Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-08 / 27. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. július 8. »> 13 ► Az édesapjától tanult hűséget, áldozatkészséget, hitet szeretné továbbadni a maga talentuma szerint. Szabó György, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője a hatéves ciklus lejártával megválik tisztségétől. Az építészi pályát atyai tanácsra választotta, hiszen - ahogyan édesapja mondta - „építkezni mindig kell” Húsz évvel ezelőtt gyülekezeti felügyelőként kezdte egyházi szolgálatát Később egyházmegyei felügyelő, majd - Weltler Jánost \aövetve - a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője lett. A feléje áradó szeretetet mutatja, hogy a mostani választásokon is kapott ajánlásokat, ő azonban már nem vállalta a jelöltséget. „Építkezni mindig kell” Interjú Szabó Györggyel, a nyugati egyházkerületfelügyelőjével- Mindig nagy szeretettel beszél az édesapjáról. Mit tudhatunk róla?- Édesapám tanárember volt. Annak a Tihanyi Árpádnak volt jó barátja, aki 1956-ban a Győrben működő Dunántúli Nemzeti Tanács tagja lett, s akit 1957. december 31-én - a megtorlás során - kivégeztek. Édesapám mint a városi pedagógus-szakszervezet elnöke Tihanyi Árpád özvegyének és családjának gyűjtést szervezett... Kompromisszumra törekvő, békés ember volt, aki nem engedte, hogy kollégái közül bárkit is hátrány érjen politikai nézetei, pártállása miatt. A forradalom és szabadságharc leverése után internálták, hónapokig fogva tartották, végül - mivel a tárgyaláson semmit nem tudtak rábizonyítani - szabadon engedték.- Valóban édesapja tanácsára választotta az építészi pályát?- Igen! Azt mondta nekem, hogy „építkezni mindig kell” Ezt a tanácsot fogadtam meg, amikor beiratkoztam az építőipari főiskolára. Később elvégeztem a felújítási és szaküzemmérnöki szakot is. Elsősorban szervezéssel kapcsolatos területeken dolgoztam műszaki ellenőrként, rekonstrukciók szervezőjeként. Apámnak és barátjának, nagytiszteletű Lupták Gyula lelkész úrnak az életén keresztül tanultam meg Arany híres sorainak értelmét, s lett aztán iránytűmmé: „Ha egy úri lócsiszárral / Találkoztam s bevert sárral: / Nem pöröltem, - / Félreálltam, letöröltem.” A legszebb szakmai kihívás, amellyel találkoztam, Győr műemléki belvárosa felújításának szervezése volt. Ennek a munkának az elismeréseként kapott Győr város Európa-díjat. A projektben részt vevők közül egyedül én kaptam egyéni elismerést, ám mindig hangsúlyozom, hogy ez kollektív munka volt. Mindenesetre sajnáltam, amikor befejeződött.- Kérem, mondjon néhány szót a családjáról is.- 1976-ban kötöttem házasságot Rollkó Beátával, aki budapesti lányként hajlandó volt Győrújbarátra költözni. Akkor ez volt a legkedvezőbb lakásmegoldás számunkra. Házasságunkat négy gyermekkel áldotta meg az Isten. A legidősebb fiunk asztalos, nagyon szépen farag, és a bútorrestaurálást is megtanulta. Másik fiunk építésztechnikusként építőanyag-nagykereskedelemmel foglalkozik. Leányaink még tanulnak, egészségügyi pályára készülnek.- Felügyelő úr nagyon komoly munkát végez a Házas Hétvége mozgalomban. Hogyan került kapcsolatba ezzel a katolikus hátterű programmal?- Tíz évvel ezelőtt ismertem meg a mozgalmat, amikor ráeszméltem, hogy - mint minden közösségi kapcsolat - a mi házasságunk is karbantartásra szorul. Akkor kerestem a „frissítés” lehetőségét, így bukkantam a szervezetre. Igaz ugyan, hogy ez katolikus „projekt” de többen is dolgoztunk azért, hogy a protestánsok részére is megnyíljon. Hálás vagyok, hogy Ittzés János püspök úr áldását adta arra, hogy ez a szolgálat - idestova nyolc éve - evangélikus vonalon is elindulhasson. Ezzel ugyanis feleségemmel együtt egy olyan lehetőséget kaptunk, amellyel megújíthattuk a házasságunkat: egymás iránti érzéseink alapjait újra tudtuk fogalmazni, és sokkal jobban megértjük egymást, mint előtte bármikor. Évente két alkalommal tudunk házas hétvégét szervezni, alkalmanként tíz-tizenöt házaspár részvételével.