Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-19 / 7. szám
„A Tamás-mise offertóriuma ugyanis a februári alkalmon e sok-sok ott lévő ember közös öröme, mosolya volt. És lett. Önnek, neked, kedves olvasó, aki e lapot olvasod és e fényképet nézed.” Most örülsz? !► 5. oldal „Csökkenti-e hát „Az igazság az, hogy amikor az embereim Jstenesen halj meg, Mikor is kezdődik a böjt? 2. oldal a tett értékét, megtudták, hogy hol és hogyan vállaltam törekedjél erre s eléred Megjelent a Karénekeskönyv 3. kötete !► 3. oldal ha hiúság adta az el a munkát, a legtöbbjük úgy döntött, / menten a legfőbb jót, Beszélgetés Bitskey Tibor színművésszel !► 7. oldal energiáját?” hogy munkadíj nélkül is megcsinálják ők mit szanaszét keresel." 466 éve halt meg Luther Márton 10. oldal Nagy bűn a hiúság? is, vagyis nem kellett nekik fizetnem.” Hit és tudás Hajléktalanok a fóti Mandák-otthonban !► 11. oldal W- 11. oldal Vigyázat! Frissen festve! W 13. oldal ^ 14. oldal Esküszünk !► 13. oldal „Vágyni arra, ami a miénk v A szerelem mámora kivételes ajándék az Úristentől, amely átlendíti a párokat a kezdeti nehézségeken. Az együtt átélt, közösen megoldott krízishelyzetek pedig tovább erősítik, mélyítik a házastársi kapcsolatot, az összetartozást, a szeretetet. Megtapasztalhatjuk az érzelmi biztonságot, ha a házastársunk igazán elfogad és elköteleződik mellettünk, ha nekünk adja önmagát - hangzott el egy ötgyermekes édesanya szájából február 9-én Budapesten, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének székházában. Folytatás a 4. oldalon Szülővárosában emlékeztek Túrmezei Erzsébetre ^ „Ebben a különösen hideg időben nagy figyelemmel fordulunk azok felé, akiknek arra van szükségük, hogy befogadják őket egy védett helyre, és azok felé is, akik ezt a befogadást megteszik. Mai igénk is egy befogadás története. Mártáé, aki házába fogadta be Jézust, és Máriáé, aki a szívébe. Ami a történet különlegességét adja, az, hogy ez a befogadás a befogadó életét menti meg. Hiszen ezzel a befogadással Márta is, Mária is az Urat szolgálta. És e szolgálatok között nem lehet feszültség, nincs sorrend. Mindkettő fontos, a lényeg, hogy csak teljes odaadással szabad szolgálni. Túrmezei Erzsébetnek megadta Isten, hogy Márta és Mária is tudott lenni, hiszen benne harmóniára jutott mindkét szolgálat. Mert tudta, hogy egy a szükséges: befogadni Jézust!” - mutatott rá Tamásiban mondott igehirdetésében Gáncs Péter elnök-püspök. ^ Folytatás a 3. oldalon EGYHÁZUNK PÜSPÖKI TANÁCSÁNAK ÉS ORSZÁGOS ELNÖKSÉGÉNEK FELHÍVÁSA Az Önök i%-ából sokan tanulhatnak! - Rendelkezzünk adónk egy százalékáról! Ezúton kérjük a Magyarországi Evangélikus Egyház híveit és mindazokat, akik, bár nem tagjai egyházunknak, de társadalmi szolgálatunkat ismerik és értékelik, hogy adójuk első egy százalékával támogassák a Magyarországi Evangélikus Egyházat (technikai szám: 0035). Figyelmükbe ajánljuk, hogy a második egy százalék felajánlásával támogathatják egyházunk gyülekezeteit és intézményeit, illetve ezeknek az egyes helyi közösségek érdekében végzett munkáját. Mindezekről kampányunk honlapj a (http://egyszazalek. lutheran.hu) nyújt tájékoztatást. Mivel a nekünk szánt és folyósított egy százalékok az evangélikus egyház költségvetésének jelentékeny forrását képezik, örömteli tény, hogy a felajánlók száma évről évre nő. Mindez ugyanis jelzi, hogy egyre többen tartják fontosnak egyházunk szolgálatát, s hogy egyre többen készek cselekvő módon is támogatni ezt a szolgálatot. Kérjük gyülekezeteinket és intézményeinket, lelkészeinket és híveinket, hogy érezzék maguk is közérdekű feladatuknak az egyszázalékos adakozás népszerűsítését! Fontos hangsúlyozni, hogy az is rendelkezhet egyszázalékos felajánlásról, akinek adóbevallást kell készítenie, ám nincs fizetendő adója, mert az egyház kiegészítő egyszázalékos támogatása a felajánlók száma alapján történik. Idei kampányunk középpontjában az evangélikus oktatás és nevelés, azaz óvodáink és iskoláink támogatása áll, de emellett széles körű társadalmi szolgálatunkat, diakóniai munkánkat és hitéletünket is támogatják mindazok, akik rendelkező nyilatkozatot nyújtanak be. Mert az Önök i%-ából sokan tanulhatnak! Köszönjük! Egyházunk püspöki tanácsának és országos elnökségének nevében: ■ Gáncs Péter elnök-püspök Dr. Fabiny Tamás püspök Szemerei János püspök Prőhle Gergely országos felügyelő Boldogság - karnyújtásnyira A házasság hete margójára Győri Virág Kislánykorom egyik legkedvesebb olvasmányai kétLotti volt. Hiába ismertem a boldog végkifejletet, több alkalommal is kézbe vettem a szétválasztott ikerpár történetét, és mindig dobogó szívvel szurkoltam Luisénak és Lotténak, hogy sikerüljön újra összeboronálniuk a szüleiket. Álmomban sem gondoltam volna, hogy közel egy évtized múltán magam is hasonló történet részese leszek, és remegve izgulom végig a szüleim házasságának végnapjait. Csak nálunk a happy end sajnos elmaradt... Nem mondom, hogy idillinek tűnt kívülről a kapcsolatuk, mégis derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy menthetetlennek ítélték a házasságukat. Emlékszem, hogy amikor gimnazistaként a kezembe került az a hivatalos irat, amely egy csapásra semmissé nyilvánította a szerelmüket, húszévnyi közös múltjukat, csak ez zakatolt a fejemben: „Hát nem akadt senki, egyetlen barát vagy ismerős sem, aki segíteni tudott volna rajtuk? Miért nézték végig szó nélkül mindezt?” Szívfájdító látni, hogy szép csendben hány házasság fut zátonyra körülöttünk. Megdöbbenve halljuk, hogy azok, akiknek néhány éve a szemünk láttára szökkent szárba a szerelmük, akiknek nagy örömmel gratuláltunk a templomkapuban, akik nemrég még a tizenötödik évfordulójukat ünnepelték, válnak... Kívülállóként ilyenkor gyakran csak zavartan hümmögünk, netán finoman elfordulunk az érintettektől. „Mi ütött beléjük? Hiszen úgy tűnt, hogy minden rendben van náluk! Hogyan mehetett tönkre az, amit Isten színe előtt, az ő nevében bízva kötöttek meg?” - értetlenkedünk magunkban. És nemigen kalkulálunk azzal, hogy akár mi is sorra kerülhetünk. Persze tudom, vannak reménytelenül össze nem illő párok, előfordulhatnak elhibázott döntések, történhetnek előre be nem kalkulálható tragédiák is, ám az esetek nagy részében ennél sokkal egyszerűbb a képlet. Hiába halljuk ezerszer, hogy egy házasságot csak úgy lehet életben tartani, ha rendesen gondozzuk, valahogy elengedjük a fülünk mellett. Az élet pörög, nincs idő megállni. Ezer és ezer dolognak akarunk megfelelni. Csak a gyerekekkel, a szolgálattal, a karrierrel, a szülőkkel, a barátokkal, a lakáshitellel, az egészségünkkel legyen minden rendben! így aztán a kapcsolatunk az utolsó, amire pénzt, energiát áldozunk. Észrevétlenül befelé fordulunk, megritkulnak közöttünk a beszélgetések, szép lassan elmaradnak az összebújások és ölelések, a szőnyeg alá söpört problémák miatt egyre gyakoribbá válnak a veszekedések... Csoda, hogy a végén azt érezzük, hogy már semmi közünk ahhoz a valakihez, akinek egykor igent mondtunk? Hogy feltűnik a színen az igazi boldogság reményével kecsegtető harmadik? „Hogyan mehetett tönkre az, amit Isten színe előtt, az ő nevében bízva kötöttek meg?” - értetlenkedünk magunkban. És nemigen kalkulálunk azzal, hogy akár mi is sorra kerülhetünk. Pedig higgyük el: a bajba jutott házasságok nagy többsége még menthető lenne vagy lett volna! Egy-kéttíz őszinte baráti beszélgetéssel, egy párkapcsolati krízisekről szóló könyv kézbe adásával, a magunkkal hozott rossz minták felismerésével és begyógyításával, egy megfelelő szakember telefonszámának felírásával... Azzal, hogy nem hallgatunk, hanem merünk kérdezni, bátorítani, tanácsolni. És persze azzal, hogy aki a süllyedő hajón van, nem hagyja magát sodródni az eseményekkel, hanem mer időben kiáltani. Egy felekezetközi összefogásnak köszönhetően minden évben van egy hét, amikor a figyelmünket a házasságunkra fordíthatjuk. Immár ötödik esztendeje, hogy Bálint-nap tájékán országszerte számos alkalmat kínálnak nekünk arra, hogy párkapcsolati témájú előadásokat hallgathassunk, filmeket nézzünk, áldást kérjünk közös életünkre, vagy ha könnyedebb kikapcsolódásra vágyunk, házaspáros vacsorákra, bálokra, koncertekre menjünk. Különleges lehetőség ez arra, hogy új erőre kapjon egy megfáradó kapcsolat, vagy hogy élményeket gyűjtsünk, mások tapasztalataiból gazdagodjunk. Bárcsak minél többen próbálnák meg ily módon is építeni, gondozni a házasságukat! Ebben az esztendőben a hét jelmondatául Simone Weil egyik ismert gondolatának parafrázisát választották. „Vágyni arra, ami a miénk” - üzenték nekünk a szervezők, a szívünkbe vésve, hogy az igazi boldogság valószínűleg karnyújtásnyi távolságra van tőlünk. Mielőtt máshol keresnénk, de jó lenne erre újra rácsodálkoznunk! A szerző a Family magazin főszerkesztője (az Evangélikus Élet korábbi olvasószerkesztője)
