Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-16 / 37. szám
„Ilyen hitvallók hatására a lutheránus hit gyorsan terjedt, és reménység volt arra, hogy az angol nép vallásává lesz.” Adalékok az angliai evangélikusság történetéhez !► 5. oldal „Az egyik legyen búcsúcsók szeretett egyházam számára, a másik az utolsó pillanatokban velem lévő lelkészem számára.” Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékezete !► 7. oldal „Általában soha nem voltam jó időben jó helyen, mindig a magam magányos ösvényét tapostam, ahol olykor rám is tapostak. (...) A lemezbemutatóknál a legbefogadóbb, legsegítőbb kezeket, a legkulturáltabb nyitottságot az evangélikus egyháztól kaptam. (...) Talán az sem véletlen, hogy számos hívő és hitetlen barátom-ismerősöm lelke legmélyén »átkeresztelődne« lutheránussá.” A magyar dal napja - Beszélgetés Szvorák Katalin népdalénekessel W- 10. oldal Falumissziós nap !► 3. oldal Genfest 2012, Budapest !► 4. oldal Van-e élet a reklámon túl? !► 6. oldal A cölibátus kritizálója W- 7. oldal Nyárvégi hálaadásszeletek !► 8. oldal Térfélcsere !► 9. oldal Templom lett az iskolából Nyitva Ars Sacra fesztivál nyitott templomokkal ■ ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA ► Templomszentelés ritka eseményének lehettek tanúi mindazok, akik szeptember 8-án, szombaton Mezőlakra látogattak. Ünnepi istentisztelet keretében most vált templommá az a hetvenéves iskolaépület, amelyben eddig is alkalmait tartotta a gyülekezet. Az igehirdetés szolgálatát Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke végezte. Mi a templom igazi feladata? Miért és mitől templom a templom? — tette fel a kérdést prédikációjában a püspök. Majd Ezékiel könyve 47. fe► Az egyházunk által frissen átvett oktatási intézmények közül egyetlenegy található a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület területén. A lajoskomáromi Kerekerdő Evangélikus Óvoda megáldása és vezetőjének beiktatása szeptember 9-én, vasárnap délelőtt zajlott. Ez a nap ugyanakkor kettős okot adott a hálaadásra: az Agape Evangélikus Szeretetszolgálat húszéves működését is ünnepelte a gyülekezet a helyi evangélikus templomban tartott istentiszteleten. Az igehirdetés szolgálatát Szemerei János püspök végezte, a liturgiában Decmann Tibor és dr. Labossáné jezetének 1-12. verseit magyarázva hangsúlyozta: a templom egyrészt az a hely, ahol forrás van, amely az élet alapföltételét adó élő vizet kínálja föl. Másrészt a templom közfeladatot lát el. „A templom ajtaján ki kell jutnia az éltető forrás vizének, amely minket és másokat is éltet és gazdagít” - fogalmazott Szemerei János. A békási énekkar szolgálatát követő közgyűlésen Máthé Csaba helyi lelkész ismertette a gyülekezet történetét, majd beszámolt az egykori oktatási intézmény felújításának eseményeiről. Elmondta, hogy a régi evangélikus templomot sajnos el kellett adniuk, mert nem volt megoldható a szigetelése. A 2004-Sánta Anikó lelkészek működtek közre. Az esemény zenei keretét a lajoskomáromi fúvószenekar biztosította. Emellett műsort adtak az óvodások, és énekeltek a szeretetszolgálat dolgozói is. „Jézus a verebeken keresztül az isteni gondviselésre hívja fel a figyelmünket, és Istennek az ember iránt érzett felelősségét mutatja be” - mondta Mt 10,29-31 alapján tartott prédikációjában a püspök. Majd arról beszélt, hogy a mai kor az ember értékét abban látja, hogy mit ér a munkaereje, milyenek a szellemi képességei. Istennek viszont a semmibe vett veréb is értékes - hát még az ember! Becsüljük meg mi is azokat, akik elesettek, gyengék, akik - mint a gyerekek és az idősek - rászorulnak a segítségünkre. Az ünnepi istentiszteletet követőben visszakapott iskolában 2006- ban kezdhették el a munkálatokat: az épület többek között új vizesblokkot kapott, és toronnyal bővült, ahová a harangokat is átköltöztették. Az önkormányzat pedig a környezet rendezésével járult hozzá az istentiszteleti tér kialakításához. Az ünnepségen ezután köszöntőt mondott Polgárdi Sándor Veszprém megyei esperes, valamint Horváth József mezőlaki római katolikus plébános is. A hívek a kívül-belül megújult és immár felszentelt templomból kilépve a gyülekezet által szervezett szeretetvendégségen adhattak hálát Isten megtartó kegyelméért. en a résztvevők átvonultak az újonnan átvett létesítményhez, ahol Pirtyák Zsolt polgármester nyújtotta át az óvoda kulcsát Szemerei János püspöknek, aki Szarka István fejér-komáromi esperesnek adta tovább. A szalagok átvágása után a jelen lévő egyházi vezetők megtekintették a helyiségeket. A köszöntésekre azonban már a helyi iskola tornatermében tartott szeretetvendégségen került sor. A Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében Kákay István országos irodaigazgató beszélt, megköszönve a bizalmat, amelyet az önkormányzat tanúsított azzal, hogy a jelenleg mintegy nyolcvan gyermeket befogadó óvoda további fenntartását az egyházra bízta. Folytatás a 3. oldalon Budavár, Fasor, Fót, Kelenföld, Kőbánya, Maglód, Nagytarcsa, Óbuda, Telekgerendás. Van-e közös pont ezekben a gyülekezetekben, azon túl persze, hogy evangélikusok? Ők azok, akik a szakrális művészetek hetéhez csatlakoztak egy-egy rendezvénnyel, vagy a templomok éjszakáján, szeptember 15-én a késő esti órákban nyitott templomajtókkal és gazdag lelki ajándékokkal várják a betérőket. A legenda szerint a művészet születése az a mozzanat, amelyet Ferenczy István pásztorlánykája örökít meg: „egy pásztorleány, midőn a szeretője el akarván utazni, az árnyékjét a homokba bekarczolta, hogy e szerint a szeretőjének ábrázatja örökös emlékezetben nála maradna” Vajon mikor és hogyan történt, hogy az ember először istent ábrázolt? Vagy istenével kapcsolatos érzéseit szavakba, dallamokba, ritmusba öntötte? Tetten érhető-e - akár csak egy hasonló legenda szintjén - az a pillanat, amikor az istennel, Istennel történő kommunikáció művészetté lesz, mert másoknak is mond valamit, mert egy egész közösségnek van kódja hozzá. „Ancilla theologiae” - tartották a filozófiáról a skolasztikusok. A korai középkor óta a művészet is a teológia szolgálóleánya volt évszázadokon keresztül. Tanított egyfelől a Biblia pauperum vagy a festett karzatképek eszközeivel, dicsőített bizánci mozaikokban és hatalmas akkordokban, prédikált rejtett szimbólumokkal, megrázó erejű naturalizmussal vagy kortárs áthallásokkal. Civil kezdeményezés van a hátterében annak az egyre nagyobb szabású rendezvénysorozatnak, amely szeptember harmadik hetében zajlik országszerte. Az Ars Sacra fesztivál (a templomok éjszakája és a szakrális művészetek hete) csöndes fesztivál: nincs nyilvános visszaszámlálás sem valódi, sem virtuális köztéren, nem áll a hátterében egyetlen állami szervezet sem. Van viszont jól működő honlapja, remek, áttekinthető programfüzete, és számtalan elkötelezett önkéntes dolgozik érte, akik kicsiny templomokban és gyülekezetekben, városi múzeumokban és püspöki székesegyházakban találják ki, szervezik meg, rendezik és felügyelik az - ingyenesen látogatható - eseményeket. Ars sacra - szent művészet. Küldetése szerint az alapítvány ezt szeretné középpontba helyezni, népszerűsíteni és terjeszteni minden évben, szeptember harmadik hetében. A szent művészet nem mint az egyházak kezében lévő eszköz, nem mint a vallás terjesztésének, a tanításnak lehetséges módja kerül a figyelem fókuszába. Az előttünk álló héten a hit által ihletett alkotásokhoz léphetnek közelebb a koncert- és kiállításlátogatók. Éjszakára is megnyílnak a templomkapuk, hogy a betérők megérintessenek a szent művészet hangjai, fényei, színei által. „Az emberi szó gyönge. Ahhoz, hogy mindazt kifejezzük, amit az ember alkotóként megtapasztal a világmindenségről, és ami azon túl van, kevésnek bizonyul a beszéd - fogalmaz Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, a fesztivál fővédnöke. - De létezik a művészet, amelynek ezer nyelve van...” Az előttünk álló héten 1 ßhit által ihletett alkotásokhoz léphetnek közelebb a koncert- és kiállításlátogatók. Éjszakára is megnyílnak a templomkapuk... A szervezők a hét mottójául Jézus szavait választották: „az igazság szabaddá tesz” (Jn 8,32b). Az igazság megismeréséhez pedig az jut el, aki megtartja az ő igéit. Ugye nem kérdés, hogy mi köze van mindehhez a művészetnek? József Attila így üdvözli Thomas Mannt: „Te jól tudod, a költő sose lódít: / az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.” Az ars sacra, a szent művészet - igaz művészet. Ha nem igaz, nem lehet szent sem, persze művészet sem. A töredékes közvetíti a tökéletest. Az emberi az istenit. A személyes a közösségit. A látható a láthatatlant. Az ars sacra „ex invisibilius visibilia” - láthatatlant láthatóvá - tévő, fölséges folyamat. Az ars sacra segít az Isten és ember közti kapcsolat építésében, Isten-arcúságunk felfedezésében, abban a felismerésben, hogy a teremtéssel és teremtettségünkkel kapott „teológiai szépség” létezik, felelősek vagyunk érte, mert valaki már megváltotta. A legszentebb művészethez, az ars liturgicához hasonlóan az ars sacra válasz Isten szeretetére. Illő és üdvös. Mélységes és magasságos. Erős és felemelő. Szembesítő és megnyugtató. Bátorító és áldást hozó. Felszabadító. Megszabadító. Az ars sacra megmutatja, hová tartozunk. A fesztivál programfüzetén ez áll: „A művészet nem indokol, nem érvel, nem meggyőzni akar, hanem megérint. Ez több mint érvelés! Hiszen a misztérium nem legyőzni, nem megsemmisíteni akar, hanem éltetni.” Nincs szükség magyarázatra: hagyjuk magunkat megérinteni a szent művészet által, mert ez nem öncél, nem a művészetért való művészet, hanem segít felemelni és előkészíteni lelkünket az Istennel való találkozásra. A szerző művészettörténész, a Credo evangélikus folyóiratfőszerkesztője ■ A.M. Gyermekek és idősek közös ünnepe Lajoskomáromban
