Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-09-16 / 37. szám

„Ilyen hitvallók hatására a lutheránus hit gyorsan terjedt, és reménység volt arra, hogy az angol nép vallásává lesz.” Adalékok az angliai evangélikusság történetéhez !► 5. oldal „Az egyik legyen búcsúcsók szeretett egyházam számára, a másik az utolsó pillanatokban velem lévő lelkészem számára.” Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékezete !► 7. oldal „Általában soha nem voltam jó időben jó helyen, mindig a magam magányos ösvényét tapostam, ahol olykor rám is tapostak. (...) A lemezbemutatóknál a legbefogadóbb, legsegítőbb kezeket, a legkulturáltabb nyitottságot az evan­gélikus egyháztól kaptam. (...) Talán az sem véletlen, hogy számos hívő és hitet­len barátom-ismerősöm lelke legmélyén »átkeresztelődne« lutheránussá.” A magyar dal napja - Beszélgetés Szvorák Katalin népdalénekessel W- 10. oldal Falumissziós nap !► 3. oldal Genfest 2012, Budapest !► 4. oldal Van-e élet a reklámon túl? !► 6. oldal A cölibátus kritizálója W- 7. oldal Nyárvégi hálaadásszeletek !► 8. oldal Térfélcsere !► 9. oldal Templom lett az iskolából Nyitva Ars Sacra fesztivál nyitott templomokkal ■ ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA ► Templomszentelés ritka esemé­nyének lehettek tanúi mind­azok, akik szeptember 8-án, szombaton Mezőlakra látogat­tak. Ünnepi istentisztelet kere­tében most vált templommá az a hetvenéves iskolaépület, amelyben eddig is alkalmait tar­totta a gyülekezet. Az igehirde­tés szolgálatát Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházke­rület püspöke végezte. Mi a templom igazi feladata? Miért és mitől templom a templom? — tet­te fel a kérdést prédikációjában a püspök. Majd Ezékiel könyve 47. fe­► Az egyházunk által frissen átvett oktatási intézmények közül egyetlenegy található a Nyuga­ti (Dunántúli) Egyházkerület te­rületén. A lajoskomáromi Ke­rekerdő Evangélikus Óvoda megáldása és vezetőjének be­iktatása szeptember 9-én, va­sárnap délelőtt zajlott. Ez a nap ugyanakkor kettős okot adott a hálaadásra: az Agape Evangéli­kus Szeretetszolgálat húszéves működését is ünnepelte a gyüle­kezet a helyi evangélikus temp­lomban tartott istentiszteleten. Az igehirdetés szolgálatát Szemerei János püspök végezte, a liturgiában Decmann Tibor és dr. Labossáné jezetének 1-12. verseit magyarázva hangsúlyozta: a templom egyrészt az a hely, ahol forrás van, amely az élet alapföltételét adó élő vizet kí­nálja föl. Másrészt a templom köz­feladatot lát el. „A templom ajtaján ki kell jutnia az éltető forrás vizé­nek, amely minket és másokat is él­tet és gazdagít” - fogalmazott Sze­merei János. A békási énekkar szolgálatát kö­vető közgyűlésen Máthé Csaba he­lyi lelkész ismertette a gyülekezet történetét, majd beszámolt az egy­kori oktatási intézmény felújításá­nak eseményeiről. Elmondta, hogy a régi evangélikus templomot sajnos el kellett adniuk, mert nem volt megoldható a szigetelése. A 2004-Sánta Anikó lelkészek működtek közre. Az esemény zenei keretét a la­joskomáromi fúvószenekar biztosí­totta. Emellett műsort adtak az óvo­dások, és énekeltek a szeretetszolgá­lat dolgozói is. „Jézus a verebeken keresztül az is­teni gondviselésre hívja fel a figyel­münket, és Istennek az ember iránt ér­zett felelősségét mutatja be” - mond­ta Mt 10,29-31 alapján tartott prédi­kációjában a püspök. Majd arról be­szélt, hogy a mai kor az ember értékét abban látja, hogy mit ér a munkaere­je, milyenek a szellemi képességei. Istennek viszont a semmibe vett veréb is értékes - hát még az ember! Becsül­jük meg mi is azokat, akik elesettek, gyengék, akik - mint a gyerekek és az idősek - rászorulnak a segítségünkre. Az ünnepi istentiszteletet követő­ben visszakapott iskolában 2006- ban kezdhették el a munkálatokat: az épület többek között új vizes­blokkot kapott, és toronnyal bővült, ahová a harangokat is átköltöztet­ték. Az önkormányzat pedig a kör­nyezet rendezésével járult hozzá az istentiszteleti tér kialakításához. Az ünnepségen ezután köszöntőt mondott Polgárdi Sándor Veszprém megyei esperes, valamint Horváth József mezőlaki római katolikus plébános is. A hívek a kívül-belül megújult és immár felszentelt templomból ki­lépve a gyülekezet által szervezett szeretetvendégségen adhattak hálát Isten megtartó kegyelméért. en a résztvevők átvonultak az újonnan átvett létesítményhez, ahol Pirtyák Zsolt polgármester nyújtotta át az óvoda kulcsát Szemerei János püspök­nek, aki Szarka István fejér-komáro­mi esperesnek adta tovább. A szalagok átvágása után a jelen lévő egyházi ve­zetők megtekintették a helyiségeket. A köszöntésekre azonban már a helyi iskola tornatermében tartott szeretet­vendégségen került sor. A Magyarországi Evangélikus Egy­ház képviseletében Kákay István or­szágos irodaigazgató beszélt, megkö­szönve a bizalmat, amelyet az önkor­mányzat tanúsított azzal, hogy a je­lenleg mintegy nyolcvan gyermeket befogadó óvoda további fenntartását az egyházra bízta. Folytatás a 3. oldalon Budavár, Fasor, Fót, Kelenföld, Kőbá­nya, Maglód, Nagytarcsa, Óbuda, Telekgerendás. Van-e közös pont ezekben a gyülekezetekben, azon túl persze, hogy evangélikusok? Ők azok, akik a szakrális művészetek hetéhez csatlakoztak egy-egy rendezvénnyel, vagy a templomok éjszakáján, szep­tember 15-én a késő esti órákban nyitott templomajtókkal és gazdag lel­ki ajándékokkal várják a betérőket. A legenda szerint a művészet szü­letése az a mozzanat, amelyet Feren­­czy István pásztorlánykája örökít meg: „egy pásztorleány, midőn a szeretője el akarván utazni, az árnyékjét a ho­mokba bekarczolta, hogy e szerint a szeretőjének ábrázatja örökös emlé­kezetben nála maradna” Vajon mikor és hogyan történt, hogy az ember elő­ször istent ábrázolt? Vagy istenével kapcsolatos érzéseit szavakba, dalla­mokba, ritmusba öntötte? Tetten ér­hető-e - akár csak egy hasonló legen­da szintjén - az a pillanat, amikor az istennel, Istennel történő kommuni­káció művészetté lesz, mert mások­nak is mond valamit, mert egy egész közösségnek van kódja hozzá. „Ancilla theologiae” - tartották a filozófiáról a skolasztikusok. A korai középkor óta a művészet is a teoló­gia szolgálóleánya volt évszázadokon keresztül. Tanított egyfelől a Biblia pauperum vagy a festett karzatképek eszközeivel, dicsőített bizánci moza­ikokban és hatalmas akkordokban, prédikált rejtett szimbólumokkal, megrázó erejű naturalizmussal vagy kortárs áthallásokkal. Civil kezdeményezés van a hátte­rében annak az egyre nagyobb sza­bású rendezvénysorozatnak, amely szeptember harmadik hetében zajlik országszerte. Az Ars Sacra fesztivál (a templomok éjszakája és a szakrá­lis művészetek hete) csöndes