Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-23 / 38. szám
„Lehet, hogy az »emberhalászat« során nem mindenki »evangélikus hajóba« kerül, de van úgy is, hogy valaki más felekezeti háttérből éppen hozzánk jön, és lehet, hogy az arány nem mindig egy az egyhez. Sokan ezt nagy bajnak tekintik, mert úgy vélik, nekünk az evangélikus egyházat kell építenünk. Pedig dehogy!” Sistereg a levegő az Evangélikus Műhely körül üp 9. oldal ,JJenczúr László északi egyházkerületi felügyelő számára a látogatás azért is volt különleges, mert mint felügyelő utoljára kísérte el szolgálatra elnöktársát.” Százéves a nagybányai evangélikus templom W 10. oldal „Megéreztem, hogy közeledik az idő! Imádkoztam a csodáért: a hányás- és ájulásmentes szolgálat kegyelméért!” Beléptem egy új kapun W- 11. oldal Isten-idegen egyház? W 2. oldal Tettekben élő reménység 4. oldal Vissza a menekülttáborba... w 5. oldal Oroszlányi kettős jubileum W 6. oldal Családkohéziós központ W 8. oldal Az esperesek is elkezdték... W 14. oldal Az egyházért és a világért Évnyitó az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ► A zuglói evangélikus templomban szinte „hézagtalanul” megteltek a padsorok az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) szeptember 15-i évnyitóján. Nemcsak a kiemelkedően sok elsőéves foglalta el a helyeket, hanem sok szülő, rokon és egyházi személy is kérte Isten áldását az új tanévre. Bár az istentisztelet kezdete előtt a diákok nagy nyüzsgés közepette osztották meg egymással nyári élményeiket, az egyetem énekkarával közösen megszólaltatott énekek és a dr. Korányi András docens vezette liturgia segítettek az elcsendesedésben. „Az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok” - hangzott a Rómaiakhoz írt levélből való ige a szószékről. Gáncs Péter, a hittudományi egyetemet idén felügyelő püspök a teológusotthon kápolnájának színes ablakát választotta prédikációjának illusztrációjául. Ez az ige is úgy bomlik színeire, mint az ablakon megtörő fény. Az elhívás ugyanis gazdag szó, benne rejlik, hogy az új életért cserébe ott kell hagyni valami mást. A teológusok a hivatásukért sok mindenről lemondanak, akárcsak Péter a halászatról. W Folytatás a 3. oldalon MINŐSÉGI ÚJSÁGÍRÁS A TÖMEGMÉDIA KORÁBAN • 2012. SZEPTEMBER 28-30. MEGHÍVÓ MÉDIAMŰHELYRE Protestáns médiaműhely - Berekfürdő A Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) várja mindazon -jelenlegi és leendő - médiamunkások jelentkezését, akika tömegmédia korában is szeretnének hiteles, minőségi szolgálatot végezni, akár az írott, akár az elektronikus sajtóban. A berekfürdői konferencián ehhez kívánunk segítséget nyújtani neves, tapasztalt szakemberek közreműködésével. A rádiós, televíziós, nyomtatott és/vagy on-line sajtóban dolgozó kollégák nem csupán előadóként, hanem beszélgetőtársként is vendégei lesznek közösségünknek. A protestáns médiaműhely részvételi díja 9900 forint/fő. Prúsz-tagoknak 50% kedvezmény (5000 Ft). A díj a helyszínen (Megbékélés Háza Református Konferencia-központ, 5309 Berekfürdő, Berek tér 19.) fizetendő, és magában foglalja a szállás, valamint (péntek vacsorától vasárnap ebédig) az étkezés költségét is. \\ Jelentkezési határidő: szeptember 25., kedd. Jelentkezni Faggyas Ilonánál a (+36) 20/824-9657- es telefonszámon vagy a prusz@lutheran.hu e-mail címen lehet. (A jelentkezés elfogadását a végleges program megküldésével igazoljuk vissza.) PROGRAM Szeptember 28., péntek délután Előadók: Csorna Áron református lelkész, a Prúsz elnökségi tagja • Novotny Zoltán sportriporter, a Prúsz elnöke Szeptember 29., szombat délelőtt Előadók: dr. Havasi János, az MTVA vezérigazgatói kabinetjének vezetőhelyettese • dr. Fábri György kommunikációkutató, a Közszolgálati Testület elnöke Szombat délután Előadók: Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz felelős szerkesztője • Nagy Katalin, a Hír Tv szerkesztő-műsorvezetője • DobsonyiSándor, az Evangélikus Élet olvasószerkesztője » Kerekasztal-beszélgetés az egyházi hetilapok főszerkesztőivel: T. Németh László (Reformátusok Lapja), T. Pintér Károly (Evangélikus Élet), Rátkai Balázs (Új Ember) Szeptember 30., vasárnap délelőtt Előadó: Arany Lajos, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem anyanyelvi lektora, a Lícium médiaportál főszerkesztője » Műhelymunka: Dobsonyi Sándor » Délben: áhítat Esténként a helyi termálfürdőben fürdőzés, borozgatás 1200 Ft/fő áron. Egyházunk belső egységének külső jelei ■ D. dr. Harmati Béla Egy-egy közösség összetartozásának külső jelei is lehetnek. Az evangélikus egyház a reformáció óta hazánkban is számos külső jelből felismerhető. A lutheránus jellegzetességek