Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-02-19 / 7. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. február 19. *■ 7 Kétség és remény közt Beszélgetés Bitskey Tibor színművésszel, a Bessenyei-díj kitüntetettjével ► Csend van a városháza dísztermében. Nemrégen fejeződött be a Hódmezővásárhely nagy szülöttjéről, Bessenyei Ferenc színművészről elnevezett díj ünnepélyes átadása. A helyi kultúrát formáló Fandan­­te kamarakórus mellett az évtizedek óta magas hőfokon játszó Bits­key Tibor színművész érdemelte ki az elismerést. Személyében olyan ember kapta, aki színházban és filmen egyaránt a nemzeti értékeket képviselte. Tartalmas életutat futott be, elévülhetetlen érdemeket szer­zett a magyar nyelv ápolásában és megőrzésében. Vas, virág és vidám­ság ötvözetéből készült, hajlíthatatlan férfi. Szálegyenesen hordva a legnehezebb szerepeket, hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz. A téli délelőttben Vásárhelyen kér­deztem: milyen érzések kavarogtak benne, mikor a közönség vastapssal köszöntötte?- Nagyon meghatódtam, hogy ilyen szeretettel fogadtak - feleli mosolyogva -, s ennyi szépet mond­tak rólam. Hatalmas boldogság volt bennem, hogy a Bessenyei-dí­­jat nekem ítélték. Meglepett, hogy az özvegye, Eszter mennyi mindent tud kettőnk kapcsola­táról, közös munkáinkról.- Milyen emlékeket őriz Bes­senyei Ferencről?- Csodálatos ember volt. Látom magam előtt az Egy magyar nábobban, ahol én let­tem a pünkösdi király, és együtt voltunk az Antonius és Cleo­­patrában, ahol Octaviust, az el­lenfelét alakítottam. Sokan megírták, hogy Feri férfias volt, de hát nagy színész, az egyik legnagyobb! Elődöm és példa­képem, bár hosszú ideig nem játszottunk egy színházban. Mintha a 19. századból rein­karnálódott volna ide. Hallat­lan jó kedélyű ember volt, te­le életszeretettel, hatalmas, optimista kisugárzással.- Ön fiatalon nagyszerű szerepe­ket játszhatott el...- Nagyon szerettem a Jókai-mű­­veket. Ilyen szép hazafias filmeket azóta sem csináltunk. Bizonyítani akarta a hatalom, hogy milyen jó itt a népnek. Minden jó, és nincsenek gondok. A legnagyobb elismerést és sikert a Rákóczi hadnagyában értem el. Több mint hatvan országba elju­tott, a nézők szinte ölelgettek, ha ta­lálkoztak velem.- Milyenek voltak a vígszínházi kollégák?- A Vígszínházba már másodéves hallgató koromban szerződtettek. Az ottani színészek sokat segítettek, és azt hiszem, ott tanultam meg ezt a szép és nehéz mesterséget. Ajtay Andortól, Sulyok Máriától, Bulla Elmától, aki zseniális színésznő volt. Bemard Shaw Szent Johannáját olyan csodálatosan senki nem játszot­ta a világon, mint ő! Azután Ruttkai Éva, feledhetetlen volt vele játszani... Benkő Gyula, aki az apósom lett. (A mostohalányát vettem el feleségül, két gyermekünk született, és unoká­ink vannak.) Szóval a régiek szellem­keze és a köröttem élők nagy szere­­tete óv és ölel naponta.- Kevés szó esik mostanában az Evangélium Színházról.- Az volt az életmentőm. Udvaros Béla első hívására mentem, tíz évig dolgoztunk együtt. Olyan darabokat vittünk színre, amelyeket máshol általában nem tűztek műsorra: Né­meth László, Tamási Áron műveit. Sík Sándor pap költő veretes István kirá­lya - érzésem szerint - életem egyik legkiemelkedőbb alakítása volt. Bé­lának érdekes terve van velem, juta­lomjátékot akar nekem rendezni: Tamási Ördögölő Józsiását. Nem tu­dom, hogy lesz, mostanában na­gyon megromlott a szemem. Kü­lönben Szolnokon is számítanak rám, négy éve a Balázs Péter vezet­te színháznál vagyok, már az ötödik szerepet kapom tőle.- Hogyan gondol a fasori gimná­ziumra?- Anyám családja evangélikus volt, Ausztriából idetelepedett emberek, akiket elüldöztek hitük miatt. Az Alt­­ziebler család Rákoskeresztúron élt, az egyik nagybátyám, Pali bácsi az Ope­raház első hegedűse volt. Hagemann Erid volt a bonviván az előadásain, ő is rokonom. így együtt egy kis evan­gélikus közösséget alkottunk. Ott vé­geztem az elemi iskolát Rákoskeresz­túron. Érdekes, már akkor fölfedezték a versmondó képességemet. Kicsit elkésve vitt el anyám a faso­ri gimnáziumba. Az igazgató úrral ta­lálkoztunk, aki azzal fogadott, hogy már nincs hely, de elkérte a bizonyít­ványomat, megnézte, tiszta kitűnő volt, és azt mondta, ennek a gyerek­nek helyet szorítunk. Én lettem a 42. az osztályban, aki még bebocsátást nyert, és elindulhatott az életbe. Milyen tanáraink voltak? Mikor Rá­kosi megszüntette az iskolát 1952-ben, a tanárok hetven százaléka egyetemi oktató lett! Kevés iskola büszkélked­het azzal, hogy olyan diákok tanultak a falai között, akik később Nobel-dí­­jat kaptak! Volt egy tanárom, őt soha nem felejtem el, Bélái tanár úr, aki ma­gyart és latint tanított. Mivel nagyon sokat sportoltam, nem tudtam az az­napi anyagot. „Bitskey, maga ezt nem tudja!” - mondta, és sírva fakadt. Ilyet életemben nem hallottam, hogy egy tanár megsiratja szeretett diákját.- A gimnáziumból merre kanya­rodott az életútja?- Két nagy fordulatnak kellett be­következnie az életemben, hogy szí­nész legyek. Az egyik, hogy apám el­vesztette az állását, és a Vasas elnö­ke, aki a szállodaipar vezetője is volt, betett a Béke Szállóba, hogy dolgoz­zak és pénzt keressek. A másik: a szállóban kulturális rendezvényeket is tartottak, ahol sokszor mondtam verset. Somló István, Görbe János hal­lottak szavalni, s addig nem szálltak le rólam, amíg be nem iratkoztam a főiskolára. Ez a két fantasztikus for­dulat kellett ahhoz, hogy most a szí­nészetről beszéljünk.- Nagyszerű útba indító emberek­kel találkozott. Megtalálta-e Istentfi­atalon?- Nem szoktam vele dicsekedni, de istenhívő vagyok, sokat beszélek Istennel. Nem akartak okvetlenül vallásos embert gyúrni belőlem az is­kolában, de valahogy az egésznek az erkölcsisége, ami kisugárzott, észre­vétlenül táplálta bennünk a hitet. El­mondhatom, a mai napig itt fénylik és munkál bennem.- Áldozatban, munkában számí­tani lehet Önre. Nem cserél barátot, hazát. Érdemes hűségesnek lenni?- Kényszerű megszakítások elle­nére igyekeztem kitartani kedves színházaim mellett. A barátságban próbáltam megőrizni azokat, akik bizalmukba fogadtak. Azok az em­berek voltak rám nagy hatással, akik valamilyen közösségért munkálkod­tak, nem szűnő áldozattal.- A költők gyakran megfogalmaz­zák ars poeticájukat. Önnek van-e színészi hitvallása?- Én is kétségek közt és remény­kedve élek. De hivatásom értelmében sohasem kételkedtem. Arra rendel­tettem, hogy bölcs emberek gondo­latait tolmácsoljam embertársaim­nak. Élni segítsek. Ars poeticát nem fogalmaztam meg. Teljesíteni kell a feladatomat, a lehető legjobban! Azt hiszem, ez a legfontosabb. A szép dolgokra ma is emlékszem, fél évszá­zad után is hibátlanul el tudom mondani a Cyranót vagy a Trisztán és Izoldát, hogy két kedves darabo­mat említsem. Nagyon kell szeretni, amit csinálunk, ahogyan én a színé­szi mesterségemet!- Hogyan látja Magyarország sor­sát, jövőjét?- Nagyon reménykedem, átvészel­jük a nehéz éveket, s ahogy vészjós­ló századokban, megmaradunk. Mi­óta az úgynevezett jobboldal átvette a hatalmat, nem szűnnek a rosszindu­latú gáncsoskodások... De ez semmi­ség ahhoz képest, amit végigéltünk a tatárdúlástól a török megszállásig, az osztrák elnyomástól a szovjet zsar­nokságig. De megmaradtunk! Ha eze­ket túléltük, akkor ezt is túl fogjuk! Ab­ban is reménykedem, hogy megjön a munkakedv, tudunk nevetni, szület­nek gyermekek. És ha szeretett pálya­társammal, Bessenyei Ferenccel kezd­tem, vele is végzem, az ő szavait idé­zem: Ha csak annyit teljesítünk, amennyi egy néptanító napi köteles­sége, már nem tettünk keveset a ha­záért, a hivatásunkért. ■ Fenyvesi Félix Lajos A hódmezővásárhelyi városháza dísztermében rendezett díjátadón Tessedilc- Tessedik! Tessedik! Zúg a lelátó. Lent a pályán a Tesse­dik általános iskola másodikosai vív­nak életre-halálra menő kézilabda­meccset valamelyik másik iskola hason­ló korú csapatával. Most a kapus, Fruzsina hihetetlen bravúrral véd. Ré­ka, az irányító indítja a támadást. Bal oldalon Kriszti vörös haja lobog jobb oldalon Eszter cselez ügyesen. A közönség pedig újra és újra fel­erősödő kiáltással buzdítja őket:- Tessedik! Tessedik! A hangzavar hirtelen fordul meg számomra. Most mindent másképp hallok. Itt bizony az egész szurkoló­­tábor egy evangélikus lelkész nevét üvölti lelkesen. Tessedik Sámuel, a 18. század egyik géniusza agrártudós, népneve­lő volt. Sok más mellett neki köszön­hetjük Magyarországon például az akácfát. Mezőgazdasági iskolát szer­vezett, és elszánt lelkesedéssel tanítot­ta a földművelőfalvak, városok lakó­it. Erre a rendkívüli emberre, korának kiemelkedő zsenijére ma bátran lehe­tünk büszkék. Tessedik Sámuel azon­ban elsősorban evangélikus lelkész volt Szarvason. Nem volt könnyű élete. Akkor nem nagyon állt mellé senki. Hatalmas küzdelmetfolytatott a földművelők bu­tasága ellen. Sokszor tettlegességig menő ellenállásba ütközött az az el­hivatottsága, hogy a rábízott népnek minden értelemben pásztora legyen. Bár az akkori uralkodótól kapott időnként elismerést, de népe soha nem kiabálta ilyen lelkesen nevét:- Tessedik! Tessedik! Arra gondolok, hogy odaát vajon melegség tölti-e el az öreg prédikátor szívét, hallva ezt a kórust, hogy neve híressé lett, hogy iskolát neveztek el ró­la? Elégtétel lehet-e ez annyi szenve­désért, sikertelenségért, amely életé­ben érte? Aztán arra a Jézusra gondolok, aki azt mondta egyszer tanítványainak, hogy ne annak örüljenek, hogy sike­rek érik őket, hanem annak, hogy Is­ten nem feledkezik meg róluk, és a ne­vükfel van írva a mennyben. Talán ők ketten most egyetértve néznek össze valahol, a Földön túl. Itt közben véget ért a meccs. A lá­nyok kimerültén veszik körül edzőjü­ket. A szurkolók kórusa pedigfentről, a lelátóról már ezt kiáltja:- Szép volt, Tessedik! Szép volt, Tessedik! Úgy hallom, mintha egy még ma­gasabbról jövő hang csatlakozna az ünneplőkhöz. ■ Koczor Tamás Indul a Jó állam fórum - fejtse ki Ön is a véleményét! Jó állam fórum néven on-line felü­letet indított a kormány hétfőn, amelyen keresztül az állampolgárok közvetlenül megoszthatják javasla­taikat, véleményüket a döntéshozók­kal arról, hogy szerintük miként tudna jobban, hatékonyabban mű­ködni az államszervezet - jelentet­te be Gál András Levente, a jóállam­­koncepcióért felelős kormánybiztos. Elmondta továbbá, hogy a www.jo­­allam.kormany.hu címen elérhető weboldal - külföldön már sikert aratott példák alapján - a Magyary­­program keretében valósul meg. Gál András Levente kiemelte a brit pénzügyminisztérium Spending Challenge nevű kezdeményezését. E program keretében arról kérdezték a hivatalnokokat, majd az állampol­gárokat, hogy hol racionalizálnák a kormányzati működést a költség­­csökkentés érdekében. A kormánybiztos hangsúlyozta: nem volt még Magyarországon olyan szervezett fórum, amelyen keresztül struktúrában, közvetlenül lehetett volna hasonló ötleteket, vélemé­nyeket beküldeni az állam képvise­lőinek. A rendszer lehetővé teszi az anonim üzenetküldést, és hogy a hozzászóló - ha igényli - érdemi visszajelzést is kapjon. A felhaszná­lók moderált keretek között egymás­sal is eszmét cserélhetnek - ismer­tette a kormánybiztos. Hozzáfűzte: az oldal különböző szakterületek szerint tagolt, gyakorlatilag lefedi a kormányzati igazgatás minden terü­letét, minden témában várják a ja­vaslatokat. Az on-line fórum a közigazgatás­sal, az állam működésével kapcsola­tos észrevételek, problémák felveté­sére, valamint megoldási javaslatok megfogalmazására ad lehetőséget az állampolgároknak. A problémafel­vetéseket, javaslatokat március 31-ig fogadják, azután a megfelelő szak­­igazgatási szervek számára továbbít­ják feldolgozás céljából. A felveté­sekkel kapcsolatos jelentés bekerül a június 10-én megjelenő Magyary­­program 12.0-ba. M Forrás: http://hirlevel.egc.hu/, http://joallam.kormany.hu HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Krisztus szolgálata a teremtésben „Minden általa lett. A mi életfeladatunk, hogy Krisztus munkatársai legyünk’.’ A teremtés XXII. ünnepét és a Nemzetközi Ökumenikus Társasággal (IEF) közös konferenciát Piliscsabán, a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban rendezzük meg május 31. és június 3. között. A programban egy rövid ki­rándulás is szerepel az esztergomi bazilikába. Részvételi díj: 21000 Ft (a kirándulás díja nélkül). A jelentkezés meg­erősítése után átutalással befizetendő 7000 Ft díjelőleg. Fizetési határ­idő: április 14. Kapcsolattartó: Széchey Paulina (tel.: 06/1/214-1224, 06/20/345-1341). Menedzser: Biczó Dénes (tel.: 06/20/417-8286). Tekintettel a konferencia magas részvételi költségére, a magyarorszá­gi érdeklődők két napra is jelentkezhetnek. Ebben az esetben kérjük, hogy június í-jén, pénteken reggel 8.30 előtt érkezzenek, és leghamarabb más­nap, szombat este 20.30 után távozzanak. A kétnapos konferencia rész­vételi díja: 9000 Ft. A konferencia helyszíne megközelíthető a Budapest-Nyugati pálya­udvarról Esztergom irányába induló vonattal. Várjuk jelentkezésüket, és kérjük, hogy biztassák a részvételre isme­rőseiket is. Széchey Béla lelkész megbízásából dr. Zsigmondy Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom