Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-05 / 5. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. február 5. 3 I-Konok Zenés kiállításmegnyitó Békásmegyeren tó szavai (képünkön). Hozzátenni pedig bármit is felesleges. Konok Tamás festményei a békásmegyeri gyülekezet orgonistáját, Péteri Dórát is megihlették, aki öt grafikus orgonadarabot adott elő. Mint elmondta, a festmények amolyan grafikus kották, zenei időben kivetítve, hogy aztán a jelenlévőknek a hangzás és a látvány tökéletes összhangot nyújtson. Az est második részében az alig egy éve alakult Ferencvárosi Kántorátus és Collegium Musicum - Festa, Bach, Schütz és Buxtehude zenéjén keresztül - a Biblia jeruzsálemi Simeonját, valamint a gyermek Jézus templombeli bemutatását idézte. Lukács megírta, Constanzo Festa megzenésítette, a kántorátus pedig énekelte: „Mostan bocsátód el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben..!’ (Lk 2,29-36) A „szolgák” ismét jó szolgálatot tettek. ■ Veres Emese-Gyöngyvér ► Az oltár fölött három óriás méretű festmény. Egy triptichon. A középső címe: Áldás. Fekete-fehér alkotás. A két szín, a letisztult formák önkéntelenül is ellentétpárokat idéznek: a kezdetet és a véget, a jót és a rosszat. Nézhetem úgy is, hogy semmi sem csak fehér vagy csak fekete, de úgy is, hogy előbb-utóbb minden letisztul, győz a tisztaság. Nézhettem és merenghettem, de magamban megfogalmazott kérdéseimre (még) nem érkezett válasz. A művészt, Konok Tamást az elmúlt szombaton betegsége gátolta a válaszadásban. Szólt azonban helyette, róla, de önmagáról is a költő kortárs, Juhász Ferenc. „Milyen különös és látomás-szép, hogy az ebben a szakrális térben függő Konok Tamás-képek Giottót, a festőt juttatják eszembe: az 1290- es években Assissiben, a San Francesco felső templomában készült, Szent Ferenc élete jelzésű hatalmas freskóját vagy az 1310 körül Rómában készített Navicella, az egyház hajója mozaikját vagy a padovai Scrovegni-kápolna gigászi freskóegyüttesét Jézus életéről! Pedig Konok Tamás festményei nem figurálisak, nem Isten-ember alakúak, de csöndek a csöndben, meztelen függenek a végtelenben, síkok, mezők, terek, üres vagy töltött halmazok, vonalak, függések, önjelentésű táblák, térkimetszések, időhallgatások, egyenesek, laposak, csönd szirmai abban a természet-dübörgésben, ami emberfülünknek nem hallható. Legyen áldás e nagy festő működésén. Ünnepi áldozat és világtudat-remény” - hangzottak Juhász Ferenc megnyi-Evangélikusok és informatikusok Amint az Evangélikus Élet múlt heti száma is hírt adott róla, az idei tanévben a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban rendezték január 27- én a Neumann János informatikai versenyt. Tizenegy csapat érkezett az ország különböző pontjairól, az evangélikus oktatási intézmények diákjait a verseny megbízott elnöke, Csordás János, az intézmény informatika-történelem szakos tanára és dr. Dobos Krisztina igazgatóhelyettes köszöntötte. A versenyzőknek először „becsapós állítások” között kellett megtalálniuk a helyeseket, ami nem volt könnyű, a második részben kakukktojások megkeresése volt a feladat. Az indoklás sem volt túl egyszerű - ezek még a zsűritagokat is elgondolkodtatták - , ámde a versenyzőknek lehetőségük volt pontot rabolni... Egy következő feladványban Táni néni levelet kapott dédunokájától, ami nem éppen az informatika nyelvén íródott. A versenyzők feladata volt „kiszótárazni” a levelet, s ezzel újabb pontokat gyűjthettek. A verseny