Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-09-02 / 35. szám

Evangélikus evangélikus hetilap 77. évfolyam, 35. szám ■ 2012. szeptember 2. 77. évfolyam, 35. szám ■ 2012. szeptember 2. ■ Szentháromság ünnepe után 13. vasárnap Ára: 250 Ft „A református egyházat testvérünknek tekintjük - azt is mondhatnánk, hogy ikertestvérünk -, méghozzá olyanfajta sziámi ikerség van közöttünk, hogy ha az egyiket fájdalom éri, akkor ezt a másik is mélyen átérzi. Éppen ezért a Mikó-ügyben teljes mellszélességgel kívánunk kiállni testvéreink mellett.” Romániáda !► 3. oldal „Kezükbe fogtak egy fehér, egyméteres szivacs­hengert, és hittek benne. Kiemelték a hétköznapi tárgyak sorából, és szoros kapcsolatba kerültek vele. Bele tudták képzelni, hogy most csiga, nindzsa, dinoszaurusz vagy akár bajusz, amely életre kel.” Interjú Palocsay Kisó Kata bábművésszel !► 5. oldal „Ezt a lakkréteget kellett beexponálni a hélium-kadmium lézer segítségével.” Gimnazisták a laborban ► 7. oldal A reformáció fejedelemasszonya !► 6. oldal Evangélikus Cserhátik a katolikus Gál Ferenc-főiskolán !► 7. oldal Gospelfesztivál Solymáron !► 8-9. oldal Ki is a gyülekezeti nővér? W- 13. oldal Új-élet-jelek Szarvas-Új templomból 1► 14. oldal A Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium diákjai új tankönyveikkel ismerkednek Tanév- és iskolanyitogató : Az új egyházi iskolák reménysége Az utolsókat rúgja ez a nyár is. Ilyen forró tán még nem is volt. Bőrünk­be égetett pár új szeplőt, szívünkbe írt pár új helyet, nevet. Az augusztus­ból szeptemberbe úszás talán még nagyobb feladat, mint a Balaton-át­­úszás. De tekintsük a tanév végét a túlsó partnak, egy újabb nyárnak. Nyárból nyárba úszunk. Nem mind­egy azonban, milyen technikával! Az évközi karcsapásokhoz Isten ál­dását kérjük. Áldást a tanárokra, ta­nulókra és párbeszédükre. Áldást a tanórákra, a rendre kifogyó filctollak­ra, szamárfüles tankönyvekre, elve­szett ellenőrzőkre. Áldást az iskolai „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14) - állt a meghí­vón az új felügyelő által mottóul válasz­tott ige. Prédikációja elején Szemerei János az új felügyelővel kapcsolatos személyes emlékeit idézte fel, hiszen több évtizedes ismeretségük egészen a közös ifjúsági táborozásokig nyúlik vissza. „Mostantól egy új helyzetben, az egyházkerület elnökségeként kell közös szolgálatba indulnunk” - mond­ta a püspök, majd az ige kapcsán ki­fejtette: nem mindegy, hogy vezérlés nélküli, önvezérelt (értelmünk, érzel­rendre, fegyelemre. Áldást a tanulás­ra, mely folyamatában is öröm lehet. A 2012-13-as tanévben az eddigi harminc mellett - Isten áldásával - a Magyarországi Evangélikus Egyház hét új oktatási intézménye nyithatja meg kapuit Budapesten, illetve öt vi­déki településen. Rákoskeresztúron a Podmaniczky János Evangélikus Óvo­da és Általános Iskola, Pestszentlő­­rincen a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázi­um tagintézményeként a Fecskefészek Evangélikus Óvoda. Kiskőrösön a Pe­tőfi Sándor Evangélikus Általános Is­kola, Gimnázium és Kertészeti Szak­meink vagy ösztöneink által vezérelt) vagy Istentől vezetett emberek va­­gyunk-e. „Kik a Lélektől vezérelt emberek? Akik Isten Lelkének vonzásában for­málódnak... Mi az a vezetés? Az, amikor a Krisztus Lelke átjárja az embert; amikor már nem az ember önző érdeke a fontos. Amikor egy bel­ső küzdelem, egy belső harc nyomán rácsodálkozunk arra, hogy mennyivel felemelőbb, mennyivel áldottabb, a környezetünk számára mennyivel ér­tékesebb az, amikor a szeretet vezérel középiskola (mely egyesül a tavaly in­dított Harangvirág Evangélikus Óvo­dával), Soltvadkerten a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Mező­­berényben a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Szarvason a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium, Lajoskomá­­romban a Kerekerdő Evangélikus Óvo­da várja a gyerekeket. Az új iskolákat és óvodákat birtok­ba vevő kicsikkel és nagyobbakkal együtt szeptember 3-án 15 633 gyerek és 1507 pedagógus rugaszkodik neki az új tanévnek magyarországi evan­gélikus oktatási intézményeinkben. ■ - kinyit -döntéseinkben” - fogalmazott az egy­házkerület lelkészi vezetője. Az istentisztelethez kapcsolódó ünnepi közgyűlést a leköszönő fel­ügyelő, Szabó György vezette, aki hat évvel ezelőtt éppen ezen a napon kezdte meg szolgálatát. Székfoglalójában Mészáros Tamás elsőként megköszönte a csákvári evan­gélikus közösség, valamint családja tá­mogatását, majd szolgálata szegletkö­veiről beszélt: „Meggyőződésem és ta­pasztalatom alapján azt kell monda­nom, hogy ahol a gyülekezet élén olyan szolgatársak állnak, akiket Isten Lelke vezérel, és akik számára Isten törvénye nem külső kényszer, hanem belső késztetés, azon a gyülekezeten ál­dás van, és ez megtapasztalható a külvilág számára is.” Végül konkrét re­ménységét is megfogalmazta: azt, hogy nem marad egyedül a vállalt fel­adatban, hanem társakra talál. 1^ Folytatás a 13. oldalon ■ Szegfű Katalin Mostanság, amikor ismét jelentős számban kezdenek iskolákat és óvodá­kat működtetni egyházak Magyaror­szágon, minden kereszténynek érdemes elgondolkodnia azon, vajon ez a ked­vezőnek tűnő folyamat minek az ered­ménye. Csupán politikai törekvéseket kell látnunk benne, amelyek jelenleg kedvezőbb feltételeket teremtenek az egyházaknak az intézményfenntartás­ra, mint például az önkormányzatok­nak? Vagy az ilyen értelmű szabályozás egyfajta gesztus a nagyobbik kormány­zó párt részéről a koalíciós partner ke­reszténydemokrata párt felé? Esetleg egészen más politikai cél húzódik meg a háttérben, amely eddig még nem ke­rült napvilágra? Vagy pedig - ha elte­kintünk a politikai csiki-csukitól - ér­demes átgondolnunk: mi a helyzet akkor, ha legyen bármi is az emberi szándék, mögötte Isten akarata rejlik! Ma mindenkinek, aki felelősséget érez a jövő generációi és Isten igéje iránt, úgy kell tekintenie, ez a folyamat esély arra, hogy a nihilizmus és a dro­gok csapdájában vergődő, talajvesztett fiatalság más impulzusokat kapjon, mint a végletekig elvilágiasodott isko­láktól. Talán túlzásnak tűnhetnek ezek a jelzők, ezért elárulom az olvasóknak, hogy e sorok írója jelenleg egyaránt óraadó tanár egy állami középiskolá­ban és egy evangélikus gimnáziumban. Tudom tehát, miről beszélek. Égbeki­áltó a különbség a kettő szellemiségé­ben, a diákok viselkedésében és a ta­nuláshoz való hozzáállásában, a taná­rok megbecsülésében, önbecsülésében, gondoskodó szemléletében! Mindenkinek, akinek a magyar ok­tatásügyre rálátása és emellett egyhá­zi elköteleződése van, hinnie kell, hogy amikor egy intézmény egyházi kezelés­be kerül, akkor az óriási esélyt jelent a lélekmentésre. Még akkor is, ha a ko­rábbi, „világi” pedagógusi kart teljes egészében átveszi az új fenntartó. Hi­szen a működtetés gyakorlatában ren­geteg esély mutatkozik az evangéliu­mi szemlélet érvényesítésére, ezért a nevelőmunka - amely ugyan sziszifu­szi - reményteljessé válik. A világ só­várogva yárja az Isten fiainak megjele­nését. Olyan helyeken különösen, ahol korábban sokáig nem lehettek jelen, ahol a lelki szárazság minden emberi tartalékot felélt. Friss levegőre, új, sta­bil alapon álló szellemiségre van szük­ség az oktatási intézményekben. Ad­ja Isten, hogy ennek meg tudjanak fe­lelni az egyházak! Az intézmények átvétele nem megy mindenhol zökkenőmentesen. Abban a viharsarki kisvárosban, ahol élek, az egyik, zömében cigányok által látoga­tott általános iskola és az ugyanilyen mutatókkal rendelkező óvoda mű­ködtetését a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziója vette át a vá­rosvezetéstől. Kisszámú, de zajos ellen­ző szégyellni való, egyházellenességről és mély cigánygyűlöletről árulkodó közhelyeket hangoztatva igyekezett fellépni az átadás megakadályozása érdekében. Mert az elvilágiasodott iskolákat elvilágiasodott felnőttek hívták életre, és a felnőttek kilátástalan, értékeket és erkölcsöket nem ismerő társadalmá­ra adott válasz a fiatalok nihilizmusa és szenvedélykeresése. Meg kell látni ebben a folyamatban, az említett ellenzők viselkedésében a 21. század minden gondját, köztük a mögöttünk hagyott, de a lelkekben még élő pártállami idők nosztalgikus lenyo­matát, amikor az egyház gyanús, a ci­gányság elfogadhatatlan, a rendetlen­ség és szabályozatlanság a divatos. Nem kétlem, hogy a nagyobb egy­házak esetében könnyebb lehet az el­fogadás, és zökkenőmentesebb az át­állás. De a leírt jelenség túlnő önmagán, érdemes felfigyelni rá. Ha hisszük, hogy a 21. század elején egészen váratlanul történelmi esélyt ka­pott a kereszténység az iskolák, óvo­dák és esetleg más, például szociális in­tézmények átvételével, akkor ebben minden egyháztagnak felelősséget kell viselnie. Ha mással nem, rendszeres könyörgéssel, hogy ennek a nagy kihí­vásnak botladozó emberként és egy­házként is meg tudjunk felelni Isten­nek tett elköteleződésünk szerint. A szerző újságíró Ökumenikus könyörgés a Székely Mikó Kollégiumért Az 1859-ben alapított patinás református intézményt a kommunizmus ide­jén államosították. A sepsiszentgyörgyi épületegyüttest az Erdélyi Refor­mátus Egyházkerület 2006-ban visszakapta, miután igazolta, hogy az ál­lamosítás előtt a kollégium az ő tulajdonában volt. A visszaszolgáltatás miatt azonban per indult, amely idén június 28-án az­zal zárult, hogy a kollégiumot elvették az egyházkerülettől, és visszaadták a román államnak, a visszaszolgáltatás ügyében eljáró egyházi és állami tiszt­viselőket pedig letöltendő, illetve felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet ellen szeptember í-jére tiltakozó menetet hirdettek Sepsiszent­­györgyön. Ennek támogatására ökumenikus könyörgés lesz a szegedi dóm­ban szeptember r-jén, szombaton délután négy órai kezdettel, dr. Kiss-Ri­­gó László római katolikus megyés püspök, valamint dr. Bölcskei Gusztáv református és dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök szolgálatával. Az al­kalomra minden érdeklődőt szeretettel várnak. A Lélek vezérlete alatt Beiktatták a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület új felügyelőjét ► A Lélek szelét erősen érezhették mindazok, akik részt vettek Mészá­ros Tamásnak, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület megválasztott fel­ügyelőjének beiktatásán. Az ünnepi istentiszteletre augusztus 26-án, vasárnap délután került sor a csákvári evangélikus templomban. Az igehirdetés szolgálatát Szemerei János püspök végezte, mellette litur­­gusként Bencze András püspökhelyettes, valamint Szebik Károly he­lyi lelkész segédkezett. Az alkalom zenei keretét a gyülekezet ének­kara, valamint a lajoskomáromi fúvószenekar adta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom