Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-10-28 / 43. szám
6 -m 2012. október 28. FÓKUSZ Evangélikus Élet HITVÁLLALÓK... Ordass Lajos, a megvesztegethetetlen Beszélgetés Boleratzky Lóránddal ► Boleratzky Lóránd nyugalmazott ügyvéd, egyetemi magántanár 1920-ban született. Miskolcon tanult egyházjogot, Debrecenben szerezte meg jogi doktorátusát. Ösztöndíjasként Berlinben és Helsinkiben folytatott egyházjogi tanulmányokat. A háború után politikai okokból jogászként nem dolgozhatott, a földalatti vasútnál, erdészetben, öntödében kereste kenyerét. Az 1956-os forradalom után ügyvédi praxist folytatott. Ordass Lajos evangélikus püspökhöz szoros szakmai és emberi szálak fűzték.- Ordass Lajos perét a Mindszenty-per főpróbájának tartották. Mi volt az ellene felhozott vád?- A püspök 1947-ben több hónapot töltött Amerikában. Barátja, Franklin Clark Fry püspök öt éven keresztül folyósítandó, évi ötszázezer dolláros támogatást ígért a magyar evangélikus egyháznak. A büntetőügyet azért indították Ordass ellen, mert - az ügyészség téves álláspontja szerint - az ügyletet be kellett volna jelentenie a Magyar Nemzeti Banknak, hogy az adományokat követelésként tarthassák nyilván. Ordass a bíróság előtt kifejtette, hogy hibás a kiindulópont, mivel ez az összeg ajándék lenne, amelynek folyósítását a mecénás bármikor vissza is vonhatja. A büntetőeljárásban a püspök levelezését is felhasználták, és egy szón - a commitment-en - lovagoltak: ezt a bank tolmácsa „kötelezettségvállalás”-nak fordította, míg Ordass a szó másodlagos értelmére, a „közlés”-re hivatkozott. Alpár András, az ügyész is meg volt győződve a püspök ártatlanságáról, azonban az ügyben utasításra cselekedett, s ezt nem is rejtette véka alá. „Ügyész úr, nagyon nehéz lesz a lejtőn megállni” - jegyezte meg Ordass a kétéves büntetése letöltése előtt, s neki lett igaza. Később Alpár ügyész is belekeveredett egy másik ügybe, el is ítélték. 1956-ban elhagyta az országot, de előtte felkereste a főpapot, és bocsánatát kérte. Sokat mond az a tény, hogy büntetőügye tárgyalása előtt Rákosi felajánlotta Ordassnak: ha lemond, akkor kiengedik. Ordass azonban úgy tartotta, ha elfogadja az ajánlatot, ezzel egyrészt elismeri a vád jogosságát, másrészt biztos volt benne, hogy a hatalom nem tartja meg a szavát.- A püspök kálváriája az 1956-os forradalom után is folytatódott...-1957 novemberében az állam és az evangélikus egyház képviselői között tárgyalások zajlottak az egyházat érintő néhány rendezetlen kérdésről. Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke elő akarta írni Ordassnak, hogy az egyház részéről kik legyenek a tárgyalóküldöttség tagjai. A püspök ebbe természetesen nem egyezett bele, Horváth annyit mégis elért, hogy a tárgyalásokon részt vettek az állam által behívott, kollaboráns egyházi emberek is. A püspök papírra is vetette, hogy ilyen gyalázatos dolgot még életében nem tapasztalt. Állami részről azzal az irreális követeléssel álltak elő, hogy Ordass helyezzen vissza hivatalába tizenöt, a forradalom alatt elmozdított evangélikus vezetőt. Ezt ő teljesen elfogadhatatlannak tartotta, mivel a püspöknek erre nincs joga. Ekkor az egyház élére miniszteri biztost neveztek ki. Ezt követően fél éven keresztül folyt a főpap ellehetetlenítése: gyűléseket tartottak ellene, és azt akarták elérni, hogy az egyház lelkészei belülről buktassák meg