Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-24 / 25. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2012. június 24. ► 15 Világbéke, világháború Pár nappal ezelőtt érdekes írás jelent meg a Reddit nevű közösségi megosztóoldalon. Már maga a hely is érdekes, ugyanis a kis, ufószerű, emblematikus figurájáról ismert honlap soha nem tartozott a legnagyobbak közé, azonban néhány internetes divatot túlélve felhasználóbázisa folyamatosan növekszik. A Redditről el lehet mondani, hogy tudják, mit akarnak csinálni az interneten, és ahhoz hűek is maradnak. Nem véletlen tehát, hogy a Lycerius nevű felhasználó éppen itt tette közzé, hogy mintegy tíz éve játszik már folyamatosan a Civilization II nevű játék ugyanazon pályájával, és tanácsra van szüksége ahhoz, hogy tovább tudjon lépni benne. Ahhoz, hogy ez a tíz év időtartamú játék megfelelő megvilágításba kerüljön, szükséges néhány szót ejteni magáról a Civilizationről. Első verziója 1991-ben jelent meg, és az egyik legnépszerűbb stratégiai játékká vált. Az alapszituáció egyszerű: játékosként kiválasztunk magunknak egy nemzetet, kapunk egy apró telepescsapatot, majd első városunk megalapítása után az a célunk, hogy a legnagyobb nemzetté váljunk. A Krisztus előtt 2000-ben kezdődő játékban nemzetünkkel magunknak kell elérnünk minden jelentős tudományos-kulturális eredményt - a kerék feltalálásától kezdve a valláson át a demokráciáig -, miközben a hadseregeket folyamatosan fejlesztve terjesztjük ki birodalmunk határait. A feladat során jó szervezői és logisztikai képességekre van szükség, cserébe a Civilization napokra elég szórakozást ad egyetlen játékban. A tíz éven át épített világ messze túlmegy az alkotók eredeti szándékán. A tervezők ugyanis csak 2020- ig láttak előre, ezért onnantól kezdve már nem lehet újabb egységeket kifejleszteni, így a későbbi korok háborúit is jelen korunk tankjaival vívják meg. Lycerius világa a 3991-es év sötét utópiáját vázolja fel: a földön már csak három szupernemzet van, amelyek élethalálharcot vívnak a sugárszennyezett és az északi jégsapkák olvadása miatt elmocsarasodott területeken még megmaradt erőforrásokért. Ellenségei valamennyien teokratikus államban élnek, ahol a megfelelő istenek földi helytartóiként hajszolják embereiket újabb és újabb háborúkba, miközben mindezt tétlenül nézik az ENSZ békefenntartói. Lycerius kérdése a többi Reddit-felhasználóhoz a lehető legkonstruktívabb volt: milyen stratégiát válasszon, hogy az 1700 éve tartó háborúnak véget vethessen? (A problémakör a Redditen külön aloldalt is kapott, amely a http://www.reddit.com/r/theeternalwar található.) A jövő felettébb sötét, ha a fenti játékállásból indulunk ki. A fejlesztők kitaláltak egy világot, felvázoltak alapvető törvényszerűségeket, majd minden bizonnyal a jelenkorig tartó játékok során többször is tesztelték, EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence hogy annak működése mennyire hasonlít a valódi történelemben lezajlott eseményekhez. A legérdekesebb azonban az, hogy a beépített szabályok miként befolyásolják a világot, ha már nincsen benne az alkotónak a keze, amely addig egyengette az útját. Egy hívőnek könnyű mindenben Isten jelenlétét észrevenni és megérteni, hogy a magára hagyott, istentelen világ miként fogja elpusztítani önmagát, ahogy ebben a játékban is tette. És miért lehet reménykedni egy jobb végkifejletben... A www.worldpeacegame.org oldalra érdemes még ellátogatni, amely a John Hunter által létrehozott világbékejátékkal foglalkozik. A híressé vált tanár olyan feladatok elé állítja negyedik osztályosait, amelyekbe a legtöbb politikusnak és államférfinak is beletörik a bicskája: oldják meg világunk valamennyi globális problémáját. És ezt a gyerekek általában meg is teszik. A www.ted.com/talks/ lang/hu/john_hunter_on_the_world _peace_game.html oldalon található TED-es előadásban John Hunter elmondja, hogy miként tanítja diákjait a jobb világhoz vezető úton való járásra. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ahol nagy a szükség, ott közel a segítség. És merem remélni, hogy az emberiség békésebb jövő elé néz... ■ N. B. Éljetek szeretetben! Tanévzáró evangélikus fesztivál a Várban ► „Éljetek szeretetben!” - ez a felszólítás, köszöntés, kívánság fogadta június 10-én a budavári evangélikus templomba érkezőket, sőt mindenkit, aki feljött a budai Várba. A vasárnapi tanévzáró istentisztelet és a közösen elfogyasztott ebéd után ugyanis a gyülekezet „kiköltözött” az utcára; az idézett mondat is ott volt olvasható egy „faltól falig” transzparensen. Már a készülődés közben jó volt megtapasztalni a nagyszerű csapatmunkát, a vasárnapi gazdag programban pedig mindenki megtalálhatta a neki tetszőt. A néptáncbemutató tyukodi és kalotaszegi táncai jókedvre hangolták az egybegyűlteket, majd a hittanos gyerekek énekelték és bábozták el Bence Imre énekét, amely a jó pásztorról szól, aki megkeres és bekötöz minket. Csernyik Szende mesemondó meséi is mindenkit lebilincseltek. ízes székely beszéde és a közönséget is bevonó játékossága megkacagtatott és egységbe vont. Énekelt a gyülekezet kórusa, a Schütz kórus, valamint a Budavári gospelkórus is. Közben a kis udvarban ki-ki borkóstolásban vehetett részt a Jásdi pincészet jóvoltából. A Holló Műhely szép famunkáiban gyönyörködni és belőlük vásárolni egyaránt lehetett. De itt volt a Féhé Kht. is, szintén fából készült munkákkal. A gyermekeket játszóház várta, ahol vesszőből fontak, és keresztszemes mintákat varrhattak. Kellemes beszélgetések színhelye volt a kávéház. Győri Virág a Family keresztyén családi és párkapcsolati magazin főszerkesztője a közösség fontosságáról és gyógyító erejéről tartott bevezetőt, s bemutatta az évente négyszer 66 oldalon megjelenő lapot. A templomban a Mevisz Bárka csoportjának Kerékvilág című kiállításán lehetett elcsendesedni és elmélyedni. A fesztivál résztvevői tehát birtokba vették az épület minden zugát, a kicsi kertet s az utcát is. A záróáhítatra is az utcán felállított színpadon került sor. Ahol hétköznap autókat látunk, ott most széksorok álltak az úttesten, s emberek ültek rajtuk, hála Istennek, sokan. Aki szereti az Istent, az szeresse a testvérét! - hangzott az ige. A szószék, illetve a színpad tövében ekkor mintegy válaszként hangosan megszólalt egy kislány: „Én szeretem a testvéremet.” Nehéz volt ezután megszólalnia az igehirdetőnek, Bence Imrének, hiszen ez az őszinte gyerekszó elmondta a prédikáció lényegét. De hát ez már csak egy ilyen, interaktív nap volt. Akik jelen voltak, tényleg együtt voltak szeretetben. Az igehirdetésben az ember és Isten szeretete közti különbségről hallhattak. Az ember azt keresi, ami s aki szerethető. Az Isten megteremti a szerethetőt. Az igehirdetés után a M.Is.K.A. együttes koncertje zárta a programok sorát. Szeretetben telt ez a nap. Isten szeretetét tapasztalták meg az egybegyűltek egészen kézzelfoghatóan abban a nagyon prózai tényben is, hogy a szabadtéri programot kiengedte Isten a szabad ég alá; habár lógott az eső lába, a fesztiválozók nem áztak meg. Az vált fontossá újra, hogy az üzenetet elvigyék magukkal: éljünk szeretetben a hétköznapokban is. ■ Bencéné Szabó Márta EVÉL&LEVÉL Kántorok a karzaton Kedves Boda Zsuzsa! Köszönjük az Evangélikus Élet múlt heti számában megjelent összefoglalót (Cinkotai indulás, 6. o.) a pesti egyházmegyei elnökségi és tisztségviselői iktatásról, amelyre a gyülekezetünkben került sor június 9-én. A tudósításból kimaradt, hogy a zuglói, illetve a rákoskeresztúri gyülekezet kántora énekelt a cinkotai kíséretével, ami nem volt véletlen, sem feledhető köszöntésben, híradásban. Ezzel szerettük volna zenében köszönteni az egyházmegyét, mint ahogy tették mások másutt. Fekete Anikó kiváló munkát végez kiváló minőségben, kiváló végzettséggel Zuglóban. Takács Dóra a rákoskeresztúri gyülekezet kántora és hittudományi egyetemünk kántor szakon idén frissen végzett hallgatója. Kántortársaim nevében is szeretettel kérjük újra és újra, vegyük emberszámba a gyülekezetek nem lelkészi munkatársait is! Szeretettel: Kinczler Zsuzsanna kántor (Budapest-Cinkota) Kedves Zsuzsa! A tudósítások rendszerint szűkre szabott terjedelmi keretei nem mindig engedik, hogy az ünnepi alkalmak minden szolgálattevőjét, megszólalóját név szerint felsoroljuk, így olykor valóban előfordul - legjobb szándékunk ellenére -, hogy egyesek említetlenül maradnak. Ez történt a kifogásolt cikk esetében is, bár a tudósító természetesen fontosnak tartotta, hogy a cinkotai ünnepségen megörökítse a zene nyelvén köszöntőket is. Hadd kárpótoljam az érintetteket ezzel a fotóval. Szeretettel: Boda Zsuzsa Takács Dóra, Fekete Anikó és Kinczler Zsuzsanna Filmforgatás az evangélikus székház előtt Az ismert amerikai színész-rendező, Bruce Willis készülő filmjének jeleneteit forgatták az elmúlt hétvégén az Üllői úton. A produkcióban Budapest Moszkvát helyettesíti. Képünkön a negatív hős teherautója. ■ Koczor Tamás felvétele SZERETETVENDÉGSÉGRE Málnás, joghurtos muffin Hozzávalók 12 darabhoz: 2 tojás, 15 dkg kristálycukor, 1 csomag vaníliás cukor, 15 dkg Rama margarin, 2,5 dl (25 dkg) málnás joghurt, 25 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 20 dkg málna, margarin a forma kikenéséhez Elkészítése: a tojásokat a kétféle cukorral jól kikeverjük, majd hozzáadjuk a margarint. Belekeverjük a joghurtot, végül a sütőport és a lisztet. Egy közepes muffinsütő mélyedéseit margarinnal kikenjük (de papírkosárkákkal is bélelhetjük). A mélyedések aljárá egy-egy evőkanál tésztát teszünk, a megmosott és lecsöpögtetett málnaszemeket egyformán elosztjuk bennük, majd a maradék tésztával befedjük. Körülbelül 160 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük. A formában hagyjuk tíz percig hűlni, és csak utána vesszük ki a süteményeket.