felénél még semmi nem dőlt el a közel azonos pontszámok miatt. Az informatikusok életrajzával nehezen boldogultak a csapatok, de aki mert, az nyert. Négy kiemelkedő informatikus életéről szólt a felolvasott szöveg - akik a legkevesebb információból megfejtették, hogy kiről is van szó, sok ponthoz juthattak. A következő percek hozták a legtöbb izgalmat. A csapatoknak közösen kellett kitölteniük egy többoldalas tesztet, amelynek a megoldásához nem csak informatikai ismereteikre volt szükség. Matematikai, illetve a házigazda iskolával kapcsolatos kérdésekkel is találkozhattak, és az idő hiánya is nehezítette a helyzetüket. „Most mutasd meg!” - a résztvevők ezt meg is tették. Utolsó feladatként a versenyzőknek közösen kellett activityt játszaniuk, ami vidám perceket szerzett mindenkinek. A csapatok képviselőinek egy percük volt elmutogatni a fogalmakat, ami elsőre talán nem tűnik nehéz feladatnak, de gondoljunk csak bele: hogyan mutogatnánk el azt, hogy „elektronikus aláírás’! „levelezőlista” vagy „multimédiás lejátszó"?! A megfontolt informatikusjelöltek körültekintően bántak nehezen megszerzett pontjaikkal, és kevesen éltek a pontrablás lehetőségével. A zsűri összesítette a pontokat, közben a versenyzők feszülten várták az eredményt. Végül megszületett. A díjakat az iskola igazgatója, dr. Roncz Béla adta át. A Neumann-kupát az Aszódi Evangélikus Gimnázium csapata (Bereczki Norman, Nagy Dávid, Benke Bence, Fodor Ádám) vihette haza (képünkön). A második helyet a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium versenyzői (Tóth Bence, Holló Noémi, Juhász Gellért, Bolbach Máté) szerezték meg. Megosztott harmadik díjat vehetett át a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium (Kovács Andor, Horváth Ádám, Beke András, Tóth Olivér), illetve az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium csapata (Béres Bence, Gyapja Krisztián, Rékács Alexandra, Szabó Zoltán). A győztesek a vándorkupát a következő versenyig birtokolhatják, majd tovább kell adniuk a jövő év nyerteseinek. Az evangélikus iskolák tanulói tudásukat gyarapítva és élményekkel gazdagon térhettek haza a volt fasori diákról elnevezett megmérettetésről. ■ Varga Zita, Kozma Nikolett tanulók (Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium) ^ A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség számára a békásmegyeri templom és gyülekezeti ház felépülése után lehetővé vált a gyülekezeti élet új, a kor kihívásaihoz igazodó, tágasabb formáinak megteremtése. Nyilvánvaló lett, hogy szükséges egy periodika létrehozása, amely a közösségi identitás egyik fontos jele és alakítója lehet, és amely a gyülekezet szellemiségét és céljait sokak számára megismerhetővé teszi annak határain kívül is. Nem csupán helyi információkat közlő, regionális gyülekezeti lap megjelentetése volt a célunk, s az sem állt szándékunkban, hogy a hitéleti alkalmakat vagy a közösségi és kulturális tevékenységet reklámozzuk. A lap legfontosabb küldetése, hogy a békásmegyeri közösség működésének értelmet adó, azt sajátosan jellemző gondolatokat, véleményeket maradandóvá tegye, az ott élők személyes hitét vagy éppen kétségeit megmutassa, és ezzel biztos szellemi hátteret teremtsen az eleven közösségi lét számára. Semmilyen egyházi-teológiai, társadalmi-történelmi, kulturális vagy bölcseleti témát Tízéves a Hét Hárs nem zárunk ki tehát a lapból, ha közérdeklődésre tarthat számot. Az újságot 2002 húsvétján indítottuk el. Évente négyszer, a nagy