Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-08-19 / 33-34. szám

i8 -m 2012. augusztus 19-26. KÖZELKÉP Evangélikus Élet ► „Születésemtől kezdve Isten te­nyerén tudhatom magam” - vall­ja Mészáros Tamás, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyház­­kerület nemrégiben megválasz­tott új felügyelője. A feleségével három gyermeket nevelő tisztség­­viselővel az egyházkerület győri székházában beszélgettünk.- Édesapja és nagyapja is gyüle­kezeti felügyelőként szolgált. Hívő családban nevelkedett. Ez a csalá­di háttér szinte predestinálhatta arra, hogy egyházi feladatokat vál­laljon.- Teljes mértékben így van. Szü­letésemtől kezdve Isten tenyerén tudhatom magam. Elsősorban azért, mert olyan családba születhettem, ahol az élet közepét Isten igéje és az egyházi, gyülekezeti szolgálat jelen­tette. Sok olyan dolog történt az életemben, amelyet felnőtt fejjel már másként értékelek. Hitbeli nevelte­tésem is ilyen volt. Gyermekként nem tudtam fel­hőtlen örömmel tudomásul venni, hogy vasárnaponként mennem kel­lett a templomba, vagy hogy a taní­tás után ott kellett maradnom a hit­tanórákon. Ám mai eszemmel vissza­nézve az Úristen hatalmas ajándéká­nak tekintem, hogy olyan családot kaptam, ahol ezeket a dolgokat fon­tosnak tartották és megkövetelték. Ezek nélkül a gyermekkori impulzu­sok nélkül nem lenne olyan teljes és kerek az életem. Ma már pontosan tudom, mennyi-mennyi imádság­ban hordoztak a szüleim és a nagy­­szüleim...- Formálta a hitét más is, példá­ul a fóti kántorképző tanfolyamok vagy az ifjúsági táborok.- Igen, ez igaz. Bár Főt is nehezen indult. A faluból addig még ki sem lé­pő kilencéves fiúként nem volt könnyű elszakadnom otthonról egy teljes hétre. Akkoriban még nem voltak mobiltelefonok, ahogyan in­ternet sem. Tudtam, hogy a tanfo­lyam ideje alatt nem találkozhatok majd az otthoniakkal. Az első év ijedsége után azonban olyan társakat sikerült találnom Foton, akiknek a ba­rátsága a mai napig elkísér. Nagy ha­tást gyakorolt rám fóti éveimben az intézmény akkori vezetőjének, Kis Já­nos bácsinak sugárzó személyisége és a kántorképző - akkor szigorúnak tű­nő - rendje, de az evangéliumtól át­fűtött szeretet is, amely ott körülvett bennünket. Természetesen hivatalos egyház­­megyei ifjúsági táborok is működtek, ahol ellenőrzött körülmények kö­zött voltak együtt a fiatalok. Később persze világossá vált számomra, hogy nemcsak az állami szerveknek, de az egyházi vezetőknek is bántotta vol­na a szemét, hogy ellenőrizetlen kö­rülmények között foglalkozzanak az ifjúsággal. Az ifjúsági táborozásaim Csák­­váron kezdődtek. Helybe jött a tábor, nekem csak ki kellett sétálnom a sát­rak közé. Először három-négy napot töltöttem ott, később már egy teljes hetet. Amikor aztán a helyi hatósá­goknak kezdett szemet szúrni a do­log, egyfajta vándortáborrá alakultak Isten tenyerén Interjú Mészáros Tamással, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület új felügyelőjével ezek az alkalmak. A Bakonyban, a Hánta feletti dombon táboroztunk, amíg az Állami Egyházügyi Hivatal el nem lehetetlenítette ezt a tábort. Akkor mentünk Kőhányás-pusztára, majd a Balaton mellé. Amikor az esperes fülébe jutott ez a dolog, először - elődjéhez hason­lóan - alaposan leteremtett ben­nünket, majd azt mondta, hogy ő csak akkor tudja a hátát tartani ér­tünk, ha olyan helyre megyünk, ahol lehet ránk figyelni. Ezért vettük igénybe nyaranta az üresen álló hán­­tai parókiát. Igaz, hogy a parókián laktunk, de teljesen nomád körülmé­nyek között. Csodálatos heteket tölt­hettünk ott együtt. A mai napig őrizgetek akkor készült fényképeket. A minap akadt kezembe az egyik fo­tó. Megszámoltam, tizenkét olyan fi­atal üli körül a tábortüzet, akik ké­sőbb lelkészi szolgálatba álltak, köz­tük Szemerei János.- Később vezetője is lett ezeknek a táboroknak?- Ahogy kiöregedtek a táborveze­tők, úgy léptek a helyükre azok, akik belenőttek - köztük én is - a veze­tői feladatokba. Öt tábort szerve­zünk, ezeken vagy egy teljes héten át, vagy csak bizonyos részfeladatot el­vállalva vagyok jelen. Szervezünk gyülekezeti tábort, hittantábort, egy­házmegyei ifjúsági tábort, zenei tá­bort, még német-magyar ifjúsági tábort is. A mai napig segítője, támo­gatója vagyok ezeknek.- Idővel aztán egyre fontosabb tisztségek és feladatok következtek.- Olyan élethelyzetben vagyok, hogy egy családi vállalkozás bizto­sítja családunk megélhetését, és ez a vállalkozás nem igényli a rendsze­res napi jelenlétet. Ezért jó szívvel tudtam vállalni előbb a gyülekezeti felügyelői, majd az egyházmegyei felügyelői tisztséget is. Később pe­dig már azt vettem észre, hogy több testületnek is - országos presbité­rium, több intézmény igazgatótaná­csa - tagja vagyok. Nem akaratom ellenére kerül­tem persze ezekbe a pozíciókba, örömmel vállaltam a feladatokat. Sokszor megtapasztalhatja az ember, hogy ha aktivizálja magát, a szemé­lye előtérbe kerül, akkor megtalál­ják a feladatok. Természetesen valahol határt kell szabni a tennivalók megszaporodá­sának. Most, amikor egy minden eddiginél nagyobb és fontosabb fel­adattal bíztak meg az egyházkerület gyülekezetei, úgy döntöttem, hogy az egyházmegyei felügyelőségről le­mondok, mert úgy érzem, a kerületi felügyelőség teljes embert kíván.- Időközben hittantanári képzett­séget is szerzett. Miért tartotta ezt fon­tosnak?- Fiatalon kacérkodtam már azzal a gondolattal, hogy jelentkezem a teológiára. Az Úristen azonban va­lószínűleg bölcsebb volt nálam, mert akkor még nem voltam érett erre a döntésre. Felnőtt fejjel pedig már nem akartam beülni a hittudományi egyetem padjaiba. így a hittanta­nárképzés felé fordultam. Lehet azt mondani, hogy hivatá­somnak a hittantanítást tekintem, bár részben kényszer is szülte ezt az elhatározást. Papíron ugyanis hiába anyagyülekezet Csákvár, valójában szórványhelyzetben van. Sokáig he­lyettes lelkészek végezték itt a szol­gálatot, és amikor a csákvári önkor­mányzat felkínálta a lehetőséget, hogy órarendbe iktatva taníthatjuk a hittant, szembesültünk a való­sággal: nincs szakképzett hittanta­tisztségeimnek. A nagyobbik lá­nyunk már férjhez ment, nagyszülői feladatokra készülünk. Két kisebb gyermekünk még egyetemre jár, vagyis ők még otthon vannak, habár elég ritkán látjuk őket.- Az egyházkerületi felügyelői je­lölés elfogadásakor voltak-e kétségei, vagy azonnal igent mondott?- Amikor a jelölési eljárás során többen megkerestek, hogy elválla­lom-e a jelölést, nemmel válaszoltam. Sokat vívódtam, mert az én szemem­ben ez komoly kihívást jelentő tiszt­ség. Úgy vélem, egy püspöki szolgá­latban álló ember mellé elnöktársként nárunk. így amikor módom volt rá, megszereztem ezt a képesítést. Iskolai keretek között évfolyamon­ként egy-egy órát tartok, de alkal­manként a gyülekezeti hitoktatásba is besegítek.- Csákvár közéletében is ilyen in­tenzitással vesz részt?- Lehet mondani, hogy igen. Ennek a gyökerei húsz évvel korábbra nyúl­nak vissza. A rendszerváltáskor Csák­­váron néhány keresztény-konzervatív értékrendet valló ember viszonylag ak­tív politizálásba fogott, közöttük vol­tam én is. Az első szabad választáson ennek a társaságnak mindegyik tag­ját megválasztották valamilyen önkor­mányzati tisztségre. Egy ciklust kihagyva azóta is aktí­van részt veszek Csákvár közéletében. Korábban önkormányzati képviselő­ként dolgoztam, a legutóbbi válasz­tás óta pedig alpolgármesterként. Meggyőződésem, hogy az Úristen nemcsak egyházi szolgálattal, ha­nem a világban hiteles szerepvállalás­sal is megbízott. A kettő nem nagyon választható el egymástól.- Hogy alakult mindeközben a családi élete?- Egy családi vállalkozásban dol­gozom a feleségemmel és a sógorom­mal. Ők adják a biztos hátteret ahhoz, hogy meg tudjak felelni a különféle beállni nagy felelősséggel jár. Gyüle­kezetek, lelkészek, egyházi emberek jövője, sorsa fordulhat meg egy jó vagy éppen rossz döntésen. Tehát csak hosszas mérlegelés és sok emberrel való bizalmas beszélgetés után mond­tam végül igent a jelölésre. Szerepet játszott a döntésemben, hogy több cikluson keresztül egyház­­megyei felügyelő voltam, és elég jól ismerem egyházmegyém gyüleke­zeteinek gondjait és örömeit. Azt hi­szem, a kerülethez tartozó többi egyházmegye gyülekezetei is hason­ló helyzetben vannak, hasonló gon­dokkal küzdenek. Ráadásul az egy­házkerület megalakulásakor tagja voltam a zsinatnak is, így közelről tudtam végigkövetni kerületünk új­jászületését. Ez az időszak is adott annyi információt nekem, amennyi elég volt ahhoz, hogy a jelöltséget jó szívvel, nyugodtan vállalni tudjam.- Mit tart a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület erősségének?- Mivel egyházunk újkori történel­mében ez a kerület a legfiatalabb, az újjáalakulás után határozottabban kellett az identitását kialakítania - ez az egyik legfőbb erőssége. Ebben akár Ittzés János nyugalmazott püs­pök úr, akár Weltler János, az újjáala­kulás utáni első egyházkerületi fel­ügyelőnk komoly eredményeket tu­dott felmutatni, munkálkodásuk nyo­mán formálódott az egyházkerület arculata. A legnagyobb értéknek a hagyo­mányos dunántúli kegyesség kialakí­tását és megerősítését tartom. Úgy ér­zem, hogy ebben a kerület egységes. Talán ennek definiálása nem minden­ki számára egyértelmű...- Mit gondol, milyen területeken tud majd Szemerei János püspöknek a legtöbbet segíteni?- Püspök úrral „nagy léptékben” áttekintettük egyházkerületünk dol­gait. Úgy vélem, a legnagyobb segít­séget talán az jelentheti neki, hogy lesz kivel megosztania-megbeszélnie minden egyházkerületi problémát, kérdést. Természetesen vannak olyan püspöki kompetenciák, amelyekbe közvetlenül nem szólhat bele egy vi­lági elnöktárs, de ha egy vezetőnek van olyan bizalmi társa, akivel a fel­merülő kérdéseket meg tudja beszél­ni, együtt tudnak megoldásokat ke­resni, az szerintem az egyik legna­gyobb segítség. Végzettségemnél fogva egyébként a hitoktatás területe lehet az a szele­te a szolgálatomnak, amelyben erő­teljesebben segíteni tudok püspök úr­nak. Kíváncsian várom a Nemzeti alaptantervben megjelenő, erre vo­natkozó passzusokat. Úgy gondolom, főképpen kis gyülekezeteink nagyon nehéz helyzetbe fognak kerülni. El­képzelhetetlen számomra, hogy er­ről a kérdésről ne induljon komoly dialógus a másik két nagy történel­mi keresztény egyházzal.- Megválasztott egyházkerületi felügyelőként melyek lesznek az első teendői?- Ezen még nem is nagyon volt időm gondolkodni. Szeretném végig­látogatni - bár ez inkább afféle pro­tokolláris, udvariassági kötelezettség - az egyházmegyei elnökségeket, ez egyfajta ismerkedésnek is megfelel­ne. Ha pedig a lelkészi munkaközös­ségek nyitottak rá, szeretnék mind­egyik egyházmegye lelkészgyűlésén részt venni. Tudomásul veszem, hogy az szakmai fórum, de az egyházme­gyékben a lelkészi munkaközösségi ülések adnak leginkább alkalmat az információk kicserélésére. Szerin­tem ez az egyik legjobb eligazodási pont, ha valaki tájékozódni vagy tá­jékoztatni szeretne. ■ Kiss Miklós Meghívó Mészáros Tamás iktatására „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai!’ (Róm 8,14) Isten iránti hálával és örömmel tudatjuk, hogy a Nyugati (Dunántúli) Evan­gélikus Egyházkerület gyülekezetei Mészáros Tamás testvérünket egyház­kerületi felügyelővé választották. Beiktatására augusztus 26-án, vasárnap 16 órakor ünnepi istentisztelet keretében kerül sor a csákvári evangéli­kus templomban (Csákvár, Luther u. 2.), Szemerei János püspök szolgá­latával. Ünnepi alkalmunkra szeretettel hívjuk és várjuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom