Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-10-14 / 41. szám
evangélikus hetilap • www.evangelikuselet.hu 77. évfolyam, 41. szám ■ 2012. október 14. ■ Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap Ára: 250 Ft „Ez az eredmény nem akármi. Nincs más olyan egyházi szervezet, amelyben így képviselve lenne mindegyik keresztény felekezet!” Interjú az Európai Keresztény Nők Ökumenikus Fórumának tiszteletbeli elnökével W 4. oldal „A hallgató szinte egyedül érezte magát a templomban Bach zenéjével, mely szinte nem is emberi hallgatóságnak, hanem az égieknek szólt.” Tátrai Vilmos-emlékkoncert a Deák téren !► 7. oldal „A finnek szokás szerint jelentkezéssel egészítik ki a hivatalos küldöttség keretét, magyar viszonylatban azonban meghívással lehet a küldöttségbe kerülni. Ezért csodaként éltem meg, amikor a meghívás hozzám is elérkezett.” XII. finnugor lelkészkonferencia !► 8-9. oldal íme, az ember! W- 2. oldal A teremtmény felelőssége a teremtésben W- 5. oldal Keresztyén nevelés - hittanórán kívül? !► 6. oldal Születésnapi beszélgetés Halász Judittal ► 7. oldal És a szívem is elhagyott engem... W- 11. oldal Mária, Jézus anyja !► 12. oldal Domiter Zoltán felvétele A csomádi lelkésziktatásról írásunk a . oldalon Növekedés szeretetben Kettős hálaadás Lucfalván ► A Nógrád megyei Lucfalva evangélikus imaházának bővítését 2008- ban kezdték meg az egykor államosított kántorlakásért kapott kárpótlási összegből, 9,7 millió forintból. Bár ez nem fedezte a költségeket, a lelkes evangélikus közösség áldozatos adakozásának és kétkezi munkájának köszönhetően az építkezés ez év nyarán lezárult. Az év második harmadában a templomtól pár száz méterre lévő harangláb felújítása is megtörtént pályázati pénzből, ráadásként pedig a gyülekezet önerőből elvégezte a templom külső festését is. Hálaadásra október 7-én délután gyűltek össze a hívek. Humorérzék A szentelés és az igehirdetés szolgálatát dr. Fabiny Tamás püspök végezte Ef 4,15-16 alapján. A növekedés akkor igazi, ha a krisztusi szeretetben valósul meg, ha a test és a fej nem válik el egymástól, és ha mindenki megtalálja a faladatát. „Senki se mondja, hogy haszontalan, és hogy nincs mivel szolgálnia a közösségben!” - mutatott rá az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője. A harangláb mint felkiáltójel áll előttünk, és tekintetünket az égre emeli, míg az imaház a mellettünk lévőhöz való odafordulást segíti. A növekedés fontos velejárója azonban a nevelés is: hogy minél többen ismerjék az Urat. A lucfalvi építkezés szépen példázza a páli igazságot: az idős lelkész ültette, a fiatal öntözte, a növekedést pedig az Úr adja, mert Isten növekvő egyházról álmodik - hangzott el Fabiny Tamás prédikációjában. Az ünnepi közgyűlést Kovács István felügyelő vezette. Elsőként a gyülekezet előző lelkésze, Megyaszai László szólt a kárpótlás folyamatáról és az építkezés első szakaszáról. A beszámolót utóda, Malik Péter Károly, a gyülekezetben két éve szolgáló beosztott lelkész fejezte be, aki az új és megújult épületről a következőképpen szólt: „Az imaház és bővítménye nem a gyülekezet elsődleges célja, hanem eszköze arra, hogy emberek az Úr Jézussal találkozzanak, kapcsolatuk megerősödhessen, és életük értelmet nyerhessen. Jó volt látni az elmúlt időszakban is az épülő, megújuló falak közt azt, hogy gyermekek, fiatalok, felnőttek tértek meg, fogadták be Jézust, és lettek hitvallókká vagy az Úrtól egészen távol lévőkből Isten gyermekeivé.” A templomból közösen vonult fel a gyülekezet a falu hegyoldali részén lévő, három harangnak helyet adó haranglábhoz. Az énekkar szolgálata után hangzottak el az áldás és a hálaadás szavai. Az ünnepség a templom udvarában lévő kibővített épületnél zárult, amelynek - az áldás szavait követően - immáron hivatalosan is megnyílt az ajtaja. A bővítményben konyha, két mosdó és egy emeleti padlásszoba található, de az imaház termét is szinte teljesen felújították. Az új technikai megoldások segítségével a templomi események vászonra vetíthetők. Ha pedig valaki még távolabbról kívánja követni az istentiszteleteket, a gyülekezet honlapján lévő „templomtévén” keresztül csatlakozhat a közösség ünnepeihez. ■ -Horváth-Hegyi -Volt-e Jézusnak humorérzéke? Gyülekezetünk nyári missziói alkalmán erre is kerestük a választ. Minden ilyen esten ugyanis három-három kérdést teszünk fel a résztvevőknek. A rendhagyó program gyülekezetének tagjai - egyházhoz közeliek és távoliak egyaránt -meglepő őszinteséggel árulják el évről évre egy-egy babszem dobozba dobásával, hogy káromkodtak-e az adott napon, el tudnák-e mondani fejből a Tízparancsolatot, van-e otthon Bibliájuk, vagy éppen azt, hogy szükség van-e egyáltalán templomra a viharsarki faluban. Idén a kérdések között szerepelt ez is: Vólt-e Jézusnak humorérzéke? Számomra a válasz talán túlságosan is egyértelmű. Ha Jézus valóban az evangéliumokból megismerhető tájékozottsággal bírt, ismerte az emberi jellemet, jól vágott az agya a legprovokatívabb helyzetekben is, és valóságos emberként a bűnös voltunkon kívül minden olyan emberi tulajdonsága megvolt, amelyet mi magunk is kaptunk a Teremtőtől, akkor minden bizonnyal szeretett nevetni is. Ráadásul tagadhatatlanul kitűnő rétor volt a Mester, a szónokok eszköztárának pedig szinte elengedhetetlen kelléke a finom humor. Biztosan nem gúnyosan, másokat pellengérre állítva vagy megsértve, de elengedett egy-egy mosolyt, ha a földi élet fonákságaival találkozott, sőt - azt is megkockáztatom - talán néha kacagott is egy jóízűt a tizenkettővel. Volt-e Jézusnak humorérzéke? - tettük fel a kérdést, amelyre a válaszadók több mint nyolcvan százaléka nemmel válaszolt a felidézett gyülekezeti esten. Mindössze néhány apró babszem elhelyezője gondolta ugyanis azt, hogy Jézustól nem állt távol a nevetés. A szavazás eredménye elgondolkodtat. Nem azért, mintha bármi jelentősége lenne annak, hogy a Mester a példabeszédek mellett vajon viccekkel is ellátta-e hallgatóságát. Tanítása és megváltó munkája szempontjából lényegtelen a humorérzék, így a dilemmának legfeljebb teológusok, pszichológusok, kommunikációs szakemberek kávé melletti beszélgetéseiben van jelentősége. Az eredmény az egyház szempontjából lesújtó. Gondoljunk bele! Egy gyülekezet missziói alkalmára betérők többsége minden habozás nélkül mond nemet a jókedv és az egyház kapcsolatára. A többség számára elképzelhetetlen, hogy Jézus nevetett, és talán a ma egyházára is úgy tekint, mint valami komor, rideg, életidegen intézményre. Még az oly lendületes és fiatalos hangvételű egyházi program esetén is, mint a Szélrózsa találkozó, a kilencedik fesztiválig kellett várni ahhoz, hogy humorista vendég is mikrofonhoz jusson az egyik eldugott társalgóban. Volt-e Jézusnak humorérzéke? A választ mindenki adja meg belátása szerint. Mindenesetre engem örömmel töltött el, hogy éppen a felidézett missziói estén vendég igehirdetőnk - egyházmegyénk esperese - prédikációja közben többször megnevettette a gyülekezetét. Talán volt olyan, aki emiatt máskor is szívesebben hallgat bele egy-egy igemagyarázatba, és kedvet kap ahhoz, hogy közelebbről is megismerje az emberközeli evangéliumot, a kereszt evangéliumát, amely azonban már valóban nem tréfadolog. ■ László Jenő Csaba