püspöküket. Más módon is pressziót gyakoroltak, például megvonták a lelkészektől az állami segélyt, a kongruát. Ennek ellenére nem értek célt, végül 1958 júniusában a forradalom alatt megválasztott vezetők állami jóváhagyására vonatkozó, 1957. évi 22. törvényerejű rendelet alapján mozdították el a főpapot. Ez a jogszabály valójában nem vonatkozhatott volna rá, mivel őt - állami és egyházi részről egyaránt - közvetlenül a forradalom előtt rehabilitálták. A rehabilitációs határozat tartalmazta, hogy működése megszakítás nélkülinek tekintendő, és az 1948-ban hozott börtönbüntetése törvénytelen volt. Egy másik vádpont szerint a forradalom után Ordass másfél órán keresztül tárgyalt Mindszentyvel. Ez sem volt így igaz, a püspök részéről a látogatás egyszerűen gesztus volt Mindszenty felé.- A hatvanas években gyakran hallottuk a rádióban: „Dezséry László olvassa fel írását”. A nevezett sokat tett Ordass ellehetetlenítéséért.- Valóban. A hatalom azzal is megrágalmazta Ordasst, hogy Dezséry püspök „kikényszerített” lemondása tette lehetővé, hogy 1956-ban ő elfoglalja hivatalát. Ezt azonban semmi sem támasztja alá! Valójában az történt, hogy a forradalom idején Dezséry, a kollaboráns püspök belátta tarthatatlan helyzetét, s egy hosszú lemondólevélben indokolta elhatározását. A cirkusznak volt része, hogy később, 1958-ban, az államhatalom konszolidálásának idején Dezséry másfél évvel korábbi lemondását az Állami Egyházügyi Hivatal törvénytelennek minősítette, nem fogadta el, vagyis visszaültette őt a püspöki székbe. Ekkor Dezséry két órán át volt püspök: hosszú beszédet mondott a Déli Egyházkerület tanácsának ülésén, értékelve az elmúlt nyolc évet, majd beszéde végén bejelentette, hogy immár végleg lemond. Ekkor viszont már elfogadta a hatalom a lemondását. Ordass ellen se fegyelmi eljárás nem indult, se nyugdíjazását nem kérte, egyszerűen törvényes egyházi határozat nélkül szüntették meg püspöki tisztségét. Utódja Káldy Zoltán lett. Néhány szóban érdemes kitérni Dezséry László személyiségére. Tehetséges, jó stílusú, de jellemtelen ember volt. Korábban jobboldalinak számított, s ezzel tartották őt sakkban. Miután az evangélikus egyházban megtette, amit rábíztak, az állam irányítói nem akarták teljesen elzárni a nyilvánosság elől, így kaphatott szót a rádióban, és - ahogyan Ön említette - olvashatta föl írását vasárnaponként délben.- Ordass kiváló külföldi kapcsolatokkal bírt. Hogyan fogadták kálváriáját a világban?- Két évig élt ösztöndíjasként Svédországban, így a nyelvet anyanyelvi szinten beszélte. Azokkal a teológusokkal tanult együtt, akik később szép karriert futottak be, püspökök, érsekek lettek, így körükben ő is nagy tekintélynek örvendett. 1947- ben a Lutheránus Világszövetség - LVSZ - alelnökévé választotta. Ismerőseivel folyamatosan tartotta a kapcsolatot. 1957 nyarán kiengedték Minneapolisba a Lutheránus Világszövetségnagygyűlésére. A résztvevők óriási ovációval fogadták; a vendéglátók szép gesztusa volt, hogy ő tarthatta a megnyitó istentiszteletet, s ismét alelnöknek választották. Életének tragédiája volt, hogy első hivatali periódusában nem tudott egyetlen külföldi összejövetelre sem elmenni, s 1957 után sem engedték már ki. Hogy miként fogadták kálváriáját? Az LVSZ a forradalom után is őt tekintette törvényes püspöknek. Joachim Heubach nyugatnémet püspök minden évben meglátogatta, Harry Johansson svéd igazgató szintén minden évben eljött hozzá, nagyon sokan a temetésén is részt vettek.