Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-02-05 / 5. szám

Evangélikus Élet

élő víz

2012. február 5. »- 11

1

Botos Ferenc

Tihanyi imádság

Fekete kökörcsin fekete drágakő Óvár vártán álló eltört dallamok tudója.

Egy pacsirta dalol a csend rejtőző izzású közepében gejzírkúpok aranyszögei közt Isten csukódó tenyerében.

Köszöntelek, Uram

Köszöntelek, Uram verssel és imával könyörgöm ne sújts még

Győzelem a mindennapi élet bűnei felett

Corrie ten Boom Menetrend című írásában hasznos eligazítást kaptam lelki életem megerősítéséhez. Figyelmeztetett: Isten igéje arra mutat rá, hogy „bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek..’.’ (Ézs 59,2; Károli-fordítás)

A győztes lelki élet fontos feltétele, hogy tisztán lássam Isten arcát, de bűneim éppen ebben akadályoznak meg, elhomályosítják tiszta látásomat. Ezért szükséges, hogy engedelmeskedjem az Úr parancsának: „...akiben megvan ez a reménység ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen ő is tiszta." (íjn 3,3) Addig nem is tudok megnyugodni, amíg a látásom ki nem tisztul.

Nem arról van szó, hogy igyekszem önmagamat megjavítani. Jézusra figyelek, akiben bízom. Ő az, aki megtisztít, a Szentlélek az, aki megadja nekem mindazt, amire szükségem van. így tudja lelki életem megteremni a Lélek gyümölcseit: szeretetet, örömöt, békességet, béketűrést, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, mértékletességet (Gál 5,22). Isten Szentlelke arra figyelmeztetett, vizsgáljam meg, valóban megvannak-e lelki életemben ezek a gyümölcsök. Őszinte vizsgálatom alapján sok hiányt fedeztem fel.

Tudom, hogy az ördög éjjel-nappal vádol engemet. Bátortalanságra akar juttatni, mert akkor nem vagyok erős. Az Ige azonban azt mondja: „...legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében!” (Ef 6,10) Ez a felszólítás számomra is szükséges, mert erőt csak tőle kaphatok. Mihelyt szívemben észlelem a bűnt, azt azonnal igyekszem hozzá vinni, mert a bűn bizonytalanná és gyöngévé tesz. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket” (íjn 1,9) Megtapasztalom: valóban igaz, hogy „Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől”. (íjn 1,7)

Ha bűneimmel az Úrhoz megyek, és bűnbocsánatot kérek, akkor ő bűneimet a tenger mélységébe dobja. .Hozzánk térvén, könyörül rajtunk;

eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! (Mik 7,19) Tudom, hogy Jézus mindent elvégzett a kereszten. ,Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak’.’ (Ef 6,12)

Más helyütt ezt olvasom: „...a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertej ár...”(iPt 5,8) Nem nehéz elképzelnem az ordító oroszlánokat, a gonosz szellemeket, ha a végső nagy harc idejére gondolok. Naponként tapasztalom, hogy ez a harc már elkezdődött, az edzéshez hozzátartozik, hogy ezeket már most felismerjem, és állhatatos legyek. Az ördög olyan, mint az oroszlán, de láncon van. Ha nem közelítünk hozzá, nincs veszély. Milyen jó ezt tudni!

Hogyan juthatok győzelemre a bűn felett? Gondoskodnom kell arról, hogy ne kerüljek az oroszlán közelébe! Gondolnom kell arra, hogy meg van láncolva! Jézus láncolta meg őt. Ő azért jött, hogy legyőzze az ördögöt, és az ördög munkáit lerontsa.

E végső időkben Isten gyermekei nagy támadásoknak vannak kitéve. Jó, ha ismerjük az ellenséget. Szükséges a naponkénti győzelem és az Úrnak való teljes átadásunk. Jézus mindig győz! Csak arról kell gondoskodnunk, hogy állandóan jó kapcsolatunk legyen vele, mert akkor az ő győzelmes élete áramlik a mi életünkbe is, és megérinti a körülöttünk élőket.

