Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-09-02 / 35. szám

12 * 2012. szeptember 2. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Kapunyitási pánik? Miért ne kezdenéd el most? Ötletek az emberes hónapokra A kapunyitási pánik fogalmával az életbe indu­ló fiatalok szorongó félelmét próbálják körül­írni, amelyet a felnőttkor döntési kényszerei vál­tanak ki belőlük. A nyitott kapuk, az élet lehe­tőségei akár nyomasztóak is lehetnek. Nemcsak a szűk, hanem a tág mozgástér is zavarba hoz­hat, és teherként telepedhet az emberre. Para­dox módon a szabadság is lehet szorongató, esetleg még fojtogató is... Most, az iskolai kapunyitás küszöbén azon tűnődöm, hogyan gondolunk a nyíló ajtókra, a nyíló iskolákra, a kinyíló lehetőségekre. Mi­ként éljük meg a szeptembert diákként, szülő­ként, pedagógusként, lelkészként vagy éppen iskolákat is fenntartó egyházként? Hogyan nézünk és gondolunk az Isten által kinyitott aj­tókra? Itt a mindennapokban és az örökkéva­lóság összefüggésében. A Jelenések könyvé­ben így olvassuk: „íme, nyitott ajtót adtam eléd..!’ {Jel 3,8) Hogyan állunk a nyitott ajtók előtt? Az iskolakezdés időszakában sokszor a kapu­nyitási pánikra jellemző tüneteket produkálunk. A nyaralásba, pihengetésbe beleszokott diákok egy részét szabályosan sokkolja, hogy újra be­csengetnek, és újra elkezdődik az iskola. Persze van olyan is, aki alig várja, hogy újra találkoz­hasson a régi barátokkal, és van olyan is (bár ezt a diákok ritkán vallják be), aki szereti az iskolát, és még a tanulásban is örömöt talál! A szülők közül sokan talán ilyenkor döbben­nek rá arra, hogy rohan az idő. A gyerekem már iskolába megy. El kell engednem a kezét. Kol­légiumba fog költözni, idegen városban kell ne­ki albérletet keresni. Egyetemista lesz. Éhen fog halni, hiszen olyan finnyás! Bepakol-e majd mindent? Hogyan fog beilleszkedni? A pedagógusok számára is komoly erőpró­ba az évkezdés. Nem a régi és új diákok miatt. Nem a feladatok miatt. Még csak nem is azért, mert a társadalomból és a családokból ömlik be az iskolába is a frusztrációk és problémák tömege, amelyet kezelni kell, és amellyel meg­birkózni nem kis kihívás. Szellemileg és lelki­leg is megterhelő, hogy az oktatás rendszere és keretei állandóan változnak. Az idei tanév is hordoz egy sereg bizony­talanságot. Sok iskolában még azt sem tud­ják, hogy a tanév végén ugyanaz lesz-e a fenntartójuk, mint jelenleg. A pedagógusok közül sokan nem tudhatják, az esetleges változások hogyan érintik őket. A hittant ok­tató tanáraink és lelkészeink is többfrontos küzdelmet vívnak. Hol a szülőket, hol a gyerekeket, hol az iskolákat kell győzködni: engedjék, hogy egyáltalán órát lehessen tar­tani. Persze vannak felemelő élmények is, de a szolgálat nehéz. Egyházunk az idei tanévben a korábbiak mellett néhány új intézményt is indíthat. Újabb nyitott ajtókat kapott. Lehetőséget és felelősséget. Az iskolakezdéskor nyíló ajtók valós terhe­ket, súlyos felelősséget is a vállunkra helyeznek. S ha tanévkezdés idején feladataink erdejében így-úgy meglegyint, esetleg ránk is telepedik a szorongató félelem, pánikra még sincs okunk. Névjegy: Szemerei János Diákként tizenhét tanév­nyitót élhettem meg. Há­romgyermekes szülőként idén éppen a tizenhete­dik tanévet kezdem, nem számolva párhu­zamosságokat. Lelkészi szolgálatom hu­szonöt éve alatt számtalan (évente kettő-öt) iskolában taníthattam. Tavaly kezdő püs­pökként pár napon belül öt tanévnyitó is­tentiszteleten prédikálhattam. Mert idén sem leszünk egyedül. Mert fel­adataink végzéséhez kérhetünk és kaphatunk erőt. Mert döntéseinkhez kérhetünk és kap­hatunk tanácsot, és ha hibáznánk is, a javí­tásra is kaphatunk esélyt. Hívő emberként azért is indulhatunk reménységgel, mert a nyi­tott ajtó Jézus Krisztust hirdeti nekünk. Aki­ben Isten leleményes és sokoldalú szerelte tárult fel. Aki idén szeptemberben is nyújt­ja felénk segítő, áldást adó, szeretetből értünk átszegezett kezeit. Ő mondja: „Jöjjetek énhoz­­zám mindnyájan, akik megfáradtatok, és terheket hordoztok, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28) ■ Szemerei János OSZTOZÓ Egyenlet így egyenlet úgy Ugye szeretnél boldog lenni? Biztos folyamatosan keresed te is, hogy miként élhetnél öröm­teli életet úgy, hogy közben a körülötted lévő emberek, csa­ládtagok, barátok is megelége­dettek legyenek. Különös ma­tematikai feladvány az élet, és bizony sokat kell osztani és szorozni ahhoz, hogy boldog­ság legyen az eredmény. Az egyik lehetséges megol­dókulcsot Manfred Kets de Vries pszichológus kínálja. A szerző szervezeti tanácsadó­ként dolgozik számos multina­cionális vállalatnak a Heine­­kentől az Unileverig. A boldog­ságegyenlete című könyvében érthető módon, mégis tudomá­nyos alapossággal vizsgálja az ember személyiségfejlődését, és ad a hétköznapi életben is jól hasznosítható tanácsokat. Álláspontja szerint boldog­nak lenni annyi, mint szeretni valakit, tenni valamit és re­ménykedni valamiben. A sze­retettel kapcsolatban azt olvas­suk, hogy a boldogság akkor igazi, ha közös másokkal; olyas­mi, mint az ölelés: csak akkor okoz örömet, ha valaki viszo­nozza. Ezért hát a másokkal megosztott boldogság kétsze­resen jó, míg az egyedül kupor­­gatott boldogság üres. A bol­dogság titka az a képesség, hogy örömünket leljük mások örömében, a vágy, hogy mást boldoggá tegyünk. (Hogyan is olvassuk a Szentírásban? „Örül­jetek az ömlőkkel...”) A szerző kiemeli, hogy a bol­dogság második támasza a munka, amely célt ad a minden­napoknak, edzésben tartja ér­zékeinket, ezért kulcsfontos­ságú lelki egészségünk megőr­zésében. Megjegyzi ugyanakkor, hogy mindez csak altkor igaz, ha a munka a munkát végző szá­mára nem válik puszta robottá. A reménnyel kapcsolatban a pszichológus olyan szemé­lyek alakját idézi fel, mint Te­réz anya és Martin Luther King. Szerinte ezek az embe­rek a reménykedők legjobb példái. Ők azok, akik tudtak mindvégig reménykedni, és meg is valósították álmaikat... És ha már matek! Tudjuk, nem mindenki száll a felle­gekben, ha két számjegynél többet kell leírnia a füzetébe. Ráadásul ilyenkor, a tanév ele­jén ismét sokan szembesül­nek a ténnyel: egyszer csak le kellene valahogy érettségizni matekból. Ha úgy gondolod, hogy a matematika nem szép, ellenkezőleg, kifejezetten szá­raz és unalmas tudomány, va­lamelyik antikváriumból vagy internetes könyváruházból sze­rezd be Péter Rózsa könyvét! A Játék a végtelennel szóra­koztató formában vezet be a számok, a háromszögek, a va­riációk és a permutációk vilá­gába. Önmagában már az a tény, hogy hosszú évtizedek óta nem tűnt el a könyv a pol­cokról, sőt számos nyelven megjelent, bizonyítja: a szerző valóban tud valamit. És nem csak a matekot. Füst Milán író az első kiadást így ajánlotta: „Soha el nem képzeltem volna, hogy az absztrakciók abszt­rakciója, hogy éppen a mate­matika ilyen egész embert ké­pes tükrözni. Micsoda csillagá­szati messzeségben van ez a könyv mindattól, mi eddig ma­tematikai tankönyv formájá­ban a gyötrelmünkre volt!” ■ Jenő Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit ► Melyik csoportba tartozol: azok közé, akik a pillanatnak élnek, és azt teszik, amihez éppen kedvük van, vagy azok közé, akik szigorú napirendet követnek, és mindenféle ru­galmasság nélkül csak az előre meghatározott feladatra koncentrálnak? Január vagy szeptember í-jén megfoga­dod, hogy mostantól aztán tényleg elkezdesz sportolni, megtanulsz főzni, jól osztod be a zsebpénzedet, és így to­vább - vagy úgy gondolod, hogy az efféle elhatározások eleve kudarcra vannak ítélve, ezért aztán nem is szövö­getsz ilyesfajta terveket a (közel)jövőre nézve? Nem állít­juk, hogy az egyik vagy a másik irány lenne a feltétlenül követendő - csak azt szeretnénk, hogy utólag visszatekint­ve ne azt érezd: értelmetlenül, haszontalanul, dologtala­nul „folyt el” a (szabad)időd. Alább nem kötelezően elő­írt feladatokat adunk közre, hanem ötleteket nyújtunk ar­ra, például mire fordíthatsz kiemelt figyelmet az előttünk álló hónapokban. Szeptember: Csodálkozz rá a teremtett világra! Vendégségben járva mindig szemrevételezem, vannak-e könyvek és növények a lakás­ban. A te (diák)szobádba lép­ve mindkettőből találnék? Könyv minden bizonnyal több tucatnyi is halmozódik az író­asztalodon, a polcokon vagy a fiókokban - méghozzá remél­hetőleg nem csak a „kötelező” darabok. Ha szobanövény mindeddig még nem volt a bi­rodalmadban, arra biztatlak, szerezz be egyet! Leveleinek zöld színe megnyugtat, színes virágai felvidítanak, és ha fe­lelősségteljesen gondozod, ak­kor egészen a tanév végéig — sőt még azután is - nap mint nap emlékeztet majd a terem­tés csodájára. Tipp: Az aratás, a szüret, a termés betakarításának ideje egyúttal a hálaadás ideje is - és annak átgondolásáé, hogy sa­ját eszközeinkkel,Jehetősége­­inkkel miképpen tudnánk ten­ni a Föld kizsákmányolása el­len. Erről (is) szól szeptember 30. és október 7. között az idei teremtés hete. A www.teremtes­­unnepe.hu oldalról letölthető segédanyagokban ötleteket kaphatsz ahhoz, hogyan élj környezettudatos(abb) életet. Október: Fedezd fel a Szentírást! Szerinted is az a reformáció egyik legnagyobb vívmánya, hogy az anyanyelveden olvas­hatod a könyvek könyvét? Ak­kor a reformáció hónapjában szentelj te is fokozott figyelmet a Szentírás tanulmányozásá­nak! A Biblia rendszeres olva­sásához segítséget kaphatsz az Útmutatóból, ha pedig arra szánod el magad, hogy egy év alatt végigolvasod az Ó- és az Újtestamentumot, akkor követ­heted például az itt található beosztást: www.biblia.hu/egy­­ev/egyev.htm. Regisztrálhatsz a Magyar Evangéliumi Keresz­tyén Diákszövetség (MEKDSZ) bibliaolvasó programjára is (www.bop.mekdsz.hu), amely két év alatt végigvezet a Szent­íráson. Felhívás: A reformáció ün­nepét megelőző vasárnapot bibliavasárnapnak is nevezik egyházunkban, ezért terveink szerint az október 28-ai Evan­gélikus Élet ifjúsági oldalának is ez lesz majd az egyik témá­ja. Szerkeszd velünk az ol­dalt: várjuk rövid írásodat, vallomásodat arról, szerinted miért a Biblia a könyvek köny­ve. A pályázat részleteit keresd két hét múlva, a szeptember 16-ai lapszámban! Szerepek - álarc nélkül. Az ifjúsági bibliaórák keretében ezt a témát ajánlja feldolgozásra a 2012/2013-as munka- és tan­évben az Együttműködés címet viselő evangélikus gyüleke­zeti munkaprogram. A helyes önismeretre nevelés céljából olyan beszélgetéseket javasol, melyek körbejárják: milyen az életünk megajándékozottként (például gyermeki vagy ba­ráti szerepben) Isten és embertársaink színe előtt, válasz­tottként (például Krisztust követő vagy hitvalló szerepben) az egyházban, számontartottként (például tanúságtévő és segítő szerepben) a gyülekezet közösségében, megszólított­ként (például növekedő vagy megvigasztalt szerepben) az evangélium fényében és összegyűjtöttként (például bűnbá­nó és igehallgató szerepben) az istentiszteleti közösség tük­rében. Ha még kiforratlan, milyen témákat vesztek sorra az if­júsági alkalmakon az előttünk álló időszakban, és érdekel­nének az itt említett kérdések, vesd fel a lelkészednek vagy az ifivezetődnek, követhetnétek-e a munkaprogram javas­latait. November: Szánj időt más(ok)ra! „Biztos, hogy keresztényként nincs egy héten négy óránk, amikor a közösségért, evangé­likus vagy nem evangélikus testvéreinkért tehetnénk?” - szegezte neked is a kérdést az augusztus 19-26-ai EvÉlet egyik interjújában dr. Fábri György, az Északi Egyházkerü­let újonnan megválasztott fel­ügyelője. Bizonyítsd be az el­lenkezőjét, és indíts „kam­pányt” az önkéntesség, az el­lenszolgáltatás nélkül végzett munka népszerűsítéséért! Ha nem tudsz is rendszere­sen 72 órát tölteni egyhuzam­ban, kompromisszumok nélkül a tettek mezején - lásd az Ökumenikus Ifjúsági Iroda ok­tóber közepi akcióját: www.oki­­iroda.hu/72h a „sok kicsi sokra megy” elvet még mindig alkalmazhatod. Keress magad­nak néhány „felesleges” (értsd: eredetileg tévénézésre, interne­tezésre szánt) percet, és vásá­rolj be a nagymamádnak, ge­reblyézd össze a szomszéd bá­csi udvarán a faleveleket, eset­leg ugorj be a közeli idősek ott­honába vagy nevelőotthonba, és ajánld fel, hogy szívesen be­szélgetsz, játszol vagy sétálsz egyet az ott élőkkel. Tipp: Toborozz társakat az ifjúsági köröd tagjai között, és az ünnepekre készülve takarít­sátok ki közösen a templomot és/vagy a gyülekezeti termet! De magatokra vállalhatjátok a gyülekezeti (hon)lap gondozá­sát vagy a szeretetvendégsé­­gekhez kapcsolódó feladatok elvégzését is. December: Jobb adni, mint kapni! Már novemberben is gyakorol­hattad azt, amire a karácsonyt megelőző hetekben még in­kább buzdítunk: tudniillik hogy az ajándékok várása helyett (mellett) arra koncentrálj, te mivel tudnád meglepni a sze­retteidet - és a többieket. Szá­mos egyház, szeretetszolgá­lat, civil szervezet indít ado­mánygyűjtő akciókat ezekben a hetekben, de lehet, hogy sze­mélyesen is ismersz olyan gyermeket, aki örülne egy mas­nival átkötött, apró ajándéko­kat rejtő cipősdoboznak. Ké­szíthetsz különös adventi nap­tárat is, olyat, amilyenről la­punk 2010. november 28-ai számának első oldalán Füller Tímea írt. Ő és nagylányai minden naphoz felírták egy­­egy ismerősük nevét; mindenki „azokét, akikre külön szeretne gondolni ebben az időszak­ban. Imádsággal, figyelemmel, ajándékkal, azzal, amire éppen a másiknak szüksége van.” Olvasnivaló: elcsendesedés­­hez lapozgasd a Luther Kiadó gondozásában megjelent, Fény­forrás - Tíz karácsonyi szó a lé­leknek című könyvet. ■ V.J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom