Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-11-04 / 44. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2012. november 4. *• 7 Luther útján - bakancsban, hátizsákkal, kerékpáron formáció és oktatás, nők, média, politika viszonyait mutatják be, míg Wittenbergben Luther művének értelmezését segítik a helyek, épületek e célú programkínálatai. # # * Azoknak, akik mindezen túl valódi zarándoklatként, tehát az Isten-keresés egyik formájaként is tekintenek az útra, érdemes nagyon is technikai szempontokkal kezdeni a vállalkozás végiggondolását. Az erőnk, teljesítőképességünk feszített használata akkor lehet ugyanis valóban célirányos, ha mi magunk nem hozunk létre felesleges akadályokat. A megfelelő és bejáratott túrabakancs, a jól szellőző s egyben védő zokni, a kényelmes ruhadarabok, a több ponton támaszkodó hátizsák említése netán földhözragadtságnak tűnhet, de útközben kiderül, hogy korántsem mellékes: a napi huszonöt kilométeres gyaloglás során a gondolkodás, az elmélyülés nélkülözhetetlen feltétele a sérülésmentesség, a terhek viselhetősége. Még így is előfordulhat váratlan esemény, például nálunk is egy Achilles-ín-húzódás, amelynek okán kerékpárra szálltunk. Mielőtt valaki azért döntene a biciklis túra mellett, merthogy az könnyebb lesz, gondolja meg: jóval nagyobb erőkifejtést és figyelmet igényelt ezen a módon teljesíteni másfél száz kilométert, nem szólván a defektek szinte törvényszerű bekövetkezte miatti többletterhekről. Mindezekhez képest bőséges kárpótlást nyújtott számunkra már a túra „turisztikai” gazdagsága is. Az ismertebb (Köthen, Zerbst, Halle, Eisleben, Wittenberg) és kisebb templomok a reformáció egy-egy mozaikját tették átélhetővé, hozták közelebb. A Cranach család festményei közül különösen megragadó az utolsó vacsorát reformátorok szerepeltetésével ábrázoló alkotás, de a Naumann-múzeum is igazi esztétikai élmény. Wettin hegytetőre épült óvárosnak kilátása, az Elba melletti ligetes utak, Wörlitz meseszép parkja, a Süssersee és Bergitzsee hűsítő vize egyaránt ellazító, az érzékeket tisztító tapasztalás volt. * * * Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a zarándoklat élménye mindinkább megélhető legyen. Nem úgy, ahogyan terveztük: a végiggondolandó kérdések, megbeszélendő témák gondosan tervezett listájával indultunk el, de ránk is érvényes lett a régi mondás: nem a zarándok formálja az utat, hanem az út a zarándokot. A fizikai igénybevétel közepette irreálissá vált a komoly metafizikai, avagy mélylélektani diskurzusok folytatása menet közben vagy az esti pihenések (pihegések...) során. Ehelyett elértük a csendeket, a megszokottá vált verbalizálások helyett a fontosnak látszó semmiségek kirostálását, a mindezek után megmaradó, valóban lényeges érzések, gondolatok letisztult megfogalmazását. A tíznapos út felére már megtanultuk megbecsülni az energiát, amelyet egy-egy mondat, egy-egy mozdulat kíván tőlünk. Ezt erősítette, hogy leszakadtunk a korábban nélkülözhetetlennek vélt hálózatokról: sem internet, sem mobiltelefon nem kötött az itthon hagyott rutinokhoz. Végül megkönnyebbedve, megerősödve, élesebb és megértőbb tekintettel tudtunk visszatérni az ezzel nem is kicsit megváltozott napi életünkbe. A személyes élményen túl megfontolandó tanulságokat is nyújtott a Lu► A reformáció helyeinek szelleme és a fizikai erőpróba együttesen adott lehetőséget e sorok írójának a kerületi felügyelői szolgálatra készülésben. A szoros kapuról és keskeny útról szóló konfirmációs igémet a nehéz zarándoklat fizikaivá lett metaforájával megélve jártuk be feleségemmel Luther életének meghatározó helyeit, lelki épülést és egyházszervezési tapasztalatokat egyaránt nyerve. A protestáns hagyományban érezhetően gyanakvás veszi körül a zarándoklatokat. Már Luther Márton is némi pikírtséggel szólt 1511-es római útján a zarándokokról és az őket piacnak tekintő kegytárgyárusokról, amikor „bolondok működésének” nevezte mindezt. A kritika iránya azonban egyértelműen a kereskedelmivé vált szentkultusz ellen irányult; ezt mutatja, hogy azzal óvta a Santiago de Compostela felé tartó, a középkorban is népszerű (ma El Caminóként emlegetett) utakra készülőket: vigyázzagyülekezetei megválasztottak a kerületi felügyelői tisztségre, feleségem, Tündi ragaszkodott hozzá, hogy olyan körülmények között készüljek fel erre a szolgálatra, amelyek valóban alkalmasak a sokféle elfoglaltság, ezerféle gond és szétszórtság kizárására, így találta meg azt a néhány éves kezdeményezést, amely Alsó-Szászországban Luther Márton életének és működésének emblematikus helyszínei köré szerveződve jött létre. A Lutherweg elnevezésű zarándokút a reformátor szülővárosától és gyermekéveinek helyétől (Eisleben, Mansfeld) professzori és egyházújítói munkásságának kitüntetett helyszínén át (Wittenberg) halad, közben érintve mintegy negyven, életrajzi vagy egyházi szempontból érdekes más települést is (http://www.lutherweg.de/). Az összesen négyszáztíz kilométer hosszú út németes gondossággal megtervezett és gyakorlatiassággal kivitelezett vállalkozás. Alapvetően kerékpár-túraútvonalakkal együtt haladó nyomvonala az Elba folyását követi, kellemes erdei és síkvidéki tájakat barangol be, kisvárosokban kínál szálláslehetőségeket, látnivalókat. A terepviszonyok kiegyensúlyozottak, az út legnagyobb részén nincs jelentős szintkülönbség, a közbiztonság és az infrastrukturális ellátottság nem gódzókat is tudunk találni, az a keresztény embernek újfajta lehetőséget kínál az Istennel való találkozás megéléséhez, a krisztusi üzenet elfogadásához, a megküzdéshez önmagunk démonai és jóra teremtettsége közötti vívódásokkal. # * * Amikor az a megtiszteltetés ért, hogy idén nyáron az Északi Egyházkerület hagy kívánnivalót maga után. A Lutherweg mindenkinek ajánlható, aki az egyháztörténeti, kulturális tájékozódást össze akarja kapcsolni egy kellemes, nem megerőltető kirándulással. A reformációról szóló ismereteinket érdemben bővítik a kiállítások, múzeumok, különösen Eislebenben és Wittenbergben. Az előbbi városban különösen figyelemreméltóak azok a tematikus összeállítások, amelyek a renak, mert nem tudni, hogy a végcélnál Szent Jakab vagy egy elásott kutya csontjait találják... Az ökumené, leginkább pedig a sallangok lefoszlása azonban érezhető elmozdulást hozott a zarándoklat megítélésében. Itt is visszanyúlhatunk Lutherhez, aki 1525-ben már az evangéliumi apostolok és követőik vándorlásaihoz hasonlította a zarándokok útját. Persze ami a 16. században kényszerűség volt, az napjainkra az élményszerűség egyik segítője lett: lemondva a korszerű technika és a komfort sok vívmányáról, fáradalmakkal és a teljesítőképességünk határait megpróbálva szakítjuk ki magunkat a mindennapok ritmusából. Ha ehhez vallási-teológiai fo-Begyulladt Achilles-ín - a zarándokút mellékhatása Luther-szobor láncra verve therweg. Cseppet sem derűs látvány volt a templomok üressége: az istentiszteleteken sok hazaihoz hasonló, gyér látogatottságot tapasztaltunk. Mindeközben a volt keletnémet vidék sem a prosperálás jeleit mutatta: a kisvárosokban fiatalt alig, közösségi életet csak nyomokban, lendületet elvétve érzékeltünk az üres gyárak, a sok ütött-kopott ház, a lassanként újraépülő városközpontok között. kihasználatlanul hagyott sok-sok egyházépítési, missziós lehetőséget. A hazai egyházi stratégia megvalósulásán, a gyülekezetek erősítésén, társadalmi szolgálataink fejlesztésén dolgozva a hiányosságok is javunkra fordítható ismereteket kínálnak. A zarándoklat egyszerre az egészség megőrzését segítő mozgás, helyismeret, hagyományőrzés, környezeti érzékenység, közösségi feladat, lelki épüA reformátor szülőháza Eislebenben . Az egyházi kezdeményezések ugyanakkor a remény, a változtatni akarás hitét hordozták: a templomok éjszakájának koncertjei, a templomokban berendezett kiállítások (közöttük az igencsak aktuálisan a Biblia és a pénz témakörben szervezett...), a fiatal lelkészek emberközelisége jelezte a német testvérek elszántságát a missziói parancs követésére. Megfontolandó sajátossága a Lutherwegnek a sport és az egyházszervezés összekapcsolása. A kerékpáros kultúra fejlettsége össze sem hasonlítható a magyar viszonyokkal, de példamutató lehet számunkra az is, Jellemző tájkép a Lutherwegen lés. Akkor tudjuk felhasználni az ebben rejlő lehetőségeket és a rendelkezésre álló forrásokat, ha mindezt együtt kezeljük, egybefogjuk. Ebben az egyházi vezetők személyes példamutatásukkal is segíthetnek: biciklizzünk, túrázzunk együtt a gyülekezeti rendezvényekre, gyalogosan és kerékpárral erőpróbát vállalva együtt vigyük el egymáshoz az örömhírt Krisztusról! Kössük össze kerékpárutak hálózatával is a gyülekezeteket; az önkormányzatok közreműködése ebben közös haszon lehet. A fiatalokat szólítsuk meg az egyházi alkalmak és rendezvények kerékahogyan a helyi közösségek és egyházak közös fejlesztései révén kiépült ennek feltételrendszere (Steutzban például még Szent Miklós-kerékpárostemplom is van!). Zavaró hiányosság volt ugyanakkor, hogy több templomot zárva találtunk, valamint az is, hogy az eddig eltelt idő nem volt elegendő a Lutherweg brandjének beépülésére a térség turisztikai iparába, információs szolgáltatásaiba. A zarándokút csak esetlegesen van jelen a helyi gyülekezetek életében, szolgáltatásaiban, ami páros megközelíthetőségével, tematikájával! Tanuljuk meg a testedzést, az egészséges, mértékletes életmódot használni a lelki megújulás támogatásaként. Önkéntes munkára adhat lehetőséget a vándorok, zarándokok fogadása, a testvéri találkozások megszervezése. Legyen meg a saját Luther-utunk, amelyen a saját régiónkat, hazánkat, hagyományafrikat megismerve juthatunk el egymáshoz, újra és újra átélve az örömhírt! ■ Dr. Fábri György Templom Apollensbergben ,A wittenbergi vártemplom