ünnepekhez kapcsolódva (húsvét, pünkösd, reformáció és karácsony) jelenik meg. A lap első két számát még csak ötven példányban adtuk ki, ma már több száz példányban nyomtatjuk. A lapkiadás számunkra nem üzleti vállalkozás, hanem szellemi-kulturális missziónk része, ezért igyekszünk pályázatokkal megteremteni a kiadás anyagi fedezetét. A lap a második esztendőtől tematikus számokkal jelentkezik: minden lapszám fő vázát egy-egy témára (egyház-templom, eucharisztia, öregség, Júdás, pokol, utópia, ősz-szüret, nő, idő, cigányság, szenvedés stb.) felfűzött írások jelentik, amelyek között teológiai-biblikus, tudományos vagy társadalmi megközelítésűek egyaránt találhatók. Ezt az anyagot egészítik ki egyéb cikkek: interjúk a gyülekezet tagjaival és barátaival, rendszeres beszámolók a békásmegyeri templomtárlatokról, emlékezések évfordulókra és halottainkra. Több évfolyamban vallási vagy evangélikus vonatkozású néprajzi, művészeti vagy kultúrtörténeti sorozatot jelentettünk meg. Minden számot a fő tematikához kapcsolódó gazdag vers- és képanyag illusztrál. A Hét Hárs legutóbbi, reformációikarácsonyi dupla száma a törvénnyel foglalkozik, ötletét a 2011 nyarán elfogadott egyházi törvény adta. Nem véletlen hát, hogy Koczor Tamás biblikus, Jánostól Jézusig című írása és Gellért Kis Gábor kultúrtörténeti feldolgozást adó tanulmánya mellett az írások többsége valamilyen módon ehhez kapcsolódik: Horváth Attila tanulmánya és Csepregi Zoltán cikke a vallásszabadság és az egyházjog, illetve a vallásügyi törvények történetét mutatja be. Donáth László vezércikke (Törvény - és evangélium) politikai kontextusban vizsgálja a törvény alá rekesztettség és a keresztény ember szabadságának feszültségét, a különböző felekezetek magatartását. Mártonffy Marcell Szegény ökumené című súlyos írása talán az egyetlen a 2011. évi C. törvény megszületése és (lapzárta utáni) megsemmisítése között eltelt fél esztendőben, amely egyrészt e törvény, másrészt a benne cinkossá lett történelmi egyházak teológiai kritikáját adja. Mártonffy írása, akárcsak az egész szám, a hatvanéves Iványi Gábort is köszönti, az e törvényben egyházi státusától megfosztott Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnökét. A Donáth László által készített interjúban egyháza sorsa mellett több ezer nyomorban élő, hajléktalan és cigány ember gondját is magára vevő felelős vezetőként arról az ördögi dilemmáról is gondolkodik, amelybe a tizennégyek közül kirekesztettek kerültek az új egyházi törvény következtében. Agárdi Péter, Majtényi László és Ludassy Mária írása az egész társadalmat érintő, ugyancsak az elmúlt évben született köz- és felsőoktatási, illetve népszámlálási törvénnyel foglalkozik. A versanyagot József Attila műveiből válogattuk, ezekhez kapcsolódik ValachiAnna irodalomtörténész írása „a kozmikus törvények iránytűjéhez igazodva eszmélkedő” költőről. A. Hét Hárs e számában emlékezünk a békásmegyeri gyülekezethez sok szállal kapcsolódó, 2011 nyarán meghalt két jeles barátunkra is. Papp Oszkár festőművész rendszeresen megajándékozta a lapot írásaival és grafikáival, s Pamer Nóra régész-művészettörténész kultúrtörténeti és művészeti sorozataival is évről évre találkozhattak az olvasók. Méltó volt hát, hogy ne csak róluk, hanem tőlük is közöljünk írást: elkezdtük megjelentetni Pamer Nóra életében már meg nem jelent könyvecskéjének fejezeteit is, egyfajta szubjektív útikalauzt budapesti helyekről és műemlékekről. ■ A Hét Hárs szerkesztői
