Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-11-25 / 47. szám
4 * 2012. november 25. KERESZTUTAK Evangélikus Élet A múlt megértésének rögös útján... Lassan közhelynek számít, hogy a német-lengyel kiengesztelődés a második világháború vége óta zajló, máig sem lezárt folyamat. Ebbe a folyamatba illeszkedik a Vesztfáliai Evangélikus Egyház és a Lengyel Ökumenikus Tanács által szervezett tanácskozássorozat is, amelynek november 7-9-én már a negyedik alkalmát tartották meg. A helyszín az Odera bal partján fekvő, Lengyelországhoz tartozó város, Szczecin (Stettin) volt. Itt hetven éve a lakosság 93%-a volt német evangélikus, ma 0,1%-a követi a lutheri hagyományokat, nagyrészt lengyel anyanyelvűként. A belváros hatalmas gótikus templomaiban katolikus istentiszteletek zajlanak, s nem mindegyikben olvasható utalás arra, hogy itt a reformációi tanok hamar és egységesen nyertek tért. Ez a történelmi közeg biztosította a hátteret a tanácskozáshoz, amelynek csomópontjai a háború, a kitelepítés, a vándorlás és kiengesztelődés voltak. Nyilvánvalóvá vált az, amit eddig sejteni lehetett: a középnémet egyházi köztudatban - a regionális szemléletmód miatt - a sziléziai és a szudétanémetek sorsa ismert csupán. A közép-európai események közül a német kitelepítést illetően volt tapasztalható halvány tájékozottság, de a szlovák-magyar lakosságcsere, a bukovinai csángók sorsa vagy a dalmáciai olaszok elűzése a résztvevők nagy többsége számára eddig teljesen ismeretlen volt. Az előadók általában személyes vagy inkább családi érintettség alapján szóltak, megpróbálva túllépni az érzelmi érintettségen. Sok esetben az elűzöttek helyére költözők is kényszer hatására kerültek új lakhelyükre az új államhatárok meghúzása következtében vagy a nemzeti kisebbségek tudatos megosztásának szándékával. Szó esett a sokféle kulturális és vallási háttérből érkezők integrációjával kapcsolatos feszültségekről, egy új, közös identitás kiépülésének rögös útjairól is. A kiengesztelődés gyülekezeti példáiról - például koncertekről és biciklitúrákról - is hallhattak beszámolókat a jelenlévők. A városnézés sajátos színfoltja volt az ismert német mártír teológus, Dietrich Bonhoeffer emlékét őrző park felkeresése - annak az épületnek a helyén, ahol Bonhoeffer illegális teológiai szemináriuma működött -, megtapasztalva a Hitvalló Egyház emlékéhez való lengyel viszonyulást. ■ Dr. Lackner Pál Püspökkerekasztal Budahegyvidéken A II. vatikáni zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából XVI. Benedek pápa a 2012. október 11. és 2013. november 24. közötti időszakra meghirdette a hit évét. Ehhez kapcsolódva zajlott püspöki kerekasztal-beszélgetés november 18-án a történelmi keresztény egyházak budahegyvidéki gyülekezeteinek összefogásával. A MOM Kulturális Központban tartott eszmecsere meghívott résztvevői dr. Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke, illetve Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye megyés püspöke voltak. A beszélgetést Novotny Zoltán sportriporter, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke moderálta. M EvÉlet-infó Módosítanák az egyházak finanszírozását ► A kormány törvényjavaslata az ország költségvetésének 0,9 százalékára egészítené ki az egyházaknak a személyi jövedelemadó egyszázalékos felajánlásából járó összeget - olvasható az Országgyűlés honlapján. A január í-jétől javasolt módosítást az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/9065. számú törvényjavaslatba építették be, amelyet november 10-én beterjesztettek az Országgyűlés elé. A törvényjavaslat 96. paragrafusa az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997- évi törvényt módosítaná. E szerint „amennyiben az egyházakat megillető összeg együttesen nem éri el a nyilatkozattal érintett évre bevallott, az összevont adóalapot terhelő, adókedvezményekkel csökkentett személyi jövedelemadó 0,9 százalékát, ennek mértékéig az egyházaknak ténylegesen átutalandó összeget a központi költségvetésből ki kell egészíteni”. A törvényjavaslat részletes indoklásában az szerepel, hogy az egyházi alapintézmény-működés finanszírozási rendszerének módosítása azért indokolt, hogy biztosítottá váljon az egyházak további zavartalan hitéleti tevékenységének támogatása. Ennek érdekében - egyben elismerve az egyházak társadalmi szerepvállalásának erősödését, beleértve az egészségügyi ipté^rp^rjypk fenntartása^ is -fszijk^ t séges az egyházfinanszírozási törvénynek az első Orbán-kormány által elfogadott elvi alapokhoz visszatérő módosítása - tartalmazza a törvényjavaslat. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a testület őszi rendes ülése után szeptember 6-án tartott sajtótájékoztatón azt mondta: húsz százalékkal csökkent a katolikus egyháznak tett egyszázalékos adófelajánlás összege idén az előző évhez képest, miközben a felajánlók száma nem lett kevesebb. Úgy fogalmazott: ebből látszik, hogy az adóügyi változások érzékenyen érintik az egyházakat is. A Magyarországi Református Egyház kommunikációs szolgálata november 14-én az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: a 2011-es adókból származó összeg az előző évhez képest jelentősen, húsz százalékkal csökkent, noha a felajánlások száma növekedett. „Ez a személyijövedelemadó-szabályok tavalyi drasztikus változása, az egykulcsos adó bevezetése miatt történt így” - írta a kommüniké. .....................................................h m\ A rácsok mögötti szabadság titka Húszéves a Magyar Testvéri Börtöntársaság ► „Krisztusnak az ember felé forduló szeretete az alap. E szerint pedig a bűn és az ember nem ugyanaz. »Öld meg« a bűnt, mentsd meg az embert! - ez az egyik »jelszó«” - mondja Roszík Gábor evangélikus lelkész, a Magyar Testvéri Börtöntársaság, illetve a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének elnöke. A börtöntársaság fennállásának huszadik évfordulója alkalmából november 8-án ünnepséget tartottak az Országház vadásztermében. Ennek apropóján kérdeztem a két évtizedről az alapító elnököt.-Az ünnepségen többen is utaltak felszólalásukban arra, hogy a társaság története a Parlament épületében kezdődött.- A rendszerváltás utáni első parlamentben - amelynek én is tagja voltam - hívő országgyűlési képviselőkből alakítottunk egy imaközösséget. Minden héten találkoztunk. Én akkor lelkészként már több mint egy éve jártam az ország börtöneit, és sokat meséltem képviselőtársaimnak az eközben szerzett élményeimről. így velük és más börtönmissziósokkal alapítottuk meg a Magyar Testvéri Börtöntársaságot 1992-ben.- A Magyar Bűnmegelőzési és Börtönmissziós Alapítvány kuratóriumi elnöke, Katona Csilla is arról vallott a parlamenti ünnepségen, hogy a börtönmissziói tevékenységet elhívás előzi meg. Mi az ön elhívásának a története? Milyen út vezetett a Parlamentből a börtönbe?- Nemzetközi szervezetünknek - Prison Fellowship International a neve - a vezetői majd egy évig „kapacitáltak”, hogy szervezzem meg a Magyar Testvéri Börtöntársaságot. Kezdettől fogva én is nagyon fontosnak tartottam az ötletet, de „ellenálltam”, próbáltam másra testálni ezt a feladatot. Gyülekezeti lelkészként akkor azt gondoltam, hogy nekem túl sok teendőm van, és ezek előrébb valók voltak számomra. 1991-ben Magyarországon járt Chuck Colson, a nemzetközi szervezet alapítója - a vele való találkozás volt a fordulópont az életemben, rajta keresztül ragadott meg az Isten, és fordított a börtönmisszió felé, általa tapasztaltam meg, hogy fontosabb a börtönökbe mennem s ott szolgálnom, mint a Parlamentben...- Milyen adottságokkal kell bírnia annak, aki a börtönmisszióban szolgál?- Egyfelől elkötelezettnek kell lennie az evangélium hirdetésére, Krisztus missziói parancsának teljesítésére, másfelől abban is követni kell Jézust, hogy - ahogyan tőle tanultuk - mindenkit válogatás nélkül kell szeretni. A szeretet nyitja meg sok fogvatartott szívét Krisztus előtt. A szeretet a börtönben sem luxus, mert nem lehet élni nélküle ott sem.- Az egyik legsikeresebb kezdeményezésük az Angyalfa program, melynek köszönhetően mára már ezerkétszáz-ezerháromszáz olyan gyermek juthat karácsonyi ajándékhoz, akinek valamelyik szülője börtönben van. Mikor és hogyan kezdődött a program?- A társaság megalakulása után azonnal elkezdtük „összegyűjteni” a börtönben lévő szülők gyermekeit, számukra ajándékgyűjtést szerveztünk. Az első karácsonykor huszonöt csomagot küldtünk szét a parlamenti postával...