megkülönböztetik egyházunkat a többitől, ha a templomok berendezésére, istentiszteleteink liturgiájára, papjaink ruházatára gondolunk. így volt ez a reformáció óta, de nézzünk körül, miként állunk ezekkel a jelekkel ma! Aki Budapesten több evangélikus templomban is megfordul, azt tapasztalja, hogy nincs két olyan gyülekezetünk a fővárosban, ahol a vasárnapi és ünnepi, úgynevezett „főistentiszteletek” liturgiája egyforma volna. Bizonyára még érdekesebb lenne egy országos összehasonlítás! Tudjuk, hogy a reformáció után szerveződött területi-nemzeti evangélikus egyházakban az alapvető tanítás - a „reformációi quadrilateral” (solus Christus, sola Scriptura, sola gratia, sola fides - egyedül Krisztus, egyedül a Szentírás, egyedül a kegyelem, egyedül a hit) - egységes hitvallási alapot jelentett. Az egyházunknak nevet is adó Ágostai hitvallás VII. cikke szerint „az egyház valódi egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi eredetű szokások és szertartások mindenütt egyformák legyenek...” Ugyanakkor a területi alapon szerveződő egyházak mindenütt igyekeztek egységes istentiszteleti és gyülekezeti rendet, szolgálati szabályzatot kialakítani. Hazánkban a reformáció után az egyes gyülekezetekben a lelkészek - tanulmányaik alapján - a helyi, világi gyülekezeti elöljárókkal együtt alakítják ki az egyházi rendet. A huszadik század elején jól megkülönböztethető volt a német, a szlovák, a magyar hagyományok által formált anyanyelvű liturgia, valamint a lelkészek egymáshoz sokban hasonló, mégis eltérő palástja. A két világháború közötti időszak püspöki szolgálatában erőskezű „egyházfejedelem" Raffay Sándor próbálta meg a gyülekezeteket egységesebbé tenni. Új istentiszteleti rendet vezetett be, sőt a hivatalos papi „köntöstpalástot” az ordináció jeleként viselt fehér táblácskákkal együtt méreteikben is meghatározta. Ezek a reformok sem tudták azonban megteremteni egyházunk külső egységét, mert például a szlovák gyökerű gyülekezetek továbbra is saját liturgiájukat használták, és a lelkészek a fekete palást felett gyakran viselték a rövidebb, fehér albát. A mai gyakorlat tarka képet mutat, jóllehet az ötvenes évektől kezdve egységet igyekezett teremteni a Prőhle Károly professzor vezetésével szerkesztett Agenda. Ezt a rendet hivatalosan nem változtatta meg egyházunk, mégis vannak színes stólát viselő és stóla nélküli lelkészek, sőt egyesek a hivatalos fekete palástot fehérre cserélték. Egy-egy ökumenikus alkalmon, ünnepen, rendezvényen sokszor nehéz felismerni, ki az evangélikus szolgálatvégző. Az egyénieskedés sok területet érint. Gyülekezeti lelkészek önhatalmúlag (esetleg a sokszor általuk félrevezetett presbitériumok támogatásával) „saját liturgiát” vezetnek be, és ezt olykor liturgiái reformnak, ökumenikus alkalmazkodásnak álcázzák. Nincs két olyan gyülekezetünk a fővárosban, ahol a vasárnapi és ünnepi, úgynevezett „főistentiszteletek” liturgiája egyforma volna. Az ugyanis helyes, ha a „különleges” gyülekezeti alkalmak - például esti egyházzenés, helyi-nemzeti ökumenikus rendezvények, missziósevangelizáló alkalmak - számára odaillő liturgiáról gondoskodunk, viszont bosszantó, ha a vasárnapi-ünnepi „főistentiszteletek” nem egységesek. Tudomásom szerint egyházunk hivatalosan nem írta elő a fekete palást és a fehér, úgynevezett Mózes-táblák mellett a színes stóla használatát és a fehér palástot. A táblácskák mellett a stóla ugyanis nem odaillő, a színes stólákhoz más színű palást illene. Tudom, és magam is láttam, hogy a világ sokféle evangélikus egyházában nagyon különböző a liturgia és a papi viselet, egyazon egyházon belül azonban az ilyen különbségek az egyházi belső rend hiányát jelzik. Megjelenik azután még az emberi találékonyság, a díszítőkedv és a feltűnés keresése is abban, ahogyan például a Raffay-reform előtt elkezdték a fehér táblácskákat díszíteni, megnövelve méretüket, azsúrozni, virágokkal hímezni stb. Ugyanez megfigyelhető a stóláknál a szélesség, a díszítések terén, miként régebben az alba méretét és horgolt, csipkés díszítését is többen eltúlozták. Éppen mostanában zajlik az egyházi tisztségviselők választása. Milyen nagyszerű alkalom volna ez arra, hogy - a személyi változások mellett - egyházunk végre az istentiszteleti liturgiában és a lelkészek szolgálati viseletére nézve is egységes külső rendet alakítson ki! Tudjuk, „nem a ruha teszi az embert” de a külső megjelenés „rendetlensége” belső problémákat, szervezeti, szervezési és lelki tisztázatlanságot mutat. Az apostoli figyelmeztetés szerint: „...igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” (Ef 4,3) A szerző nyugalmazott evangélikus püspök
