Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-09 / 36. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. szeptember 9. » 7 Lelkészi munkakezdés Északon Délen !► Folytatás az 1. oldalról Több helyi adottság nem is kellett; a püspöki hivatal munkatársai - és a munkájukat segítő Krámer György, Johann Gyula és Joób Máté lelkészek- által gondosan összeállított program élettel való megtöltése a részt vevő nyolcvan lelkészen múlott. A fókuszba ez évben az igehirdetés került, mégpedig a 2011 adventjében megjelent, Mátéul című prédikációskötetet vizsgálták meg a résztvevők három előadó segítségével. Csorna Áron református lelkész a következő gondolatokkal kezdte előadását: „Igét hirdetni kiváltság és megtiszteltetés. Amilyen nehéz felmenni a szószékre, olyan nehéz lejönni is.” Felidézte a kötet olvasása közben átélt élményeit, majd a következő, egyáltalán nem könnyű kérdéseket tette fel a jelenlevőknek: Mitől jó egy igehirdetés? Mi az igehirdető célja a prédikációval: meggyőzni akar-e, vagy rábeszélni? Hogyan álljon a lelkész az én, a feladat és az Isten hármas feszültségében? A számos értékes hozzászólás közül álljon itt egy kevésbé megszokott szempontú: az igehirdetés legyen ébren tartó- tehát legyen annyira érdekes és aktuális, hogy ne aludjon el a hallgató. Emellett oly módon szólaltassa meg az igét a prédikátor, hogy a hallgatóság figyelmét vezesse Krisztusra, és késztessen bűnbánatra. Fábri György megválasztott egyházkerületi felügyelő kommunikációs szakértőként állt a pódiumon. Először a készülő evangélikus stratégia hátterét adó szociológiai felmérés igehirdetésre vonatkozó kérdéseire adott válaszokat összegezte. Az ezerhatszázas minta alapján elmondta: az evangélikusok nagy része elégedett a lelkészek prédikációival, mert ezek segítik az Istennel való találkozást, a hitben való növekedést és a Biblia megértését. Mindemellett azonban a megkérdezettek többsége nem igényli a lelkésszel való beszélgetést, a személyes problémák megosztását. A művész szemszögéből közelítette meg Richly Zsolt rajzfilmrendező, animátor, grafikus a Máté 118 kötetet. Az igehirdetést a művészethez hasonlította. Mindkettőhöz ihletettség kell, és az ihlet nem mindig jön könnyen. A kötetből vett konkrét példákkal szólt az igehirdetésben alkalmazott szemléltetés fontosságáról, majd művészeti alkotások képeinek vetítésével az illusztrációk elvontságára, többértelműségére, szubjektív voltára világított rá. Az előadásokhoz kapcsolódva a csoportok öt különböző témában - illusztráció, dramaturgia, templomberendezés, modern kommunikáció, televíziós istentisztelet az igehirdetés szolgálatában - dolgoztak. A találkozón az előadások és a csoportos munka mellett igen változatos módon lehetett testileg és lelkileg is felüdülni. Sportolási lehetőségek, a folyosók falaira kirakott, a Máté 118 című kötetből származó idézetek olvasgatása, a lendületes és üdítő éneklések, a kedd esti gitáros-énekes Takáts Eszter-koncert, a szerda esti - gyertyafény és bor melletti -, éjszakába nyúló beszélgetések tették felejthetetlenné a szokatlan módon pihentető hétköznapokat. A reggeli és esti áhítatok az egyéni elcsendesedésre irányították a figyelmet Krámer György, Balázs Viktória, Balicza Iván és Molnár Erzsébet szolgálatával. Ez utóbbi, szerda esti alkalom és az azt követő csendes elvonulás és csoportos beszélgetés - a visszajelzések alapján - sokak számára jelentette az együttlét csúcspontját. Az egymás előtti őszinte megnyílás megerősítést jelent az olykor magányosan végzett lelkészi szolgálatban, és bátorítást ennek megismétlésére. Zárásként - csütörtök délelőtt - közösen vettek úrvacsorát a lelkészek a Mályi-tóra néző udvaron ideiglenesen kialakított „templomban”. Az istentiszteleten az egyházkerület püspöke, Fabiny Tamás hangolta az elhívó és küldő Istenre az elmúlt napoknak köszönhetően még több szállal összefonódott, különleges gyülekezetét: a lelkipásztorok közösségét. ■ HHÁ !► Folytatás az 1. oldalról A vezetői engedély, amelynek érvényességét időnként meg kell újítani, feljogosít az autóvezetésre, a lelkészek vezetői képességét azonban senki sem vizsgálja - vetette fel a háromnapos tanácskozás kezdetén Gáncs Péter püspök. Ezért választották a szervezők ezúttal ezt a témát, melynek kibontásához az üzleti szférából és a testvéregyházakból is hívtak előadókat. Az elméleti alapvetést bemutató előadás messziről, a világi cégek felől indított azzal a szándékkal, hogy olyan impulzusokat adjon a lelkészeknek, amelyeket a sajátos egyházi környezetben is tudnak hasznosítani. Lénárt Viktor lelkész - jelenleg egy szervezetfejlesztéssel foglalkozó cégcsoport vezérigazgatója - volt a tréner, aki egy vezetési típusokra vonatkozó teszt kitöltetése mellett például azt is elmondta, hogy az üzleti életben is elvárják a vezetőktől a „csillogó szemet” azaz a szenvedélyes, elkötelezett munkavégzést. A második előadás a gyülekezeti gyakorlatról fogalmazott meg bátorító, elgondolkodtató üzeneteket Steinbach József református püspök (képünkön) tolmácsolásában, aki az evangéliumból fakadóan mindenekelőtt a vezetés örömét hangsúlyozta, majd beszélt a rohamosan változó környezet és a szolgálat komplexitása okozta kihívásokról, valamint a lelkészi alkalmasság és a nem lelkészi szolgálattevőkkel való együttműködés kérdéseiről. A harmadik előadás a cinkotai evangélikus gyülekezet vezetésébe engedett bepillantást. Vető István lelkész és Krizsán Zoltán felügyelő szavaiból megszívlelendő, hogy a jó együttműködés érdekében milyen fontos az egymásra figyelés, a bizalom és a rendszeres megbeszélések, imádságok. Ők adtak szempontokat a felügyelő-lelkész kapcsolatot boncolgató további eszmecseréhez. A kiscsoportos beszélgetésből visszaérkezve megragadó volt az egyik lelkész vallomása, miszerint rájött arra, hogy jobban kell szeretnie a gyülekezetét; de szomorúnak tartja azt - így röviddel a tisztújítás után -, hogy egyes helyeken elegendő alkalmas ember híján is megalakult a presbitérium. A záró előadás a bencés közösségekbe kalauzolt el. Korzenszky Richárd tihanyi perjel szerint az elöljáró vonatkozási pont az emberek számára, és ennek felelősségét tudatosan kell vállalnia. S tudnia kell azt is, hogy „beteg, egészhiányos lelkek” vezetését vállalta. Mindenki alkalmas valamire, de hiánya van másban - a vezető dolga, hogy kiben-kiben észrevegye és erősítse azt, amivel a közösség építéséhez hozzájárulhat. Érdemes volt az előadásokban és hozzászólásokban felvetett gondolatokat megfontolni, de újra és újra megfogalmazódott, hogy a kiindulási pontot nem felejthetjük: az egyház Ura Krisztus, a lelkész pedig - mint amolyan középvezető - neki tartozik elszámolással. A lelki felfrissülést lendületes éneklések és rendhagyó áhítatok segítették, melyek némelyike mintegy folytatása volt az előadásnak. Jóné Jutási Angelika püspöki hivatalvezető olyan pontokhoz kalauzolta a lelkészeket, amelyekhez Illés prófétának meg kellett érkeznie, miközben a meneküléstől a megfáradáson át eljutott az Úrral való találkozásig. Szűcs Mária és Darvas Anikó pályakezdő szolgatársak taizéi jellegű elcsendesedéssel hangolták rá a résztvevőket az új napra. Az úrvacsorás istentiszteleten Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes pedig bátorításként mondta, hogy ha a szenvedő Jézusra irányul a lelkészek tekintete, akkor sok csapdából van szabadulás. S mindezeken túl e sorok írójának a kötetlen beszélgetések jelentettek még sokat, melyekre a szervezett programok között bőven nyílt lehetőség. Hiszen nagy szükségük van a lelkészeknek arra, hogy a vidám és komoly hangvételű, személyes és szolgálattal kapcsolatos beszélgetések által átéljék egymással a testvéri közösséget... ■ Hulej Enikő Nyugaton & Folytatás az 1. oldalról A többnapos munkaévkezdő konferenciának a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ adott otthont. Az erőtlenségben rejlő erő címet viselő tanácskozáson közel száz lelkész vett részt. A programot a szervezők tudatosan úgy állították össze, hogy lehetőség legyen egymás jobb megismerésére, a töltekezésre, a közösségépítésre. Ezért a komoly témák megbeszélése mellett zenés programra, borkóstolásra és esti „kvaterkázásra” is jutott idő. Csodálatos napsütésben, kellemes nyári melegben indult el a hajó a révfülöpi kikötőből. Ez az egyórás sétahajókázás azonnal megadta az egész találkozó alaphangulatát. A kellemes kirándulás után Bárányay Csaba kőszegi lelkész esti áhítatát hallgatták meg a résztvevők, majd a balatonboglári Seven Houses gospelkórus énekelt. A szerdai program Isó Dorottya veszprémi lelkész áhítatával kezdődött. Ezt követően a konferencia két fő előadását hallgatták meg a résztvevők a lelkészi kiégés veszélyeiről és a kiégés lehetséges megelőzéséről. Elsőként dr. Korányi András lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense tartotta meg előadását Kiégés: erőtlenség és erőforrások címmel. Bevezetésként két bibliai igét tőségei és képességei határait - hangsúlyozta dr. Korányi András. Ugyancsak kiégéshez vezet, ha a másik emberben inkább akadályt, mint ajándékot látunk. Ezért tehát a kiégés elkerülésének és a felszínen maradásnak esélyét növeli, ha közösségi emberként élünk, mert a másik ember ajándék és lehetőség a feltöltődésre és a megerősödésre. A másik előadó dr. Komlósi Piroska pszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem Társadalom- és Kommunikációtudományi Intézetének docense volt. Míg a lelkész előadó elméleti síkon tárgyalta a kiégés problematikáját, addig a pszichológus asszony gyakorlati szempontokat vett figyelembe. Olyan árulkodó jeleket említett, amelyek segíthetnek bennünket a fenyegető kiégés veszélyének felismerésében. Egy tesztet is kitöltöttek a lelkészek, amelynek segítségével lemérhető, hogy ki milyen mértékben veszélyeztetett ezen a téren. A komoly és súlyos problémát taglaló előadások okozta komor hangulatot ismét egy kellemes program oldotta fel. A lelkészek látogatást tettek a Badacsonyörsön található borkombinátban. A látogatók végignézhették a különböző munkafázisokat a szőlő beérkezésétől a palackozásig. Végezetül természetesen az ilyenkor szokásos borkóstolás idézett, mintegy tükörként. Az egyik: „... nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben’.’ (íKor 4,20) A másik pedig: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják’.’ (2Tim 3,5) Az előadó három szempont alapján tárta mondanivalóját hallgatósága elé: életünk e világi, emberi oldalának gyengeségét és zavarait, illetve az emberi méretarányok figyelmen kívül hagyását említve, és azt taglalva, hogy mindezeket hogyan éli meg a keresztény ember mint társas lény. A kiégés és a vele együtt járó depresszió egyik oka lehet, ha valaki nem ismeri fel a lehesem maradt el. A napi programokat Kerekes Csaba alsósági lelkész áhítata zárta. A munkaévkezdő konferencia zárónapján egyházkerületi fórumot tartottak, amelyen részt vett a négy nappal korábban hivatalába beiktatott egyházkerületi felügyelő is. Mészáros Tamás számára ez volt az első olyan alkalom, amikor beiktatott felügyelőként hivatalos egyházkerületi eseményen a lelkészi kar elé állhatott. A révfülöpi program úrvacsorái istentisztelettel zárult. Az igehirdetői szolgálatot Verasztó János egyházkerületi missziói lelkész végezte. ■ Kiss Miklós