-Hogyan tudnak segíteni ezek a hétvégi alkalmak egy krízisben lévő házasságon?- Nem annyira a krízisben lévő házaspároknak ajánljuk ezeket a hétvégéket, sokkal inkább a „normál házasságban” élőknek igyekszünk megmutatni egy „komunikációs technikát” arra, miként lehet nehezebb időszakokban is megújítani egy kapcsolatot. Igyekszünk rámutatni, hogy mi az a „háttérérzés” amit érdemes kibontani, és ami alapján a másik fél sokkal jobban megérti társának a problémáit. Az érzések önmagukban ugyanis sem nem jók, sem nem rosszak - az érzések táplálta gondolatok vagy cselekedetek válhatnak rosszá, gonosszá. Ha ezt a társunkkal rendszeresen ki tudjuk beszélni, akkor a feszültségek jelentősen csökkenthetők, és lényegesen kevesebb lehet a válás. Nemcsak egymáshoz, Istenhez is közelebb kerültünk, és valljuk, hogy hármas szövetségben lehet tartós házasságot építeni.- Miként látja ebből az aspektusból a házasság és a család mai helyzetét?- A házasság jó, a jó Isten találmánya. Egy szentségi házasságban élő embernek ezt soha nem szabad elfelejtenie. A házasság megáldásával valódi szövetség részesévé válunk, s e szövetség lényege, hogy jóban-rosszban együtt kell lennünk. A mostani liberális világ inkább szerződésben, együttélésben szeretné látni a férfit és a nőt, nem szövetségben. Pedig a házasság intézménye sok száz éven keresztül sokkal rosszabb gazdasági körülmények között is működött. Nem igaz, hogy most hátat kellene fordítanunk neki. Akik megkérdőjelezik a házasság intézményét, azok a jövőt kérdőjelezik meg. Az egészséges lelkületű gyermekek nagy többsége szerető családokban nevelkedik, nem csonka családokban. A liberális eszmék terjesztése és az önzésre csábítás manipulációja hozta magával a család válságát, a felelősség, a kötelezettségek, a nehézségek jelentkezésekor a hűség és a társunk mellett való feltétel nélküli kiállás elmaradását is.- Van-e kiút ebből a helyzetből?- A kiút az önzés visszafogása, az áldozatvállalás és a példamutatás; főleg az, hogy ne az anyagi javakra való koncentrálás, ne az élet eltöltése, hanem életünknek az evangéliummal való megtöltése legyen a fő cél. Sajnos azoknak a hatásoknak, amelyek a liberális világ részéről érik az embereket, nehéz ellenszegülni. Aki nem tud megbocsátani, az nem tud szeretni sem, és ez nem csak a házaspárokra vonatkozik. Az önzésben élők nem jönnek rá, hogy Isten kegyelme nélkül, a maguk erejéből igazi szeretetet nem tudnak közvetíteni. Mindenkinek annyit ér a szeretete, amennyit tovább tud adni belőle, ez gyakorlás nélkül nem megy. Meggyőződésem, hogy vissza kell térni a jól működő családmodellhez, mert ellenkező esetben fel fog gyorsulni a nemzet pusztulása. Semmilyen munkahelyi, politikai pályán elért siker nem kárpótol senkit az otthoni, a családban - Isten-kapcsolatban - bekövetkezett kudarcért, de ennek elkerüléséért cselekedni is kell.- Egyházmegyei felügyelői tisztségétől megvált, amikor egyházkerületi felügyelővé választották. Milyen érzésekkel kezdte el a kerületi szolgálatot?- Azt már korábban láttam, hogy kerületi felügyelőként müyen komoly támasza volt Ittzés János püspök úrnak az elődöm, az ő személyisége, erős egyénisége. A jelölés időszakában többször beszéltem Weltler Jánossal arról, hogy szabad-e egyáltalán vállalnom a jelölést. Ő erre a kérdésemre egyértelmű igennel válaszolt. Azt is láttam ugyanakkor, hogy püspök úrnak mennyivel több időt és fáradságot jelentett az, hogy elnöktársa fizikailag távol élt. Budapesti tárgyalások után nemegyszer indult először Veszprém felé a püspök úr, hogy hazaszállítsa elnöktársát, és onnan ment tovább Győrbe. Azt gondoltam, hogy talán a fizikai közelségemmel is meg tudom könnyíteni püspök úr munkáját. Bármikor el tud érni, szólhat nekem, ott vagyok „kéznél” A felügyelői munkában már volt tapasztalatom, hiszen egyházmegyémben két ciklusban is szolgáltam felügyelőként. A gyülekezetek életébe tehát elég jól beleláttam. Ezeket a már megszerzett tapasztalatokat szerettem volna hasznosítani egyházkerületi felügyelőként is. Szerettem volna segíteni a gyülekezeteknek az építészként megszerzett tudásommal is, az egyházi épületek gondozása, felújítása, pályázatok lebonyolítása területén.- Mit sikerült ezekből a tervekből megvalósítania?- A legnagyobb eredményeket - úgy érzem - az egyházi épületek felújítása terén sikerült elérni. Nagyon sok templom, parókia, gyülekezeti épület újult meg a mögöttünk hagyott hatéves ciklusban, így számos gyülekezet örömében tudtam osztozni. Jó volt megtapasztalni, hogy az egyházhoz hűséges szülők gyermekei is bevonhatók voltak a felújítási munkálatokba. Ráadásul többször előfordult, hogy valakinek gyermeke, unokája született a felújítás ideje alatt, így köszöntésemben többször is elmondhattam, hogy „ez a gyermek, illetve unoka Isten ajándéka az elvégzett munka elismeréseként”- Hogyan tekint vissza, hogyan tudná értékelni egyházkerületi felügyelőként eltöltött éveit?- Mindenekelőtt hálával tekintek vissza. Hálás vagyok azokért az évekért, amelyeket egyházkerületi felügyelőként tölthettem el. Ez alatt az idő alatt rengeteg szeretetet kaptam. Jó szívvel gondolok vissza azokra a gyülekezetekre, tisztségviselőkre, egyszerű gyülekezeti tagokra, akikkel látogatásaim során találkoztam. Erősítették hitemet, evangélikus identitásomat.- Mit tudhatunk további terveiről?- Az élet nem áll meg. Lassan nyugdíjas leszek én is. Az egyházban végzett munkáimon kívül már harminc éve igyekszem a közjóért tenni. Amikor lehetőség adódott egyesületek indítására, én az elsők között léptem be a Győri Városszépítő Egyesületbe, mintegy hatvan projektben vettem részt. Azután a Révai Miklós Gimnáziumban - a legutóbbi felmérés szerint az ország negyedik legjobb iskolájában - olyan megtiszteltetés ért, hogy az öregdiák-egyesület elnökének választottak. Már a második ciklusomat töltöm ebben a tisztségben, és bőven vannak ott is további terveim. Voltam a nagycsaládosok győri egyesületének elnöke is. A megszűnés szélén álló szervezetet vettem át, és a harmadik évben már négynapos európai nagycsaládos-konferenciát szerveztünk ezerkétszáz résztvevővel. Elnöki ciklusom lejártával bérelt irodát, két főállású alkalmazottat és hatmillió forint tartalékot tudtam az utódokra hagyni. Édesapám ’56-os szerepvállalása és a forradalomhoz való kötődésem okán megválasztottak - az 56-os Ideiglenes Nemzeti Tanács elnökéről elnevezett - Szigethy Attila Társaságvezetőjévé is. Ahol tudom, ott folytatom a munkát, mert feladat mindig van bőven. Nem a feladathoz kapcsolódó rang vagy cím a fontos, hanem a szolgálat. Ha az új összetételű országos presbitérium engedi, akkor a Sztehlo-bizottságban és a Luther Kollégium Alapítványban is az édesapámtól tanult hűséggel, hittel szeretnék tovább tevékenykedni a magam talentumai szerint. Építeni mindig kell: házat, hitet, lelket, családot, szeretetet, közösséget, békességet, jövőt... ■ Kiss Miklós HIRDETÉS HIRDETÉS Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából, olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl O A kegyelem trónusánál „A hit hallásból van...” 8. Új lemezzel gazdagodott archív igehirdetéseket feldolgozó sorozatunk, mely ismét két evangélikus lelkipásztornak állít emléket egy-egy igehirdetésük közrebocsátásával. Ferenczy Zoltán (1919-2010) böjti sorozatának részlete a kegyelem királyi trónusa elé hív bennünket Zsid 4,14-16-ot alapul véve. Győri János (1914-1997) pünkösd másodnapi igehirdetése a Lélek ma is új életet teremtő erejéről szól Ez 36,25-28 alapján. A CD ára 800 forint, és megrendelhető az Evangélikus Missziói Központ címén: 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38-40. Tel.: 1/400-3057. E-mail: evmis@lutheran.hu.