- Idén hunyt el Chuck Colson, a nemzetközi börtöntársaság alapítója. Hogyan emlékeznek rá?Mit tanultak tőle a börtönmisszióról?- Az Evangélikus Életben több cikk is megjelent róla a halála után, én magam is hosszabb írásban emlékeztem meg munkásságáról a június 3-ai lapszámban. Sok mindent tanulhattunk tőle, ő volt az egyik legnagyobb egyéniség, akit személyesen ismerhettem. Leginkább azt az alázatot és egyszerűséget igyekeztem eltanulni, ahogyan az elesett, elbukott emberek felé fordult. Példamutató volt az a bátorság, amellyel a megváltás, újjászületés evangéliumát hirdette mindenkinek, minden körülmény között!- Hogyan működik együtt a Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Prison Fellowship International?- A kezdetektől fogva szoros a kapcsolat nemzetközi szervezetünkkel. Nagyon sok támogatást, segítséget, kézzelfogható ismereteket, biztatást nyújtottak nekünk. Szinte minden programunkat tőlük vettük át, és felkészítést, anyagokat is kaptunk. Több programunk is működik: az előbb már említett Angyalfa program - ennek keretében a börtönben lévő szülők gyermekeit táborozni is elvisszük -, ezenkívül a Zákeus program, amellyel az elkövető és az áldozat közötti megbékélést igyekszünk elősegíteni; az úgynevezett APAC- program segítségével keresztény körletet alakítunk ki a börtönben. Emellett a társaság megalakulás óta megszervezzük a nemzetközi börtönmissziós imahét itthoni alkalmait. Az elmúlt húsz évben nagyon sok nemzetközi konferencián, tréningen vettünk részt munkatársaimmal. Volt, hogy tizenhat fős delegációval utaztunk a börtönmissziósok világgyűlésére - szintén a nemzetközi szervezetünktől kapott támogatással.- Hogyan válhat Isten igéje valósággá a rácsok mögött?- Ugyanúgy, mint a rácsokon innen, hiszen ugyanazt az evangéliumot hirdetjük, amelyet a templomokban. Azonban csodálatos megtapasztalni, hogy mennyi szabad ember van a börtönökben, tehát a rácsok mögött! Hiszen szabad ember az, aki megszabadult a bűneitől, aki a lelkében szabad, újjászületett, és új életet kezdett.- Nem paradox kissé életfogytiglanra ítélt raboknak a szabadságról beszélni?Mit tesznek akkor, ha valaki hallani sem akar Isten igéjéről?- Éppen az előbb elmondottak értelmében nem paradox, hiszen az igazi szabadság nem az, hogy kimehetünk az utcára, és szabadon járkálhatunk. Az igazi szabadság az, ha Isten útjain járunk! Az igazi szabadság az, amikor valaki megszabadul a bűneitől, nem kötik régi kötelek, szabad az Isten és mások szeretetére. Olyanokkal ritkábban találkozunk a börtönökben az alkalmainkon, akik hallani sem akarnak Istenről, hiszen ezeken ki-ki önkéntes alapon vesz részt. Az azért előfordul, hogy valaki nem a hit dolgairól, hanem a saját problémájáról szeretne beszélni velünk vagy a börtönlelkésszel. Természetesen őt is szeretjük, türelmesen meghallgatjuk, s ha lehet, teljesítjük a kérését.- A váci börtönben brazil mintára létrehozták az úgynevezett APAC- körletet. A betűszó a Szövetség az Elítéltek Védelmére és Támogatására elnevezésű kezdeményezés angol nevéből való. AzAPAC keresztény alapokon állva igyekszik segíteni az elítéltek reszocializációját szabadulásuk után. Kik kerülhetnek ebbe a körletbe?- Az APAC-körletre bárki bekerülhet - persze ha van hely -, aki elfogadja a szabályait, „belső törvényét” s vállalja, hogy odaadással vesz részt mindennapos keresztyén programjainkon. Fontosnak kell tartania a családot, hiszen az APAC-program egyik lényeges eleme a családdal való intenzív kapcsolattartás, hogy az ne szakadjon meg, s a szabadulás után a volt fogvatartott visszatérhessen szeretteihez. Az APAC-körleten a körülmények kicsit jobbak, mint más zárkákban, például szőnyeg, faliszőnyeg van a „szobákban” de az igazi különbség nem ebben rejlik. Krisztusnak az ember felé forduló szeretete az az alap, amelyre a program épül. E szerint pedig a bűn és az ember nem ugyanaz. „Öld meg” a bűnt, mentsd meg az embert - ez az APAC egyik „jelszava” A feltétel nélküli szeretet kulcsfogalom az eredményes börtönmisszióban és bűnmegelőzésben! De ugyanilyen fontos alapelv, hogy hinni kell abban, hogy a változás lehetséges. És Krisztussal minden lehetséges. ■ Kinyik Anita