- Mi volt az oka, hogy Ravasz Lászlóval ellentétben Ordass teljesen visszavonult?- Önkéntes száműzetését húsz éven át az otthonában töltötte. Akkori életével kapcsolatban Berggrav norvég érseket és Dibelius német püspököt idézhetem: „A keresztyén ember engedelmességi kötelessége csak a jogállam irányában áll fenn” - ezért mindenféle „felsőbbségtől” távol tartotta magát.- A visszavonultsága bizonyára nem jelentette azt, hogy ne tájékozódott volna az egyház és a világ ügyeiben...- Ordass követte a világ eseményeit, mindig szóvá tette, ha sérelem érte az egyházat. Kezdetben a két kollaboráns főpapot, Vető püspököt és Dezséryt kritizálta, később Káldy Zoltán következett. Az egyházi vezetőkkel így nagyon elmérgesedett a viszonya. A veje Nagybörzsönyben volt lelkész, s esetenként tudta volna helyettesíteni. Viszont ehhez utódjától, Káldytól kellett volna engedélyt kérnie, ami számára elfogadhatatlan volt. Egyébként Káldynak is volt takargatnivalója. Apja Nagykanizsa közelében volt evangélikus lelkész. Az első világháború után a városházára behoztak két kommunistát, s az apa épp ott tartózkodott. Az illetékesek megkérdezték: mi legyen ezekkel? „Ugyanaz, mint a többivel” - volt a lelkész lakonikus válasza. Ennek is nyoma maradt, amivel viszont fiát zsarolhatták.- Ön mintegy hét évtizede ismerte meg Ordass Lajost. Mik az első emlékei a püspökről?- Jogi tanulmányaimat a Miskolci Evangélikus Jogakadémián végeztem, ahol megválasztottak az ifjúsági Luther-szövetség elnökének. Az ország egyetemein működő Lutherszövetségek elnökei minden évben összejöttek tanácskozásra, 1940-ben Szegeden találkoztunk. Ott ismertem meg Ordasst mint kiváló prédikátort. E kapcsolat finnországi és németországi ösztöndíjam előtt vált szorosabbá. Sokat beszélgettünk, s tanácsokkal látott el. Mikor Svédországba készültem, akkor is felkerestem. Sajnos az út kútba esett, mivel a háborús viszonyok miatt a svédek nem adták meg a vízumot. Később Miskolcon tanítottam, így csak a börtönbüntetése után találkoztunk ismét.- Mindszenty Józsefet és Ravasz Lászlót is ismerte személyesen?- A hercegprímást igen. Fiatal éveimet Zalaegerszegen töltöttem, ahol Mindszenty apátplébánosként működött. Édesanyám katolikus vallású volt - édesapám volt evangélikus -, és Mindszentyvel meglehetősen szoros kapcsolat alakult ki, különösen azt követően, hogy nővérem férjhez ment Bődy alispán fiához. Az ifjú párt 1937-ben Mindszenty adta össze. Az alispán nyaralójában több alkalommal együtt nyaraltam vele. Az együttlétek alatt több egyházjogi kérdést megvitattunk, például a katolikus és az evangélikus egyház álláspontját a világiaknak az egyház liturgiájába való bevonásáról. E témában Mindszentytől könyveket is kaptam. Emlékeim szerint a főpap rendkívül agilis ember volt, színt vitt a katolikus egyház életébe. Iskolákat alapított, s Zala megye kulturális élete is sokat köszönhetett neki. Később, a finnországi ösztöndíjam után megjelent, Állam és egyház viszonya Finnországban című munkámat megküldtem neki, amire kedvesen reagált. Később, mikor Bődy Zoltán főszolgabírót az oroszok 1945-ben internálták, Mindszenty járt közben az érdekében. Ravasz Lászlóval nem volt személyes kapcsolatom, a rádióban hallgattam a beszédeit minden második vasárnap.