Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-10-07 / 40. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. október 7. !► 7 Sajtó a prés alatt Protestáns médiamunkások tanácskozása ► Második alkalommal választotta szakmai rendezvényének helyszínéül a Megbékélés Házát, a berekfürdői református konferencia-központot a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A múlt hét végi, háromnapos szimpóziumot Minőségi újságírás a tömegmédia korában címmel hirdette meg a szervezet. Az előadásokat minden esetben fórumbeszélgetés követte. A berekfürdői médiaműhelyen az egyházi és a világi sajtóval kapcsolatos kérdések egyaránt terítékre kerültek. Többen is boncolgatták a minőség definícióját, összetevőit és gyümölcseit. A Prúsz elnökségi tagja, Csorna Áron református lelkész szerint az alterocentrikus gondolkodásmód nélkülözhetetlen eleme a minőségnek. A másikra való odafigyelés, a másik ember szükségleteinek figyelembevétele ugyanakkor lehetetlen önazonosság-, szilárd identitástudat nélkül. A Hír Tv szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Katalin a szakma alapvető követelményeiről - a hosszú munkával megszerezhető hitelességről, a felkészülésről és a pontosságról - szólt személyes hangon. Minőség, avagy gyümölcs az egyházi sajtóban címmel szombaton este fórumbeszélgetés zajlott. A szerteágazó tárnákat érintő eszmecsere két résztvevője, T. Németh László, a Reformátusok Lapja, illetve T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője a valóságot nem szépítve szólt az egyházilap-készítés nehézségeiről is. Minőségi újságírás elképzelhetetlen nyelvi igényesség nélkül. Hetilapunk olvasószerkesztője, Dobsonyi Sándor és Arany Lajos, a Debreceni Hittudományi Egyetem anyanyelvi lektora, a Lícium médiaportál főszerkesztője egyaránt erre hívta fel az újságíró-kollégák figyelmét, számos meghökkentő, máskor vicces példával illusztrálva mondandóját. Olvasószerkesztőnk játékos feladványai is bizonyították: a pongyola fogalmazás akár durva félreértéshez is vezethet, ezért hiteltelenítheti az üzenetet. Szükség van tehát a sajtóban a „nyelvi kapuőrökre” Az elmúlt két évben a közmédiában lezajlott változásokról a legilletékesebbektől - a közmédia vezetőitől - kaphattak áttekintést a résztvevők. Az átalakítás után előállt helyzetről dr. Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kabinetvezető-helyettese, a határon túli kapcsolatok különmegbízottja és Jónás István, a Magyar Rádió vezérigazgatója szólt. Természetesen mindketten kitértek arra is, hogy mi minden gördít akadályt az értékes, színvonalas műsorok készítése elé. A technikai fejlődésnek a gondolkodásra, illetve a kommunikációra gyakorolt hatását mutatta be tudományelméleti alapozású előadásában dr. Fábri György kommunikációkutató, a Közszolgálati Testület elnöke, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője. Az internet előretörése megállíthatatlannak tűnik. Az igényes sajtónak most arra kell törekednie, hogy az új médiumokon keresztül közvetített minőségi tartalmak ne essenek áldozatul az egyre inkább teret nyerő felhasználói igénytelenségnek - mondta -, és hogy az információáradatban az értékek egyáltalán utat találjanak a médiafogyasztókhoz. Ma már nincs olyan újság, amelyet pusztán az előfizetési díjakból és hirdetési bevételekből működtetni lehetne. Ez azt jelenti, hogy a lapok veszteséget termelnek - erről már Szőnyi Szilárd, & Heti Válasz felelős szerkesztője szólt. A nyomtatott orgánumok tulajdonosai mostanában már eleve „több lábon állnak" és nem engedik bedőlni a deficites kiadványokat. Már csak azért sem, mert tudják, hogy a jól strukturált, mértékadó lapokat készítő médiaműhelyek ma is - amikor a digitális (főként vizuális) információk habzsolása jellemző a médiafogyasztásra - meghatározó kisugárzással bírnak. A lapterjesztés mikéntje mindazonáltal stratégiai pont, a siker egyik záloga. A szakmai fórumba belefért egy kis olimpiatörténet is. Novotny Zoltán tizenkét nyári olimpián vett részt tudósítóként. A neves sportriporter - a Prúsz elnöke - főként a legutóbbi, londoni játékokon szerzett élményeit osztotta meg a jelen lévő mintegy harminc kollégájával. A protestáns újságírók - éjszakai gyógyfürdőzésre is lehetőséget nyújtó - szakmai tanácskozása vasárnap délben Csorna Judit református lelkipásztor áhítatával zárult. ■ Bállá Mária Sportnemzet, de nem sportoló nemzet a magyar Interjú Novotny Zoltán nemzetközi elismerésben részesült sportújságíróval ► Volt olyan - határon túlról érkezett - kolléga, aki elsősorban azért jelentkezett a Protestáns Újságírók Szövetsége által szervezett berekfürdői médiaműhelyre, hogy őt hallhassa, láthassa. A szervezetet 2004- es megalakulása óta „elnöklő” Novotny Zoltán ezúttal ugyanis nem csupán megnyitotta a múlt hét végi szakmai tanácskozást, de pénteken este előadás megtartására is vállalkozott. Olimpiai élménybeszámolóját azután azok is őszinte figyelemmel hallgatták végig, akiket a sport a legkevésbé sem érdekel. És mint az evangélikus sportriporter beszélgetésünk során elmondta: a sport, a sportolás - olimpiai sikereink ellenére is - egyre kevesebbek szívügye.- A Nemzetközi Sportújságírószövetség és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a 2012-es londoni olimpián elismerésben részesítette azokat az újságírókat, akik tíznél több olimpiáról közvetítettek. Ön sorozatban tizenkét nyári olimpián vett részt, az 1968-as mexikói volt az első. A díjhoz ezúton is gratulálunk.- Tíz régió olimpiai bajnoka adta át a díjakat, minket pedig tízesével szólítottak ki. Én Fekete-Afrika első világrekorderétől, a 68-as, 72-es aranyérmes kenyai futótól, Kipchoge Keimtől vehéttem át az olimpiai fáklya kicsinyített mását. Az ő futását - emlékeim szerint - annak idején közvetítettem is. Az pedig külön érdekesség, hogy 1999-ben Budapesten, a Vígszínházban is találkoztam vele. Ott adtuk át ugyanis a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség nevében Az évszázad legjobb sportolói díjakat. Nemcsak a Magyar Sportújságíró-szövetség elnökeként voltam jelen ezen az eseményen, hanem én vezettem a műsort is.- Közel két hónap telt el a londoni játékok óta. Hogyan értékeli a magyar eredményeket?- A nyolc arany-, négy ezüst- és öt bronzérem látszólag a magyar sport erején felüli teljesítmény, és nagyon büszkék lehetünk rá. Hiszen ezáltal a világranglistán a legjobb tízbe kerültünk, csupa nagy nemzet közé. Lehet, hogy ettől sportnemzet vagyunk, de sajnos nem sportoló nemzet. Sokkal több embernek kellene rendszeresen mozognia...- Önnek köztudottan kivételes memóriája van. Beszélgetésünk elején hadd „teszteljem” én is egy kicsit! Emlékszik-e, hogy melyik olimpiának volt a fővédnöke II. Erzsébet brit királynő?- Az 1976-os montrealinak lehetett.- Igen. Hol fogadták alpesi kürtösök a nyitóünnepségen a rendező ország államelnökét? - Münchenben 1972-ben. - Megvagyok győzve. Ön eddig tizenkét nyári olimpiáról közvetített, nyilván mindegyikhez rengeteg emlék fűzi. Mégis melyik volt a legemlékezetesebb?- A legelső, az 1968-as mexikóvárosi. Ha az ember fiatalon, szinte tapasztalatok nélkül „esik bele” a forgatagba, csodálkozik rá az olimpia eseményeire, az mindig emlékezetes marad. De ha a tizenkettőre összességében gondolok vissza, akkor mégis az 1992-es barcelonait emelném ki. Az volt számomra a legkedvesebb, legszínesebb, legváltozatosabb és a legeurópaibb. A legutóbbi három olimpiámat - Athént, Pekinget, Londont - is az emlékezetesebbek közé kell sorolnom. Furcsa módon ezeknél kaptuk, kaptam a legtöbb visszajelzést, amelyek azt mutatták, hogy rengetegen hallgatták rádiós közvetítéseinket, illetve olimpiai összeállításainkat.- Az olimpiai játékok hangulatára sokszor rányomja bélyegét a politika. Gondolok például az előbb említett mexikói olimpiára, ahol a diáktüntetések miatt szinte katonai blokád vette körül a sporthelyszíneket. Emlékezetes az 1972-es müncheni szeptember, amikor palesztin terroristák bemásztak az olimpiai faluba, és merényletet követtek el az izraeli sportolók ellen. Az 1980-as moszkvait a nyugati, a ’84-es Los Angeles-i játékokat pedig a keleti blokk országai bójkottálták. Befolyásolja-e vajon az olimpiák hangulatát a vendéglátó ország lakosságának vallási hovatartozása vagy épp a kulturális örökség hatása?- Azt hiszem, igen. Utólag visszagondolva a ’92-es barcelonai olimpia békessége, nyugalma talán abból is fakadhatott, hogy a lakosság többsége vallásos. Ugyanígy érdekes a 2012- es londoni is. Nagy-Britanniában - mint a legtöbb európai országban - a hitélet kezd háttérbe szorulni, ugyanakkor nagyon nagy szerepe van a hagyományok tiszteletének. Ezek körébe pedig a vallás is beletartozik. így nyugodtan mondhatjuk, hogy az idei, nagyon sikeres nyári játékok rendezésében benne voltak a protestáns hagyományok is.- A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség megtiltotta a játékosoknak a vallási és politikai szimbólumok használatát a focipályákon, és nem engedélyezi a hitet kifejező gesztusokat sem. Mi a helyzet az olimpiai játékokkal?- A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nemhogy tiltja, hanem előírja, hogy a szervező ország az olimpiai faluban biztosítson olyan helyiséget, amelyben a sportolók a hitüket gyakorolhatják - vallásuktól függetlenül. Ez lehet egy templom, egy kápolna vagy egy terem, amelyet óránkénti időbeosztás alapján használhatnak a különböző vallású versenyzők. Lelkészeket is biztosítanak mindehhez.- Mindigfeltűnik, ha egy versenyző nyilvánosan imádkozik a pályán.- Nemcsak a londoni olimpián láthattuk jelét a verseny előtti vagy utáni fohásznak, elcsendesedésnek, hanem a korábbiakon is. És nem feltétlenül csak az első helyezett tett így, hanem például az illető a saját legjobb eredményéért mondott köszönetét. A győztesek sokszor a verseny utáni nyilatkozatokban is utalnak arra, hogy valaki segítette őket, vezette a fegyverüket...- A magyar Himnusz szövege egyegy olimpiai dobogó tetején különleges üzenettel bírhat. A szövegtőlfüggetlenül is kevesen tudják megállni, hogy ne érzékenyüljenek el, miközben hallgatják.- Minden sportolónk azt mondja, küzdenie kell, hogy ne sírja el magát. Még ha mosolyog is közben, eljön egy olyan pillanat, amikor elkomolyodik, és elkezd lefelé görbülni a szája.- Sportriporterként a mikrofon mögött ülve hogyan lehet az elérzékenyülést elkerülni? Egyáltalán kell-e? Utalok itt Bochkor Gábor műsorvezető nagy felháborodást kiváltó véleményére. Ő az egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorában kifejtette, hogy megpofozta volna Horváth Mariann hatszoros világbajnokot, aki a Magyar Televízió szakkommentátoraként elérzékenyült, amikor Kovács Áron tőrvívónk olimpiai bajnok lett.- Szerintem ezt nem lehet megtiltani, és szinte kivédhetetlen is. Nem is tudnék olyan sportriportert megnevezni, aki ne hatódott volna meg. Sőt vannak legendás elérzékenyülések, például Balczó András öttusázónk győzelmekor Szepesi Györgyé. Ne feledjük, hogy az olimpia a békét, a barátságot, egymás tiszteletét hirdeti. Egyben a szabályos, tiszta versenyre hívja fel a figyelmet, miközben jelzi azt, hogy eredményt csak munkával lehet elérni. Egy-egy sportoló személyében példaképet állít. így ami ezeken a játékokon történik, arra jobban odafigyel a világ. Miközben a magyar olimpikonok versenyeit közvetítem, újságíróként én is ugyanúgy átélem a közösséghez, a nemzethez tartozás örömét, és egy kicsit magaménak érezhetem a versenyzők sikerét is. A magyar arannyal végződő nyolc londoni döntőből négyet nekem volt szerencsém közvetíteni - nagyon jó érzés volt.- Manapság sok szó esik a minőségről vagy épp a hiányáról. Mitől lesz minőségi a sportújságíró munkája?- Az újságíró legyen tisztában a sportágak jelenével, múltjával, a játékszabályokkal - az a legideálisabb, ha ő maga is minél több fajtát űz. Nagyon hasznos, ha közelebbről ismeri a játékosokat, illetve sok mindent el tud róluk mondani. Fontos, hogy egy-egy közvetítés során vagy egy összefoglaló elkészítésekor úgy tudja az eseményeket kommentálni, hogy még a sporthoz nem értők is értsék és élvezzék, amit látnak vagy hallanak. Megfelelő arányban legyen benne a szakszerűség, a szórakoztatás és a tájékoztatás. Egy olimpiai közvetítésnél úgy szurkoljon a saját nemzete versenyzőjének, hogy mellette megbecsüli és tiszteli a többi játékost. És természetesen nagyon fontos, hogy a rádiós, tévés kolléga tisztán, érthetően, igényesen beszéljen. ■ Boda Zsuzsa Novotny Zoltán az olimpiai fáklya kicsinyített másával Londonban
