Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-12 / 6. szám
Evangélikus Élet ■ ÉLŐ VÍZ 2012. február 12. ► 11 r-f-» / • 1 rr I ancido „Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” - olvashatjuk a bibliai Prédikátor könyvében. Ez is mutatja, hogy a hívő embertől nem idegen a derű, a vidámság - de még a kulturált szórakozás sem. Báli szezon idején érdemes ezt is tudatosítanunk. A tánc már a Bibliában is az érzelmek kifejezésére szolgált. Általában szüreti időben művelték, vagy pedig a győzelmet ünnepelték ilyen formában. Megrendítő lehetett az a tánc, amely a gyász és általában a fájdalom kifejezésére szolgált. A körtánc többnyire a közösség megélésének egyik jele volt. Bizonyos korban a vallási kultusz részévé is vált: nem kisebb személyiségről, mint Dávid királyról jegyezték fel, hogy táncolt a frigyláda előtt. Még meglepőbbek azok a költői megfogalmazások, amelyek Jézus táncáról szólnak. A 3. században keletkezett úgynevezett János-akta Krisztus-himnuszában ezt olvassuk: Egy a Nyolc közül velünk énekel A tizenkettes szám odafönt táncot lejt A mindenség az, amiben ő táncol Aki nem lejt táncot, nem tudja azt, ami van. Weöres Sándor látomásszerű költészetében így jelennek meg ugyanezek a sorok: Oldani vágyom és oldódni vágyom. (...) Dalolni vágyom és dalláválni vágyom. Mind táncoljatok! Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom. Lámpád vagyok, ha látsz engem. Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam. Az ilyen metaforikus formák jelenthetik a forrásvidékét a Lord of the Dance című angol nyelvű dalnak, amely Jézusról mint a tánc uráról szól. Prózai fordításban próbálom visszaadni ennek a játékosságában is hitvalló éneknek a tartalmát. Jézus a világ hajnalától kedve táncolt, így érkezett meg Betlehembe, majd Galileába. A farizeusok és az írástudók nem akartak vele táncolni, a halászok, Jakab, János és a többi tanítvány annál inkább. Az ördöggel a hátán nem volt könnyű táncolnia, de aztán csak győzedelmeskedett, és táncolva vezeti tovább a benne hívőket. Természetesen mindez látomásszerű költészet. Mögötte azonban ott van az a szemlélet, amely kirobbanó örömmel képes Jézusról beszélni. Dávid és Jézus táncához képest prózainak tűnik a viszonylagos tisztaságra utaló szólás: „Ahol a papok táncolnak”... Annál költőibb és derűsebb Kányádi Sándor erdélyi jiddis műfordítása: Ha a rabbi táncol, reszket fönn a menny, Nem mernek a chaszidok megmoccanni sem. Ha a rabbi táncol, táncot jár a szék, Minden chaszid láb dobogja a tánc ütemét. De ha a rabbi szent énekbe kezd, Kinyúlik a sátán, menten vége lesz. A költői hagyomány bibliai gyökereit érintő jegyzetemmel nem egyszerűen a farsang és a báli szezon kínálta gazdag formákra kívánok rámutatni, hanem arra, hogy a mi Urunk az öröm Istene. Kosztolányi kalapáló szívvel és ámulattal jegyzi meg: „. ..az égbe bál van, minden este bál van...” (Hajnali részegség) A nagy mennyei bankettre már itt a földön készülhetünk. Bizonnyal igaza volt a bölcs Prédikátornak: „Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak’.’ ■ Fabiny Tamás Elhangzott a Magyar Rádió Vasárnapi újság című műsorának Lélektől lélekig rovatában január 29-én Hogyan tesszük, amit teszünk Volt már olyan állásod, amelyben azt érezted, hogy a képességeid nincsenek kihasználva? Volt már olyan munkád, amelyet a legkevésbé sem szerettél? Ugye előfordult már mindannyiunkkal ilyesmi? Mit teszünk ilyenkor? Aki hasonlít hozzám, efféle helyzetben valószínűleg kísértést érez arra, hogy lazán, erőfeszítés nélkül lássa el a dolgát. Kézenfekvőnek látszik azzal magyarázni ezt a hozzáállást, hogy „nem ezt a munkát érdemiem”, vagy „gyűlölöm ezt a munkát”. Ha úgy érezzük, hogy nem becsülnek meg, könnyen véljük jogosnak a képességeinkhez mérten visszafogott teljesítményt. Aki azonban ebbe a tévhitbe esik, önmagának árt csak. Munkánk legfontosabb jellemzőit hajlamosak vagyunk abban látni, hogy „mi a dolgunk” „hol dolgozunk” és „mekkora a fizetésünk”. Ez a felfogás azonban legalábbis félrevezető és biztosan nem istenes. Távolról sem annyira fontos, hogy mi a dolgunk, hol végezzük, és mekkora fizetséget kapunk érte, mint az, hogy miként látjuk el a munkánkat. Sokan vágyódunk valamilyen jelentékeny megbízatásra. Jó hír, hogy munkánk fontosságának nincs köze rangunkhoz, beosztásunkhoz vagy munkánk tartalmához. Bármilyen tennivalónk jelentékeny lehet, feltéve, hogy jó szívvel látjuk el. Szívünk - belső indítékaink - határozzák meg ugyanis, hogy miként végezzük a teendőnket. Az évek során sok embert vettem fel a céghez, ahol dolgoztam, és bevallom, sokszor végeztem gyatra munkát. Az állásinterjúk közben igyekeztem jóindulattal minősíteni a jelentkezőket, azt gondolva, hogy pontosan megfelelnek várakozásainknak. Mai tudásommal azonban másféle kérdéseket tennék fel a munkát keresőknek az interjúban. Megpróbálnám kideríteni, hogy mit szólnának, ha valami közönséges, esetleg lenézett feladatot kapnának a cégnél, például a mellékhelyiség takarítását vagy padlófelmosást. Az ilyen kérdésre adott válaszokból jobban kiderülne, hogy mennyire tudnak beilleszkedni a csapatunkba. Az Ószövetség számomra egyik legkedvesebb alakja egy olyan ember, aki megértette ezt. József életútja (a történet Mózes első könyvének 37. fejezetében kezdődik) végig nehéz volt. Azzal kezdődött, hogy testvérei eladták szolgának. A szolgasorban remekül dolgozott, és idővel rendkívül felelős.munkakörbe került, amíg indokolatlanul be nem börtönözték. Ott ismét megtett minden tőle telhetőt, és vezető szerepet kapott, míg ki nem szabadult. Kiszabadulása után még feljebb emelkedett, Egyiptom második legmagasabb rangú, csak a fáraónak alárendelt vezetője lett. Nem juthatott volna előbbre, ha nem dolgozott volna valamennyi élethelyzetében teljes szívvel, mintha az Úrnak végezné, amint a Kolosséiakhoz írt levél (3,23) tanácsolja mindenkinek, aki hisz Istenben: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek..!’ Ha tehát olyan helyzetbe kerültél, amelynek nem örülsz, vagy amelyet magadhoz méltatlannak találsz, vedd észre, hogy Isten a szívedbe lát. Azt akarja, hogy hű legyél kicsiny dolgokban, mielőtt nagyobb felelősséggel ruház fel. Fontold meg, amit a jó szolgákról mondott Jézus a tanítványainak, ne csak anyagi javainkra, hanem a nekünk megadatott munkára és lehetőségekre vonatkozóan is: „Ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű szolgám, a kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!«” (Mt 25,21) ■ Jim Lange Forrás: Monday Manna Pár éve kaptam meg az első színes matricapontomat, mert ezer forint felett vásároltam; mellé a gyűjtőfüzetecskét, amelybe tizenötöt gyűjtögetnem kellett még hogy kedvezményes vásárláshoz jussak. Utána sorra jöttek: pontok, kártyák, füzetek, utalványok, nyereményszelvények, pontok, pontok... Jó-jó, hogy motiválni kell a fogyasztást, de már elértük azt a határt, hogy nem vásárló édesanya, feleség vagyok, hanem fogyasztó a fogyasztói társadalomban. Külön tokozatot vettem a bolti sallangoknak, szépen rendszerezve, hogy melyik pénztárnál mit kell előkapnom... így hol a bankkártyámat felejtettem ott a pénztárnál, hol a szatyromat, hol a gyerekem kódorgóit el, mire mindent elrendeztem és bepontoztam, beregisztráltam... Voltak olyan mélypontjaim, amikor csak azért tettem be mégezt-azt a kosárba, hogy kerek legyen a végösszeg mert ugye a pont! Jaj! És amikor hátizsákokat lehetett venni egy áruházláncban „jutalmul”, mert sok-sok pénzt otthagyott az ember! Soha nem felejtem el, amikor a néptáncóra előtt megcsörrent az öltözőben egy anyuka telefonja, és a fia nem tudta eldönteni, hogy öt egyforma zsák közül melyikhez rohanjon. Kinyitott egyet, kiemelt egy telefont. Az édesanya sikított, hogy az nem az övé, a fiacskája meg összeomlott, hogy „bűnöző lettem!”. Elegem lett!!! Sok jó dolog és megtakarítás lehet biztos ezekben a bolti mániákban, de az igazi takarékosságot és hasznot hozó lépéseket otthon kell először megtennünk. Ha vigyázok, hogy ne romoljanak ránk a dolgok, hogy ne vegyek többet az elégnél, ne pazaroljuk az áramot, vizet, gázt (amikor ezeket lajstromba szedtem, komoly feladatok elé állítottam magam és családom). Rengeteg láthatatlan pontot hozó, jó döntések ezek. Olyan jólesik kimondani a pénztáraknál, vidáman és szabadon, amikor kérdezik, hogy van-e kártyám,gyűjtőfüzetem, kuponom..., hogy nincs! És köszönöm, de nem is szeretnék! Egy mindennél nagyobb Cégnél gyűjtjük a „pontjainkat”! ■ Papp Andrea HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Meghívó A Farkasréti ökumenikus esték következő alkalmán, február 13-án, hétfőn 18.30-kor dr. Joób Máté lelkész, mentálhigiénés docens A múlt feldolgozását kísérő érzelmek címmel tart előadást és vezet beszélgetést (Evangélikus-református templom, Budapest XI. kér., Németvölgyi út 138.). Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt. HETI ÚTRAVALÓ „Ma, ha az ő hangát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket’.’ (Zsid 3,15) Hatvanad hetében az Útmutató reggeli és heti igéi arra ösztönöznek, hogy böjtelőben jussunk el a lelki süketségből az ige meghallására. „Isten sokszor és sokféleképpen szólt az atyákhoz a próféták által, ezekben az utolsó időkben pedig az ő Fia által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1-2; LK) Jézus meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen minket. Az boldog, aki nemcsak hallgatja, de meg is cselekszi igéjét, és beszélő viszonyban van vele: „Kiáltok a magasságos Istenhez, ő mellém áll mindenkor.” (GyLK 712) Az Atya országának titkairól tanít ma is Jézus a magvető példázatában, amelyben a mag Isten szent igéje: „...városról városra és falurólfalura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát... Majd emelt hangon hozzátette: »Akinek van füle a hallásra, hallja!« ” Teremj ük a hit gyümölcseit állhatatossággal: „Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikorfelnövekedett, százszoros termést hozott’.’ (Lk 8,1.8) Nemcsak a zsidóknak szól ez a figyelmeztetés: „Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől’.’ (Zsid 3,12) „Mert Isten igéje élő és ható... megítéli a szív gondolatait és szándékait’.’ (Zsid 4,12) „Most, amikor halljátok [az Úr Isten] szavát, ne keményítsétek meg szíveteket’.’ (Zsolt 95,7-8) Neki kell majd számot adnunk, ámde: „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!” (Füle Lajos) Luther így tanít: „Isten igéjét ne okoskodd el, se felőle ne vitázz - egyszerűen csak hallgasd! Akkor majd jön a Szentlélek, és elkészíti a szívedet, hogy Isten igéjének hirdetését szívből hinni tudjad.” És ez Mózes tanácsa: „Szívleljétek meg... fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg és teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét! Mert... életet jelent nektek’.’ (sMóz 32,46-47) Két ismert példa Isten igéjének sorsáról e világban: Mózes és Áron kérték a fáraót, bocsássa el népüket; sőt csodát is tettek őelőtte. „A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr’.’ (2MÓZ 7,13) Jézusban megbotránkoztak Názáretben. „Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában’.’„Csodálkozott is hitetlenségükön’.’ (Mk 6,4.6) A hiábavaló, hálátlan hitetlenség helyett mi legyünk hasonlók „ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott”! Jóvá kell lennie előbb a fának, hogy jó gyümölcsöket teremhessen. „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj!’ (Lk 6,48.45) Hogyan lehet ez! „Amíg nálatok van a világosság higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” (Jn 12,36) Jézus a mennyek országát most mustármaghoz, kovászhoz hasonlította példázatában, „hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által” (lásd Zsolt 78,2). „Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki’.’ (Mt 13,35) Kérjük is őt mindenkor: „Légy velünk szent igéddel, / Jézus, mi Megváltónk, / E földi vándorúton / Te légy útmutatónk!” (EÉ 277,2) , , - ............................... , , , ■ Garai András
