszen ugyanazt az evangéliu­mot hirdetjük, amelyet a templomok­ban. Azonban csodálatos megta­pasztalni, hogy mennyi szabad em­ber van a börtönökben, tehát a rácsok mögött! Hiszen szabad ember az, aki megszabadult a bűneitől, aki a lelké­ben szabad, újjászületett, és új életet kezdett.- Nem paradox kissé életfogytig­­lanra ítélt raboknak a szabadságról beszélni?Mit tesznek akkor, ha vala­ki hallani sem akar Isten igéjéről?- Éppen az előbb elmondottak ér­telmében nem paradox, hiszen az igazi szabadság nem az, hogy kime­hetünk az utcára, és szabadon járkál­hatunk. Az igazi szabadság az, ha Is­ten útjain járunk! Az igazi szabadság az, amikor valaki megszabadul a bű­neitől, nem kötik régi kötelek, szabad az Isten és mások szeretetére. Olyanokkal ritkábban találkozunk a börtönökben az alkalmainkon, akik hallani sem akarnak Istenről, hi­szen ezeken ki-ki önkéntes alapon vesz részt. Az azért előfordul, hogy valaki nem a hit dolgairól, hanem a saját problémájáról szeretne beszél­ni velünk vagy a börtönlelkésszel. Természetesen őt is szeretjük, türel­mesen meghallgatjuk, s ha lehet, teljesítjük a kérését.- A váci börtönben brazil mintá­ra létrehozták az úgynevezett APAC- körletet. A betűszó a Szövetség az El­ítéltek Védelmére és Támogatására elnevezésű kezdeményezés angol ne­véből való. AzAPAC keresztény ala­pokon állva igyekszik segíteni az el­ítéltek reszocializációját szabadulá­suk után. Kik kerülhetnek ebbe a körletbe?- Az APAC-körletre bárki beke­rülhet - persze ha van hely -, aki el­fogadja a szabályait, „belső törvényét” s vállalja, hogy odaadással vesz részt mindennapos keresztyén program­jainkon. Fontosnak kell tartania a csa­ládot, hiszen az APAC-program egyik lényeges eleme a családdal va­ló intenzív kapcsolattartás, hogy az ne szakadjon meg, s a szabadulás után a volt fogvatartott visszatérhes­sen szeretteihez. Az APAC-körleten a körülmények kicsit jobbak, mint más zárkákban, például szőnyeg, faliszőnyeg van a „szobákban” de az igazi különbség nem ebben rejlik. Krisztusnak az ember felé forduló szeretete az az alap, amelyre a program épül. E szerint pe­dig a bűn és az ember nem ugyanaz. „Öld meg” a bűnt, mentsd meg az embert - ez az APAC egyik „jelsza­va” A feltétel nélküli szeretet kulcsfo­galom az eredményes börtönmisszi­óban és bűnmegelőzésben! De ugyan­ilyen fontos alapelv, hogy hinni kell abban, hogy a változás lehetséges. És Krisztussal minden lehetséges. ■ Kinyik Anita

Next

/
Oldalképek
Tartalom