Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-02-05 / 5. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. február 5. *■ 7 Idővallató. Már semmi nem kell, semmi nem hiányzik. Csak egy kis idő kellene. Lassan újraolvasni a Bibliát, Adyt és Arany Jánost. Kicsit több idő kellene, végtelen napok. Élni, nyugodtan és békességben, meglesni az élet kis csodáit. Idő kel­lene, tíz év, Rómának és Velencének. Maradék idő: meglátogatni anyám sírját Vásárhelyen, leülni a kidőlt fűzfa törzsére és hallgatni a csöndet, nézni, hogy nő a fű a téli tavaszban. He He * Szabó Lőrinc: Napló. Érdekes és ta­nulságos kötet az 1974-es válogatás. Milyen nagy költő, és micsoda ellent­mondások! A Tücsökzene, A huszon­hatodik év írója regényt is tervezett, alapos műfajváltást, de a váratlan és gyors halál csak a tervek emlékét hagyta örökül. Fájdalmas életút az övé. És nem­csak tévedései, de izgalmakat habzso­ló természete, magánélete okán is. A zsarnoki korról nem is beszélve. 1946 szeptemberében írta: „Tegnap este a háztömbmegbízott: hatósági idézést hozott. A közmunka-vallo­másomban, úgy látszik, nem hiszik, hogy igaz az 1000 pengő, amit havi keresetemnek leírtam. Az igazság az, hogy havi jövedelmem: nulla. Még ez a dolog is izgat, értelmetle­nül. Le vagyok sújtva. Szívrohamok megint. Éjjel nem bírtam aludni, ré­mes ez a gyengeség, a testi-lelki.” Hí He He Winston Churchill. A háború után annyi évvel még mindig sokat emle­getik a nagyszerű politikust, remek stratégát. De kevés szó esik a szavak művészéről: az emlékiratok jó tollú írójáról! Pontosan, élesen, könnyedén fogalmazott. Szinte mindenkitől ta­nult az angol irodalomból, legtöbbet talán Dickenstől. Aki elolvassa két kötetét, az sok „titkot” megtudhat a kövérkés ál­lamférfiról. Azt, hogy mikor rászakadt Anglia minden gondja a világégés szörnyű napjaiban, úgy bírta a meg­próbáltatásokat, hogy ebéd után másfél órára lefeküdt az ágyba. Nem gyorsan, ruhástul, hanem levetkőzött szép lassan, mint­ha éjszaka lenne és nyugalom. Szem­tanúk megerősítik, hogy amikor a flotta a sorsdöntő ütközetét vívta, ép­pen akkor költötték fel, és Churchill gyors, okos döntésével az angolok megnyerték az ütközetet. (Öt éven át mindennap, a legnehezebb pillana­tokban is lepihent, és - mondhatni - ágyban, párnák közt megnyerte a háborút!) Én azért hozzátenném, a ropogós­ra sütött hús, a jó vörösbor is sokat segített a döntések meghozatalá­ban. A legfinomabb szivar sűrű füst­jében ő látta legpontosabban a véres csaták kimenetelét, a jövő reményét a reménytelenségben. * He * A képkeretező. A jó mesterember ma ritka, mint a fehér holló. A Püs-Jegyzetlapok (Napló, 2012) ki-könyvesbolt melletti apró üzletben egy remek férfi dolgozik. Kedves, fi­gyelmes, türelmes. Az ilyen meste­rek zsúfolt műhelyébe megilletődve lépek be, s türelmesen várom, amíg sorra kerülök. A kép­keretező, a restaurátor, a könyvkötő halott és értéktelen dolgokat kelt életre. Az egyszerűből varázsol re­mekműveket. Régi családi fotóim föltámadtak a hozzájuk illő kasírozás­­ban, kétszáz éves Bibliám megerősö­dött és megszépült az ügyes ujjak gyógyításától. Néhány kedves szó, és azt is meg­tudom, hogy a falon a sok festmény, rajz, térkép az évtizedes gyűjtőszen­vedély eredménye. A balatoni táj nem múló szépsége: a homokpart, a szélben hajladozó nádas, a színes vi­torlások, alkonyfényben ragyogó vár­romok, borospincék... Letelt a fél óra, és elkészültek a ke­retek, most erre volt szükségem a születésnapi ajándékokhoz. Akasztó, hátsó borítólap is jár mindegyik­hez, figyelmes a csomagolás, hogy ne sérüljenek meg. Indulnom kell. Két fiatal érkezik, és nincs hely, a műhely­ben csak egy ember fér el. He He He A pillanat titka. Irigykedve nézem barátaimat. A legtöbb könnyű szívvel él. Talán ez a titka egészségüknek, jókedvüknek. Nem figyelni mindenre, nem bosszankod­ni, nem töprengeni, mi lesz holnap a világgal. Csak egy hétre tervezni, egy napra törőd­ni az ország gondjaival. Elfogadni a pillanatot, minden rosszal együtt. Ez az igazi feladat, és győzelem, ha siker­rel vesszük az akadályokat. He He % Rekordok könyve. Hallom, a néme­tek hatalmas ünnepséggel búcsúztak az óévtől. A Brandenburgi kapuhoz vezertő utat három kilométeren le­zárták, és telerakták színpadokkal. Zenekarok, táncegyüttesek, bábosok szórakoztatták az embereket. Fiata­lok és öregek több millióan jöttek el a különleges kísérletre: a világre­kordra! Mert ez volt az igazi szándék: megdönteni minden eddigi ered­ményt. Ezért volt a sok pénz. És nincsenek egyedül, egyre gya­koribb ez a mindenáron való versen­gés. Halhatatlanság. Pedig felesleges kiadás, az idő kegyetlenül rendet tesz. Évszázadok rostáján alig marad fönn valami érték. A többit betemeti a feledés, befújja sűrű porral a szél. He He He Németh László-idézet. „A történe­lem népekben él és népekben gon­dolkozik. Népével az egyén földi halhatatlanságának is vége; semmi­féle nemzetközi megváltás sem mentheti meg a rajtunk átszálló éle­tet a jövőnek, ha a népnek, melyben atomok voltunk, magva szakadt.” Közel az idő, amikor szavai beiga­zolódnak. Öreg a nemzet, alig szüle­tik gyerek! Népünk a végső pusztu­lás felé sodródik! És szegény Fekete Gyula is meghalt, aki utolsó évtize­deiben ezzel foglalkozott. Nem írt re­gényt, finom szövésű novellát, csak kiáltozó cikkeket. Politikus, közgaz­dász, társadalomkutató, demográfus volt egy személyben. A terebélyesedő közöny, a gúny lassan mindent beborít. Senkinek nincs bátorsága erről beszélni, társa­kat hívni a televízió képernyője elé. He He He Páll Lajos kiállítása. A székelyföldi alkotó, jeles festőművész most hetven­­három éves, s ő kapta a rangos Szer­­vátiusz Jenő-díjat. (Az alapítványt Szervátiusz Tibor szobrászművész hozta létre édesapja születésének szá­zadik évfordulóján, hogy felhívja a fi­gyelmet a Kárpát-medencében te­remtő magyarok munkáira.) Nehéz sors adatott Páll Lajosnak. A köröndi fazekascsaládba született férfi szakított ősei mesterségével, és festőnek tanult. 1956-os szerepvál­lalása miatt kizárták a főiskoláról, majd bebörtönözték. Visszatért szülőfalujába, és a Sóvidék lett ké­peinek és verseinek ihlető forrása. Mert nagyszerű költő is, a Kolonda­­fennsík gyönyörű izzó színei és szent csendje ott bujkál műveiben, hogy hűen szolgálja útba indító közösségét. He He He Hamvas Béla művei. Levelek. Az 1916-1968 közötti időt öleli fel a so­rozat új kötete. Gazdag és kitárulko­zó. Talán a legtöbbet ezekben az üzenetekben tudunk meg az elmúlt század nagy - evangélikus - gondol­kodójáról. Az írónő feleségről, a barátokról, Tiszapalkonya, Inota robotos munkájáról, a fojtogató po­litikáról... Egy 1960-as levelében pontosan meghatározza önmagát: „Nem va­gyok mestere semminek, lehetetlen is lett volna helyzetemnél fogva. De pedagógus sem vagyok, bár tanársá­got tanultam, de soha nem tanítot­tam, nem volt hozzá tehetségem. Inkább hirdető vagyok. Nem a meg­győzés, hanem a megváltás híve.” Egy fiatalnak üzeni: „Különös szabad­ságot jelent számomra az imádság, és napközben is néha jólesik, ha csak egy-két percre fohászkodom.” Friss is­merősének tanácsolja: „Az ember le­gyen áldása mindenkinek, aki hozzá fordul. Áldásnak lenni, ez a legfon­tosabb életcélunk.” He He He Japán est. A Bartók rádió adásában a remek sorozat: látogatás egy-egy tá­vol-keleti országban. Előbb kis átte­kintés Japán jelenéről, amely meg­hökkentő. A százharmincmilliós or­szágban magas a várható átíagéletkor: a férfiak átlagosan hetvenhat, a nők nyolcvankét évig élnek. A lakosság ti­zennyolc százaléka idős, ezért gyor­san öregszik a nemzet, és a gondok lassan megoldhatatlan feladatok elé állítják az államvezetést. Néhány hete egy szociológus azt jósolta, hogy 2050-re százmillió, 2100-ra hatvanötmillió ember él a szigeten. Drámai adatok, de engem az is ag­gaszt, mi lesz a vüággal. Marad-e még kenyér az éhezőknek, tiszta víz a szomjazóknak? És magyarul beszél­nek-e? Talán Isten olykor megsegít bennünket, ideges fiaink és lányaink mindig és mindenkor az életet vá­lasztják! He Ht He Nobel-díj. Kevés szó esett itthon 2011 irodalmi Nobel-díjasáról, Tomas Tranströmerről. Pedig sokat és sokan írtak szálkás költészetéről hazájá­ban, Svédországban és szerte a nagy­világban. Tömör versei egy-egy pil­lanatba az öröklétet varázsolják, rá­ébresztve olvasóit a mindennapi élet apró rejtélyeire. A nagy modernek - T S. Eliot, Ezra Pound - mellett a ze­ne klasszikusai hatottak rá legjobban: Bach, Wagner, Liszt. Vallásossága bibliai átiratok füzé­rében jelenik meg, istenkeresése em­beri szomj és szüntelen küzdelem, ahogyan a sebzett test küzd vergőd­ve. Tranströmert 1990-ben agyvérzés érte, jobb oldala megbénult. A jeles költőnek újra kellett tanulnia az ábé­cét, a legfontosabb szavakat! De siker­rel tette, a Gyászgondola című kötet új írásai erről a megpróbáltatásról ad­nak hírt: „Árnyékomba zárva billegek előre, / akár egy hegedű / fekete tokjában.” Végezetül azt is megemlítem, hogy a svéd költő a magyar irodalom lel­kes barátja. Illyés Gyulától, Nagy Lászlótól, Pilinszky Jánostól, Szabó Lőrinctől, Weöres Sándortól fordított, a fordítások szerepelnek is 1983-as sa­ját gyűjteményében, ápolva ezzel ré­gi szándékát: a vers építsen hidakat a világ szakadékai felett! He * Ht Csillagnéző. Figyelem az ablakon át az éjszakát. Egyedül. Hallgatom mély csöndjét. A fák a hold ezüstjébe mártják ágaikat. Valahol fény vil­lan. Lefut egy csillag. A távoli hegyek fölött sötét felhők; a mindenség a ma­ga teljességével, iszonyatával és fen­ségével világít rám. ■ Fenyvesi Félix Lajos HIRDETÉS Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Szolgálata Programnaptár 2012 Hónap Nap Találkozó megnevezése / helyszín Február 01-02. 08-09. Minőségfejlesztés - Érintett intézmények (Budapest) Minőségfejlesztés - Érintett intézmények (Budapest) Március 21-22. Szakmai napok foglalkoztató és mentálhigiénés munkatársak részére (Révfülöp) Április 24- 25. 25- 26. Csendesnap diakóniában dolgozó lelkészek számára: „Lelkészként a diakóniában” (Révfülöp) Szakmai napok gazdasági munkatársak részére (Révfülöp) Június 04-06. 24-27. Finn-magyar szeminárium (Finnország) V. bajor-magyar szeminárium (Németország) Július 09-II. 12-14. Csendesnap diakóniában dolgozó munkatársak és önkéntesek részére (Bodrogkeresztúr) Csendesnap diakóniában dolgozó munkatársak és önkéntesek részére (Bodrogkeresztúr) Szeptember 25. A diakónia napja (Budapest, Deák tér) Október 02-04. 12-14. Diakóniai konferencia (Révfülöp) A bajor-magyar partnerkapcsolat huszadik évfordulója (Németország) ■HIRDETÉS_____________________ Felhívás kutatói ösztöndíjra A Túróczy-hagyaték Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy 2012. szeptember í-jétől 2013. augusztus 31- ig havi nettó 50 000 forint ösztöndíjjal támogat egy olyan -18-35 év közötti - személyt, aki az Evangélikus Hit­­tudományi Egyetemmel jelenleg hallgatói jogviszonyban áll, vagy az intézményben végzett, s aki az alapítvány címére postai úton és elektronikus változatban is eljuttatja pályázatát. A kutatás témája lehet: ♦ Tanulmány készítése, amelyben a kutató Túróczy Zoltán evangélikus püspök (1893-1971) igehirdetői, lel­kigondozói, tanítói, egyházkormányzói szolgálatának teológiai értékelésére vállalkozik, lehetőleg az eddig fel nem tárt levéltári dokumentumok fényében (például: a Biblia értelmezése Túróczy Zoltán igehirdetéseiben és beszédeiben; a reformátori teológia és Túróczy Zoltán; a pietizmus és Túróczy Zoltán; a misszió szerepe Tú­róczy Zoltán életművében; Túróczy és a reformátusok; Túróczy és a szabadegyházak; Túróczy és a katoliku­sok; Túróczy és a zsidóság; Túróczy és a finnek; Túróczy és Ordass; Túróczy és a világi politika; Túróczy vál­tozó megítélése; stb.). Egy olyan, 80-120 ezer leütés terjedelmű tanulmány elkészítését várja a kuratórium 2013. augusztus 31-ig, amely később részleteiben vagy egészében publikálható. ♦ A Túróczy-hagyaték eddig kiadatlan anyagából (igehirdetések, előadások, levelek stb.) válogatás készíté­se és sajtó alá rendezése, amely egy kb. 3-400 oldalas kiadványban publikálható. ♦ Túróczy Zoltán életművéhez kapcsolódó más, a pályázó által javasolt kutatási terület. A pályázatnak tartalmaznia kell:- a pályázó önéletrajzát és a kutatás személyes motivációit (1-2 oldal);- a kutatás tervét (módszertani leírással) havonkénti bontásban (3-4 oldal);- támogató nyilatkozatot az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyik oktatójától. A pályázatokat 2012. március 31-ig a következő címekre kell eljuttatni: Túróczy-hagyaték Alapítvány, 1015 Bu­dapest, Batthyány u. 59. mfszt. 6. E-mail: gabor.terei@planeter.hu. A kuratórium a pályázók szóbeli meghallgatása után, április 30-ig bírálja el a pályázatokat. A Túróczy-hagyaték Alapítvány kuratóriuma

Next

/
Oldalképek
Tartalom