Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-04 / 9. szám
io 41 2012. március 4. KRÓNIKA Evangélikus Élet Emléktábla Szépfalusi Istvánnak A kép bal szélén Kadlecsik Zoltán, Vérteskethely jelenlegi lelkipásztora Egyetlen magyarországi szolgálati helyén, Vérteskethelyen avattak emléktáblát múlt vasárnap a nyolcvan éve született, 2000-ben elhunyt Szépfalusi István evangélikus lelkész tiszteletére. Az evangélikus templomban tartott február 26-i ünnepségen Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel. Lk 19,40 alapján tartott prédikációjában kiemelte: „Ma egy beszédes követ adunk át, amely olyan kort idéz, amikor megpróbálták elhallgattatni Jézus tanítványait. Hálával gondolunk arra, hogy mégis voltak, akik beszéltek szavaikkal és tetteikkel. Példájukból erőt meríthetünk, hogy ne csak a kövek beszéljenek, hanem szóljon maga az Úr- bennünk és általunk” - fogalmazott a püspök. Az emléktábla leleplezése után Adorján István helyi presbiter ismertette Szépfalusi István életrajzát. Jókai Anna írónő köszöntőjében így méltatta a lelkipásztort: „Tudta, hogy minden ember, minden igehirdető annyit ér, amennyit az igéből megvalósít az életében.” A délutáni megemlékező istentiszteletet az évtizedeken át ausztriai magyarok között szolgáló Szépfalusi István egykori munkatársai - Antal Jmre és felesége, Sebestyén Ágnes népzenészek - színesítették műsorukkal. ■ Adámi Mária felvétele Istentiszteleti rend ♦ 2012. március 4. Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere). Liturgikus szín: lila. Lekció: Mt 15,21-28; Ézs 5,1—7. Alapige: ApCsel 20,17-24. Énekek: 81., 189. Budavár, L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Johannes Elrbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bencéné Szabó Márta; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 10. (úrv., teológusnap); Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. xo. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (úrv., ifjúsági) Koczor Tamás; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű imádság) Scott Ryll; de. 10. (családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 3X-33. de. 9. Szabó Bertalan; Ferencváros, IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Gát u. 2. (katolikus templom) du. 6. (vespera) Bolba Márta, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv., szuplikáció) Szöllősi István Sándor; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) Kovács Viktor; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Kovács Viktor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Egyetemi és főiskolai gyülekezet, XI. Magyar tudósok krt. 3. du. 5. (a Láthatatlan színház előadása); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII. , Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. negyed 12. Keczkó Szilvia; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Grendőri Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., szuplikáció) Szöllősi István Sándor; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (szuplikáció) Szöllősi István Sándor; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Kosa László; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv., szuplikáció) Kárnyáczki Eszter; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv., szuplikáció) Kárnyáczki Eszter; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél xi. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. xx. (úrv.) Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. xo. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. xo. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. xo. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél xx. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. xo. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. xo. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél xo. dr. Lacknerné Puskás Sára; Összeállította: Boda Zsuzsa „Költészetem meghallgatott imádság” Túrmezei Erzsébet-emlékünnepség Kolozsváron ► Kellemes hangulatú, színvonalas üimepséggel emlékeztek meg Kolozsváron február 22-én este a száz éve született Túrmezei Erzsébetről. A rendezvénynek a lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériája adott otthont. Dr. Egyed Emese, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének egyetemi tanára rendkívül érdekes előadásban méltatta a diakonissza költészetét. Id. Essig József dokumentumfilmje pedig nemcsak tudósított a Kolozsváron is járt költőnőről, hanem mintegy közel is hozta sugárzó személyiségét az egybegyűltekhez. Az alkalom ünnepélyességét emelte a Kolozsvári magyar pedagógusok kamarakórusának műsora, amelyben Túrmezei megzenésített versei is felcsendültek. A költőnő vallomásait, bátorítását Ambrus Réka előadásában hallgathatták meg az egybegyűltek, és a gyülekezet tagjai is szívhez szólóan énekelték Túrmezei Erzsébet szövegeit. Dr. Egyed Emese Az ünnepséget - a szervező Petrőczi Kata .Szidónia Evangélikus Nőszövetség nevében - Adorjáni Csilla nyitotta meg. E sorok írójának igei bevezetője a költőnő példaértékű, Krisztus-követő életére mutatott rá. A 20. század egyik olyan személyiségét tisztelhetjük Túrmezeiben, aki életét teljesen Isten oltalmába ajánlotta, s mindvégig hű maradt az Úrhoz, a vörös csillag fémjelezte diktatúra időszakában, hányattatások közepette is. A diakonissza költőnő háromszor járt Kolozsváron. Reményik Sándorral ápolt barátsága nyomán a költő halála után többször ellátogatott a Házsongárdi temetőbe. Először Járosi Andor mutatta meg neki a kincses várost. A rendszerváltás után, X993- ban Itt és most című versével bátorította az erdélyi főváros lakóit. A költőnő a világirodalom himnuszköltészetének és a magyar irodalom nagyjainak metaforavilágában élve, a rímek nagymestereként fogalmazta meg a hitvallás és vigasztalás szavait. Nem riadt vissza az ismert képektől, a refrénektől, a komoly mondanivaló olykor patetikus csengésétől. A vallomás, az imádság, a békítő szó, a magyar jelenben örömmel való helytállás üzenetét közvetítette az őszinte, Krisztus-követő emberek magabiztosságával. Túrmezei nemcsak nemzeti himnuszunkat fogalmazta újra, hanem - Reményik költészetétől inspirálva - több verset is intézett az evangélikus költőtárshoz. E versek közül az ünnepi alkalom közönsége az Épül-e már a csodahíd? címűt hallgatta meg, amely az ítélkezés nyomán született szakadékokat áthidaló „bűnbocsánathidak” lassú, de biztos épüléséről vall. „Nem csupán az evangélikusok, hanem az egész keresztyénség kincse Isten lantosának himnuszgyűjteménye” - fogalmazott méltatásában Egyed Emese irodalomtörténész. ■ Kaut Eszter Zimmermann Zsigmond, az eperjesi mártír ^ Ha Eperjes utcáit rója az ember, a magyar múlt fájdalmas emlékeivel találkozik. A robusztus börtönépülettel, ahol az eperjesi vésztörvényszék tizenkét ülnöke - Caraffa Antal (Antoni) olasz származású Habsburg-tábornok nyomására - koholt vádakat fogalmazott meg, majd kínzásokat hajtatott végre. A valamikori piactérrel, melyen kéttucatnyi, Thököly hívének tekinthető nemes és polgár szenvedett mártírhalált. A mészárlás hátterében a magyar függetlenség eltiprásának és az evangélikusok „megregulázásnak” szándéka, valamint Caraffa személyes, borkereskedelemhez fűződő gazdasági érdekei húzódtak meg. Caraffa börtöne A felvidéki város - napjainkban Szlovákia harmadik legnagyobb települése - egykori evangélikus kollégiumi épületén magyar nyelvű emléktáblával, kovácsoltvas kerítéssel és a kivégzések tényére utaló szoborkompozícióval emlékezik a mártírokra. A táblán a 325 esztendővel ezelőtti, x687-es események áldozatai közt első helyen Zimmermann Zsigmond nevét vésték kőbe, aki krisztusi keresztutat járt be. Szörnyű kínzásokat követően társaival együtt március 3-án halálra ítélték, és március 5-én a lutheránus patríciusok közül elsőként küldték vérpadra. Leírni is borzasztó - gyengébb idegzetű olvasóink inkább lapozzanak tovább -: a kirendelt bakó levágta a jobb kezét, a tábori hóhér lefejezte, testét négyfelé darabolták, és elrettentésül Eperjes különböző pontjain keresztekre tűzték; beleit és a vérét a kutyák nyaldosták és ették. A szörnyű véget ért Zimmermann Zsigmond (Sigmondus) életrajzi adatai igencsak hiányosak. A rendelkezésre álló források jellemzően mártíromságának tényét és elborzasztó részleteit, továbbá egy bibliofil képét rajzolják meg. Sem születési dátuma, sem szüleinek neve nem ismert. Ami biztos: ősi eperjesi lutheránus családban látta meg a napvilágot. Tanulmányait az evangélikus kollégiumban végezte. Az iskola befejezése után átvette a család textilkereskedelmi vállalkozásának vezetését, posztó és kelme adásvételével foglalkozott. Sikeresen, hiszen a város legtehetősebb polgárai közé tartozott. Jelentős szerepet vállalt a közéletben: városi tanácsos, az evangélikus kollégium felügyelője volt, tekintélyes adományokkal támogatta Eperjes városát. A család főtéri háza, a Zimmermann-ház ma Pulszky-házként ismert, mivel utóbb a neves régész, Pulszky Ferenc családjának tulajdonába került. Zimmermann felesége - a vele együtt kivégzett Keczer András lánya - egy kisfiúval maradt özvegyen; vagyonukat a vésztörvényszék döntése alapján elkobozták. A később nemesi címet szerző família a X9. század középén halt ki. Zimmermann lelkes és hozzáértő könyvgyűjtő volt. A halála után hat nappal, március xx-én papírra vetett foglalási jegyzék alapján 398 tétel alkotta bibliotékáját. Mindez a X7. század polgári - és nem főnemesi! - tulajdonban levő könyvtárai közül az egyik legjelentősebb volt az akkoriban három részre szakadt hazánkban. E sorok írójának érdeklődését különösen a Zimmermann-könyvtár természettudományos vonatkozásai keltették fel. Találhatunk köztük akkoriban még tudományosnak gondolt alkímiai és asztrológiai műveket is. És természetesen valódi csillagászati köteteket! Ezek közül a legfontosabb Johannes Kepler Epitome astronomiae Copernicanae és Galileo Galilei Sidereus Nuncius című, világképformáló írásműve. Továbbá a császári matematikusi címet viselő kalendáriumszerkesztő, Fröhlich Dávid által jegyzett Medulla geographiae practicae, melyben a felvidéki természetbúvár a csillagászati földrajz területére kalandozik. ■ Rezsabek Nándor
