Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-10-07 / 40. szám
14 2012. október 7. KRÓNIKA Evangélikus Élet Az aradi tizenhárom 1849. október 6. emlékezete Az ötvenhatos forradalom mártírjainak újratemetése (1989. június 16.) fölemelő érzés volt. A vége felé Darvas Iván és Mensáros László fölolvasta a kivégzettek névsorát. Minden fekete szalagos név egysoros vers, az egész együtt hatalmas költemény! Fiatal, életbe induló férfiak és nők búcsúzó arca derengett föl a Műcsarnok homlokzatán. Most, hogy az aradi vértanúkat idézem, én is így teszek. A meggyújtott gyertyát közelebb viszem, pillanatig várok, azután mondom a neveket: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen- Westerburg Károly, Nagysándor József, PöltenbergErnő, Schweidel József Török Ignác, Vécsey Károly. Befejezem, és elcsendesedem az éjszakában. Alig hallhatóan, de hallom, mások is mondják, mert ez a szív óhaja, ezt követeli a hazaszeretet. És átkiáltjuk Erdélybe, a Vajdaságba, Kassára és Beregszászra, át a dörgő óceánon Torontóba. Mondjuk, mert sokáig nem ejthettük ki a nevüket, és nem folytathattuk, hogy a tizenhárom tábornok kivégzése után országos megtorlás következett. Ácsolták az erős akasztófákat, sokasodtak a halottak. Sokszor megfeledkezünk az első felelős minisztérium elnökéről, Batthyány Lajosról. Részére sem volt kegyelem. Egyedül őt vonták felelősségre 1848. tavaszi-nyári tetteiért. Sikertelen öngyilkossági kísérlete után golyóval oltották ki az életét 1849. október 6-án. A kivégzés színhelyére - Pest sűrű belvárosában - örökmécses emlékeztet. Dördültek a hajnali sortüzek. Következtek a szabadságharcban részt vett magyarok és nem magyarok, tisztek, politikusok, egyszerű közkatonák. „Éljen a haza!” - hangzott föl a kiáltás a halál előtt. Azután halkabb lett a riadt hang. A kivégzett országot néma döbbenet ülte meg. A véres ősz piros januárba fordult. A napok alatt megroppant Vörösmarty ekkor írta félelmetes sorait: „Most tél van és csend és hó és halál, / A föld megőszült; / Nem hajszálanként, mint a boldog ember, / Egyszerre őszült az meg, mint az isten, / Ki megteremtvén a világot, embert, / E félig istent, félig állatot, / Elborzadott a zordon mű felett / És bánatában ősz lett és öreg.” Apák, fiák, férjek elvesztése örök fájdalom maradt. A piros-fehérzöld zászlók eltűntek a házakról, helyükbe fekete szegélyes lobogókat tűztek. Ady fájó-szép sorai pontosan fogalmazták meg a gyász éveit: „Az oldott kéve - a honját vesztett nemzet - mintha menthetetlenül hullt volna széjjel!” Azután száz évnél kicsit később megismétlődött a történelem. Jajkiáltások és sortüzek újból az őszben. 1956 októberét mélységes gyász borította el! S mintha be is temette volna. Nem tudunk föltámadni, nem akar elmúlni balsorsunk. Reménykedjünk, hogy most talán megszakad a tragédiák sorozata, befejeződik vesszőfutásunk. Isten nyugodt, békés esztendőket ad. Teremtésre és építésre való napokat, és a világ is belefárad a gyűlölködésbe. ■ Fenyvesi Félix Lajos Istentiszteleti rend ♦ 2012. október 7. Szentháromság ünnepe után 18. (hálaadó) vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 22,34-46; íKor 1,4-9■ Alapige: 3MÓZ 19,1-3.11-18. Énekek: 362., 444. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Széchey Béla; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9. (úrv.); Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, Tóth Aladár út 2-4. dr. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Bencze András; du. 6. (Tátrai-emlékest) Gáncs Péter; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű áhítat) Scott Ryll; de. 10. (családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (Megálló nevű ifjúsági istentisztelet) Körmendy Petra; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Románné Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Románné Bolba Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; du. 6. (vespera) Véghelyi Antal, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. dr. Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Gáncs Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; negyed 12. Keczkó Szilvia; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Kendeh György; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. (úrv.) Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) dr. Korányi András; Kispest, XIX. , Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa ► A hódmezővásárhelyi evangélikus gyülekezet 2007 nyarán nagy feladattal szembesült. Szinte szó szerint az ölébe pottyant egy óvoda. Azóta, bármilyen furcsa is, öt év telt el. Az Égbőlpottyant Óvodában szeptember 29-én ünnepelték az intézmény születésnapját. Az alkalmon Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke hirdetett igét, és jelen volt Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő is. Az intézmény igei mottója: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá!’ (Jak 1,17) Az elmúlt öt évben a háromcsoportos óvodában több száz gyermeknek és családjának beszéltek a Teremtőről és Jézus Krisztusról. Közülük huszonkettő részesült a keresztség szentségében a családi istentiszteleteken. Az óvoda meglévő hagyományait újakkal gazdagították az egyházi év figyelembevételével. Az intézmény épülete és környezete is sokat épült, szépült. Három éve úszómedencét vehettek birtokba a gyermekek, múlt szombaton pedig igazi születésnapi ajándékként nyitotta meg kapuját - püspöki áldással - a parajdi bányából származó sótéglákkal kirakott sóbarlang és sóhomokozó. ■ Nagy Ervinné Forrás: Evangélikus, hu „Égből pottyant” ajándék Ötödik születésnapját ünnepelte az evangélikus óvoda Hódmezővásárhelyen Szilárd alapon ► „Őseink ismerték az építkezés titkát - mondta szeptember 23-i igehirdetésében Szarka István fejér-komáromi esperes -, és ezt a templomot szilárd alapra építették.” A hallgatóságban némi derültség támadt, ugyanis a székesfehérvári evangélikus templomnak alig egyméteres alapja van. Felújítását is részben az tette szükségessé, mert repedések keletkeztek az elmúlt másfél évtizedben a falakon. De az esperes folytatta: Nem a földbe épített alapra gondoltam, hanem arra, hogy ezt a gyülekezetét és a gyülekezet hajlékát Krisztusra építették. A székesfehérvári gyülekezet májusban ünnepelte a templomszentelés nyolcvanadik évfordulóját. Az akkori ünnepségsorozat után látott hozzá a gyülekezet a templom belső felújításához - a födém hőszigeteléséhez, az ablakok cseréjéhez és a belső festéshez -, amely révén a templombelső újra régi szépségében pompázik, és remélhetőleg télen könnyebben fűthetővé válik. A munkálatokat Kiss László, a gyülekezet felügyelője szervezte és irányította, a kivitelezési munkákat a csákvári Linguár-Ép. Kft. végezte Linguár Zalán vezetésével. A vakolat leverése előtt azonban fel kellett készíteni a templomot a festésre: a padokat, lámpákat, hangosítóberendezést két nap alatt mintegy húszfős gyülekezeti csapat szerelte le és helyezte biztonságba. Fontos feladat volt az új orgona szakszerű megvédése is, ezt háromrétegű burkolattal oldotta meg a gyülekezet. A munkálatok elvégzése után pedig mindezek visszaszerelése és alapos takarítás várt a hűséges önkéntesekre. így a templom megújulása mellett a gyülekezeti közösség is erősödött, ami egy városi egyházközség életében, új presbitérium működése kezdetén igazán fontos eredmény. A nyolcvanadik évfordulós ünnepségsorozat elején dr. Cser-Palkovics András polgármester ígéretet tett arra, hogy a templom előtti, önkormányzati tulajdonban lévő teret a város megújítja. A tervek hamar elkészültek, a munkálatok augusztus közepén elkezdődtek: a térkővel borítandó terület közepét színes kövekből kirakott Luther-rózsa díszíti, a gyülekezet nevével és alapításának évszámával övezve. A teret pedig zöld felület öleli körbe - a tervek szerint. Amikor a kövezés elkezdődött, akkor vált egyértelművé, hogy a templom bejárati lépcsőjének felújítása is elodázhatatlan. Az elkészült templomért a Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnapon adott hálát a gyülekezet. Az ünnepen Szarka István esperes biztatta az egybegyűlteket, hogy ma is Krisztusra építsék életüket. Nemcsak a keresztyén közösség, hanem a város, a lakókörnyezet is erősödik az imádsággal és igeolvasással élő emberek által. ■ Bencze András Templomszentelési emlékünnep és hálaadó istentisztelet Dombóváron Templomszentelési emlékünneppel egybekötött hálaadó istentiszteletet tartottak szeptember 23-án a Dombóvári Evangélikus Egyházközségben. Az ünnepi istentisztelet liturgiái szolgálatát Szabó Szilárd helyi lelkész végezte, Isten igéjét pedig Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese hirdette. Isten előtt elcsendesedve adott hálát a közösség az egyház Urának gondviselő szeretetéért, az Ág községbeli evangélikus templom tetőszerkezetének felújításáért. A gyülekezet régi terve vált valóra a beruházással, melynek köszönhetően hosszú távon biztosított az ági templom állagmegóvása. Ezáltal lehetőség nyílott arra, hogy a jövőben folytatódjon a templom felújítása, melynek célja az újbóli használatba vétel. Az egybegyűlteket Rózsai György, a gyülekezet, illetve Andorka Árpád, az egyházmegye felügyelője köszöntötte. Az ünnepi alkalmat szeretetvendégség követte, amelynek során a gyülekezet tagjai közösen elkészített ebédjüket elfogyasztva, testvéri közösségben ünnepelhették az Úr napját. M Forrás: Evangélikus.hu
