Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-20 / 20. szám
'Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. május 20. »- 3 A CIKLUS UTOLSÓ »MUNKÁS« ZSINATI ÜLÉSSZAKA LEHETETT VOLNA Ismét határozatképtelenné vált a zsinat > A 2006-ban indult ciklus lassan egyházunk zsinatának munkájában is a végéhez ér. Az elmúlt héten - pénteken és szombaton - Gyöngyösön, a Kolping-ház dísztermében gyülekeztek a testület tagjai, hogy még jó néhány fontos ügyben döntsenek kétnapos tanácskozásukon. Lehet mondani, hogy ez a zsinati ülésszak volt az utolsó, ahol érdemi munka folyhatott volna, a következő, cikluszáró őszi zsinati ülésszak ugyanis már vélhetően inkább a búcsú és a hatéves munka értékelése jegyében fog zajlani. Gyöngyösön azonban még sok feladatot kellett volna abszolválniuk a küldötteknek, ez azonban csak félig sikerült. Sajnálatos módon ugyanis - ebben a ciklusban nem először - szombaton már határozatképtelennek bizonyult a zsinat, így a levezető elnök, Muntag András kénytelen volt berekeszteni az ülést. A napirenden egyébként jelentések meghallgatása, törvénymódosítások szerepeltek, illetve intézmények átalakulásával kapcsolatos kérdéseket is tárgyalt a testület. Örökség és ígéret Jubileumi ünnepségsorozat Székesfehérváron > Nyolcvan évvel ezelőtt, 1932. május 8-án szentelték fel Székesfehérvár - Sándy Gyula által tervezett - evangélikus templomát. Az évforduló tiszteletére a gyülekezet az elmúlt héten háromnapos ünnepségsorozatot szervezett. A templom építőire s az evangélikus elődökre emlékező alkalom a mai közösség tagjai számára is lehetőséget kínált a gyülekezethez tartozás örömének átélésére. A törvényelőkészítő bizottság már péntek délelőtt ülést tartott. Délután, az érdemi munka megkezdése előtt Faragó László, Gyöngyös város polgármestere és Fatalin Helga helyi lelkész köszöntötte a tanácskozásra érkezett küldötteket. A zsinati atyák ezután a 2005. évi VIII. törvény, vagyis az intézményi törvény módosításának általános vitáját folytatták le, majd egy törvénymódosításról kellett szavazni, amely azonban nem kapta meg a szükséges többséget. A továbbiakban a testület az országos tisztségviselők jelentéseit hallgatta meg. Gáncs Péter elnök-püspök, Muntag András és dr. Korányi András zsinati elnökök, dr. Székács György országos ügyész, dr. Giró Szász János országos bírósági elnök, dr. Zsugyel János országos számvevőszéki elnök és Kákay István országos irodaigazgató beszámolóját egyaránt nagy többséggel fogadta el a zsinat. (Gáncs Péter jelentése alább olvasha-Mire kaptam bizalmat? Első elnök-püspöki jelentésem bevezetéseként talán nem felesleges egyfajta identitástisztázás, önértelmezés, ha úgy tetszik, „küldetésnyilatkozat” megfogalmazása. Törvénykönyvünk meglehetősen szikáran, két sorban summázza az elnök-püspök speciális szolgálatát. A 2005. évi IV. törvényben ez áll: „133. § Az elnök-püspök sajátos feladata'. a) hivatalos kapcsolatot tart az ország más keresztyén egyházaival, külföldi egyházakkal, b) beszámol a zsinaton az országos egyház életét meghatározó lelki és közösségi eseményekről" 2010. november 26-án, az elnökpüspöki beiktatást követő rövid beköszöntő beszédemben a következőképpen vázoltam fel az előttem álló legfontosabb feladatokat: „Elnök-püspöki szolgálatomat első renden moderátori feladatnak tekintem. Küldetésemet abban látom, hogy segítsem a különböző konstruktív egyházi erők, közösségek összehangolását és együttműködését. Kívánatos, hogy döntéseink á lehető legszélesebb konszenzus gyümölcseként szülessenek. Csak ilyen módon gyógyulhatunk az általános bizalmi válság közösségromboló betegségéből... Meggyőződésem, hogy bölcs egyházkormányzati döntések csak komoly teológiai megfontolások nyomán születhetnek. A teológia az egyház tudománya. Iránytűje nélkül az egyház hajója csak sodródik, kiszolgáltatva az éppen aktuális széljárásnak... Döntő, hogy az egyházi tó. - A szerk.) A sajtóbizottság elnökének, Novotny Zoltánnak a jelentését e sorok írója, a gyermek- és ifjúsági bizottság elnökének, Smidéliusz Gábornak a beszámolóját Szemerei János püspök terjesztette a zsinat elé; a testület mindkettőt ugyancsak nagy többséggel hagyta jóvá. Az országos presbitérium javaslatára intézmények átalakulásáról