Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-02-05 / 5. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. február 5. 13 In memóriám dr. Lang Jánosné Steiner Zsuzsanna Katonás lelkigondozás reformátori szellemben A Magyarországi Luther Szövetség rendszerváltás utáni újjáalakulása óta sokszor ment át hullámhegyeken és - völgyeken. Voltak működésében sike­resebb és kevésbé hatékony időszakok. Sopronban viszont 1991 óta töretlenül működik a szövetség tagozata, és ez el­sősorban annak köszönhető, hogy - Szimon János nyugalmazott lelkész lel­ki vezetése mellett - olyan világi ve­zetője lehetett csoportunknak, mint dr. Lang Jánosné, Zsuzsa néni. Ő volt az alapító, a motor, a főszer­vező, a lelkes, csendes és szelíd hajtó­erő, a meghívók készítője és a havi sok száz boríték megcímzője. Betegsége miatt ugyan néhány éve az előadás­szervezői feladatokat átvállaltam tőle, de alapvetően az ő aktivitásának volt köszönhető hosszú éveken keresztül, hogy azóta is havonta tartunk össze­jöveteleket a soproni gyülekezeti te­remben. Teológia, közélet, Luther-ismeret, az egyházi vezetés kérdései - ezek a té­mák mind előkerültek ezeken az alkal­makon, vonzva az érdeklődőket - a hónapok második keddjein - egyház­­községünk nagytermébe. És ez Zsuzsa néni munkásságának köszönhető. Ahogyan azok az általa szervezett mozgalmas és „tömény" külföldi tanul­mányutak is - szám szerint hat -, amelyek elmélyítették Luther-szövet­­ségünk munkáját, akár a reformáció hazájába vezettek, akár a Felvidék ősi evangélikus városaiba. Nos, ennek az időnek most sajnos vége. Zsuzsa né­ni türelemmel viselt hosszú betegsé­ge után eltávozott közülünk. Steiner Zsuzsanna 1927. szeptember 9-én született Sopronban. Ősei ba­jor iparos betelepülők voltak. Az evangélikus tanítóképző gyakorlóis­kolájában járta ki a négy elemit, itt határozta el - a fiatal tanítójelöltek munkáját látva -, hogy ő is pedagó­gus lesz. Nem is tudott mást elkép­zelni, pedig a családjában arra addig nem volt még példa. Kitűnő érettségit tett a Soproni Állami Leánygimnáziumban, majd a soproni Szent Orsolya-rend taní­tóképzős osztályát végezte el. 1947- ben kapott tanítói oklevelet. Ez­után következett a meghatározó szegedi időszak: a Szegedi Tudo­mányegyetemre iratkozott be, ahol a tanulás mellett tanítással szerez­te meg betevő falatot. Hamar felfi­gyeltek tehetségére, így a Kísérleti Fi­zikai Tanszéken lett demonstrátor Fröhlich Pál mellett, majd rövidesen gyakornok, később tanársegéd. Munkaköre a számolási és laborgya­korlatok vezetése volt. Eközben kapta kézhez 1952-ben a matemati­­ka-fizika-ábrázoló geometria sza­kos tanári diplomáját. 1954 szeptemberében - a Ságvári Endre Gyakorlógimnázium megala­kulásáig a gyakorlóiskolai szerepet betöltő - Tömörkény István Gimná­ziumba került mint fizikai szakveze­tő tanár. Harminckét évet töltött el itt - olyan eredményesen és minta­szerűen tanította a fizikát, hogy ta­nítványai közül évente tizenöt-húsz diák jelentkezett olyan egyetemre, ahol a fizika felvételi tárgy volt. Tet­te ezt úgy, hogy igyekezett kísérletek­kel megalapozva, elméleti és gyakor­lati módon, feladatmegoldásokkal kísérve átadni az ismereteket. Zsuzsa néni a semmiből teremtet­te meg ehhez a feltételeket, többek kö­„A legnagyobb tanári mű­vészet, hogy az alkotás és felismerés örömét éb­ressze.” (Albert Einstein) zött az ország első kollektív oktatógé­pét is ő kaphatta meg. Ennek haszná­latához kézikönyvet írt, mégpedig úgy, hogy azt gép nélkül is lehessen használni. Ma már elképzelhetetlen, hogy a reál osztályokban heti öt órá­ban taníthatott fizikát, kétórás mérési gyakorlatokat is beiktatva, osztály­­bontással. Nem csoda, hogy közép­­iskolásai a mérési eredményeket egyetemi szinten dolgozták ki: saját maguk mérték ki a fizikai törvényeket, vagy pedig a kész törvényeket alkal­mazták a fizikai állandók meghatáro­zására. Amikor Zsuzsa néni a beteg­sége miatt nem tudott volna órát tartani, a tanulói naponta „szeretet­­taxit” állítottak szolgálatba, hogy be­szállítsák az iskolába azért, hogy ré­szesülhessenek az óráiból. 1965-ben dr. Lang Jánosné Steiner Zsuzsanna Csongrád megyei fizi­ka-szakfelügyelő lett. Húsz éven át húsz középfokú iskolában segítette elő az eredményes fizikaoktatást. A középiskolai tanítás és szakfelügye­let mellett tíz évig a szegedi József At­tila Tudományegyetem Kísérleti Fi­zikai Tanszékén is dolgozott megbí­zott adjunktusként: a fizika oktatásá­nak módszertanát adhatta át a tanár­jelölteknek előadásokkal, laboratóri­umi és számolási gyakorlatokkal, szemináriumokkal és szakdolgozati témák vezetésével. Az egyetemen töltött években az államvizsga-bizott­ság professzorokkal egyenrangú tag­ja volt. Emellett az Eötvös Loránd Fi­zikai Társulat országos alelnökeként is tevékenykedhetett. Olyan kitüntetésekben részesült, mint az Oktatásügy Kiváló Dolgozó­ja, Kiváló Tanár, Mikola-díj, Apáczai Csere János-díj, Pedagógus Szolgálati Emlékérem, illetve a Rátz Tanár Úr Életműdíj. A kiemelkedő szakmai karrier mel­lett három gyermek boldog édesany­ja is volt: Zsuzsanna lánya orvos lett, János fia a szegedi rádió szerkesztő-ri­portere, Ágota lánya pedig követte a szakmában, matematika-fizika-infor­­matika szakos középiskolai tanár­ként dolgozik. Zsuzsa néni egyetlen unokája hegedűtanár lett. Férjét, dr. Lang Jánost, aki szintén fizikus volt a szegedi egyetemen, három éve temettük. Az ő családot összetartó segítsége is komoly támo­gatást jelentett Zsuzsa néninek, hogy feladatait teljesíteni tudja. 1987-ben költözött „vissza” a csa­lád a szülővárosba, Sopronba, ahol - rövid kitérők után - Zsuzsa néni a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líce­um) Gimnázium tanára lett. A nyolc­­osztályos gimnázium adott számára új feladatokat; elévülhetetlen szakmai érdemei vannak a fizika tagozat megszervezésében; főképpen a német nemzetiségi tagozat létrehozásában vállalt komoly szerepet. Ahogyan igazgatója fogalmazott: „Kezdemé­nyezője volt a természettudomá­nyok német nyelven való oktatásá­nak: matematikát és fizikát tanított német nyelven, és kidolgozta a kép­zés tantervi hátterét. Több tanítványa hasznosította a tőle szerzett tudást rangos német, svájci és osztrák egye­temeken, a német terminológia biz­tos ismeretében.” Már Szegeden, majd Sopronban is kiváló fizikai szertárat épített fel. Éjt nappallá téve dolgozott, otthoná­ban folyamatosan korrepetált. Kidol­gozta a fizika tagozatos tantervet, és számos fizikai kísérleti eszköz beszer­zésével európai színvonalú alapokat teremtett meg. Lelkes osztályfőnöke volt az esti tagozatosoknak. Maga így beszélt erről: „Utolsó osztályom 2004-ben érettségizett, s így velük együtt én is »elballagtam«. Azóta itt­hon tanítok...” Tavaly nagyon megroppant az egészsége. Már a szeretett Luther­­szövetségi ülésekre sem tudott eljár­ni, viszont minden vasárnap elmarad­­hatatlanul ott volt az istentiszteleten. A templom lett az egyetlen hely, ahova még kimozdult; az úrvacsora az a közösség, amelyből mindig erőt merített. Bár a helyszínen személyesen már nem tudta átvenni, de egyházkerüle­tünk legrangosabb pedagóguskitün­tetésének is birtokosa lehetett. Amilyen csendes szerénységgel élt, úgy is ment el. Hálás vagyok Is­tennek, hogy ilyen szolgatársam le­hetett a gyülekezeti szolgálatban, a hazai és a soproni Luther-szövetség életében. Utolsó útjára a soproni evangé­likus temetőben január 28-án, szombaton 11 órakor kísértük az ál­tala választott dánieli gondolatok­kal: „Nem a magunk igaz tettei­ben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket’.’ (Dán 9,18) ■ Gabnai Sándor esperes-lelkész (Sopron) HIRDETÉS___________________________________________________________________________________________________________________________________________ Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakirányú továbbképzési szak A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézete 2012 szeptemberétől akkreditált mentálhigiénés és szervezet­­fejlesztő szakirányú továbbképzést hirdet humán segítő foglalkozású szakemberek (pedagógusok, szociális te­rületen dolgozók, lelkészek, orvosok, ápolók stb.) részére. A felvétel kritériuma: főiskolai vagy egyetemi végzettség, személyes alkalmasság. A képzés időtartama: 4 fél­év, 387 óra, havonta 2 nap (péntek, szombat). A jelentkezés az SE Mentálhigiéné Intézet jelentkezési lapján történik. Igényelhető postán: SE Mentálhigi­éné Intézet, 1450 Budapest, Pf. 91; 1085 Budapest, Üllői út 26.; e-mailben: mental@mental.usn.hu, illetve tele­fonon: 1/266-0878 (Calin Márta), valamint letölthető az intézet honlapjáról: www.mental.usn.hu. A Luther Márton Szövetség nemzetközi konferenciája a békeetika témakörében ► Bizony, nem könnyű megérteni a tudós német teológusok nyelvhasz­nálatát! Viszont rendkívül előzékenyen és megértőén egyszerűbb németre váltanak, ha egyik-másik konferenciájuk nemzetközi részvétellel zajlik. A lett püspök, a romániai teológiai tanár, a lengyel, észt, litván és orosz lelkészek mellett mi, magyar résztvevők is há­lásak lehettünk, hogy „közérthetően” de a színvonalból semmit sem engedve osztották meg velünk gondolataikat a Martin-Luther-Bund (Luther Márton Szövetség) konferenciáján január 23-25. között a Hamburg melletti Seevetalban. A Luther-szövetség évente két talál­kozót (teológiai konferenciát) tart, az egyiket általában szeptemberben, a másikat januárban. A múlt heti kon­ferencia témája a békeetika volt, kü­lönös tekintettel a tábori lelkészi szolgálatra és a katonák lelkigondo­zására. Ideális helyszín volt ehhez a Der Sunderhof, amely tulajdonképpen erdei KIE-központ (KIÉ = Keresztény Ifjúsági Szövetség). Az, hogy az „Is­ten háta” mögött van, csak előny egy „békés” konferenciánál - főleg úgy, hogy messze nem voltunk Isten mö­gött, sőt nagyon is érezhető volt a je­lenléte mind az áhítatokon, mind az úrvacsorái istentiszteleten, mind a testvéri beszélgetéseken, mind pedig az előadásokon. Magyarországról dr. Lackner Pál volt tábori püspök előadóként, Lack­­nerné Puskás Sára és e sorok írója résztvevőként volt jelen a tanácsko­záson. (Természetesen tiszteletbeli magyar küldöttként tartottuk számon dr. Fónyad Pál ausztriai lelkészt, az Ausztriai Luther Márton Szövetség elnökét, a kon­ferencia egyik - mint teológiai bizottsági elnök - fő szervezőjét.) Nagy örömmel vette ő is, és má­sok is - magyar testvér-gyüleke­­zeti kapcsolatok­kal bíró német lelkész testvérek, egykoron magyarországi ösztöndíja­sok és maga dr. Rainer Stahl főtitkár is -, hogy delegációnk részt vett a konferencián. (Jó tudnunk, köszönet­tel fogadnunk azt a lehetőséget - és persze élnünk is vele -, hogy az ilyen konferenciákon a kelet-európai evangélikus egyházakból érkezett résztvevők közül kettőnek a teljes költségét, beleértve az utazást is, a Luther-szövetség állja.) A hétfői kezdőnapon dr. Hans Klein romániai professzor adta meg a teológiai alapvetést, majd Andreas- Christian Tübler appeni tábori lelkész tartott előadást a békeetika és a ka­tonai lelkigondozás összefüggéseiről. Kedden dr. Hartwig von Schubert tar­totta fenn egész nap a figyelmet többrészes, színes, gondolatokat és hozzászólásokat megindító, bár a témától eléggé elrugaszkodott is­mertetésével, amelynek az eredeti alapgondolata egyébként az lett vol­na: „Emberek meghaljanak azért, hogy emberek megmentődjenek?” Jó volt megélnünk nekünk, magya­roknak, hogy a legnagyobb „sikert” Lackner Pál aratta sokrétű, nagy át­­tekintésű, humorral fűszerezett szak­mai összehasonlító előadásával. Különös élmény volt a német tá­bori lelkészi énekeskönyv énekeit énekelni az úrvacsorás istentisztele­ten; az nem kevésbé, hogy Rainer Stahl főtitkár két alkalommal is meg­alapozta az előadásokat bibliatanul­mányaival, amelyek alapigéit elsősor­ban jóeli és mikeási szakaszok adták. A hivatalos programon kívül Seevetal természetesen mást is adott: nemcsak a meseszép erdei környe­zetet, nemcsak a német viszonylat­ban igencsak kiváló étkeket, nemcsak az értékes közös teológiai munkát, hanem kellemes és baráti társa­ságot is. Kávéz­­gatás közben re­mekül lehetett kapcsolatot te­remteni mind német, mind ke­let-európai test­véreinkkel. Él­mény volt meghallgatni például az észt és a lengyel tábori lelkészek be­számolóját saját egyházuk ez irányú szolgálatáról. Csak biztathatjuk a németül értő magyar érdeklődőket - elsősorban Luther-szövetségi tagokat -, hogy használják ki a lehetőséget, és jelent­kezzenek ezekre a konferenciákra. A soron következő egyébként egy má­sik varázslatos helyszínen, a francia­­országi Liebfrauenbergben esedé­kes a keresztség témakörében; egy év múlva pedig az énekeskönyvek teo­lógiája lesz terítéken. ■ Gabnai Sándor esperes-lel­kész, a Luther-szövetség soproni csoportjának megbízott vezetője HIRDETÉS Építsünk családi fészket! Előadás-sorozat a Ráday Kollégium dísztermében (Budapest IX., Ráday u. 28.) esténként 18 órai kezdettel. Előadók: dr. Pálhegyi Ferenc és Bro­­uwerné Pálhegyi Krisztina. Előadások: Február 13.: Fészekalkotó elemek: szerelem, szeretet, bizalom. Február 20.: A szex: szeretet nélkül kapcsolatromboló erő, szeretettel kötőanyag. Február 27.: Társkeresés, társválasztás. Március 5.: Az én szüleim és a te szüleid. Március 12.: A hűség értelme és természete. Március 19.: Meddig kell elviselnünk egymást? (Bibliai tanítás a vá­lásról). Március 26.: A gyermek: ajándék és teher. Április 2.: Fegyelmezés szeretettel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom