Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-08 / 1. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2012. január 8. » 5 Más Jézus, más lélek... Szalai András hitvédelmi kézikönyve második kiadásban ► Érdeklődéssel vettem kezembe Szalai András könyvét. A Más Jézus, más lélek, más evangélium - Határkeresés a keresztény és az annak tűnőfelekezetek között című munka a Harmat Kiadó és az Apológia Kutatóközpont kiadásában jelent meg. Nem csalódtam: nagyszerű és hasznos segédkönyvet kaptunk a szerzőtől. Valódi szakkönyvet, kézikönyvet írt, elsősorban nekünk, akik a lelki szolgálatban forgolódunk. Ez a szerző bevallott szándéka is: „Kinek készült a könyv? Elsősorban keresztény teológiai és bibliaiskolai hallgatóknak, hitoktatóknak és vallástanároknak, lelkészeknek és misszionáriusoknak, ifivezetőknek, gyülekezeti munkásoknak és teológiai műveltségre törekvő »laikusoknak«. Olyanoknak, akiktől a hívők, a keresők és a más meggyőződésűek konkrét válaszokat és felelős iránymutatást várnak, és akiknek ehhez szükségük lehet egy ilyen kézikönyvre.” Honatyák hozta egyházügyi törvény Ismét tizennégy felekezetet ismert el a parlament Abban a vallási, szellemi dzsungelben, amelyben élünk, az egyetlen megbízható támpontunk a tájékozódásban az apostolok tanúságtétele, igehirdetése. Ez az a hagyomány, amelyen az egyháznak, de az egyes keresztény embernek a hite is alapszik. Ezt a felismerést tartom a könyv leglényegesebb mondanivalójának. Valójában Pál apostol is erről ír az efezusiaknak: „Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus.. .” (Ef 2,20) Szalai András a könyv utolsó, 9. fejezetében tárgyalja ezt a kérdést részletesebben, de valójában ez a szemlélet határozza meg a munka minden fejezetét. Ezért a szentírási igehelyek felsorolása mellett bőségesen közli minden felmerülő kérdésnél az ókeresztény írók gondolatait is. Igaza van, amikor megállapítja, hogy bizonyos protestáns evangéliumi köröknek történetieden a Szentíráshoz való viszonyuk, és még ma is mellőzött és tisztázaüan köreikben a hagyomány értékelése. Megállapítását így summázza (230. o.): „A hagyomány újszövetségi, ókeresztény és lutheri szemléletének megismerése tehát nem csupán a mindenkori hamis tanítókkal szemben szolgál tanulságokkal. A mai egyház egy részének lelki egészségéhez is hozzájárulhat, ha az egyház történelmietlen szemlélete helyett ráébred a kereszténység alapvető, központi, lényegi tanainak történelmi folyamatosságára, ezt megtanulja becsülni és akár a hit mai védelmében felhasználni.” Az első három fejezetben a szerző szól a téma aktualitásáról, valamint előszámlálja a keresztényhit „közös nevezőit”, és bemutatja a hamis tanítások, eretnekségek keletkezését, illetve kitér arra is, miben áll a vonzerejük. A negyedik fejezetben azt tárgyalja, hogy a lelkipásztori és evangélizációs szolgálatban miként kell a más Jézust, lelket és evangéliumot vallók között szolgálni. Őt bevallottan a „féltés” motiválja ebben a szolgálatban. S akik olvasták Szalai András Jehova Tanúiról írott nagyszerű - nemzetközi összehasonlításban is páratlan - könyvét (Jehova és a szervezet), azok ismerik ezt a „féltést”. Ismerik azt a bizalmas, tegező stílusban megnyilvánuló, türelmes szereteted amellyel a szerző igyekszik felrázni az igézet kábulatában élő keresztény testvért, ráébreszteni megtévesztett voltára s visszavezetni a helyes útra. A következő fejezetekben az eretra véve írás-ellenes kijelentéseiket, majd a könyv - több mint száz oldalon - vallási közösségeket ismertet. Hat közösségről részletesen, tizenhatról pedig vázlatosan ír. Ezek közül mi leginkább a Jehova Tanúival és a mormonokkal találkozunk. Szalai András az eretnek vallási csoportok közé sorolja az unitáriusokat is: meggyőződése és kutatásai alapján - szerintem is helyesen - nem tartja őket keresztényeknek... A már említett záró fejezetben rendkívül fontos kérdések kerülnek elő: az eretnekek részéről erősen bírált Szentháromság kérdését, Krisztus istenségének a dolgát (krisztológia) és a reinkarnációt tárgyalja. Azzal az állandóan hangoztatott váddal szemben, hogy az egyház a Bibliából kiiktatta azokat a részeket, amelyek a lélekvándorlást igazolnák, Szalai András az ókeresztény írók idézeteit sorakoztatja fel, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy az egyház soha nem tanította a lélekvándorlásnak ezt a keleti hiedelmét. Ezt a gondolatot azok a gnosztikus keresztény csoportok tették magukévá, amelyekkel az egyház az első pillanattól kezdve élesen szemben állt. Sajnálom, hogy mindemellett két kérdéskör behatóbb tárgyalása már nem fért a könyv tematikája által meghatározott keretbe: az adventizmus és a karizmatikusságon belül a Hit Mozgalomnak a kérdése. Tisztában vagyok azzal, hogy itt nincs szó más Jézusról. Ők testvéreink a Jézus Krisztusban. De a felekezetek, vallási csoportok közötti eligazodásban nem csak a „más” tisztázása segít, az „és” figyelembevétele is legalább annyira fontos (Jézus + és, a lélek + és, evangélium + és). Meg kell mondanom, gálatom során nekem több gondom volt az „és”-sel, mint a „más”-sal. Azért említettem ezt a két kérdéskört, mert a könyv érinti mindkettőt. Az adventista látnok prófétanővel, Ellen G. White-tal részletesen foglalkozik Az eretnekségek tipológiája című fejezet. De itt olvasom - bizonyos meglepetéssel - a jegyzetben (69. o.): „Az adventizmusról azért nem lesz külön ismertető, mert Ellen G. White írásai nem váltak szentírássá, és a korai adventistákkal szemben a mai Hetednapi Adventista Egyház vallja a háromságtant. Keresztény közösségről van szó, amely a White életművére is épülő identitása miatt elszigetelődött a többi keresztény egyháztól.” Adventista testvérekkel való találkozásaim során soha nem került elő White testvérnőnek a prófétai megítélése, de a törvény értékelése, a szombat kérdése annál inkább. Meggyőződésük szerint a vasárnap megünneplése nyílt lázadás Isten törvénye ellen. Esetükben látványosan igaz a képlet: Jézus és a szombat... A kötet első kiadásának A jólét és egészség evangéliuma című fejezete - melyben a Hit Mozgalomról (Faith Movement) nagyszerű elemzést olvashattunk - az új kiadásból kimaradt. A „miért?-re az előszóban ez a részlet utal: „Az első kiadásban ismertetett vallási közösségek közül többnek is változott a tanítása, jelentősége vagy hazai jelenléte, illetve újak jelentek meg. Saját tanulmányaim, illetve oktatói és tanácsadói munkám tapasztalatai révén pedig bennem is teljesen átalakult a témakör szemlélete.” A változás kétségtelenül szembetűnő: nincs most már tudomásunk olyan - pszichológiai manipulációnak tűnő - jelenségekről, mint például a hanyatt zuhanás, a rázkódás, az állati hangok utánzása vagy a torontói áldás, amikor az áldást kapott illető hosszú ideig a földön fetrengve nevet. És arról sem, hogy a résztvevők megáldanák a saját fejüket... Természetesen ennek a konszolidált istentiszteleti formának, illetve a változásnak szívből örülök. De ez számtalan kérdést is felvet: Ha a Szentlélek - től voltak ezek a jelenségek, akkor miért maradtak abba? Nincs már szükség ezekre az extrémjelenségekre? Miért? Csakugyan megváltozott ezeknek a csoportoknak a teológiája? Vagy ahogyan mondani szokták: a kocsi gurul már magától is? Kiépítették a struktúrákat, melyek biztosítják munkájuk feltételeit és a létüket?!... Nem sorolom tovább a kérdéseimet. De abban biztos vagyok, hogy az Apológia Kutatóközpontnak reflektálnia kell ezekre a kérdésekre, még akkor is, ha ez nagyon kényes terület. Várjuk a +és szempontjából végzett kutatások eredményeit is. Segítségre szorulunk a tájékozódásban! ■ Id. Pintér Károly Szalai András: Más Jézus, más lélek, más evangélium - Határkeresés a keresztény és az annak tűnő felekezetek között. Harmat Kiadó - Apológia Kutatóközpont, Budapest, 2011. Ára Ismét tizennégy egyházat ismert el a parlament, ugyanazokat a vallási közösségeket, mint a nyáron elfogadott, ám az Alkotmánybíróság (AB) által közjogi érvénytelenség miatt megsemmisített egyházügyi törvényben. Az új jogszabályt december 30-án, pénteken fogadta el az Országgyűlés 256 igen és 36 nem szavazattal. Eszerint a parlament, csakúgy, mint júliusban, a Magyar Katolikus Egyházat, a Magyarországi Református Egyházat, a Magyarországi Evangélikus Egyházat, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget (Statusquo Ante), a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközséget, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyét, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus - Magyarországi Ortodox Exarchátust, a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyházat, a Magyarországi Román Ortodox Egyházmegyét, az Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéjét, a Magyar Unitárius Egyházat, a Magyarországi Baptista Egyházat és a Hit Gyülekezetét ismerte el. (Ez utóbbit a Jobbik törölte volna a felsorolásból, és erről név szerinti szavazást is kért, a parlament azonban elutasította az ellenzéki párt indítványát, amelyet negyvenkét képviselő - köztük öt kormánypárti politikus is - támogatott.) Azok a vallási közösségek - több mint hetven -, amelyek az elmúlt hónapokban kezdeményezték a szakminiszternél jogállásuk fenntartását, január í-jével nem veszítik el egyházi státusukat, arról február végéig dönt a parlament. A többi, jelenleg egyházként működő, de újbóli nyilvántartásba vételét nem kezdeményező vallási közösség egyesületként működik az év elejétől. Ugyanakkor e szervezeteknek regisztrációs kötelezettséget ír elő a törvény, amely alapján 2012. február végéig kezdeményezniük kell az egyesületként történő nyilvántartásba vételüket. Ha ezt elmulasztják, 2012. március í-jén jogutód nélkül megszűnnek. Változnak annak szabályai, hogy miként válhat egy vallási tevékenységet végző egyesület egyházzá. Ezt az érintett egyesület legalább ezer ember aláírásával kezdeményezheti, majd a kérelemről az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottsága törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé. A júliusban elfogadott, de a megsemmisítése miatt hatályba sem lépett egyházügyi törvény alapján a nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez kellett volna benyújtani. Az egyesületek egyházzá nyilvánításának feltételei között az szerepel, hogy alapcélként vallási tevékenységet végezzenek, tanításuk lényegét tartalmazó hitvallásuk és rítusuk legyen, tevékenységük ne legyen ellentétes az alaptörvénnyel, ne ütközzön jogszabályba, illetve ne sértse az egészséghez való jogot és az emberi méltóságot, valamint hogy az egyesülettel szemben működése során nemzetbiztonsági kockázat ne vetődjön fel. További feltétel, hogy a szervezet legalább száz éve működjön nemzetközi szinten, vagy legalább húsz éve szervezett formában, egyesületként Magyaror-A vallásügyi bizottság a szervezet tevékenységével, tanításával és múltjával kapcsolatos feltételek fennállásáról a Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását kéri. Ha a parlament valamely egyesület egyházként való elismerését nem támogatja, az erről szóló döntést országgyűlési határozat formájában kell közzétenni. Az ettől számított egy éven belül az egyesület egyházként való elismerésére irányuló ismételt népi kezdeményezés nem indítható. A törvény kimondja, hogy az egyház jogutód nélkül szűnik meg, ha a legfőbb szerve az egyház feloszlásáról határoz; ha tevékenységével felhagy, és vagyonáról nem rendelkezik; vagy ha tevékenysége - az Alkotmánybíróság elvi véleménye alapján- az alaptörvénybe ütközik. Az egyház jogutódlással szűnik meg más egyházzal való egyesülése és különválás esetén. A kormány e megszűnési okok valamelyikének fennállása esetén kezdeményezi az Országgyűlésnél az egyház törlését a törvényből. Azoknak az egyházaknak, amelyek január í-jétől egyesületnek minősülnek, az állam 2012. augusztus 31-ig költségvetési támogatást biztosít az általuk fenntartott közoktatási intézmények működtetéséhez, szociális intézmények esetében pedig az év végéig. A parlament július 12-ére virradó éjszaka fogadta el az AB decemberi döntése miatt nem hatályosuk egyházügyi törvényt. A javaslatot eredetileg KDNP-s politikusok jegyezték, ám a szavazás előtt néhány órával a Fidesz-frakció kezdeményezésére az alkotmányügyi bizottság alapvetően átírta. A parlament nyári rendkívüli ülésszakának utolsó napján emiatt többször is szünetelt a határozathozatal. A jogszabállyal az Országgyűlés a már említett tizennégy egyházat ismerte el, közülük a Hit Gyülekezete az egyetlen, amely a kereszténydemokrata képviselők jegyezte törvényjavaslatban nem szerepelt a bevett és elismert egyházak között. Ugyanakkor az alkotmányügyi bizottság módosító javaslatának elfogadásával a parlament a többi vallási közösséget nem nevesítette és kategorizálta. Rögzítették viszont, hogy az utóbbiak nyilvántartásba vételéről a Fővárosi Bíróság helyett az Országgyűlés dönthet, kétharmados többséggel. Ilyen döntés azonban mindeddig még nem született. Az Alkotmánybíróság december 19-én semmisítette meg a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt, közjogi érvénytelenség miatt. A testület megállapította, hogy a törvény megalkotása során az egységes javaslathoz képest a zárószavazás előtti módosító javaslat elfogadása lényeges változásokat eredményezett az egyházi jogállás megszerzésének szabályozásában, mivel- a többi között - az egyházi jogállás megszerzését (illetve a jelenleg egyháznak minősülő szervezetek többsége esetén annak megtartását) az országgyűlési képviselők kétharmadának támogató szavazatától tette függővé. A most elfogadott egyházügyi törvényt december 21-én nyújtotta be a Fidesz a parlamentnek. --------------------------------------- ---M. A/Í77 I v /äc m&m & Szalai András MásJézus, más lélek, másevangélium Harmat - Apológia