is tárgyalt pénteken a zsinat. Szarvason egy oktatási és egy diakóniai intézmény, Szombathelyen pedig két diakóniai intézmény összevonása történhet meg a grémium jóváhagyó határozata után, míg Mezőberényben evangélikus gimnázium és kollégium alapítása kapott zöld utat. Másnap, szombaton további fontos feladatok vártak volna még a testületre, hiszen törvénymódosítás, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyház 2011. évi gazdasági beszámolójának elfogadása volt napirenden. A reggel kiszolgálat prioritásait ne külső erők szabják meg, hanem felülről kapott bölcsesség vezessen minket... Halasztást nem tűrő prioritás egyházunkban a lelkészek hivatásgondozása, a minőségi továbbképzés, a szakszerű lelkigondozás, valamint a családbarát rekreáció szervezett biztosítása a hűséges munkában elfáradt/megfáradt szolgatársaink számára. Ugyancsak fontos a nem lelkészi munkatársak, presbiterek megkezdett képzésének kiszélesítése és elmélyítése. Kívánatos, hogy a következő hatéves ciklusra a már ilyen módon is felkészített szolgatársak kapjanak bizalmat. A »humánerőforrásnak« ez a fokozott megbecsülése előfeltétele annak, hogy a döntő többségében jól működő és fejlődő intézményhálózatunk mellett a gyülekezeteinkben folyó közösségépítés is felszálló ágba kerüljön. Hiszem, hogy a krisztusi értékekben gazdag, missziói lelkületű, azaz sokszínű, nyitott és befogadó egyháznak, gyülekezetnek van jövője, ahol minden nemzedék otthonra, közösségre találhat...” Beszámolómban keresem az őszinte választ: mi valósult meg mindebből az elmúlt közel másfél esztendőben? A bizalom egyháza felé Minden további fejlődés alapja a múltból örökölt és a jelenben is mérgező bizalomhiány gyógyítása. Ennek érdekében, korlátozott lehetőségeimmel élve, mint elnök-püspök szorgalmaztam a különböző egyházkormányzati testületek (zsinati vezetőség, országos presbitérium, püspöki tanács) közötti közvetlen konzultációs alkalmak rendszeressé csak harmincnyolc zsinati tag érkezett meg - a határozatképességhez viszont negyven jelenlévőre lett volna szükség. Rövid várakozás után érkezett ugyan még valaki, de mert vele együtt is kevesebben voltak a szükségesnél, Muntag András, a zsinat nem lelkészi elnöké bejelentette a zsinati ülésszak végét. Sajnos több zsinati tag kimentés nélkül maradt távol, és olyan is akadt, aki ugyan regisztráltatta magát, felvette a szavazólapját, de rövid idő múlva eltávozott. Ez bizony nemcsak a hat évre vállalt zsinati munka teljes negligálása, de egyrészt azok arculcsapása, akik delegálták őket a zsinatba, másrészt azoké is, akik esetenként több száz kilométert autóztak azért, hogy az ülésszakon való részvételükkel felelősségteljesen eleget tegyenek vállalt feladatuknak. A zsinati ülésszakok időpontjait már tavaly kitűzte az elnökség, így még azzal sem védekezhettek az indokolatlanul távol maradók, hogy nem tudták szabaddá tenni ezt a két napot. Az anyagi veszteségről pedig ne is beszéljünk, hiszen egy-egy zsinati ülésszak megszervezése és lebonyolítása nem kevés pénzt is felemészt. Egyszerűen luxus, hogy dolgavégezetlenül fejeződjön be a tanácskozás. A zsinat elnökségére vár a feladat, hogy a következő ciklusban megtalálja a szavazatképesség biztosításának a módját. A hatéves zsinati ciklus utolsó ülésszakát szeptemberben fogják megtartani a megszokott helyszínen, a budapest-fasori gimnázium dísztermében. ■ Kiss Miklós tételét. Ezek eddigi, szerény eredményei megerősítik, hogy a személyes kommunikáció előfeltétele a kölcsönös bizalom megteremtésének és megőrzésének. Ennek hiányában viszont a többnyire túlterhelt, időzavarral küszködő testületeinkben elkerülhetetlen a hektikus, frusztrált légkör kialakulása, amelyben szinte törvényszerűen születnek meg a pillanatnyi indulatoktól, személyes érdekektől, vélt vagy valós sérelmektől vezérelt, kellően át nem gondolt, rossz döntések. Egy-egy ilyen ülésen, amikor olykor értelmetlenül és érthetetlenül egymásnak feszülünk, a levezető elnöknek Pál apostol kijózanító figyelmeztetésével kellene észre térítenie a küzdő feleket: „Ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást!" ("Gál 5,15) Lehet, hogy kissé drasztikus a kép, de megkockáztatom, hogy egyfajta „kannibalizmusveszély” nem idegen