Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-06-10 / 23. szám

14 ■+ 2012. június io. KRÓNIKA Evangélikus Élet Temetetlen családnevek Hét falu megújuló temploma ► A Vadosfai Evangélikus Egyházközség hét leánygyülekezetének (Va­­dosfának, Gyórónak, Kisfaludnak, Magyarkeresztúrnak, Mihályinak, Potyondnak és Zsebeházának) a tagjai templomépítő elődeikre való hálás emlékezésük nemes jeleként elhatározták, hogy a vadosfai temp­lom megépítésének és fölszentelésének századik évfordulójára, 2012- ben felújítják nevezetes templomukat. Soltvadkerti német és szlovák család­nevek - ez volt a témacíme annak az órának, amelyet soltvadkerti alsó tago­zatos diákok a közös protestáns teme­tőben töltöttek egy napfényes, tavaszi napon. Eilemé Hollós Ildikó és Mihók­né Rácz Renáta tanárnők a német kultúra megszerettetése és a településsel kapcsolatos ismeretek elmélyítése cél­jából már eddig is több olyan ötlettel előrukkoltak, melyek segítik kialakul­ni a gyerekekben a lokálpatriotizmus érzését. Ez pedig - utalva a legrégeb­bi helyi felekezetekre - az evangélikus és a református ősökkel is összefügg. Az első betelepülők német, illetve szlovák ajkú protestánsok voltak a 18. század közepén, akiket több száz hasonló vallású és nyelvű család kö­vetett. Többek között az ő leszárma­zottaik is voltak azok a gyerekek, akik ez alkalommal jegyzetfüzetbe írták a régi neveket a sírkövekről. Tegyük hozzá rögtön: a legtöbb név még mindig ismerősen cseng a kicsik fü­lében is, hiszen saját felmenőikről vagy iskolatársaik őseiről volt szó. A kísérő pedagógusok még arra is kitértek a téma órai feldolgozásakor, hogy melyik idegen hangzású család­névből mi lett a „kötelező” magyaro­sításkor, a II. világháborút követő esz­tendőkben. Remélhetőleg a családok­ban, az otthoni beszélgetésekben is előkerül ez a téma... ■ Ifj. Káposzta Lajos felvétele Rábaköz népének nagy része a refor­máció terjedésével evangélikus lett. Az első vadosfai templom (imaház) a falun kívül állt. Az első igazi templom 1614-ben épült, ezt 1734-ben követte a második, immár nagy templom. Azért volt szükség nagy templom építésére, mert a Habsburgok protes­tánsellenes politikája az 1681-es sop­roni országgyűlésen keresztülvitte, hogy Rábaközben csak egy temploma lehetett az evangélikusoknak. Az akkori hívek egyházhűségét és áldozatkészséget mutatja, hogy negyven község lakói fogtak össze, s adakozásaiknak köszönhetően elké­szülhetett a nyolcszáz személy befo­gadására alkalmas, kőkerítéssel kö­rülvett templom. 1911-re azonban életveszélyessé vált, ezért a hívek - immár az említett hét falu evangéli­kusairól van szó - elhatározták, új templomot építenek. Példás áldozatvállalással, kitűnő szervezéssel és hozzáállással az 1912. február 28-án elkezdett munkát ugyanazon év novemberében be is fe­jezték, s november 10-én került sor a mindazok számára jól ismert új templom fölszentelésére, akik Vados­­fára jártak vagy járnak istentisztelet­re, akiket ott kereszteltek, akik ott konfirmálkodtak, akik ott tartották esküvőjüket, vagy akik vendégként, látogatóként ismerhették meg a templomot. A hívek adományainak köszönhe­tően új harangok kerültek az új to­ronyba, s beépíttettek egy modern, egymanuálos, tizenegy regiszteres Angster-orgonát, amely a karzat esz­tétikai képét nagyban emeli. A temp­lom a maga valóban szép kivitelezé­sében gyorsan ismertté vált, s nem véletlen, hogy „rábaközi lutheránus katedrális”-ként kezdték emlegetni. 1913-ban joggal írta az akkori lel­kész, László Miklós: „Gyülekezetünk minden tagját örömmel és büszke­séggel tölti el az a tudat, hogy Isten­nek dicsőségére ilyen szép, ilyen ha­talmas hajlékot emeltünk, amely bi­zonysága lesz a késő utódok előtt is annak, hogy a harmadik templomnak építői hitbuzgóság és áldozatkészség tekintetében méltók voltak apáikhoz [...]. Legyen ez a templom - melynek sudár tornya »diadalmasan tekint szét a Rábaköz messze síkjain« - hir­detője évszázadokon át a lelkiisme­reti szabadságnak, megszentelt helye Isten lélekben és igazságban imádá­­sának, nevelője a valláserkölcsi élet­nek, erősítője a hazaszeretetnek - Is­tennek dicsőségére!” Száz év telt el azóta. Elmélkedhe­tünk, vajon hány ezer, a templomhoz kötődő ember nem él már. Találgat­hatjuk, milyen sokan elhunytak, akik hosszú évtizedeken át nap mint nap hallhatták a vadosfai harangok messze hallatszó hangját. Már kevesen vannak azok is, akik még emlékezhetnek arra, hogy min­den vasárnap mind a hét faluból em­berek tucatjai indultak a vadosfai isten­­tiszteletre: sokan gyalog, ritkábban sze­kéren, kocsin, idővel egyre többen kerékpárral. A két irányból jövő hívek (a magyarkeresztúriak, potyondiak és zsebeháziak kelet felől, a gyóróiak, kisfaludiak és mihályiak meg Mihályin keresztül, észak felől) Vadosfán talál­kozva - mint amikor két folyó egymás­ba ömlik - faluhelyen ritkán látható „embertömeggé” egyesültek. Ünnepek voltak a vasárnapok, ünnepek voltak a vadosfai templom alkalmai! A világ nagyot változott. Számos jó változás mellett nem kevés nega­tív jelenséggel is találkozunk. Meg­döbbentő a népességfogyás általában is, s megdöbbentő a gyülekezeti tag­ság megfogyatkozása is, mely utób­binak két oka van: a demográfiai fo­gyás és az egyháztól való elfordulás. 1912-ben 2606 egyháztag volt a hét faluban - ma alig több mint 900! Nem csoda, hogy a templom fölszen­telésének napján sokan nem fértek be a templomba. A templomot fölszen­telő Gyurátz Ferenc püspök dicsér­te a hívek „firól fira szálló örökség"­­ét, az „alkotó erejű hitbuzgóság”-ot, a templomépítést segítő áldozat­­készséget. Payr Sándor, a neves egy­háztörténész azt mondta: „íme kész a szent emlék, mely a késő unokák­nak is hirdetni fogja az apák erényét” S hozzátette: „Őseink nehéz viszo­nyok között nemcsak megépítették templomaikat, hanem buzgón láto­gatták is.” Eltelt száz év, elérkezett a felújítás ideje. A létszámában erősen meg­csappant gyülekezetre vár a feladat, hogy ősei példáját legalábbis részben kövesse. Nem új templom építéséről van szó, hanem a meglévőnek a fel­újításáról. Örömteli, hogy többen is megfogalmazták: ha eleink képesek voltak templomot építeni, szégyen volna, ha mai, modern utódokként mi a felújításra sem vol­nánk készek és képesek! Ezzel nagyszüleink, déd­­szüleink emlékének is tartozunk! Természetesen nem­csak azokra számít az egyházközség, akik ma is rábaközi szülőfalu­jukban élnek. Hanem arra a virtuális közös­ségre, gyülekezetre is, amelynek azok is tagjai, akik elkerültek szülő­földjükről, s talán alig van kapcsolatuk szülő­falujukkal, volt gyüle­kezetükkel. Bizonyosak vagyunk ugyanis abban, hogy egyrészt a gyöke­rek minden ember éle­tében fontosak, más­részt hogy nemes ügy felkarolását akkor kü­lönösen is szívbéli kötelességünknek tartjuk, ha ezekről - az emlékek révén is megtartani és táplálni képes - gyökerekről van szó. Minden támogatást, adományt köszönettel, hálásan fogad a Vados­fai Evangélikus Egyházközség. És szívesen lát minden elszármazottat, s nem csak a jubileumi ünnepségen! ■ Dr. Kiss Jenő (Mihályi-Budakalász) Istentiszteleti rend ♦ 2012. június 10. Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: íjn 4,i6b-2i; sMóz 6,4-9. Alapige: Jn 4,39-42. Énekek: 65., 232. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9. Veperdi Zoltán; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztoja­­novics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (kantátazenés áhítat, Bach-hét záróalkalma) Szabóné Mátrai Marianna; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű, úrv.) Scott Ryll; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33- de. 9. Szabó Bertalan; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; du. 6. (vespera) Bolba Márta, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Kecz­­kó Pál; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., tanévzáró) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Szirmai Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. dr. Agód Anett; Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. dr. Agód Anett; Rákoshegy, XVII., Tes­­sedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszent­­lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75- de. 10. Endreffy Géza; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 2. Győri János Sámuelné; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (tanévzáró) dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa HIRDETÉS Felhívás egy nemes cél támogatására Százesztendős temploma felújítására minden támogatást, adományt kö­szönettel, hálásan fogad a Vadosfai Evangélikus Egyházközség. Kérjük, hogy felhívásunkat terjesszék minél szélesebb körben, vala­mint kísérjék figyelemmel honlapunkat (http://vadosfa.lutheran.hu), ame­lyet folyamatosan frissítünk. Elérhetőségeink: Evangélikus Lelkészi Hi­vatal, 9346 Vadosfa, Kossuth L. u. 13.; e-mail: vadosfa@lutheran.hu; te­lefon: 20/824-6887. Számlaszámaink: Vadosfai Evangélikus Egyházközség: 59500186-11094690. Vadosfai Evangélikus Gyülekezet Alapítvány: 58900026-10018163.

Next

/
Oldalképek
Tartalom