Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-16 / 37. szám
8 ■* 2012. szeptember 16. PANORÁMA Evangélikus Élet MINŐSÉGI ÚJSÁGÍRÁS A TÖMEGMÉDIA KORÁBAN MEGHÍVÓ MÉDIAMŰHELYRE Protestáns MédiaMűhely - Berekfürdő 2012. szeptember 28-30. A Protestáns Újságírók Szövetsége várja mindazon médiamunkások és leendő médiamunkások jelentkezését, akik a tömegmédia korában is szeretnének hiteles, minőségi munkát végezni akár az írott, akár az elektronikus sajtóban. A berekfürdői konferencián ehhez kívánunk segítséget nyújtani neves, tapasztalt szakemberek közreműködésével. A rádiós, televíziós, nyomtatott és/vagy on-line sajtóban dolgozó kollégák nem csupán előadóként, hanem beszélgetőtársként is vendégei lesznek közösségünknek. (A részletes programot lapunk következő számában, illetve szeptember 15-től a szövetség honlapján - www.prusz.hu - közöljük.) A Protestáns MédiaMűhely részvételi díja 9900 forint/fő, Prúsz-tagoknak 50% kedvezménnyel 5000 forint, amely a helyszínen (Megbékélés Háza - Református Konferencia-központ, 5309 Berekfürdő, Berek tér 19.) fizetendő, és magában foglalja a szállás, valamint (péntek vacsorától a vasárnapi ebédig) az étkezés költségét is. yv Jelentkezési határidő: szeptember 25., kedd. Jelentkezni Faggyas Ilonánál a 20/824-9657-es telefonszámon vagy e-mailben a prusz@lutheran.hu címen lehet. (A jelentkezés elfogadását a végleges program megküldésével igazoljuk vissza. Pontos kezdés: péntek, 17 óra!) HIRDETÉS_________________________________________________________________________________________ Meghívó - külmissziói est Az Evangélikus Külmissziói Egyesület szeptember 17-én, hétfőn 18 órakor tartja missziói estjét. Előadó Csépe Andrea, aki dél-ázsiai missziói munkájáról tart beszámolót. Helyszín: MEE Országos Iroda utca felőli előadóterme (Budapest VIII. kér., Üllői út 24.). Minden érdeklődőt hívunk és várunk. Meghívó - Asztali beszélgetések Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködve szeretettel várja az érdeklődőket a következő disputájára: Téma: Az európai etika lehetőségei. Disputapartnerek: Heller Ágnes filozófus és Gáncs Péter evangélikus püspök. Időpont: szeptember 27., csütörtök, 18.00. Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest V. kér., Károlyi Mihály u. 17.) + élő internetes közvetítés apim.hu oldalon. Belépőjegy: felnőtteknek 600 Ft, diákoknak és nyugdíjasoknak 300 Ft. (A belépőjeggyel a Petőfi Irodalmi Múzeumot támogatja.) HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Meghívó a Déli Egyházkerület felügyelői konferenciájára Szeretettel és bizalommal hívjuk és várjuk a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelői konferenciájára, amelyet október 5-6. között tartunk Piliscsabán a mellékelt program szerint. A találkozóra az új ciklusra megválasztott gyülekezeti felügyelők szervezésében gyülekezetenként két-három küldöttet várunk (a felügyelő mellett a másodfelügyelőt vagy/és a gondnokot). A konferencia október 5-én 17 órakor kezdődik, és 6-án, szombaton 17 órakor vacsorával zárul. A találkozásban bízva szeretettel köszöntjük: Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő Gáncs Péter püspök „Tarts, Uram, a kezedben” A felügyelői konferencia programja Piliscsaba, 2012. október 5-6. Október 5., péntek 16.00: Érkezés, regisztráció ♦ 17.00: Megnyitó: Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő • Igei alapozás: Zsolt 32,8 - Gáncs Péter püspök ♦ 18.00: Vacsora »19.00: Bevezető előadás: „Tarts, Uram, a kezedben” - dr. Szabó Lajos rektor ♦ 20.00: Szünet ♦ 20.30: Ismerjük meg egymást! - Régiek és újak a szolgálatban... ♦ 21.30: „Ez a nap is csendesen...” - Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes Október 6., szombat 7.30: Reggeli ♦ 9.00: Áhítat: dr. Simor Ferenc felügyelő (Siklós) ♦ 9.30: Előadás megbeszéléssel: Isten hálózatai, evangélikus közösségépítésünk a 21. században - dr. Csermely Péter professzor ♦ 11.00: Szünet ♦ 11.30: Felügyelői korreferátumok - moderátor: Radosné Lengyel Anna ♦ 12.30: Ebéd • 14.00: Csoportmunka gyülekezeti típusok szerint ♦ 14.30: Újra együtt: visszajelzés a csoportokból + fórum aktuális kérdésekről ♦ 16.00: Zárszó: Radosné Lengyel Anna ♦ Úti áldás: Gáncs Péter • 17.00: Vacsora A kerület felügyelői postai