A mi harcunk a mindennapi életben játszódik le. Isten stratégiájának része annak a helynek a megállapítása, ahol harcolnunk kell. Nem menekülhetünk el a háborúból azáltal, hogy más frontszakaszra helyeztetjük át magunkat. „Itt a helyünk, az ő zászlaja alatt!” Jónás engedetlen volt, és meg akart futni felelőssége alól (Jón 1,3). Az ember azonban sohasem rejtheti el magát Isten elől.

Megvizsgáltam magamat, hogy azon a helyen vagyok-e, ahová Isten rendelt. Jézus mutatta meg helyemet. Őreá kellett figyelnem, mert ő azt mondta:,Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha énbennem maradtok.” (Jn 15,4) Jézussal együtt elrejtve Istenben! Biztonságban lehetek-e máshol? Az ördög itt nem érhet el!

A katonák kiképzése csoportosan történik a kaszárnyában. Isten diadalmas hadseregében az utolsó nagy harcra való kiképzés nem különös helyzetekben, hanem a mindennapi életben történik. Ez a gyakorlótér - és minden, amit átélünk - az edzéshez tartozik. Az embertársainkkal való kapcsolat is. Péter első levelében olvassuk, hogy a nehézségek és kísértések is azért vannak, hogy készek legyünk.

„Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassák a Jézus Krisztus megjelenésekor:” (íPt 1,6-7)

Megerősödtem, ha a naponkénti megpróbáltatásaimat ebben a megvilágításban láttam. Megtapasztaltam: ha az Istent látom, akkor a napi életben rendelkezésemre áll szeretetének nagy lehetősége és a Szentlélek gyümölcse: az öröm.

Micsoda titok! Türelmes vagyok, mert tudom: „Olyan vagyok, mintáz arany, amit ki kell próbálni" Önkéntelenül is felfelé tekintek, lelkileg megerősödöm, és boldogan énekelem az 54. Hallelujah-ének 2. versszakát: „Sátán serege megfut Jézusunk elől, / Föl, Krisztus vitézi, / Győzelemre föl! / Zúgó himnuszunkra / A pokol megremeg...”

Ezt a boldog győzelmet kívánom minden kedves testvéremnek!

■ Szenczi László

A hónap igéje

„Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét* (íKor 10,23-24)

Sokszor elvont fogalmakkal élünk, amikor pedig gyakorlati kifejezésekre lenne szükség. Nincs jóság jó ember nélkül, nincs szépség szép tárgy nélkül. Nincs szeretet a szeretet forrása nélkül vagy a nélkül, akire irányulna. Itt már elsősorban Jézus Krisztusra kell gondolnunk. Ő Isten szeretetének a megnyilvánulása, az ember java pedig Isten szeretetének a tárgya. Nincs szeretet a szeretet Istene, a mi mennyei Atyánk nélkül.

Szabadság sincs önmagában. Vannak rabok, van szabadító, és vannak megszabadult emberek. Igénk az ember szabadságáról beszél. A saját szabadságomat is el kell helyezni abba a környezetbe, azokba a viszonylatokba, amelyekben élek. Saját életemmel azt teszek, amit akarok, saját elképzeléseim szerint élem az életemet. De ha egy társasházban laksz, nem bömböltetheted akármeddig a tévét. Mert a másikat zavarja, illetve gondold el, mi lenne, ha az összes többi szomszéd is mind ezt csinálná, ráadásul más-más adókat nézve...

Szabad innod is, trágár módra viselkedned is - de hidd el, ez nincs javadra neked sem és másoknak sem. Minden szabad cselekedetünk előtt megkérdezhetjük magunktól: ez a dolog hasznára van-e valakinek is, épít-e valakit is; és egyáltalán, nekem magamnak is javamra van-e? Ezt a kérdést Jézusnak is föltehetjük. Az ő

válasza nem az lesz elsősorban, hogy lexikálisán fölsorolja, hogy mit szabad és mit nem, hanem az őszinte keresőt megszabadítja önmagától, bűneitől, önzésétől.

