Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-19 / 7. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. február 19. !► 3 Szülővárosában emlékeztek Túrmezei Erzsébetre ^ Folytatás az 1. oldalról Túrmezei Erzsébet 1912. február 14- én Tamásiban született. Szülővárosában hatvanad vasárnapján került sor ünnepi megemlékezésre, amely fél tízkor az evangélikus templomban tartott istentisztelettel kezdődött. A liturgikus szolgálatokat Szabó Vilmos Béla esperes és Óvári Péter, a gyülekezet lelkésze végezte. Gáncs Péter elnök-püspök Lk 10,38-42 alapján tartott igehirdetése után iß. Záborszky Csaba Kazinczy-érmes előadóművész elszavalta Túrmezei Erzsébet Csudákra emlékezni jó című versét, majd Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő és Buda Annamária, az MEE Országos Irodája Diakóniai Osztályának vezetője köszöntötte a Tamási Evangélikus Egyházközség tagjait, méltatva a város - jeles költőként is számon tartott - evangélikus szülöttének munkásságát. Az ünnepi megemlékezés a Könnyű László Városi Könyvtár olvasótermében folytatódott, ahol Miskolczi Lászlóné könyvtárigazgató üdvözölte a közel nyolcvan megjelent vendéget, és mondta el, hogyan ápolják Túrmezei Erzsébet emlékét. Az evangélikus gyülekezet fiataljainak szereplése és ifj. Záborszky Csaba újabb versmondása után id. Zászkaliczky Pál tartott előadást Túrmezei Erzsébet költészete címmel. A nyugalmazott lelkész - áttekintve a diakonissza életútját - szólt költői ars poeticájáról, lelki, hitbéli indíttatásairól: „Erzsébet testvér szinte valamennyi versében azt a Krisztust hirdeti és dicséri, akinek »szabadulását, békéjét, életét« köszönheti. Amikor elsősorban német, de finn nyelvterületen is keresett lefordításra érdemes, gyülekezeti használatra alkalmas verseket, számára akkor is mindig az volt a mérce: Krisztust hirdetik-e, vagy sem? Túrmezei Erzsébet egész életében ancilla Domini, az Úr szolgálóleánya volt. Reményik Sándor Jézus Krisztus poétájának nevezte, de több is volt ennél: igehirdetője volt Krisztusnak. Amit belőle megértett, azt szívében átforgatta, lelkében megemésztette, és csengő verssorok és rímek segítségével leírta, kifejezte. S tette ezt a minden alkotó művészt és minden igehirdetőt inspiráló Szentlélek Úristen segítségével” - mondotta előadásában Zászkaliczky Pál. Mindezt jól szemléltették az elhangzott - az előadó által felidézett - versek a Würtz Ádám Általános Iskola tanulóinak megszólaltatásában. Az előadás után Veperdi Zoltán igazgató lelkész és dr. Visnyei Orsolya társelnök a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület nevében Túrmezei Erzsébet-versesköteteket adott át a városi könyvtár részére. Az ünnepi esemény végén a Túrmezei Erzsébet szülőházának helyén felállított emléktáblánál (képünkön) koszorút helyezett el a Magyarországi Evangélikus Egyház, a diakóniai osztály, a Fébé-egyesület, valamint a tamási városi könyvtár és a Tamási Evangélikus Egyházközség. ■ WiszKiDENSZKY András Megjelent a Karénekeskönyv harmadik kötete Zenés beszélgetés Csorba István karnaggyal ► „Aki énekel, kétszeresen imádkozik...” - ezzel a Szent Ágoston-idézettel kezdődik az evangélikus Karénekeskönyv harmadik kötete, amelyet tavaly ősszel vehettünk kezünkbe Csorba István karnagy jóvoltából. A Luther Kiadó gondozásában, Bence Gábor lektorálásával megjelent kötethez Ittzés János nyugalmazott püspök írt tartalmas és előremutató ajánlást.- Az első Karénekeskönyv 1977-ben jelent meg - kezdi a visszatekintést a kötet szerkesztője, Csorba István. - Akkor azt a megbízatást kaptam, hogy a hagyományos négyszólamú letétek mellett legyenek benne könnyebb, két- és háromszólamú kórusművek, feldolgozások is, amelyeket szolgálataikban hasznosíthatnak a gyülekezeti énekkarok, egyúttal a kiadvány gyakorló tankönyve lehessen a fóti kántorképzőnek is. A második kötet - Rezessy László karnagy szerkesztésében - csak négyszólamú darabokat tartalmaz, ebben már nehezebb művek is helyet kaptak. Körülbelül két évvel ezelőtt vetettem fel az egyházzenei bizottságban, hogy fontos lenne a gyülekezeteinkben szerveződő, kisebb létszámú éneklő csoportok, kórusok vagy akár oktatási intézmények együttesei, munkatársai, énekelni szerető családok kezébe is adni egy színvonalas kötetet. A bizottság támogatta az öüetemet, és megbízott a Karénekeskönyv harmadik kötetének elkészítésével, szerkesztésével. Aprólékos munka fekszik benne: gyűjtés, fordítás, szövegírás, transzponálás, de része volt a folyamatnak a források felkutatása, a hibák javítása is. Mindehhez sok segítséget kaptam muzsikus kollégáimtól.- Hiánypótló kötetről beszélhetünk, hiszen 71 - közöttük 21 magyar - szerző 165 művével több mint fél évezredet ölel át a gyűjtemény. Két- és háromszólamú, egynemű és vegyes kari műveket, kánonokat sorakoztat fel az igényes válogatás, gondos szerkesztői munka eredményeként. Kipróbált művek ezek?- Nagyobb részük igen. Mondhatnám, „tesztelve vannak”. Karnagy kollégák és kórusok repertoárjából is válogattam. Számos darabot énekeltettem már a budavári Schütz kórussal. Vannak benne olyan szerzemények is, amelyek másutt nem találhatók meg, és én magam is feldolgoztam, komponáltam jó néhány kórusművet a kötet számára.- Rendkívül széles körből merít a kiadvány: Palestrina, Lasso, Schütz, Händel, Buxtehude, Praetorius, Haydn, Mozart, Beethoven művei mellett megtalálhatók például Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Sulyok Imre alkotásai is. Mi volt a szerkesztési elv?- Az egyes fejezetek - az előző két kötethez hasonlóan - az egyházi esztendő kronológiáját követik, advent időszakától pünkösdig, illetve a reformáció ünnepéig. Ezenkívül témák, illetve alkalmak szerint is tagolódik az anyag: dicséret, hálaadás, könyörgés, hitvallás; templomszentelés, iktatás, nemzeti ünnep; testvérszeretet, feltámadás, ítélet, örök élet és így tovább.- Ahogy figyelem az embereket az utcán, jó részük - kortól függetlenül - fülhallgatóval jár. Zenét hallgatfiatal, középkorú, néha még idősebb ember is a metrón, a buszon. De énekelünk-e néha, vagy csak a gépi zenére hagyatkozunk? Karnagy úr szerint éneklő egyház-e ma még az evangélikus, őrizzük-e, ápoljuk-e a drága lutheri énekörökséget?- Szomorúan tapasztalom, hogy Kodály álma az „éneklő Magyarországról” nemigen valósul meg napjainkban. Sem egyházunkban, sem a társadalomban - tisztelet a néhány ritka, de ígéretes kivételnek. Hogy mi lehet ennek az oka? Egyházunkban talán az, hogy az „általános magyarországi helyzet” hozzánk is begyűrűzik, érezteti hatását. Az iskolai énekoktatásban háttérbe szorult az egyéni éneklés, a népdal, a kifejezetten magyar énekkincs tanulása, interpretálása. így az ifjúság egyre kevésbé ismeri, értékeli, szereti a népdalt. Több generáció nőtt és nő fel zenei értelemben „mostoha körülmények” között, ennek pedig az a következménye, hogy ők már nem szeretnek - és nem is tudnak, nem is akarnak - felnőttként sem énekelni. Mindehhez nagymértékben járul hozzá a média zenei kínálata, amely sok esetben negatív, romboló... Templomaink jelentős részében nem zeng úgy a gyülekezeti ének, a korái, ahogyan azt mi, karnagyok, kántorok vagy akár lelkészek szeretnénk. Budapesten is az a tapasztalatom, hogy az istentiszteleteken a gyülekezetek tagjai közül sokan egyáltalán nem énekelnek, vagy ha igen, csak halkan, dünnyögve, rossz kiejtéssel, igen passzívan. Inkább csak nézegetik a kottát. Pedig mennyire fontos lenne a liturgiában való aktívabb részvétel! Átélni még mélyebben a korálokban, zsoltárokban felcsendülő zengő imát, igét, szentséget!- Amikor karnagy úr Kodály Zoltánnéval találkozott, ezekről a gondokról vajon beszélgettek-e?- Igen, minderről teljes egyetértésben folytattunk eszmecserét. Kodály Zoltán két művének a Karénekeskönyvben való megjelenéséhez járult hozzá annak idején a felesége; azért kerestük őt fel Kendek K. Gusztáv zenetanárral, egyházzenei bizottságunk vezetőjével, hogy a tiszteletpéldányt átadjuk neki. Kodály egyik művével kapcsolatban igen nagy megtiszteltetés ért: az eredeti, latin szövege helyett - még a Schütz kórus számára - magyar szöveget írtam hozzá. Nem kis szorongással vártam Kodály Zoltánná engedélyét ahhoz, hogy az ének ezzel a változtatással jelenhessen meg. Először azt mondta: nem szívesen változtatna Kodály művén, majd elolvasva az új szöveget, egy pillanatnyi csend után így szólt: „Nagyon szép, elfogadom.” A másik Kodálymű egy érdekes bicinium - kétszólamú darab - három szólamra átírt változata, a zeneszerző özvegye ennek közléséhez is hozzájárult.- Mely műveket emelné még ki karnagy úr a kötetből?- Nagy öröm számomra, hogy Bárdos Lajos műveiből is közölhettem néhányat. Ezeket a mester zeneszerző fia, Daróci Bárdos Tamás bocsátotta rendelkezésemre. Édesapja annak idején nagyra becsült tanárom volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.- Kik segítettek még a kötet megjelentetésében ?- Kendeh K. Gusztávnak nagyon sokat köszönhetek, nagy szerepe volt abban, hogy elkészülhetett a kiadvány, és ő szervezte meg a tavaly őszi gyenesdiási egyházzenei konferenciát is, ahol bemutathattam az új kötetet. Egyúttal a záró alkalmon vezényelhettem is a gyűjtemény néhány darabját a keszthelyi Helikon kórus tagjaiból és a konferencia részvevőiből álló, egyesített énekkar élén. Igen nagy köszönet illeti még Csernyik Ferenc kollégát kiváló kottagrafikai munkájáért, észrevételeiért. A lektor, Bence Gábor karnagy szakmai tanácsaiért is hálás vagyok. Külön öröm, hogy a Luther Kiadó jóvoltából igen kedvező áron vásárolhatják meg a karvezetők, kántorok kórusok, gyülekezetek és más érdeklődők a kiadványt.- S milyen visszhangnak örülne karnagy úr?- Reménységem az, hogy ez a gyűjtemény hozzájárul egyházzenei életünk gazdagodásához. Örülnék a kollégák, lelkészek, használók visszajelzéseinek - akár az óhatatlan sajtóhibákról is!...- De máris van visszhang, amint látom... Az imént egy Luther-idézettel küldött e-mailt mutatott...- A Fraterneten, az evangélikusok internetes fórumán kaptam: „Isten igéje mellett a zene érdemli meg a legmagasabb dicséretet. Másfelől a zene arra is szolgál, hogy kiűzze a Sátánt, minden bűn ösztönzőjét.” Nincs az életnek olyan területe, ahol a zene ne lenne gyógyszer, terápia, avagy ne segíthetné az ige jobb megértését - vallja a reformátor.- Min dolgozik most karnagy úr? Netán a Karénekeskönyv negyedik kötete lesz a következő?...- Az talán még nagyon korai lenne, de a gyenesdiási konferencián elhangzott, hogy a Karénekeskönyv első kötetét, mely mára teljesen elfogyott, ismét ki kellene adni! A további terveim?... Majdnem teljesen elkészült és kiadásra vár dédelgetett álmom: egy „zenei” szonettgyűjtemény. Ideiglenes címe is van már: Zenehíd. A mindenütt és mindenben jelen való és „felcsendülő” zene képei szólalnak meg közvetett és közvetlen formában a tizennégy soros költeményekben. Témáik a hivatás, a „szent zene” - a musica sacra -, az ünnepek, a hazafiság, a történelem, a természet, az emberi kapcsolatok, a barátság, a humor... Rímbe, ritmusba formált sajátos megnyilvánulások ezek arról, hogy mit jelent számomra a megbonthatatlan kapcsolat a kegyelmes, örökkévaló Istennel! ■ Kőháti Dorottya
