Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-29 / 4. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2012. január 29. m- 7 ► „Nem azért kell revideálni a Károli-Bibliát, hogy Károli neve ne merüljön feledésbe, hanem azért, hogy az a hatás, amelyet a Károli-fordítás évszázadokon keresztül a nemzetre gyakorolt, tovább éljen” - olvasható a www.karolibiblia.hu honlapon. A református, evangélikus és baptista egyház bevonásával 1996-ban alapított Protestáns Média Alapítvány támogatásával és megbízásából készült el a Károli-Biblia legújabb revíziója. A több évig tartó munkában református, evangélikus és baptista teológusok, lelkészek, nyelvészek és irodalmi szaktekintélyek vettek részt. Burányi József, a Protestáns Média Alapítvány elnöke már több mint egy évtizeddel ezelőtt szorgalmazta a Károli-Biblia újabb szövegrevízióját. 2007-ben megjelenhetett az Újtestamentum. A szöveggondozói munka túlnyomó részét dr. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai professzor végezte el. 2011 karácsonyán pedig napvilágot látott a teljes Szentírás. Az Ótestamentum szövegének revízióját Széli Bulcsú kispesti evangélikus lelkész vállalta föl. Munkájukat szuperrevizorok, illetve a magyar irodalom és az irodalmi nyelv elkötelezett művelői segítették. Az 1590-ben napvilágot látott fordítás, a vizsolyi Biblia értéke és értékállósága vitathatatlan. Ugyanakkor az is tény, hogy a Bibliát olvasni és érteni akarók részéről időről időre igény mutatkozik arra, hogy az anyanyelv változása nyomán a magyarra fordított Szentírás szövegét hozzáigazítsák az adott kor nyelvállapotához. Két, két és fél évezredes irodalmi műről lévén szó, a Szentírás régen élt emberek gondolatvilágát, Isten- és emberképét tárja elénk. A fordítások, revíziók hidat jelentenek az ókor és a mindenkori jelen között. így volt ez a 16. században, és így van ez ma is. Amikor Jeromos a korábbi latin fordítások revíziójával, illetve saját bibliafordításának elkészítésével létrehozta a Vulgatát, kortársai - újszerűsége miatt - elkeseredetten támadták, és műve csak hosszú idő alatt vált elfogadottá. Ugyanezt a fordítást Luther korában már egyértelműen elavultnak tekintették, olyannyira, hogy a reformátor bibliafordítók már kiindulópontul sem tudták elfogadni, hanem visszanyúltak az eredeti nyelven írott szövegekig. Jeromos fordítása mindazonáltal a római egyházban ma is kánoni tekintélyű, és minden katolikus bibliafordítás ehhez igazodik. Ugyanez a sors jutott az 1908-ra elkészült, úgynevezett revideált Károli-Bibliának. Nyelvezetét az akkori olvasók túlontúl modernnek érezték, és hiába keresték benne a régi Bibliájukból ismerős kedves igéiket. „A revízió megjelenését ilyen csalódott megjegyzések is követték: »Eddig volt legalább egy Károlyink...!« Száz év elteltével megállapíthatjuk, hogy veretes, széles körben használt Károlyink most is van, csak éppen nem ugyanaz...” (Csepregi Zoltán: Százéves a legelterjedtebb magyar bibliafordítás, a revideált Károlyi-Biblia. In: Evangélikus naptár, Luther Kiadó, Budapest, 2008,108. oldal.) Az ízelítőként közölt igeversekből (lásd keretben) kiderül, hogy a vizsolyi Biblia és az 1908-as revízió közötti távolság legalább akkora - ha nem nagyobb -, mint a ma úgynevezett „Károli” és az 1990-es új fordítású Biblia között. Álljon itt két ószövetségi igeszakasz az 1685-ös „aranyas” Biblia (1.), az 1908-as revideált Károli-Biblia (2.), az „Ót és újat hoz elő...’’ Az újonnan revideált Károli-Bibliáról Jer 20,7-9 1. Megtsaltál URam engem, és megtsalatkoztam, erősebb voltál nálamnál, és felül haladtál engem: Szüntelen tsúfolnak engem, az egész Iúda tsúfol engem. Mert mióltától fogva szólni kezdettem, kiáltok az ellenem való bosszúságról, és az én romlásomról kiáltok: Mert az URnak szava énnékem mindenkoron gyalázatomra és tsúfolásomra vagyon. Azért mondék: Soha arról meg nem emlekezem, sem az ö nevében többé nem szólok. De az én szívemben az URnak igéje ollyan volt, mint az én tsontaimba rekesztetett égő tűz, és azt hordozván elfáradok, és nem hordozhatom. 2. Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet; Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom, így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem. Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem. 3. Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem, naphosszat mindenki engem csúfol. Mert ahányszor csak megszólalok és kiáltozom, így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindig csak gyalázatomra és csúfságomra lett nekem. Ezért azt gondoltam: Nem emlékezem róla, és nem szólok többé az ő nevében. De mintha égő tűz volna szívemben, a csontjaimba rekesztve; erőlködöm, hogy elviseljem, de nem tehetem. 4. Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Megragadtál, hatalmadba ejtettél! Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki. Ahányszor csak megszólalok, kiáltanom kell és hirdetnem, hogy erőszak és elnyomás uralkodik. Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap. Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. Zsolt 119,80-83 1. Az én szivem tökélletes lészen a’ te parantsolatidban, hogy meg ne szégyenüljek. A’ te szabadításodnak kívánsága miatt elfogyatkozott az én lelkem: a’ te beszédedet várom. A’ te beszédednek kívánsága miatt elfogyatkoztak az én szemeim, ezt mondván: Mikor vigasztalsz-meg engemet? Ollyanná lőttem mint a’ füstön megfiáradott tömlő: de a’ te parantsolatidról el nem felejtkeztem. 2. Legyen az én szívem feddheteüen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek. Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kívánása miatt; a te igédben van az én reménységem. A te beszéded kívánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vigasztalsz meg engem? Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem. 3. Legyen szívem feddhetetlen rendelkezéseidben, hogy meg ne szégyenüljek! Eleped lelkem szabadításodra vágyva, igédben reménykedem. Eleped a szemem ígéreteidre vágyva, és azt mondom: mikor vigasztalsz meg engem? Noha olyanná lettem, mint a tömlő a füstben, nem feledkezem el rendeléseidről. 4. Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne vallják szégyent! Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem. Sóvárogva tekintek ígéretedre: Mikor vigasztalsz meg engem? Bár olyan vagyok, mint a füstre tett tömlő, nem feledkezem meg rendelkezéseidről. A Protestáns Média Alapítvány megbízásából, a Veritas Kiadó gondozásában 2011 decemberében megjelent a teljes Károli-Biblia legújabb revíziója. Keresse a nagyobb keresztény könyvesboltokban vagy rendelje meg az interneten! www.karolibiblia.hu újonnan revideált Károli-Biblia (3.) és az 1990-ben kiadott új fordítású Biblia (4.) szövegeiből. Olvassuk, ízlelgessük, vessük egybe a fordításokat! A kérdés tehát, miként lehet egyszerre érvényesíteni két szempontot: a Károli-Biblia veretes szövegének megőrzését, Ugyanakkor nyelvezetének korszerűsítését az elavult kifejezések, a régies mondatfűzés megváltoztatása révén? Baranyi József így ír erről az újonnan revideált Károli-Bibliához írt utószavában: „Az eredetihez, a régihez való ragaszkodás és mégis az új formavilág érvényesítése minden bibliafordítás alapvető problémája. Mi ebben az esetben hajlandók voltunk lemondani arról, hogy a modernség iránti vágyat maradéktalanul kielégítsük - még annak árán is, hogy így az olvasó részéről a Biblia nyelvezetében való alapvető jártasságot kellett feltételeznünk.” Bizonyára sokan vannak olyan keresztény testvérek, akik számára a Szentírás a Károli-Biblia (pontosabban az 1908-as kiadású, revideált Károli-Biblia): hiszen ezen nőttek föl, ennek nyelvezetéhez szoktak hozzá. Többen úgy tekintenek a Magyar Bibliatársulat által kiadott új fordítású Bibliára, mint amely - nyelvezetét tekintve - kevésbé „ihletett” és kevésbé szöveghű fordítás. A bibliahasználat tekintetében mindig is két csoport különül el egymástól: egyrészt a korszerű megközelítés hívei, akik a saját maguk által is használt nyelven szeretnék olvasni a Szentírást; másrészt a Biblia verbális inspirációját, ihletettségét valló kegyességi irányzatok képviselői, akik számára mindig nagyapjuk Bibliája a hiteles Szentírás. Hála Istennek ez a megkülönböztetés a valóságban nem jelent mindig merev kereteket, határvonalakat. Méltatlan is lenne ez a Szentírás szellemiségéhez. Mindenki, aki csak kicsit is belekóstol a bibliafordítás gyönyörű feladatába, hamar rájön arra, hogy minden tudásunk, felkészültségünk - legyen bár szó a Károli-Biblia vagy az új fordítású Szentírás szöveggondozásáról - a megvilágosító Lélek munkájára szorul, rá van utalva. Széli Bulcsú lelkésztársammal versről versre végigolvastuk, -fordítottuk az Ószövetséget, illetve más, magyar és idegen nyelvű fordításokkal is egybevetettük. Nagyszerű tapasztalat volt látni, hogy Károli és a nyomában következő fordítók, revideálok milyen alapos felkészültséggel és alázattal fordultak a bibliai szöveghez. A Károli Gáspár nevével fémjelzett bibliafordításról azt mindenképpen fontos elmondani, hogy a fordító és segítői az 1590-ben kiadott vizsolyi Bibliában a héber és görög mondatszerkezeteket igyekeztek minél hűségesebben visszaadni. Ugyanakkor Károli korában még jóval több volt a tisztázatlan kérdés, a nyelvi egyenetlenség, a homályos értelmű kifejezés a Szentírás akkoriban rendelkezésre álló héber és görög szövegeiben. A bibliakutatás terén a nagy horderejű felfedezések (lásd pl. Kumrán) és az időközben feldolgozott, egymással egybevetett, különböző korokból származó szöveghagyományok nyomán napjainkban már sok kérdőjel eltűnt, értelmezési feladat azonban maradt még bőven. Lesznek ezután is újabb bibliafordítások. A nyelvi kifejezésmód árnyalatai, a teológiai értelmezések, látásmódok nyomán a fordításban lecsapódó eltérő hangsúlyok szépen és „izgalmasan” megférnek egymás mellett. Hiszem, hogy a Gazda ót és újat hoz elő számunkra igéje gazdag kincstárából. ■ Varga Gyöngyi A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének docense Gyógyító álom Nagyon különös „csodát” élünk mega családunkban: ha a református testvéreknél járunk, Ábelfiam mindig elalszik. Néhány éve kezdődött, ötéves volt a fiókánk. Egy téli kórustalálkozó hívogatott be bennünket a kakasos templomba. Két zsoltár között csak egy nagy zuttyanást hallottunk, egy szuszogó overall becsúszott a padok alá, és aludt édesen tovább a földön. A második látogatásunk tavaly esett meg. Akkor még nem gyanakodtunk. Vasárnap délelőtt nem tudtunk elmenni az evangélikus istentiszteletre, így átautóztunk a szomszédos városba, mert tudtuk, hogy ott a reformátusoknál délután van a szertartás, ismeretlenül toppantunk be, de szeretettel fogadott minket a közösség. Az igehirdetés alatt ismerős horkolásra figyeltünkfel, de most már résen voltunk, és nem hagytuk kidőlni az álmok szárnyán utazó kisfiúnkat. A gyülekezet lelkésze kedvesen megegyezte, hogy az álom igazából nagyszerű és gyógyító dolog. Hittünk neki, és nevettünk. Az idei ökumenikus imahét nálunk a református templomban kezdődött. Indulás előtt a férjemmel egymásra néztünk: mosolyogva, de egy kicsit szorongva... Nem vagyunk babonásak! Még akkor sem lettünk azok, amikor a prédikáció alatt felhangzott a fiunk drága, egyenletes szuszogása, amely észrevétlenül csapott át horkolásba. Még a Himnusz alatt is aludt, bár a tudatalattija felállította valahogyan. Négy gyerekkel templomba járni egyébként is nagy kaland! Nyüzsgés, izgés-mozgás, kérdések, firkálgatás, ceruzák satírozó hanga, ceruzák pádon guruló hangja..., földön koppanó hangja... És ez beszorozva a sok család sok gyermekével! De mégis tudom, hogy a gyülekezetünk ezt a pici alapzajt belső csenddé tudja varázsolni az elfogadó szeretet „nagyothalló-készülékével”. Ha egy közösség nem fogadná el ezeket az édes zörejeket, akkor az halott közösség lenne, mert élő tagok a gyerekek is. Jézus várta és hívta a kisgyermekeket; úgy ölelte magához őket, ahogy voltak: szutykosan, zajosan, nevetősen, kúszva-mászva, sikongatva, hortyogósan... áldottan! ■ Papp Andrea HIRDETÉS A leprások világnapja központi ünnepségét, a nagygyűlést január 29-én, vasárnap 4 órakor a fasori evangélikus templomban (Budapest VII., Városligeti fasor 17.) tartja a Lepramisszió. Bevezető áhítatot Eszes Zoltán csömör-cinkotai baptista lelkész tart. A műsorban Fény a sötétben címmel a leprakórházakban folyó munkát mutatja be képes előadással a Lepramisszió vezetője, és elhangzik a 2011. évről szóló beszámoló is. Énekel a Csömöri baptista énekkar. Mindenkit szeretettel várnak.