- Visszatérve Ordassra: a kapcsolatuk később szorosabbá vált.- Mint jogász is kapcsolatba kerültem vele, 1956-ban az ő egyházkerületében ügyésszé választottak. Első feladatomnak azt tekintettem, hogy a kommunizmus alatt mellőzött evangélikus lelkészek számára megadjuk a jóvátételt. Közel is laktunk egymáshoz, a Tartsay utcai templomban is gyakran találkoztunk. Tegeződtünk, azonban Ordass távolságtartó ember volt. Sokszor engem kért meg, hogy segítsek látogatóinak fogadásában. Utazásainkról érdekes emlékeket őrzök: egy alkalommal egy Seim nevezetű norvég vendéggel Zalaegerszegre utaztunk, máskor a szórványba, Lentibe, s más helységekbe is együtt mentünk. Útközben egyszer az állami vezetőkkel való viszonyáról kérdeztem. Horváth Jánossal, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjével még 1956 után is korrekt kapcsolatban volt. Horváth fel is ajánlotta neki, hogy érseknek nevezteti ki. Természetesen ezt Ordass mint az evangélikus egyház alkotmányával is ellentétes ajánlatot elvetette. És azért is jól döntött, mert két hónapra rá a hivatal teljesen megváltozott, mivel a szovjetek az egyházzal szemben erőtejesebb fellépést sürgettek. Gyakran beszélgettünk fegyelmi ügyekről is. Nagyon nehezen élte meg, hogy eltávolításakor másik három teológiai tanárnak is megvonták a tanításhoz való jogát. Sólyom Jenő, Wiczián Dezső, Karner Károly eltiltásával az oktatást is lefejezték, s a teológia színvonala is lesüllyedt.- Miből és miként élt a püspök a háttérbe szorítás éveiben?- Ordass püspök családja is megszenvedte az üldöztetést. Négy gyermeke volt, a fiának teológushallgatóként a történtek nyomán abba kellett hagynia tanulmányait. A börtön után, hogy eltarthassa népes családját, fizikai munkát is vállalt, bérelt egy kis gyümölcsöst, abban dolgozott. Felesége otthon keresett megélhetést, kesztyűket, sálakat kötött, de így is szűkösen éltek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy külföldről komoly támogatások érkeztek. Gyakran az én címemre is jött nagyobb összeg. Noha Ordass sem volt bővében a javaknak, mindig nagyon önzetlen volt: figyelte, ki veszítette el az állását, s a támogatások nagy részének megvolt a helye. Csekély összegben állapították meg nyugdíját, azonban külföldi barátai, amikor tudták, segítették. Rengeteget írt, nagyon sok külföldi munkához juthatott hozzá. Kihasználta a száműzetés éveit, s egyedülálló munkabírása volt. Irodalomtörténeti jelentőségű, hogy Hallgrímur Pétursson híres 17. századi izlandi poéta passióénekeit izlandi nyelvről magyarra fordította.- Mire taníthat minket Ordass Lajos?- Olyan ember volt, aki minden helyzetben hű maradt az evangéliumhoz. Beiktatási beszédében két dolgot említett: vigyázni fog a jogrendre, valamint figyel az egyházi iskolák fennmaradására. Ezzel kapcsolatban olyan határozott kijelentései voltak, mint: „Arasszal méri a mérföldeket és futó pillanatok gyűszűjével az idők végtelen folyamát az, aki csak a mai feltételekből kiindulva gondolja azt, hogy a felekezeti iskolák elmellőzhetők és megszüntethetek.” Mély hitét bizonyítják az ítélet kihirdetése után mondottak: „Elítéltetésem ténye olyan lett számomra, mint a fátyol, amely eltakarja előlem Isten akaratát, és érthetetlenné teszi azt. De Istentől zúgolódás nélkül elfogadom, mert azt az egyet jól tudom, hogy még elítéltetésem esetén is csak az ő áldott akarata teljesül.” ■ Csermák Zoltán
