Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-20 / 20. szám
6 -m 2012. május 20. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Hálaadás Holdviolával ► Rendhagyó alkalomból teltek meg május 11-én délután a nemrégiben megújult arnóti templom padsorai: születésnapi hálaadásra gyűlt össze az ökumenikus gyülekezet. Negyven éve jött létre közösségi kezdeményezésre az az óvoda, amelynek vezetője a szintén negyven éve ott dolgozó Barcsák Pálné, az arnóti evangélikus gyülekezet - ismételten megválasztott - felügyelője. Ahogyan dr. Üveges István polgármester fogalmazott, az óvoda sikerének kulcsa az a lelkűiét, amelyet az intézmény vezetője képvisel. Négy szív dobog benne: egy az óvodáért, egy a családjáért, egy gyülekezetünkért és egy a község egészéért - a nap huszonnégy órájában. Hogy ez mennyire így van, azt példázza az óvoda folyamatos fejlődése, a számtalan alternatív program, amellyel a gyermekeket és szülőket fogadják, a sikeres pályázatok, továbbképzések, a gyermekek növekvő száma, a helyi gyülekezetekkel való szoros együttműködés... Különösen is figyelemre méltó, hogy Arnóton az óvodai nevelésben részesülő gyermekek száma - Miskolc közelsége ellenére - évről évre nő, sőt a regionális referenciaintézménybe több településről is hozzák a gyermekeket. Ezért sem volt meglepő, hogy az ünneplők között miskolci zenekar, sajóvámosi énekkar Barcsák Pálné aki az evangélikus gyülekezet tagjaként megalapozta az intézmény és az evangélikus közösség nem szokványos kapcsolatát is. Nem megszokott az sem, hogy egy ilyen „vidéki" eseményen országos népszerűségnek örvendő zenekar lépjen fel. A volt óvodásokat és az óvodások szüleit képviselve hozta el csapatát Gál Lajos, a Fonogram-díjas Holdviola együttes vezetője. A Holdviola -v és az együttes tagjait kiegészítve Gál Léna (nemrégiben még maga is óvodás) - népdalfeldolgozáscsokorral köszöntötte a születésnapot (képünkön). A házigazda evangélikus egyházközség lelkésze, Buday Barnabás arra kérte az alkalmi gyülekezet tagjait, hogy őrizzék meg emlékezetükben a pillanatot, azt a képet, amikor a keresztelőkút és a padok között zongorát, dobokat, gitárt és egyéb hangszereket láthattak, emlékezzenek az vagy éppen Budapestről hazatért énekes- és színészpalánták - volt óvodások - is helyet foglaltak. Az alkalom ökumenikus hálaadó istentiszteletén a négy helyi gyülekezet lelkészei szolgáltak és kértek áldást az óvoda további működésére, a gyermekek, illetve az ott dolgozók életére. Csöbör Katalin országgyűlési képviselő köszöntőjében megemlékezett az óvoda ötletadójáról - Barcsák Béláról -, orgonára és az énekkarra a kóruson, a padokban a legalább három generáció, négy felekezet és számtalan hivatás képviselőire, és ne feledjék, milyen „jól megférnek együtt”. Hiszen nem pusztán negyven évért, hanem egy hihetetlenül gazdag és színes helyi közösségért adhatnak hálát, amelynek örökségét a most óvodás gyermekeiknek adhatják át, hogy majd ők őrizzék, gazdagítsák, vigyék tovább. ■ Buday-Malik Adrienn /Ity ön 1%-áfaót áxrfban tanu£AainaA Támogassa adója 1 %-ával a Magyarországi Evangélikus Egyház oktatási intézményeit. Életmentők és megmentettek társaságában ► A magyar kormány Wallenberg-éwé nyilvánította 2012-t, az embermentő svéd diplomatát és más zsidómentő keresztyén személyiségeket állítva példaképként a magyar társadalom elé. A Budapesten kezdődött rendezvénysorozat május 11-én Kolozsváron folytatódott Magyarország kolozsvári főkonzulátusa, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház, valamint a Kolozsvári Zsidó Hitközség közös szervezésében. A City Plaza Szálló emeleti előadótermében Szilágyi Mátyás főkonzul köszöntötte az egybegyűlteket. Hangsúlyozta, hogy a holokauszt-emléknap a Raoul Wallenberg és más embermentők emléke előtti főhajtás is egyben. Főhajtás olyanok előtt, akik emberek maradtak az embertelenségben. Utalt arra, hogy legtöbbjük a sztálini diktatúra áldozatául esett. A főkonzul ugyanakkor kiemelte, hogy a rendezvény főhajtás az áldozatok és a túlélők előtt is. A megemlékezést Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára nyitotta meg. Beszédét Jób könyve 19. fejezetének 16- 17. verseivel kezdte. Rámutatott, hogy Raoul Wallenberg sorsa párhuzamos a kolozsvári evangélikus lelkész, a néhai Járosi Andor, valamint Esterházy János sorsával, hiszen mindhárman a nácizmus ellen harcoltak, és a szovjet kommunizmusnak estek áldozatul. „Sorsuk drámai módon bizonyítja, hogy a nemzeti és a szovjet típusú szocializmus egylényegű” - fogalmazott az államtitkár. Kiemelte, hogy múltunknak legalább két arca van: az elnyomás és a fájdalom, valamint az áldozatvállalás és az embermentés arca. Éppen ezért bonyolult feladat a múlttal, az emberáldozat, illetve az egyéni és a közösségi szolidaritás kérdésével szembenézni. Elmondta, hogy az embermentők leginkább az erkölcsi felelősség példáját állítják a társadalom elé, ami rendkívül fontosnak bizonyulhat napjainkban, amikor „a nemzeti önzés divatja” újra előtérbe került. Éppen ezért fontos az embermentő óriásokhoz fordulni, hiszen az ő példájukat követve megtalálhatjuk az európai szolidaritás útját. A megnyitóbeszéd után a résztvevők dokumentumfilmet néztek meg Raoul Wallenberg zsidómentő tevékenységéről és háború utáni tragikus sorsáról, amely részleteiben mindmáig nincs tisztázva. Ezt követően került sor az Adalékok a kolozsvári zsidóság múltjához című kötet magyar nyelvű kiadásának bemutatására. A könyvről Szilágyi Júlia és Nussbaum László szólt. Szilágyi Júlia Kossuth Lajost citálta („Én ember és ember között faj, nyelv, vallásfelekezet miatt soha nem tettem s nem is fogok tenni különbséget; az antiszemitikus agitációt mint a XIX. század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom”), majd felidézte megmenekülésének emlékeit. „Van olyan időszak a történelemben, amikor az emberséget büntetik, s ezt megmentőim vállalták” - mondta arra emlékezve, hogy gyerekként jótevői megmentették az életét. Nussbaum Lászlóhoz nem ért el sem Járosi Andor, sem Wallenberg keze. Tizenöt éves volt, amikor Auschwitzba hurcolták, egy évvel később Buchenwaldban szabadult fel. A nyugalmazott közgazdász elmondta, hogy ha akkoriban gyűlölte is az őt elverő diáktársait, ma már megbocsátana nekik. Úgy véli, keresztény diáktársai nem voltak teljes mértékben hibásak, hiszen az agresszió elkövetésére a koraDániel a Szamos-parti város Wallenbergjének, hiszen hősként vállalta az életmentő szolgálatot. A püspök hangsúlyozta, hogy a keresztyénség szívét, szubsztanciáját nem valamely általános elv fejezi ki, hanem az a konkrét cselekvés, amely az általunk jól ismert jézusi példázatban, az irgalmas samaritánus történetében fogalmazódik meg. Kiemelte továbbá, hogy amikor Járosi Andorra emlékezünk, látnunk kell, hogy „a megvilágosító isteni szeretetnek a megtapasztalása ad erőt, tisztán látást, józanságot, bátorságot embernek maradni az embertelenségben, kiáltó szóvá lenni a néma cinkosok között. Hiteles keresztyén emberré, aki nem cserélte fel a szeretet krisztusi evangéliumát semmiféle vér- és fajmítosszal, gyűlölettel, semmiféle élettagadó ideológiával.” Adorjáni Dezső Zoltán rámutatott, hogy Járosira is érvényes mindaz, amit Per Westeberg a svéd parlament elnöRaoul Wallenberg Járosi Andor és Sztehlo beli zsidóellenes média buzdította és tanította őket. Nem haragszik már amiatt sem, hogy a háború végén német katonákat földeltek el a kolozsvári zsidó temetőben. Szülőként ugyanis tudja, hogy legyen bár német vagy zsidó, a szülőnek egyformán fáj fia elvesztése, akár lelőtték, akár a gázkamrában végezték ki. Fájdalommal állapította meg, hogy bár Romániában - akárcsak más államokban - hatályos törvények ítélik el az antiszemita, a náci és a fasiszta megnyilvánulásokat, és ezek a jogszabályok büntetéseket is kilátásba helyeznek, egyetlen hazai elítélt személyről sincs tudomása. Ez pedig rendkívül veszélyes, mert a törvény be nem tartása a szélsőségesek megerősödéséhez vezet, a szélsőségek pedig diktatúrára törekednek. A holokauszttúlélők beszámolója után Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke Járosi Andor alakját felidéző beszédében hangsúlyozta, hogy keresztyén kötelességünk az emlékezés és az emlékeztetés. Kiemelte, hogy az erdélyi evangélikusoknak megtisztelő és felemelő érzés - Raoul Wallenberg, Serédi Jusztinián hercegprímás, Márton Áron püspök, Salkaházi Sára nővér, gróf Esterházy János és Sztehlo Gábor evangélikus lelkész mellett - a kolozsvári főtéri evangélikus templom „kicsi papjára” Járosi Andorra emlékezni, akinek a neve a nagyvilágban kevesek számára ismert, de azok, akik ismerték őt, ma is szeretettel és hálával emlékeznek rá. Méltán és jogosan nevezi őt Lőwy ke mondott Wallenbergről („Nemcsak nemzeti hős, hanem erkölcsi bátorsággal és tettrekészséggelbíró... humanista”), de hozzátette, hogy Járosi olyan hiteles keresztyén volt, aki mögött nem állt semmiféle kormány, akinek nem volt más támasza, mint Isten és a családja. Éppen ezért vált hőssé és minden kor számára példaképpé. A továbbiakban Járosi Andor unokája, Antal Margit számolt be nagyapja életmentő tevékenységéről, a „rejtve működő” könyörületes lelkészről, aki jobban féltette embertársai életét, mint a saját magáét. Antal Margit Makkai Sándor emlékezésével kezdte előadását: „Járosi Andor, a szellemi ember egyike volt a legérdekesebb és legértékesebb személyiségeknek. Tudományos, irodalmi és művészeti érdeklődése az akkori erdélyi magyar élet egyik, sokszor rejtve működő, de igen hatásos motorjává tette őt. (...) Ezen a téren elsősorban nem írásaival, hanem személyes beszélgetéseivel végzett áldásos segítő munkát. (...) Járosi Andor pásztor volt, és bár sok minden érdekelte, sokat utazgatott, elsősorban mégis a kolozsvári gyülekezeté volt. Nagy műveltségű egyetemi tanárokhoz éppolyan közel tudott kerülni, mint a szerényebb tudású kisemberhez. Mindenki a lelkipásztort tisztelte és szerette benne. Pasztorációjának titka abban rejlett, hogy híveit nem felülről kezelte. A nyomorult, ha hozzá ment, megérezte, hogy nem földöntúli szenttel van dolga, hanem emberrel, aki nem jócselekedetektől, de Isten kegyelméből az, ami. Esperesként tiltakozott a zsidók elhurcolása ellen. Már tiltakozása is kimagasló cselekedetnek számított akkor, amikor a nyilvánosság előtt egyedül Márton Áron püspök emelte föl szavát. Járosi azonban ennél többet tett: a zsidótörvények bevezetésekor kiállt a sárga csillag viselésére kötelezett barátai mellett, majd egyházi személyiségként és magánemberként egyaránt ellenezte a zsidók elhurcolását, végeláthatatlanul kilincselt a különböző hivataloknál, hogy barátai mentesítését kijárja; hamis keresztleveleket bocsátott ki, otthonában több zsidó személyt is bújtatott, majd munkaszolgálatosokat és a gettó kiürítése után visszamaradt halottakat temetett. Gyakran idézte Tamási Áron megjegyzését, miszerint Magyarországon nem zsidókérdés, hanem kereszténykérdés van. Zsúfolt templomában - a Kossuth utca Fő tér felé eső torkolatában - a szilveszteri prédikáció után megrázó imát mondott a fasizmus áldozataiért. Ezt követően beidézték a hadbíróságra, és a szélsőséges lapokban sajtókampányt indítottak ellene. Járosi Andort 1944 őszén, október 13-án hurcolták el a szovjetek, 1944 karácsonyán Magnyitogorszkban hunyt el, ahol ismeretlen tömegsírba temették” - hangzott el az előadásban. Sztehlo Gábor budapesti evangélikus lelkész embermentő tevékenységéről Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője tartott előadást. Hangsúlyozta: az emlékezés fő célja, hogy beleéljük magunkat azoknak az embereknek a sorsába, akikre emlékezünk, hiszen „amikor az embermentőkről beszélünk, az áldozatok előtt tisztelgünk”. Az európai kultúra és társadalom zsidó-keresztény hagyományairól szólva Prőhle Gergely kiemelte, hogy „tisztességes keresztény soha, semmilyen körülmények között nem lehet antiszemita”, mint ahogyan azt sem lehet patikamérlegen lemérni, ki milyen mértékben volt embermentő. Prőhle szerint a mai állami vezetőknek, tisztségviselőknek, továbbá mindazoknak, akik értékközpontúan gondolkoznak, feladatuk hidat építeni az európai térség alapját képező zsidó-keresztény hagyományok és a modern ember sokszor nihilizmusra hajló életfelfogása között. A rendezvény végén Adorjáni Dezső Zoltán mondott imádságot az áldozatokért, az életmentőkért és a túlélőkért, majd - a halottak emlékére - Kallós Miklós egyetemi tanár zárta kaddissal a kolozsvári Wallenberg- rendezvényt. ■ Fejér Olivér