feszti­vál: nincs nyilvános visszaszámlálás sem valódi, sem virtuális köztéren, nem áll a hátterében egyetlen állami szervezet sem. Van viszont jól műkö­dő honlapja, remek, áttekinthető programfüzete, és számtalan elköte­lezett önkéntes dolgozik érte, akik ki­csiny templomokban és gyülekeze­tekben, városi múzeumokban és püspöki székesegyházakban találják ki, szervezik meg, rendezik és fel­ügyelik az - ingyenesen látogatható - eseményeket. Ars sacra - szent művészet. Kül­detése szerint az alapítvány ezt sze­retné középpontba helyezni, népsze­rűsíteni és terjeszteni minden évben, szeptember harmadik hetében. A szent művészet nem mint az egyhá­zak kezében lévő eszköz, nem mint a vallás terjesztésének, a tanításnak lehetséges módja kerül a figyelem fó­kuszába. Az előttünk álló héten a hit által ihletett alkotásokhoz léphetnek közelebb a koncert- és kiállításláto­gatók. Éjszakára is megnyílnak a templomkapuk, hogy a betérők meg­érintessenek a szent művészet hang­jai, fényei, színei által. „Az emberi szó gyönge. Ahhoz, hogy mindazt kifejezzük, amit az em­ber alkotóként megtapasztal a világ­mindenségről, és ami azon túl van, ke­vésnek bizonyul a beszéd - fogalmaz Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, a fesztivál fővédnöke. - De létezik a művészet, amelynek ezer nyelve van...” Az előttünk álló héten 1 ßhit által ihletett alkotásokhoz léphetnek közelebb a koncert- és kiállításlátogatók. Éjszakára is megnyílnak a templomkapuk... A szervezők a hét mottójául Jézus szavait választották: „az igazság sza­baddá tesz” (Jn 8,32b). Az igazság megismeréséhez pedig az jut el, aki megtartja az ő igéit. Ugye nem kér­dés, hogy mi köze van mindehhez a művészetnek? József Attila így üdvözli Thomas Mannt: „Te jól tudod, a költő sose ló­dít: / az igazat mondd, ne csak a va­lódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötét­ben vagyunk.” Az ars sacra, a szent művészet - igaz művészet. Ha nem igaz, nem le­het szent sem, persze művészet sem. A töredékes közvetíti a tökéletest. Az emberi az istenit. A személyes a kö­zösségit. A látható a láthatatlant. Az ars sacra „ex invisibilius visibi­­lia” - láthatatlant láthatóvá - tévő, fölséges folyamat. Az ars sacra segít az Isten és ember közti kapcsolat épí­tésében, Isten-arcúságunk felfedezé­sében, abban a felismerésben, hogy a teremtéssel és teremtettségünkkel kapott „teológiai szépség” létezik, fe­lelősek vagyunk érte, mert valaki már megváltotta. A legszentebb művészethez, az ars liturgicához hasonlóan az ars sacra válasz Isten szeretetére. Illő és üdvös. Mélységes és magasságos. Erős és felemelő. Szembesítő és meg­nyugtató. Bátorító és áldást hozó. Fel­szabadító. Megszabadító. Az ars sac­ra megmutatja, hová tartozunk. A fesztivál programfüzetén ez áll: „A művészet nem indokol, nem érvel, nem meggyőzni akar, hanem meg­érint. Ez több mint érvelés! Hiszen a misztérium nem legyőzni, nem meg­semmisíteni akar, hanem éltetni.” Nincs szükség magyarázatra: hagyjuk magunkat megérinteni a szent művészet által, mert ez nem öncél, nem a művészetért való mű­vészet, hanem segít felemelni és elő­készíteni lelkünket az Istennel való találkozásra. A szerző művészettörténész, a Credo evangélikus folyóiratfőszerkesztője ■ A.M. Gyermekek és idősek közös ünnepe Lajoskomáromban

Next

/
Oldalképek
Tartalom