egyházunk életétől. Vannak lelkészek, akik lassan felélik a rájuk bízott nyájat, de vannak gyülekezetek is, amelyek elemésztik pásztorukat. Akadnak egymást felfaló lelkészek, felügyelők, presbiterek... De az is előfordul, hogy az egyház építésére rendelt és választott testületek „marják és rágják” egymást, illetve az egyház testét... Talán ebben az összefüggésben is szabad Jézus drámai intését idézni: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.” (Mt 12,25) Folytatás a 4. oldalon A fehérvári egyházközségnek 1873-ban épült fel a kis imaháza, jóllehet már akkor is templomra vágyakoztak. Kénytelenek voltak ugyan belenyugodni a szerényebb - lehetőségeik szabta - megoldásba, ám a templomépítés szándéka tovább élt a közösség tagjaiban. Hosszú időn át tartó gyűjtés, kitartó szervezőmunka és türelmes várakozás előzte meg a sikert. Isten méltó hajlékának létrehozásáért sokat tettek a gyülekezet lelkészei a gyűjtést elindító Gáncs Jenőtől az ügynek lendületet adó Gáncs Aladáron át a vállalkozást beteljesítő Irányi Kamillig. A templom felszentelésének évfordulós napján, május 8- án egyházzenei áhítattal kezdődött az Örökség és ígéret című ünnepségsorozat. Ezen az alkalmon a Székesfehérvári evangélikus kamarakórus és kamarazenekar szolgált Szebik Attila vezetésével, igét hirdetett Bencze András gyülekezeti lelkész, és beszédet mondott Prőhle Gergely országos felügyelő. A templomünnep a hét végén folytatódott: szombaton családi napra várták a közösség tagjait a gyülekezeti házba. A délelőtt folyamán gyülekezetismereti játékon vehettek részt az érdeklődők - felnőttek és gyermekek egyaránt. (A játék a fehérvári eklézsia életének fontos mozzanatait elevenítette fel. Közreműködői felkeresték a város azon helyeit is, amelyek kapcsolódnak a gyülekezet életéhez.) A közös ebéd után a gyermekek kézművesfoglalkozásokon ügyeskedhettek. A felnőttek beszélgetős együttléte során bizonyságtételek is elhangoztak (négyen számoltak be hitük megéléséről s ezzel kapcsolatos élményeikről). Öt órától ismét a templom volt a színhelye az ünnepi megemlékezésnek. Bencze András köszöntőjét követően a Székesfehérvári evangélikus énekkart hallhatták a megjelentek Csekéné Bányai Erzsébet vezényletével. A templom építésének és építőinek történetét Kiss László gyülekezeti felügyelő és Kovács Eleonóra levéltáros, gyűjteményi megbízott idézte fel. A vendégek között jelen volt - Vönöczky Gábor vezetésével - a Kaposvári evangélikus énekkar is. Szereplésüket követően Szemerei János igehirdetése következett. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy - miként a múltat felidéző tárgyak - az épületek is többet jelentenek önmaguknál. így a fehérvári templom sem csupán a közösség megélésének helyszíne, kövei a gyülekezet összetartozását, az elődök hitét is kifejezik. Az igehirdetés után a székesfehérvári református gyülekezet Csomasz Tóth Kálmán énekkarának műsora következett Dóczi István vezényletével. Az ünnepséget a megyeszékhely polgármestere, Cser-Palkovics András is megtisztelte jelenlétével. Köszöntőjében felidézte a régi templomszentelési ünnepség részleteit, és arról is beszélt, hogy a hívő közösségeknek ki kell lépniük a templom falain kívülre is. A Székesfehérvár német (Schwäbisch Gmünd) és finn (Kérni) testvérvárosát képviselő küldöttségek lelkészeinek üdvözlőbeszédeivel folytatódtak a köszöntések, majd az egyesített énekkar szereplése zárta a szombati eseménysort. (A templomból kilépőket a gyülekezeti házban rendezett szeretetvendégség várta.) Az evangélikus ünnepségsorozat május 13- án fejeződött be a vasárnapi istentisztelettel, amelyen D. Szebik Imre hirdette az igét. A nyugalmazott püspök az eklézsia történetének egyegy fontos mozzanatát is felidézve beszélt arról, hogy a gyülekezetnek az „élő kövek” egyházaként kell tevékenykednie. A templomszentelés nyolcvanadik évfordulójának tiszteletére - Menyhártné Selmeczy Zsuzsanna és dr. Selmeczy Kamill adományaként - a templomépítő Irányi Kamill s az istenházát megtartó Nagy Tibor lelkipásztor emlékét megörökítő táblát helyeztek el a templombelsőben. ■ Kovács Eleonóra lene órakor kezdődött ülésre azonban „Átragyog-e rajtunk?” Elnök-püspöki beszámoló az MEE zsinatán (Gyöngyös, 2012. május 11.)