úton személyre szóló meghívót kapnak. Nyárvégi hálaadásszeletek Elkezdődött az iskolai tanév, milyen csendes lett a ház a gyerekek nélkül! Az egyedüllét óráiban sokszor gondolok vissza a nyár áldásaira, amelyekkel Isten az idén gazdagított. Szárszó Ha fáradtabb vagyok egy-egy este, ingerültebben és türelmetlenebbül szólalok meg vagy teszek valamit, a legkisebbünk, hároméves Misu fiam csak csöndesen felsóhajt: „Nagy víz, Balatonszárszó...” Mármint hogy: ajaj, az kellene most nekünk. Mert talán az az egyetlen hely, ahol anya is tud pihenni, a gyönyörű környezet és a segítőkész vendéglátók jóvoltából mindannyian töltekezünk, és mintha még az ég is közelebb lenne ott. És nem csak a felhőtlen pancsolások miatt. Valahogy minden olyan nyugodt és támogató, hogy a kicsik naphosszat mosogatják a kavicsokat, dagasztják a vizes homokot, és így a felnőttek is jutnak egy lélegzetvételnyi szünethez. Belefér az idejükbe leheveredni a mindig zöld, puha fűbe, és végigcsodálni egy felhő születését, elolvasni néhány oldalt egy jó könyvből, kiélvezni egy szelet dinnye zamatét, rácsodálkozni egy tiszta tekintetű kisgyerekre. Idén is tölthettünk ott egy békés, szép hetet. Különösen nagy áldás volt számunkra a vendéglátók hihetetlen empátiája, amely olyan védettséget biztosított, hogy valóban pihentetett bennünket. Sokat jelentett a többi ott nyaraló megértő és szeretetteljes viselkedése, a nagy biciklizések és strandolások alatti beszélgetések meg Pekka Simojoki csapatának lendületes és lelkesítő koncertje. (A gyerekek azóta is próbálnak finn akcentussal énekelni...) Nem tudom, valóban voltak-e közös őseik a finneknek és a magyaroknak, de az biztos, hogy mi személy szerint velük közeli rokonok vagyunk... Augusztusi hulló csillagok Kisgyerekként is énekeltem már a sláger szövegét az augusztusi hulló csillagokról, nincs mentségem, hogy miért csak most csodáltam meg őket. Valahogy mindig túl fáradt, lusta vagy elfoglalt voltam hozzá. És persze volt, ahol akadályozott a nagy fényszennyezés. Nem tudtam, miből maradtam ki eddig. Azon az estén, amikor legnagyobb lányom rávett, hogy menjünk ki csillagokat nézni éjszaka, kelletlenül és reménytelenül rángattam ki a nagy plédet a kertbe, nem láttam rá semmi esélyt, hogy mi ketten egy aprócska dunántúli falu szélén valóban láthatunk valamit a világegyetem csodáiból. Leheveredtünk és betakarództunk. Körülöttünk egyenletesen lüktetett a tücskök soha véget nem érő éjszakai dala. Néztük azt a darab eget, amely a kertünkből látszott, és alig telt el néhány perc, amikor döbbenten tátottám el a szám: egy fényes csík siklott el előttünk. Aztán újabb, kis idő múlva még egy és még egy. Csöndesen figyeltük a sötét égen lejátszódó újabb és újabb csodás jeleneteket. Csak néhány szót beszéltünk suttogva, meghatottam Amikor bejöttünk, láttam, hogy csak húsz perc volt az egész. Ünnepélyes öröm és egy kis szégyen volt a lelkemben. Vajon negyven éven át miért nem bírtam egyetlenegyszer sem húsz percet rászánni arra, hogy láthassam ezt a csodát. És magamban hálát adtam a lányomért, aki felemelte a fejemet valami új szépség meglátására... Az érem másik oldala Idén másodszor volt vendégünk a Continental Singers. Különös kis csapat, a sok vitát kavaró, lelkesen énekelő fiataljaival, lendületes, energikus zenéjével, amelyet lehet szeretni vagy nem szeretni. Csak a színpadon látva őket, ez a kórus maga a tűzgolyó, szabad szemmel követhetetlen a tempója, egyszerre táncolnak és énekelnek, méghozzá színvonalasan. A magam részéről mindezt távolságtartó csodálattal szemléltem csupán, negyvenévesen úgy érzem, öreg csontjaimmal már úgysem fogom az ő szárnyalásukat soha utolérni. De a Conti-jelenség közelről bizony sokkal árnyaltabb. így - vendéglátóként - megpillanthattam a forróságban elbágyadt arcokon az izzadságcseppeket, az álmosságot reggel a szemekben, a csöppnyi törődésre meg egy kis figyelemre vágyó tekintetekben a törékenységet. Megszerettem ezt a kis csapatot, amelynek tagjai a szabadidejük és pénzük nagy részét ezekre az ingyenes koncertekre adják oda. Észrevettem, hogy nekik is elfogy egy hét alatt a tiszta ruhájuk, és éppúgy vágynak egy kis süteményes kényeztetésre, mint a kollégiumból hétvégén hazatérő saját gyerekeim. És mostam, és sütöttem. Sőt, hála Istennek, mostunk és sütöttünk többen is a gyülekezet tagjai közül. Vállvetve szolgáltunk nekik, míg ők itt szolgáltak Tengelicen nekünk. És így, kölcsönösen adva egymásnak, azt hiszem, mind gazdagabbak lettünk a találkozástól. Hála érte az egészet megtervező Istennek. Miből lett a cserebogár? A nyár csúcspontja kétségtelenül a gyülekezeti hittantábor hete. Sok-sok imádság, énekgyűjtés, történetekre készülődés, játékkeresgélés, konzultálás, fiatal segítők keresése. Volt, hogy színdarab formájában adtuk elő a napi bibliai történeteket, volt, hogy mesék segítségével, aranymondások-közmondások köré tekerve, máskor jelképekkel, interaktívan, megzenésítve, bábbal, kézzel-lábbal. Őrült készülődés és szervezkedés előzi meg ezt a hetet, és hihetetlen energiaáramlást élünk át minden évben. A harci feladatoknál például, ahol különös dolgokat kell a táborozóknak szerezniük, csak csodálkozunk, mert mozogni alig képes nénik futva hozzák a gyerekeknek a legnagyobb tojást, a legtöbb színű hímzőfonaldarabot. Komoly vállalkozók kölcsönadják az alig használt szemüvegeiket, felmásznak a padlásra a legénykori gumicsizmájukért. Unott képű felnőttek a kocsma előtt megengedik, hogy a táborozok befessék a talpukat temperával, és lenyomtassák a hatalmas csomagolópapírra. Elfoglalt emberek eljönnek, hogy a lurkók frizurát készítsenek nekik a parókia udvarán, vagy éppen csárdást táncoljanak velük. Szóval rengeteget nevetünk, jól érezzük magunkat, és csodálkozunk, hogy felélénkül a falu körülöttünk egy kis gyülekezeti tábortól. De hosszú évekig mégis mindig volt bennem egy csöppnyi csalódottság. Az ember szórja-szórja a magot, tanít, mesél, készül, belead apait-anyait, hogy átadja az Isten örömhírét, az életre szóló üzenetet, aztán a gyerekek felnőnek, kirepülnek, és néhány év után más gyerekek nőnek bele a táborozókorba, a nagyobbak meg mintha eltűnnének nyomtalanul. Hogy van ez? Hova lesz az igemag? Az nem lehet, hogy semmi ne maradjon! De ha marad, akkor mikor látszik már meg? Honnan tudhatom, hogy nem hiába fáradunk? Aztán idén valahogy elbambultam: teljesen kimaradt az ifis hívogatás. Megtelt a táborozok névsora, és akadt pár felnőtt segítőnk is (két szenzációs mozgáskorlátozott „tolta” például teljes mellszélességgel a „szekerünket” egész héten, reggeltől estig), de ifis egy szál se. Hirtelen még csak ötletem sem volt, hogy ki lenne méltó és alkalmas a nagyobbak közül a pozícióra, hogy példaképe és útmutatója legyen a kisebbeknek. Imádkoztam és törtem a fejem, a tábor meg közeledett. Aztán egyik énekórán a soha még gyülekezetben nem járt tini tanítványom bejelentette, hogy önkéntesként ő szívesen beállna segíteni hozzánk. Hazafelé meg egy izgatott nagymama állított meg könyörögni, hogy kajla középiskolás, volt táborozó unokája ifis lehessen nálunk. „Mindent megcsinál szívesen, csak jöhessen!” - mondta. És alig volt időm becsukni a tátva maradt számat, csörgött a telefon, cirkuszosnak állt régi rosszcsont gyerkőcünk hívott, hogy ha fogadjuk, akkor a tábor hetére hazajönne segíteni. Egyértelmű volt, hogy mindhárom váratlan ajánlat fentről érkezett. Örömmel és csodálkozva bámultam magam elé.- Istenem, hát te bárhonnan képes vagy segítőket előhívni? Hogy a csudába lehettem olyan ostoba, hogy aggódtam? Nagy lelkesen újságoltam el nagylányaimnak, hogy mi történt. A legszókimondóbb azonnal ki is tört, mint a gejzír:- De anya! Ők voltak a legcsibészebb táborozóid! Ha ők segítők lesznek, itt kő kövön nem marad. Csak nevettem, mert akkor már a másik kérdésemre is megvolt lelkemben a válasz. Hát persze hogy nem hiába dolgozunk! Kezdenek csírázni a magok. Egyébként tényleg nem kellett csalódnom. Keresve se találhattam volna náluk hűségesebb, odaadóbb munkatársakat. Együtt cipekedtünk és titkolództunk, és egymás kezéből vettük át a tennivalókat, olykor szavak nélkül is észrevettük, ha a másikat le kell kicsit váltani, vagy mellé kell állni, mert nincs több keze. Isten igazán jó csapatot rendelt ki, sokkal jobbat, mint amilyet én valaha összehoztam volna emberi logikámmal. És az idei év rosszcsontjait már különös mosollyal figyeltem: pár év, és lehet, hogy ők lesznek a legmegbízhatóbb segítőim. ■ Füller Tímea Cam Floria, a Continental Singers alapítója
