Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-22 / 3. szám
12 2012. január 22. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Törpeegér Kisgyerek voltam, amikor az első törpeegérfészket találtam. Gazos árokparton véletlenül bukkantam a nádszálak és fekete üröm szárai közé font fészekre. Fogalmam sem volt, mi készíthette, csak amikor otthon elmeséltem, tudtam meg a bátyámtól, hogy törpeegérfészekre bukkantam. Persze rohantam vissza, hogy meglessem az öklömnyi fészek gazdáját, de hiába hasaltam a fűben hosszú ideig, nem sikerült megpillantanom. Azóta már sok ilyen fészket találtam a Velencei-tó nádszegélyében, néha jó fél méter magasan. Több alkalommal sikerült ott érnem a fészek gazdáját, a parányi törpeegeret is. Ez a kis rágcsáló széliében elterjedt, de csak a számára kedvező élőhelyeken - nádszegélyekben, halastavi gátak mentén - található. Néha megtelepszik a gabonatáblákban is. Hihetetlen ügyességgel mozog a sűrű növényzet között, mászás közben hosszú farkával majmok módjára kapaszkodik. Ha kell, úszni is tud. Magokkal táplálkozik - a búzaföldön felmászik egészen a kalászig -, MESÉLNEK AZ ÁLLATOK mindig a földszinten maradtak, csak ők költöztek fel az „emeletre” Fényképezés céljából néhány alkalommal vittem haza törpeegereket. Nádszálakat tűztem a terráriumukba, és fészeknek való anyagot is kaptak. Rövidesen munkához is láttak, és csinos fészket építettek. Hamar megszelídültek, a hideg téli idő után élvezték a kellemes szobameleget és a sok finomságot - diót, napraforgómagot, búzaszemeket, sajtdarabkákat -, melyekről odakint legfeljebb csak álmodozhattak. Egy-két hét de rovarokat is elfogyaszt. Vannak föld alatti járatai is, oda télire eleséget halmoz fel. Késő ősszel és télen korábban gyakran fogtunk apró emlősöket a kint hagyott kukoricaszárakból álló kupacok alatt. Egyenként raktuk át a kévéket, és rávetődve kaptuk el a többnyire az utolsó alól kiugró pockokat és egereket. Itt figyeltem meg, hogy a törpeegerek a kévékben is fészket építettek, jóval a föld felett, mellmagasságban. A mezei pockok után szabadon engedtem őket, de a terráriumi fényűző élet után aligha örültek a visszanyert szabadságnak. ■ Schmidt Egon Kérdések: 1. Vajon milyen súlyú egy törpeegér? 2. Hányszor fialnak évente? 3. Mennyi ideig élnek? jdfspui qqdlpß&i •£ qvmiuopqp luouvq-pq t HuuívjB jvq-jo 1 :qozstqVy\ Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR ► Most induló ötrészes sorozatunkban Sámuel próféta életét elevenítjük fel. A sorozat minden részében találhattok egy-egy rejtvényt is, ezeknek a helyes megfejtését küldjétek el a végén összegyűjtve szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. l. Élt egyszer egy Elkána nevű ember. A feleségeit Penninának és Annának hívták. Anna nagyon szomorú volt, mert neki nem született gyermeke. Penniná sokat csúfolta is őt emiatt. Elkána a családjával együtt minden évben elment Silóba, hogy az ottani nagytemplomban imádkozzon az Úrhoz. Ilyenkor áldozatot is bemutatott. Az egyik évben Anna az áldozati lakomát otthagyva egyedül bement a templomba, és elkeseredve, hang nélkül imádkozott az Istenhez.- Seregek Ura! Ha megszánsz engem, és születik egy fiúgyermekem, ígérem, egész életében téged fog szolgálni! - tett sírva fogadalmat Anna. Éli pap egész idő alatt a templom ajtajában ült egy széken. Figyelte az asszonyt, aki - úgy tűnt - magában beszél. Azt hitte róla, hogy részeg. Oda is ment hozzá:- Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki a mámorodból!- Nem, uram, nem ittam egy kortyot sem! Nagy bánatom van, azért imádkoztam ilyen sokáig az Úrhoz - felelte Anna. Akkor Éli megáldotta őt:- Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet! Anna akkor visszament a férjéhez, majd másnap hazaindultak. Egy idő múlva nagy öröm érte az asszonyt: fia született. Sámuelnek nevezték el, mert Sámuel azt jelenti: „az Úrtól kértem őt”. Amikor a fiú nagyobbacska lett, anyja elvitte őt a silói templomba. Odament Éli paphoz, és így szólt hozzá:- Uram! Én voltam az az asszony, aki itt állt a templomban, és erősen imádkozott, te pedig megáldottad. Az Isten meghallgatta kérésemet! Ezért a fiúért imádkoztam. Akkor azt is megfogadtam, Sámuel egész életében az Urat fogja szolgálni. Elhoztam hát őt ide. Viseld gondját! Melyik úton jutnak el a templomba? Ha jól oldjátok mega feladatot, a fák mellett található betűkből egy szót olvashattok össze. Ez a megfejtés. írjátok a képeken látható tárgyak nevét a téglalapokba! A kékkel megjelölt téglalapok betűiből egy bibliai személy nevét olvashatjátok össze. Kiő? HUMORZSÁK Két gyülekezeti asszony beszélget.- A lelkész úr kérésére egy beteg családnak egy héten keresztül vittem mindennap ebédet és vacsorát. És tudja, mivel ajándékoztak meg viszonzásul ezek a hálátlanok?- Mivel?- Egy szakácskönyvvel. * * * A hosszúra nyúlt lelkipásztori látogatás után azt mondja a lelkész a házigazdának:- Ne fáradjon azzal, hogy a kapuig kísér!-Óh, ez nem fáradság, hanem a legnagyobb öröm!
