Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-16 / 37. szám
12 -« 2012. szeptember 16. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Gyökerek és szárnyak Nem tudom, hányán irigyelnek, de ebben a hónapban már a hetedik tanévnyitóra készülhetek igeszolgálattal. A sort a most átvett, új evangélikus oktatási intézményekben kezdtem: Rákoskeresztúr, Kiskőrös, Soltvadkert, Mezőberény, Szarvas. Majd következett a Rózsák téri kollégiumunk és végül, de nem utolsósorban: szeptember 14-én az Evangélikus Hittudományi Egyetem. Gondolom, vegyes emlékeink vannak az ilyen ünnepségekről. Az egyik helyen megkérdeztem a diákokkal zsúfolt templomban, hogy hányán várták már ezt a napot. Egy kezem is elég volt ahhoz, hogy az ujjaimon megszámláljam a „lelkes” jelentkezőket. Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen a tanévkezdés a nyári szabadság végét jelenti. Bár már öreg diák vagyok, de jól emlékszem, hogy engem se hozott igazán tűzbe, amikor igazgatónk minden szeptember elsején a tudomány várának meghódítására próbált mozgósítani minket... Vajon mennyivel vonzóbb, ha ez a vár ráadásul még erős is, az ősellenség pedig a csalárdság fegyverével üldöz?! Félreértés ne essék, távol áll tőlem, hogy evangélikus himnuszunk veretes szövegével ékelődjem. De elnézve az évnyitókon az új evangélikus iskoláinkba csöppent sok száz diák kissé érteden arcát, bizony nem kis feladat előtt állnak iskolalelkészeink és hitoktatóink... Nagy szükségünk van a kommunikáció Lelkére, hogy érthetővé, vonzóvá és befogadhatóvá tegyük mindazt a kincset, amelyet szeretnénk átadni a reánk bízott fiatalok sokaságának. Hogy valójában mit is akarunk átadni, segít megfogalmazni egy frappáns Goethe-idézet, amelyet soltvadkerti iskolánk előcsarnokában fedeztem fel: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak." Kissé ellentmondásosnak tűnhet a két kép összekapcsolása, hiszen a gyökerek olykor akadályozhatnak is minket a szabad szárnyalásban. Maga a költő így bontja ki paradox gondolatát: „Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják, ho-OSZTOZÓ va tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg, a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni (vagy inkább repülni)." Ma nagyon sok a gyökértelen, sodródó lélek, különösen a fiatalok között. Jól tükrözi ezt az életérzést néhai lelkészkollégánk, Tekus András őszinte vallomása: „Szél sodorja, szél zilálja a száraz avart. Nincs utam, a létem árnyék, szétfolyik hamar...” (Zarándokének, 33.) Lassan beköszönt az ősz, sárgulnak, lehullanak a levelek, száraz avar lesz belőlük, amelyet széthord a szél. De mi egy másik „szélért” könyörgünk a tanév kezdetén, azért a Lélekért, aki már ott lebegett a teremtés hajnalán, és aki ma is újjá tud teremteni minket. Ő visszavezet éltető gyökereinkhez, és ha itt az ideje, szárnyakat ad... Erről a lehetőségről szól a már idézett ének zárósora: „Üres szívvel állok itt lenn, töltsön lelked el!” ■ Gáncs Péter Névjegy a nyitások tükrében: Gáncs Péter Életnyitás: 1951 - Budapest, Bethesda-kórház ♦ Általános iskola: 1957 - Nyíregyháza, 4-es, ma újra evangélikus iskola ♦ Középiskola: 1965 - Nyíregyháza, Kölcsey Ferenc Gimnázium • Egyetem: 1969 - Budapest, Evangélikus Teológiai Akadémia ♦ Ordináció: 1974 - Budavár ♦ Esküvő: 1975 - Márti, Deák tér • Gyermekek: Tamás (1979), Kristóf (1981), Tünde (1983) ♦ Gyülekezeti szolgálati helyek: Budavár, MEÖT, Rákoscsaba-Pécel-Isaszeg, Nagytarcsa • Országos missziói lelkész: 1997 - Deák tér • Déli Egyházkerület püspöke: 2003 - Békéscsaba ♦ Első unoka: Regina (2011) Akik hallanak, látnak... és hisznek Szeptember 23-áig tart a szakrális művészetek hete programsorozat. A szervezők célja, hogy Istent és az embereket másképpen láttassák, mint ahogy a hétköznapok során találkozunk a hit dolgaival. A hét verséül választott Sík Sándor-költemény gyönyörűen fejezi ki az Isten iránt vágyakozó ember sóhaját: „Csak a szeretet maradjon enyém / A kegyelemmel, / S minden, de minden gazdagság enyém, / Más semmi nem kell.” A budapesti Szent Istvánbazilikában szeptember 16-án délután három órától négy történelmi felekezet képviselői adnak közös koncertet. Katolikus részről a Cantate kórus, a zsidó hitközségek képviseletében dr. Rásonyi Leila, a reformátusoktól a fasori gyülekezet énekkara lép közönség elé, míg az evangélikus színeket a Ferencvárosi Kántorátus képviseli Muntag Lőrinc művészeti vezető irányításával. Pomázon is találkozhatsz evangélikusokkal 16-án. A Szent István-templomban este hétkor kezdődő egyházzenei áhítaton Johann Sebastian Bach művei csendülnek fel, a zeneszámok között pedig igeszakaszokat és istenes verseket olvasnak. Gombos Arikán csellón, Zászkaliczky Tamás orgonán, Papp Dániel hegedűn játszik, az igei meditáció szolgálatát pedig Horváth-Hegyi Olivér vállalta. Ha szívesen bepillantanál az Ószövetség nagy csatáiba, érdekelnek a korabeli harci eszközök, feltétlenül keresd fel a Honvédelmi Minisztérium tábori rabbinátusát Budapesten, a Wesselényi utca 13. szám alatt. A szeptember 27- éig megtekinthető kiállításon elsősorban a Bírák könyvének csatáival ismerkedhetsz meg. Lechner Ödön (1845-1914) építész tervezte az Iparművészeti Múzeum gyönyörű szecessziós épületét. Itt kap helyet az a kiállítás, amely a művész szakrális építészetébe enged bepillantást. Többek között megismerhetjük a világörökségi jelölést élvező Szent László-templomot is, amely Kőbánya emblematikus épülete. A tárlat szeptember 23-áig várja a látogatókat. A II. kerületi Galéria Léna termei adnak otthont annak a kiállításnak, amelyet Assisi Szent Ferenc Naphimnusza ihletett. Az irodalmi szempontból is értékes középkori imádság kapcsán kortárs képzőművészek vitték vászonra gondolataikat; az alkotásokkal szeptember 23-áig bárki megismerkedhet a Széher út 74. szám alatt. ■ Jenő PÁLYÁZAT - VALLOMÁSOK A BIBLIÁRÓL A reformáció ünnepét megelőző vasárnapot bibliavasárnapnak is nevezik egyházunkban, ezért terveink szerint az október 28-ai Evangélikus Élet ifjúsági oldalának is ez lesz majd az egyik témája. Szerkeszd velünk az oldalt! Várjuk rövid írásodat, vallomásodat arról, szerinted miért a Biblia a könyvek könyve. írd meg nekünk, miként változtatta meg az életedet a Biblia rendszeres olvasása, fogalmazd meg, másokat hogyan buzdítanál a testamentumok lapozgatására, vagy gyújtsd csokorba, milyen érveid vannak a Szentírás mellett! A pályázatra 16-24 év közötti evangélikus fiatalok írásait várjuk, pályázónként egy írást. A pályaművek terjedelme szóközökkel együtt nem haladhatja meg a kétezer karaktert. Beküldési határidő: október 15., hétfő éjfél. A pályaműveket a következő e-mail címekre (egyidejűleg mindkettőre!) kérjük elküldeni: evelet@lutheran.hu és zs.v.judit@gmail.com. A megjelent pályaművek szerzőit a Luther Kiadó egy-egy kötetével ajándékozzuk meg! így írtok ti... Három „médiás” résztvevője volt a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium - Lotz Jánosról elnevezett - nyári diákegyetemének augusztus 6. és 12. között. A szekcióvezetők iránymutatásai alapján híreket, tudósításokat, riportokat és interjúkat is készítettek a fiatalok. Alább a tábor vendég előadóival folytatott beszélgetéseikből közlünk részleteket. (VJ) Barangolás a valóság és a képzelet határán Interjú Grecsó Krisztián író-költővel- A Viharsarokból érkezett. Mit tud az az országrész, hogy annyi írót, költőt köszönhetünk neki?- Lehet, hogy nem így van, de nekem úgy tűnik, hogy máshol nincsenek ilyen rideg életkörülmények. Sokkal több fantázia kell ahhoz, hogy túléld azt a világot, mint például az ittenihez. A Völgység, ahol most vagyunk, gyönyörű, számtalan adottsága sokkal kedvezőbb. Itt nem kell annyi fantázia a létezéshez. Az a világ, amely engem ott körülvett - nem véletlenül nem egy turistacélpont -, teljesen más hangulatú. Nagyon szeretem, de valahogy az az érzésem, mintha az a világ nem is létezne, ha nem lenne megírva. (...)- A nagymamája titokban írt. Mikor mutatta meg Önnek az írásait?- Akkor, amikor az első könyvem megjelent. Ő azt gondolta, hogy a parasztasszonyt kigúnyolják azért, ha ír. Két regényt és sok verset írt, egyik regényét részenként küldtem el a Szegvári Napló című lapba. Imádták. Az igazi ízes, kedves szöveg a családjáról szól - születésről, életről, halálról. (...)- A Pletykaanyuban foglaltak miatt becsületsértéssel vádolták. Nem lehetett könnyű elviselni a következményeket.- A faluban egy idő után nem köszönt senki, már nem is szívesen mutatkoztam emberek előtt. Anyukámat rettentően megviselte, apukám ellenben jobban bírta. Szeretett szerepelni, és ez szereplési lehetőség volt a számára. Egyébként gyönyörűen meg lehetett figyelni, hogyan működik a bűnbakképzés mechanizmusa: ha a teljes közösség bűnösnek titulál, akkor önkéntelenül is bűnösnek érzi magát az ember, noha tudja, hogy valójában nem az. Az Isten hozott című regényem ebből az élményből táplálkozik. (...) ■ Krámli Lola Krisztina Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium (Orosháza) Etika, újságírás, műsorvezetés Beszélgetés Fábián Mária rádiós műsorvezetővel- Mi a feladata egy műsorvezetőnek?- Évekig csak hírolvasóként, hírszerkesztőként dolgoztam. Amikor már kellő rutint szereztem, beugorhattam egy-egy kollégát helyettesíteni. Ekkor láttam, hogy egyfelől könnyebb a műsorvezető dolga, mint a riporteré, hisz tőlük kész anyagokat kap; másfelől nehezebb, mert neki kell kitalálnia a témát, megszerkesztenie a műsort. Mindenképp kedvemre való feladat.- Az élő vagy a konzervműsort szereti jobban?- Nagyon szeretek élőzni. Egyeden félelmem van: rossz az időérzékem, nehezen tudom tartani az időkeretet. Ugyanakkor nem vagyok a konzervműsorok ellen, nagyon sok ilyet készítettem.- Néha nem könnyű megfelelni az etikai kívánalmaknak. Történt-e már Önnel olyan, hogy áthágta ezek közül valamelyiket?- Velem még nem fordult elő, bár bizonyos esetekben talán nehéz betartani minden szabályt. Talán azért sikerült elkerülnöm a buktatókat, mert már volt némi tapasztalatom az életről. A maiak nagyon fiatalon, élettapasztalat nélkül kezdenek azonnal dolgozni a médiában. Nagyon sok mindennel nincsenek még tisztában. Én már érettebben kerültem oda, éppen ezért nagyon figyelek például a személyiségi jogokra. Arra is, hogy informátort nem adok ki. (...)- Ki a példaképe?- Szeretem a régi vágású riportereket, akik korrektek voltak, érdekeseket tudtak kérdezni, de a maiak között is vannak ilyenek. A férfiak közül Vitray Tamás, a fiatalabb generációból Gundel Takács Gábor. A nők között nagyon sokra tartom AlGhaouiHesnát. (...) ■ Máthé Jenő Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ (Győr) A kutatásban eredménynek számít minden, ami új Beszélgetés dr. Jakus Judit biokémikus rákkutatóval- Harminc éve foglalkozik sejtbiológiával. Ennyi idő alatt nyilván sok mindent látott, és a technika is nagyotfejlődött. Ez mennyire befolyásolta a kutatásokat?- A kutatás is egy szakma, bármilyen hiheteüen. Ugyanúgy kell hozzá képzés, továbbképzés, mint bármi máshoz. Nem tudom, mi lett volna, ha mondjuk rajzfilmkészítő leszek, de nem hiszem, hogy azt mondanám, megbántam, mert ezt élvezetből csinálom. A kutatásban nagyon egzakt dolgok és egzakt törvények vannak, és - akár a művészetek vagy a pedagógia esetében - az ember itt is szabadon eresztheti a fantáziáját... Csak más céllal. De ugyanúgy, mint az említetteket, ezt is csak szerelemből lehet csinálni. Kevés kutató gazdagodott meg ezen a pályán - persze ez nem azt jelenti, hogy nyomorgunk, de ha valakinek az a célja, hogy pénzt csináljon, akkor ne ezt az utat válassza. Ritkán vannak olyan projektek, amelyek bejönnek anyagilag is, akkor is inkább csak mázlisták az anyagi sikert is elérők. (...)- Mit tart eredménynek?- A kutatásban eredmény minden, ami új és értelmes. Amit más még nem csinált, ami egy kicsit előbbre viszi a dolgokat, ami csak egy kicsit is hasznos valakinek. Azt pedig, hogy mi az új eredmény, nemcsak én döntöm el, hanem annak a szaklapnak a szerkesztősége, ahová beküldőm a cikkemet. Ott már nem újságírók ülnek, hanem szakmabeli kiválóságok, és ők döntenek: „Ez érdekes, ezt közöljük”; vagy: „Ilyesmit már hallottunk" - s akkor nem hozzák le. Természetesen vannak nívósabb és kevésbé tekintélyes szaklapok, ennek megítélése jórészt attól függ, hogy szakmai berkekben hányszor hivatkoznak a bennük megjelent cikkekre. (...)- Mit szeretne elérni a szakterületén?- Nem az a célom, hogy feltaláljam például a rák ellenszerét. Természetesen jó lenne, de én szűkebb területen tevékenykedem, egyfajta „kiszolgálóegység” vagyok azok számára, akik aztán majd kifejleszthetik. Szeretném, ha ez az egész egy kerek történet lenne, de olyan itt nincs. Amint kereknek látszik valami, abban a pillanatban három újabb kérdést generál. Emellett célja lehet még egy kutatónak az is, hogy minél több tanítványa legyen, minél több PhD-dolgozat megszületésénél bábáskodhasson, minél több fiatalnak tudja átadni azt, amit ő tud. ■ Nagy Sonia Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium (Kőszeg) Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit
