Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-08-12 / 32. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. augusztus 12. » 13 Istenbe vetett hittel a gyógyulásra koncentrálni Beszélgetés dr. Ottóffy Gábor gyermekonkológussal ► „Számos pozitív történetet hallottunk a doktor úrról, és ezeket sze­mélyes tapasztalataink is igazolják. Nemcsak orvosa, de kicsit apu­kája is minden kis és nagyobb betegének. Az év onkológusa cím el­ismerné azt a lelkiismeretes munkát, amit a betegeiért és azok csa­ládjáért tesz” - ez a néhány sor azon levelek egyikéből való, amelyek a Magyar Rákellenes Liga Az év onkológusa - az én orvosom pályáza­ti kiírására érkeztek idén tavasszal. Az eüsmeréssel járó DoUinger-em­­lékérmet dr. Ottóffy Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Gyermekkli­nika Onkohematológiai Osztályának osztályvezetője vehette át. Az evangélikus doktorral többek között Istenről, a mindennapokban meg­élhető hitről és természetesen a betegségről beszélgettünk.- A legtöbb ember attól retteg hogy daganatos betegséget állapíta­nak meg nála, azt pedig végképp mindenki szeretné elkerülni, hogy a gyermekénél rákot diagnosztizálja­nak. Ön hivatásaként választotta az e kórral való foglalkozást... Hogyan lett gyermekonkológus ?- Mindenekelőtt szeretném elő­rebocsátani, hogy világszerte, így Magyarországon is, hála Istennek, ez viszonylag ritka betegség. Je­lenleg az országban évente körülbe­lül hatvanezer újonnan diagnoszti­zált felnőtt onkológiai beteg van, és kétszázötven-háromszázra tehető a rosszindulatú daganattal vagy leu­kémiával újonnan diagnosztizált tizennyolc év alattiak száma. Emel­lett, a közhiedelemmel ellentétben, nagyon sokan meggyógyulnak - hazánkban a gyerekek több mint há­romnegyede. És hogy miért lettem gyermekon­kológus? Kamaszkorom óta jól kijöt­tem a gyerekekkel, így a pályaválasz­tás során elhatároztam: gyermek­­orvos leszek. A szakmai gyakorlata­im is többnyire gyerekosztályokhoz kötődtek. A pécsi gyermekonkológi­ára pedig polgári szolgálatosként kerültem először. Később, státus­ban lévő orvosként az ezen az osztá­lyon megüresedő helyet töltöttem be. Nagyon sokat tanultam az akkori osztályvezetőtől, Kajtár Pál pro­fesszor úrtól, mind szakmai, mind emberi szempontból. Szerencsére a mai napig bejár a klinikára, jelenlé­te, tanácsai nagyon sokat jelentenek.- Az interjú előtt egyik munkatár­sával beszélgettem, aki úgy fogal­mazott: a sokszor nagyon is nehéz lel­ki terhek ellenére szeret itt dolgozni, szinte „beszippantotta” őt ez az osz­tály. Mi lehet ennek az oka?- Nagyon világos, egyértelmű a célunk: az, hogy az ide került gyer­mekek meggyógyuljanak. Mivel ez a betegség halálos, ha mi nem segí­tünk nekik, akkor meghalnak. Épp ezért a gyógyulásnak is nagyobb jelentősége van ezen az osztályon, mint másutt. Az is igaz, hogy az átélt kórházi él­ményeket talán nehezebb letenni a munkaidő leteltével. Fontos, hogy ezt is megtanuljuk. Nyilván mindenki más módon találja meg ehhez a se­gítséget - sportol vagy egyéb hobbit űz. Az Istennel való kapcsolat is rengeteg erőt adhat. Osztályvezető orvosként fontos­nak tartottam, hogy itt, a kórházon belül félállásban legyen egyházhoz kötődő lelkigondozó is, aki nemcsak a gyerekek és szüleik számára érhe­tő el, de számunkra, itt dolgozók szá­mára is. így a Magyarországi Evan­gélikus Egyház segítségével immár 2010 októbere óta dolgozik közöt­tünk Némethné Tóth Szilvia evangé­likus lelkigondozó. Ezért e helyen is szeretnék köszönetét mondani egy­házunknak.- Hogyan fogadták ezt az ötletet a munkatársai, illetve a szülők?- Nagyon pozitívan. Azt gondo­lom, a mi osztályunkon a transzcen­densről való gondolkodás óhatatla­nul gyakoribb, mint bárhol másutt. Fontosnak tartom, hogy ehhez az itt­­lévők segítséget kapjanak. Annak ellenére - vagy épp azért -, mert a mai világban az emberek életében az egyházhoz való kötődés sokkal kevés­bé szoros, mint akár csak néhány év­tizeddel korábban. Ráadásul nagyon sokféle istenkép él az emberekben. Ebben a kórházi szituációban pedig sok-sok kérdés vetődik fel, jó, ha van kihez fordulni ezekkel, ha van ki­vel megbeszélni... Szilvia - aki nem mellesleg Né­meth Zoltán pécsi evangélikus lelkész felesége, és maga is édesanya - olyan személyiség, akivel természetesen és őszintén lehet beszélgetni: köny­­nyen tud sokak számára olyan lelki kapaszkodót nyújtani, amely a hely­zetükben sok erőt adhat.- Említette, hogy Szilvia a személy­zet számára is elérhető.- Igen. Hetente vannak olyan megbeszéléseink, amelyeken ő is részt vesz. Emellett, amióta itt van, az is kialakult, hogy egy-egy haláleset után hogyan búcsúzunk magunk között a gyermektől. Sokak számá­ra nagy jelentőségű, hogy egy-egy ilyen lelki megbeszélés végén ima hangzik el. Volt, hogy Szilvia a csa­lád kérésére a temetési szertartásban is részt vett.- Tavaly hozták létre bibliai nevet viselő gyermekonkológiai és gyer­­mekhospice-alapítványukat.- Megalapításával a gyermekon­kológiai ellátás segítése mellett fő cé­lunk az otthoni gyermekhospice megszervezése és segítése a Dél- Dunántúlon. A gyermekhospice­­csapat tagjai között a nővérek, orvos, pszichológus, gyógytornász mellett ott van a lelkigondozó is. így a beteg­nek nemcsak az életminőségén tu­dunk javítani a még hátralevő idő­szakban, hanem lelki segítséget is fel­kínálunk. Az Eurakvilo Gyermekonkológiai és Gyermekhospice Közhasznú Ala­pítvány elnevezése pedig arra a tor­nádó erejű szélre utal, amely - a gyer­mekkori rosszindulatú betegségekhez hasonlóan - Pál apostol életében gyökeresen megváltoztatta az embe­rek életét. Az alapítvány segítségével alakítottunk ki például itt, a kórház területén egy kis játszóteret.- Ön erős szállal kötődik a pécsi evangélikus gyülekezethez, két ciklu­son keresztül presbitere is volt. Mun­kája során állandóan az élet-halál kérdésével kell szembesülnie. Mennyit tud az istenhit segíteni?- Sokat. De hitünk is hullámzik, ráadásul folyamatosan változik. A munkahelyemen én is újra és újra át- és újragondolom az Istennel va­ló viszonyomat. Az biztos, hogy itt a vakhit gyorsan megsemmisül, a felszínes vallásos buzgóság nagyon gyorsan alábbhagy. Ugyanakkor az emberben mélyen meglévő „hit­mag” meg tud erősödni. Lehetnek az ember életében olyan idősza­kok, amikor a közösségben való aktív feladatvállalás erősíti, míg máskor a belső növekedés a közös­ségi hatásoktól függetlenül történik - de az egyházhoz való kötődés akkor is megmarad.- A Magyar Rákellenes Liga idén is kiírta Az év onkológusa - az én orvosom elnevezésű pályázatot. Ezt az elismerést betegek, illetve hozzá­tartozóik által írt ajánló levelek alapján osztják ki. Önt tizennyolcán ajánlották, közöttük olyan szülők is, akiknek a gyermekén már nem lehe­tettsegíteni...- Ez a díj egyfelől meglepetés volt, korábban nem is tudtam róla, hogy létezik ilyen, másfelől nagy megtiszteltetés, hiszen egy-egy ilyen levelet nagyon nehéz lehetett meg­írni. Volt, aki utólag elmondta nekem, mennyire megviselte, ahogy az írás közben felidéződtek a negatív és po­zitív élmények, és ezeket újra kellett élnie... Ugyanakkor emberek vagyunk, különböző emberekkel különböző­ek a kapcsolataink, és tisztában va­gyok azzal is, hogy vannak hibáim. Minden bizonnyal vannak betegek és hozzátartozók, akik nem ennyire pozitívan látják a munkámat. Összességében örülök, amikor segí­teni tudok. Szeretem a gyerekeket, a munkatársaimat, a munkámat; ezt a díjat egy kicsit visszajelzésnek is te­kintem erről.- Végezetül mit tanácsol azok­nak a szülőknek, akiknek a gyerme­keinél daganatos betegséget diag­nosztizálnak?- A legfontosabb, hogy kérdezze­nek a gyermekük kezelőorvosától! Magyarországon hét gyermekonko­lógiai centrum működik kiváló kol­légákkal, ugyanazon irányelvek alap­ján kezelve a betegeket. Évente két­szer vannak szakmai konferenciáink, ahol továbbképzésekkel, szakmai ta­pasztalatcserével segítjük egymás munkáját. Egy-egy betegség jelentkezésekor óhatatlanul felmerülnek a miértek. Ezért azt is hangsúlyozni szoktam, hogy a szülők és a családtagok ne ön­magukat vagy egymást okolják. Hi­tem szerint a betegségek, így a gyer­mekbetegségek is - akárcsak példá­ul a jégeső - az élethez tartoznak, és esetlegesen érnek egy-egy embert. Ezért a szülők se a bűnbakkeresésre pazarolják az energiáikat, hanem - ha megadatik, Istenbe vetett hittel - a gyógyulásra koncentráljanak. ■ Boda Zsuzsa EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE ► Rovatunk egyik célja, hogy a határainkon túli evangélikus vonatko­zású gyűjteményekről, emlékekről is tudósítsunk. A gyülekezetek ira­tai közül a legfontosabbak az anyakönyvek, egyszersmind ezeket öve­zi a legnagyobb érdeklődés. Nem közömbös tehát tudnunk, hogy va­jon hol milyen régi és milyen állapotú anyakönyv található. Ezúttal az erdélyi evangélikus anyakönyvekről lesz szó. Evangélikus anyakönyvek Erdélyben Az anyakönyv mint forrástípus a családfakutatáshoz és a családtörté­net összeállításához elsődleges kút­főbázist jelent. Az egyházi matriku­­la nélkülözhetetlen a népesedéstör­ténethez, a társadalomtörténethez, de betegség- és orvoslástörténeti adatokat is szolgáltat, valamint népi erkölcsöket, névadási szokásokat is tükröz. Evangélikus anyakönyveket Er­délyben jelenleg négy irányban keres­hetünk. Az első helyszínt maguk az egyházközségek jelentik, ahol az 1950. évi román államosítási tör­vényt csak 1870-ig visszamenőleg alkalmazták, így a gyülekezetekben megmaradtak a korai, 18. századi (ritkább esetekben 17. századi) ere­deti anyakönyvek. Második lehetőség a keresésre az állami levéltár megyei fiókjai (Brassó, Nagyszeben, Kolozs­vár, Beszterce, Gyulafehérvár, Maros­­vásárhely székhellyel), a harmadik a néptanácsok az esetlegesen náluk felejtett kötetekkel. A negyedik helyszín, ahol szintén egyházi gyűjteményeket (anyaköny­veket) találhatunk, a központi gyűj­tőlevéltárak Nagyszebenben és Bras­sóban. Szintén e gyűjtőközpontokban található egy olyan anyakönyvi má­sodpéldány-gyűjtemény is, amely 1837-től vált rendszeressé. Az anya­könyvi másodpéldányokat a körzeti konzisztóriumokhoz terjesztették fel az evangélikus gyülekezetek, de mára már nem kötelező rendszeres megküldésük. A sajnálatos módon elnéptelenedett egyházközségektől a nagyszebeni és a brassói gyűjtőlevéltár egyaránt szál­lított be gyülekezeti levéltárakat anya­könyveikkel együtt. A nagyszebeni in­tézmény őrizetébe ily módon 1256 da­rab - azóta már leltározott -, az 1642 és 1992 közötti időszakot felöle­lő anyakönyv került, amelyek kutat­hatóságát a www.kirchenbuchpor­tal.de internetes honlap biztosítja. (Az anyakönyvek teljes leltára: http://kirchenbuchportal.de/visiten­­karten/sibiu/ZAEKR_602.pdf) Erdélyben az összes felekezet anya­könyvei közül a Segesvári Evangéli­kus Egyházközség anyakönyve a leg­régebbi. Bejegyzései 1607-től kezdőd­nek keresztelési és halálozási adatok­kal, majd 1613-tól jegyzik föl benne a házasságokat. Erdély másik legré­gebbi anyakönyve szintén az egyik THESAURUS . Wc XV-* v$r Rovatgazda: Kovács Eleonóra evangélikus gyülekezeté, mégpedig Holcmányé, amely 1607-1794 közötti keresztelési és 1767-1768 közötti há­zassági adatokat tartalmaz. E kötetet jelenleg a Nagyszebeni Evangélikus Gyűjtőlevéltárban őrzik. Sorban utá­nuk következnek a nagyszebeni és a nagyszőllősi (mindkettő 1642-ből), a mesei (1644), a nagybaromlaki (1647), a hermányi (1651), a morgondai (1652) stb. anyakönyvek, amelyek mind Nagyszebenben találhatók a gyűjtőlevéltárban. Az észak-erdélyi szász evangéliku­sok 1944-ben történt németországi emigrációjuk során magukkal vitték az észak-erdélyi gyülekezetek anya­könyveit is, amelyek ma a gundelshe­­imi Erdélyi Intézetben (Siebenbürgen Institut) találhatók. Annak, hogy az anyakönyvi kuta­tásnak több helyszínen kell folynia, az államosítás az oka. A Román Állami Levéltár Igazgatósága 1950-ben elnö­ki rendelettel kötelezte az egyházköz­ségeket, hogy „megőrzés végett” ad­ják át az 1870-1895 közötti időszak anyakönyveit, amelyeket ugyaneb­ben az évben a néptanácsok ke­retén belül működő állami anya­könyvi hivatalok vettek át. 1952- ben az átadási kötelezettséget „mentés” címszóval az 1870 előtt keletkezett anyakönyvekre is ki­terjesztették, majd ezt a felszólí­tást 1971-ben is megismételték. A begyűjtött anyakönyvek kezdetben a néptanácsok anya­könyvi hivatalaihoz kerültek, majd a területileg országos há­lózattá szervezett állami levéltá­rakhoz. Az egyházi anyakönyve­ket az állami levéltárak a ma ér­vényes közigazgatási beosztás szerint megyénként csoportosít­va őrzik. Ritkább esetekben elő­fordult az is, hogy az átadás a polgármesteri hivatal és az illetékes megyei levéltár között annak idején valamilyen okból nem történt meg, így néhány plébánia matrikuláit mindmáig a polgármesteri hivatalok őrzik. ■ Bernád Rita Magdolna levéltáros Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár (Arhiva Arhidiecezana, Álba Iulia) A nagyszebeni evangélikus központi levéltár virtuális elérhetősége: www.evang.ro/teutsch-haus/archiv. A brassói Honterus gyülekezet le­véltári honlapjának címe: www.hon­­terus-archiv.ro. A témáról bőveb­ben: Pál-Antal Sándor: A családtör­téneti kutatás lehetőségei Erdélyben. In: Márkusné Vörös Hajnalka (szerk.): Családtörténeti kutatás határon in­nen és túl. Veszprém Megyei Levéltár, Veszprém, 2009. PAROCHIA HOLTzMNCESÍS IOQUENS ogg fíOCifiSÍÁ SC4ÖOIÁ: ex , . on s vdud^t. ( ÁPyacci tfirxsvnít. Uifvi jOfOWMCM 5 És í (Hiss*" . * i f, 5 Ti, i C i i LU ,rlML Ia.k JUL"®',

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom