Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-10 / 23. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2012. június io. » 9 ;EN - REMÉNYSÉG FESZTIVÁL Tanácsadó voltam... Amikor megláttam a hirdetést, hogy lehet jelentkezni tanácsadói szolgálatra, elgondolkoztam. Forgattam magamban, imádkoztam vezetésért. Végül úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, jelentkezem. Ezután eltelt pár hét, majd jött az értesítés a gyülekezeti felkészítő alkalomról. Kíváncsian vártam, hogy mit fognak mondani. Nagyon tömör két óra volt, de mivel jegyzeteltem, nem maradt nyom nélkül. És eljött a várva várt hétvége, a háromnapos Reménységfesztivál. A mi „felügyelőnk” egy baptista lelkipásztor volt. Vezetésével kerestük meg a 13-as szektort. Itt újból kaptunk egy rövid eligazítást és egy „tanácsadói csomagot”. A koncertek után jött Franklin Graham, és amikor befejezte döbbenetes prédikációját, előrehívta az embereket. Felügyelőnk rendelt hozzá bennünket a levonuló emberekhez. De annyian jöttek, hogy egy idő után már csak beálltunk a sorba, és mentünk mi is előre. Ott állni a tömegben felemelő érzés. A tudat, hogy sok százan most fogják átadni életüket Jézusnak, leírhatatlan. Az életátadó imádság után kezdődött az, amiért mi, tanácsadók ott voltunk. Én egy fiatal, jegyben járó párt „kaptam”. Kiderült, hogy már szombat este is itt voltak, de akkor még döntés nélkül mentek haza. Ám a pár hölgy tagja „kisírta” hogy visszajöjjenek vasárnap este is. És ekkor már meghozták a döntést. Az a tudat, hogy én vagyok az első ember, akivel „új” életükben beszélnek, hát - mit mondjak - eléggé térdremegtető volt. A felkészítésnek és a sok imádságnak köszönhetően azért tudtam velük beszélgetni, tudtam őket egy közeli gyülekezetükhöz tanácsolni. Az egész „tanácsadás” nem volt több tíz percnél. Amikor végeztünk, és elmentek, még körbejártam. Jó volt látni a sok embert, akik figyelmesen hallgatnak, imádkoznak, sírnak. Hazaérve nagyon fáradtnak éreztem magam. De amit átéltem, és az a tudat, hogy ennyien vágynak megismerni Jézust, ennyien vágynak valami többre, új erővel tölt majd el minden reggel. ■ Zoltán (Teljes név és cím a szerkesztőségben) A színpad előtt - a hívást elfogadó és a tanácsadó „...ahol az Úrnak lelke, ott a szabadságf - váci fogvatartottak Meghallásra nyitottan Ami engem nagyon megérintett, az a siketeknek szóló jeltolmácsolás volt. Jól láttam, mert pont előttünk voltak a küzdőtéren. Még most is könnyek szöknek a szemembe, ahogy rágondolok. A jeltolmács hölgyek szinte eltáncolták a dicsőítő számokat. Néhányan a siketek közül velük együtt táncolták, ugyanazokkal a jelekkel. Akkor döbbentem rá, hogy ők most énekelnek. Nagyszerű, felemelő érzés volt látni, hogy az Urat tényleg minden nyelven lehet dicsérni! ■ Dénes (Teljes név és cím a szerkesztőségben) (A fesztiválozó siketekkel készült interjúnkat lapunk egy későbbi számában közöljük.) Tiszta Amerika! k’ A Reménység fesztivál második estéjének programja leginkább a serdülőknek és a fiatal felnőtteknek szólt, mint ahogyan az evangélium is egy e korosztálynak választott ige alapján hirdettetett. Aki ismeri az amerikai déli baptisták lelki dolgokhoz való hozzáállását, nem csalódott. Franklin Graham, a Billy Graham Evangélizációs Társaság elnöke nem tétovázott kimondani, hogy a bűn elválaszt Istentől. S bár sokan úgy vélhették, hogy testvérünk a pokollal fenyeget, az Észak- Karolinában élő evangélista csupán hitünk alapvető tanítását tárta elénk: Jézus nélkül elveszünk! A bőséges és színvonalas program nem csupán a zenei stílusok tekintetében volt változatos, de a résztvevők felekezeti sokszínűségében is. Ahogy ez az alábbi felsorolásból is kitűnik, mi, keresztények sokféleségünk ellenére is tudunk - ha akarunk - együtt munkálkodni az Úrban. A zenei szolgálatban evangélikus egyházunkat a Szélrózsa Band és Völgyessy Szomor Fanni képviselte. Csiszér László katolikus, Dennis Agajanian, Huntley Brown és a Casting Crowns tagjai baptisták. A Dobner Illés Projekt a Golgota-gyülekezethez köthető, ám sem a Tommy Coomes Band, sem a Parachute Band nem kötődik igazán egyetlen felekezethez (előbbi vegyes kötődésű, utóbbi egy felekezetektől független új-zélandi keresztény konferencia, a Parachute Festival zenekaraként alakult). Az est házigazdája Széles Csongor, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség beosztott lelkipásztora volt. Okkal hatott meg sokakat a különböző felekezetekhez tartozó váci fogvatartottak hiteles bizonyságtétele. Ők azok, akik igazán tudják, hogy a bűnnek van következménye. Ezért is bátorító, amit mondtak: még a rácsok mögött is elérhet valakit a szabadság üzenete. A szombati alkalmat keretbe foglalta Mézes László szabadkeresztyén lelkipásztor és Fabiny Tamás evangélikus püspök rövid imádsága és áldása. A fesztivál igehirdetője, a számos amerikai elnök lelkigondozójaként is elhíresült, 93 éves Billy Graham fia, Franklin Graham másodszor járt hazánkban. Érdekes, hogy apa és negyedik fia egyaránt becenevét használja teljes neve helyett, és hogy - leszámítva generációjuk jelölését - hivatalos nevük megegyezik (William Franklin Graham Jr. és William Franklin Graham HL). Természetesen a Reménység fesztivál szombati - „farmernapjának"- csúcspontja is az igehirdetés volt. William Franklin Graham III. ezúttal Lukács evangéliuma alapján prédikálta a tékozló fiú példázatát. Nem cifrázta. Egy-két példával utalt arra - Róm 3,23 alapján -, hogy „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének". A bűn elszakít Istentől, de van kegyelem, van lehetőség Jézushoz jönni, mert ő életét adta váltságul értünk és miattunk. Tisztán és érthetően közölte a hallgatósággal az evangélium lényegét. Ezt néhányan talán keménynek tartották, de mindenképpen hatásos volt. Közel ezren gondolták úgy, hogy a hívásnak engedelmeskedve előremennek a pódiumhoz. A színpad előtti részen - mint minden alkalommal - tanácsadással és egy János evangéliumát tartalmazó kis könyvecskével várták őket a jól szervezett segítők. (A színpadról Révész Árpád nyugat-dunántúli regionális baptista lelkipásztor, evangélista koordinálta a tanácsadók munkáját.) És igen, a külsőségeket tekintve tiszta Amerika volt az egész! Mert nyers volt és profi. Egyszerű és könnyen érthető. Az amerikai déli baptista kultúra és habitus meghatározta a rendezvény légkörét - kicsit (három estére) a Papp László Budapest Sportaréna lett a mi Amerikánk. De miért is lett volna másmilyen? Négy évvel ezelőtt nem egy japán vagy etióp, hanem egy amerikai evangélizációs társaságot hívtak meg a szervezők. A szívekben azonban az új Jeruzsálem születhetett meg. Sokak léptek egy számukra új útra. A kereszténységen belüli összefogással emberi lelkek menthetők meg, és - miként Franklin Grahamtől is hallhattuk - a lelkünk felbecsülhetetlen érték. ■ Károly György Tamás Nélkülük nem lett volna fesztivál - néhányan a technikai személyzetből KÁROLY GYÖRGY TAMÁS FELVÉTELEI