Ha igazán keresed őt, akkor valóban szabad leszel. Szabad a jóra. Már nem „kell” csalnod. Már nem „kell” innod. Már nem „kell” hazudnod. - És már nem kell félned: békességed lesz Istennel és a másik emberrel. A sorsoddal és a jövőddel. Szabad leszel önmagadtól, és lesz időd és alkalmad a másik javát keresni és azért élni. Mert neked már mindened megvan, amire valóban szükséged van. Szabad vagy Isten követésére és a másik ember segítésére. Tiéd a menny, s a kisebb, földi célokban majd osztozni tudsz embertársaiddal.

Szabadítson meg az Úr az önzésedből, bűneidből, irigységedből, pénzimádatodból, erkölcsi hamisságodból - mindabból, amit eddig mint „szabad” embernek szabad volt tenned saját gondolataid szerint és másokat és önmagadat legázolva. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek’.’ (Jn 8,36) Légy szabad Isten akaratának szívből való elfogadására és a másik ember szükségének a figyelembevételére. Legyen szereteted forrása a szeretet Istene, és legyen szereteted tárgya az az ember, akiért Jézus még az életét is odaadta.

■ Széll Bulcsú

HETI ÚTRAVALÓ

„Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket’.’ (Dán 9,18b)

Hetvened hetében az Útmutató reggeli és heti igéi erre figyelmeztetnek: böjtelő idején igaz megtéréssel jussunk el az elbizakodottságból odaadó istentiszteletre! Mától elkezdődött a nagy visszaszámlálás: hetven nap múlva fehérvasárnap. Ám mennyei hófehér ruhánktól nem kell akkor megválnunk, sőt azt csak itt nyerhetjük el, Urunk szolgálatában, mert aki neki szolgál, azt megbecsüli az Atya. „Isten lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24; LK) „Himnuszt zengjetek nékünk Sionnak énekeiből!” (GyLK 769) Ám egész életünknek Istent dicsőítő énekké kell válnia! Az Úr szolgálatába szegődött embereknek azonos a jutalma: „megörökli az örök életet” (Mt 19,29). A gazda hív el és választ ki s fogad fel munkásokat a szőlőjébe, és jogos bért ígér. A vincellér fizet az egyezség szerint: „Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. .. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked... így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók’.’ (Mt 20,13.14.16) Pál pedig így versenyez a hervadhatatlan koszorúért: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a ce'L.”(iKor 9,26) Mi se váljunk alkalmatlanokká a küzdelemre s méltatlanná a jutalomra! Zákeust is Jézus hívta (le a fáról) s választotta ki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet’.’ (Lk 19,9- 10) S ez az érdemtelen, megbotránkoztató s megelőző isteni szeretet bűnbánatot s megtérést idéz elő mindenkor. Ezért ne utasítsuk el Isten szavát, lemondva ezzel az áldásról, miként az istentelen Ézsau, aki később már nem találta meg a megtérés útját. „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől..!’ (Zsid 12,15) Isten szőlőjében a legkisebb munka sem értéktelen, mert Jézus azonosítja magát legkisebb követőivel: „Aki titeket befogad, az engem fogad be”, ezáltal az Istent. „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát’.’ (Mt 10,40.42) Isten munkatársai közös alapra építenek: ő Jézus. Isten adja a növekedést: „Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan” (íKor 3,8). Húsvét előtt Jézus megtisztítja a templomot, mert: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.” (Jn 2,17) Pál elhívatásunkról ír. „...azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok..., erőtlenek...; és a semmiket. Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok." (íKor 1,27.28.30) Luther hirdeti: „Isten az üdvösségemet kivette az én szabad akaratomból, és tulajdon szabad akaratába helyezte, és úgy látta jónak, hogy ne az én cselekedeteim alapján, hanem kegyelmével és irgalmával tartson meg.” Valljuk: „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk. / Kegyelem, hogy veled járó tanítványok lehetünk.” (EÉ 475,1)

■ Garai András