Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-27 / 21. szám

Evangélikus Élet 2012. május 27. *• n élő víz v4z evangélium rövid összefoglalása A mondat, mint valami földben elrej­tett mag, hirtelen és váratlanul nőtt hatalmasra. Pedig már napokkal előbb készülődtem rá, tudtam is, hogy mit fogok mondani, mégis ab­ban a pillanatban úgy szólalt meg, hogy a világ minden angyala oda, a kis ferencvárosi templomra figyelt. Keresztelő volt. Feri barátom - hi­szen sok-sok beszélgetésünk alatt valóban azzá lett - megilletődötten készült a szentségre. Az egyik ilyen találkozásunkkor mondta, hogy szá­mára különösen is sokatmondóvá vált a tékozló fiúról szóló jézusi pél­dázat, ezért innen választottam azt a bizonyos mondatot. Luther egy alkalommal azt mond­ta a Biblia egyik versére, hogy az olyan fontos, hogy arany betűkkel kel­lene a szívünkbe vésni, ezért azt arany evangéliumnak is nevezik. Ré­gen úgy tanultuk, hogy az a mondat az evangélium rövid összefoglalása. Azon a keresztelőn azonban meg­szólalt ez a mondat, és talán egy élet­re vált mindegyikünk számára az evangélium rövid összefoglalásává. A példázatbéli fiú megy haza a disznók közül egy számára nagyón is visszataszító életbe. Kétséges, hogy sértett apja visszafogadja-e egyáltalán, de ha mégis, akkor szolgája lesz, rá­adásul célpontjává válik bátyja napon­kénti élcelődésének is. Magának ír tör­vényt, a ház utálatos szabályai alá hajt­ja fejét, teljesíteni fog fogcsikorgatva. Gyűlöli az apját, de elé kell állnia, ez életének egyedüli lehetősége. És akkor hangzik fel a mondat. Egyszerű lukácsi narrációnak tűnik, valójában benne van minden, amit Is­tenről tudnunk kell, lehet és érdemes. Az evangélium rövid összefoglalása: „Még távol volt, amikor apja meglát­ta őt, megszánta, elébefutott, nyaká­ba borult, és megcsókolta őt” Ez a távolság nem emberi léptékű, a fiú fényévekre van az apjától, az em­ber az Istentől. De Isten átlát ezen a távolságon, ismeri ezt a feszültséget, ezt a dacot, ezt a békétlenséget. Az apa megszánja fia elrontott életét, görcsös gyűlöletét. Elébe fut. Elképzelem a tiszteletre méltó ke­leti családfőt. Hosszú ruhájában igencsak komikus, ahogy rohan a fia felé. De ő nem törődik azzal sem, ha kinevetik. Amikor odaér, nem hőköl vissza, megöleli, és ezzel beszennye­zi magát a disznóól minden bűzével, mocskával. És megcsókolja a fiát. A bolond fiúnak pedig ekkor törik össze minden tartása, boldog szégye­nében ráismer az apjára. Jóvátehetet­lenül szembesül azzal, hogy mit tett. Mindez azonban már nem számít, mert a felé áradó szeretet nagyobb még a lelkiismeret-furdalásánál is. Ez a mi történetünk Istennel. Az igehirdetésre való készülés idején nem látszott ez ilyen hatalmas­nak. Ott, a templomban viszont a ke­resztelő perceiben a mondanivaló túlnőtt rajtunk. Magam is hatása alá kerültem, hirtelen úgy értettem meg ezt a példázatot, ahogy még so­ha, pedig talán ez volt az első, amit sok-sok éve kaptam a keresztyénség­­ből. Láttam Peri arcán, hogy őrá is ugyanígy hatott. Az utolsó mondat után mély csend maradt. Ha valaki ma kérdezne a Szentlé­­lekről, akkor ezt a csendet kellene el­mondanom. A megértés és a felisme­rés pillanatát. A hit ébredését és a szentség csodáját. A fiú pedig belépett a házba, ha­zaérkezett. ■ Koczor Tamás Hogyan teljesedhetünk meg Szentlélekkel? Modersohn Ernő Teljesedjetek meg Lé­lekkel című könyvét (fordította Szabó Zsigmond, Gondos Könyvkiadó, Pár­kány, 1938) már 1946 márciusában, a di­­akónusi szolgálatra készülésemkor szorgalmasan tanulmányoztam. Sok hasznos tanácsot kaptam belőle. Elsőként azt jegyeztem meg, hogy a lelki erőtlenség nem más, mint lé­­leknélküliség. Ahol Lélek van, ott eredményes a bizonyságtételem. Ah­hoz, hogy Szentlélekkel megtelje­sedjem, először is el kell hagynom mindent, ami a Szentleiket megszo­­morítja. Ef 4,25-31-ben Isten világo­san kijelenti, mit nem szabad tennem: „Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok iga­zat, mindenki a felebarátjá­nak, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. »Ha haragusz­­tok is, ne vétkezzetek«: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dol­gozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szükölködőknek. Semmi­féle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy ál­dást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szent­leikét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserű­ség indulat, harag kiabálás és isten­­káromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.” Sok mindent meg kellett érte­nem: Istent követni annyit jelent, mint az igazságot dicsőíteni, a hazug­ságot kerülni (Jak 1,20); a szent ha­rag nem bűn (Jézus a templomból ki­űzi a kufárokat; 2MÓZ 32,19-ben Mózes haragja is szent); íjn 3,15 sze­rint a gyűlölet embergyilkosság; bűn, ha valakiről a háta mögött beszélünk, bűn a rágalmazás és a pletykázás is. A 133. zsoltár szerint csak oda küld áldást az Úr, ahol testvéri egyetértés van. A lopás jogtalanul szerzett va­gyon. A szükséges javakat hűséges fá­radozással, munkával kell megszerez­ni. A pénzszerzés és -költés tekinte­tében is a Szentlélek fegyelme alatt kell állnunk. Az Úr legyen vagyonunk intézője. Minden olyan beszéd, amely nem a Szentlélek fegyelme, hanem óem­berünk hatása alatt jön ki a szánkból, mind rothadt. A rothadt beszéd pe­dig a sátántól van (kétértelmű szavak, sikamlós beszéd). Az egészséges hu­mor Isten adománya. Bűnnek számít a felebarátaink elleni élcelődés is. Beszédünknek mindig legyen cél­ja. Hasznos legyen az építésre, szük­séges és áldásos legyen. ApCsel 15,3 szerint: „...nagy örömet szerzőnek minden testvérnek.” A keserűség, düh, egy visszafojtott, szóval ki nem mondott, szenvedélyes felindulás a jóság, nyájasság, szeretet helyett ba­­rátságtalanságot, önzést jelent. Az evés-ivásért sok lelkiről le­mondunk, mert a has mint isten szerepel. Az Úrért kell ennünk is, hogy szolgálatunkat teljesíthessük, és mindent Isten dicsőségére műveljünk (íKor 10,31). Az evés tehát erőgyűj­tést jelent a lelki szolgálatokhoz. Mindent meg kell tennünk, hogy a Szentiéleknek nagyobb hatalma lehessen felettünk. Ef 5,18-28 leírja, hogy ennek érdekében mit kell ten­nünk. Ismerősnek kell lenni a Bibli­ában és a zsoltárban, fegyverzetként ismerni kell ezeket! Beszédünk egy­más között bibliás beszéd legyen! Is­merjük jól az írás igazságait, és azo­kat jól is fejezzük ki! Zsolt 119,162 sze­rint: „Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál” Ezt csak az teheti meg, akinek öröme egyedül az Úrban van, aki beleegyezik az Úr vezetésébe. Az Úr nem azt nézi, hogy mit vég­zünk, hanem hogy miként végezzük dolgainkat. „Hálaadással áldozz Is­tennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!” (Zsolt 50,14) „Aki hálaadással áldozik, az dicső­ít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását” (Zsolt 50,23) „Milyen jó hálát adni az Úrnak és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges..” (Zsolt 92,2) Ezek az igék azt parancsolják, hogy mindenekért hálát kell adni Istennek. Az ige a kölcsönös engedelmesség­re és alázatosságra is felhívja figyel­münket. Fii 2,3 szerint: „Sem­mit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál...” Az istenfélelem kicsinnyé tesz. Az alázatosság pedig a szen­tek ékszere. A házaséletet is a Szentlé­lek fegyelme alá kell rendel­nünk. Nem lehetünk a test rabjai. Haszontalan az evezés, ha a kikötőláncot nem oldjuk el. Haszontalan minden szó, amit a Szentlélekről szólunk, és minden érette esedezés, ha bűneinkhez ra­gaszkodunk, és azokat nem akarjuk elhagyni. A feltámadás nem csoda, hanem a megszentelt élet, a lelki ébredések természetes következménye. Készíts helyet a Szentléleknek! „Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az esemé­nyeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedel­meskednek neki’.’ (ApCsel 5,32) Mindezek nyomán arra kellett rá­döbbennem: milyen messze vagyok még a Szentlélekkel való megteljese­­déstől! De örültem annak, hogy ilyen széles körűen megismertem az ehhez vezető utat. Azóta gyakran vizsgálom meg önmagamat, hogy miben kell megváltoznom, hogy elnyerjem a Szentlélek uralmát lelki életem felett. Ezt az Úr útján járó minden kedves testvéremnek szeretettel ajánlom pünkösd ünnepén. így válik lelki életünk egyre gyümölcsözőbbé. ■ Szenczi László 11IMIIIBM—IWIIIimi in iul l llHfcli fi iri ■ r riiiiT iVi i . "l 7 'rl.....» ^ W HETIÚTRAVALÓ „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!- mondja a Seregek úra" (Zak4,6) Pünkösd hetében az Útmutató reg­geli s heti igéi a Szentlélek egyházá­ról tanúskodnak. Az egy keresztyén anyaszentegyház születésnapját a húsvét utáni 50. napon ünnepeljük. Vall­juk, Isten ad Szentleiket ajándékul. „Én a lélkemet adom belétek - ezt mond­ja az Úr -, s azt cselekszem, hogy az én törvényeimet megőrizzétek és be­­töltsétek.” (Ez 36,27; LK) Az Atya s Fiú Lelke a Krisztusba vetett hitet teremt, és „maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyer­mekei vagyunk” (Róm 8,16; LK). „Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) „A Szentlélek a kegyelem és vigasztalás Lelke. így a Szenthárom­ság csupa kegyelem! Istenségére nézve a Szentlélek az Atyától és Fiútól el­választhatatlan isteni lényeg. Számunkra azonban Vigasztaló a neve.” (Lu­ther) Őt ígérte Jézus: „A Pártfogó pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent” (Jn 14,26) „Amikor eljött a pünkösd napja (...), valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak... Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és kü­lönféle nyelveken kezdtek beszélni..” (ApCsel 2,1-4) Péter beszéde, miként a hitvallása is, ezt hirdeti: Jézus a Messiás! „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia’.’ Jézus válasza eklézsiájának alapkőletételét is jelenti: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak di­adalmaskodni rajta’.’(Mt 16,16.18) Ez a misszió születésnapja is; ezt az apos­tolok következő öt cselekedete is bizonyítja: ..erőt kaptok, amikor eljön hoz­zátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samá­­riában, sőt egészen a föld végső határáig!’ (ApCsel 1,8) Jeruzsálem az első: „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét’.’ (ApCsel 4,31) Samáriában Fü­­löp hirdette a Krisztust, de Péter és János is lement, s imádkoztak a megke­resztelt sokaságért. „Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában’.’ (ApCsel 8,17) S Jézus tanítványai azóta is bizonyságot tesznek, hirdetik Péter példáját követve pogányoknak az evangéliumot. Cézáreában, amikor Kornéliusz házában Péter elkezdett beszélni, „leszállt rájuk a Szent­lélek”, és ekkor eszébe jutott Jézus szava: „ti Szentlélekkel fogtok megkeresz­­teltetni”. „Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre’.’ (ApCsel 11,15.16.18) Barnabás Pált is magával vitte. „így történt, hogy egy tel­jes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben... A tanítványokat pedig An­­tiókhiában nevezték először keresztyéneknek” (ApCsel 11,26) Korinthusban Pál az ellene szegülő zsidóknak kijelentette: „Mostantólfogva a pogányokhoz me­gyek’.’ Ura igéje bátorította: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én ve­led vagyok..!’ (ApCsel 18,6.9.10) Nekünk is: „Van örök kincsünk (...) // A ke­gyelem igéje.” (EÉ 286,1.6) ■ Garai András Pünkösdi zenés vigília A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Teológiai, Ke­resztyén Egység és Ifjúsági Bizottsága szervezésében pünkösdi zenés vi­gíliát tartunk május 25-én, pénteken 18-20 óra között a MEÖT kápol­nájában. Igét hirdet Pataky Albert pünkösdi egyházelnök; zenével szol­gál a Mystral együttes, és dicsőítést énekel az Égígérő gospelkórus is. Utá­na szeretetvendégséget tartunk. Tisztelettel hívunk és várunk minden érdeklődő testvért erre az ese­ményre. FOTÓ: ROMÁN PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom