Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-13 / 19. szám
„Ahhoz, hogy Franklin Graham (Billy Graham fia) igehirdetés-sorozata, illetve a vele együtt szolgáló hazai és külföldi énekegyüttesek bizonyságtétele célt érhessen, komoly háttérszolgálatra van szükség. Hívogatni kell a Reménység fesztivál alkalmaira.” Éppen most, és pont te! !► 5• oldal „Édesanyám 1912. február 12-én, azaz napra pontosan egy időben született Túrmezei Erzsébettel. Talán ezért is éreztem őt mindig is közel magamhoz.” Határok nélküli testvériség W- 13. oldal „Odaszánt élet nélkül csak egy karitatív, jóléti szervezet leszünk a többi között. Márpedig az egyház minden szeretetmunkájának, tanítói szolgálatának csak akkor van értelme, ha a »keresztyén pluszt« is nyújtja.” Kép és kerete 13. oldal Intermezzo képekkel W- 3. oldal Anya csak egy van !► 5. oldal 100 éve született Ottlik Géza 6. oldal Compact Disco 1*- 7. oldal Püspöki panoráma W 8-9. oldal Kirekesztés, elfogadás... !► 14. oldal Aty Ön 1%-áJbót iákon taniMatrtojk Támogassa adója 1%-ával a Magyarországi Evangélikus Egyház oktatási intézményeit. Rogate vasárnapján ■ Kákay István „Szüntelenül imádkozzatok!” - szólította föl Pál a thesszalonikaiakat jól ismert, tömör mondatával hozzájuk intézett első levelében. Nem csoda, hogy Útmutatónkban ezt az igét találjuk Rogate vasárnapján. Vajon mire intene bennünket, magyarországi evangélikusokat Pál, ha ma nekünk írna levelet? Mire hívná föl a figyelmünket? Lehetséges, hogy ugyanezt az egyszerű, rövid, ám nagy erejű mondatot küldené nekünk útmutatásul, hogy soha ne feledkezzünk meg erről a kötelességünkről, mely örök kapaszkodónk, mindig rendelkezésre álló segítségünk a bajban, és hitet erősítő, kimeríthetetlen reményforrásunk az öröm óráiban is. Az imádság a másokra nyitott remény és az Istenre nyitott szív. Még mindig nem ismerjük ugyan a 2011-es népszámlálás adatait, nem látjuk pontosan, hogy az elmúlt tiz esztendő, a rendszerváltás utáni második évtized alatt egyházunk népe gyarapodott-e vagy fogyatkozott, ám - számlálva a templomaink padsoraiban vasárnaponként ülőket - nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy további létszámcsökkenést valószínűsítsünk. A népszámlálás adatai arra adhatnak választ, hogy országszerte hányán vallották magukat evangélikusnak, hányán érezték fontosnak, hogy esetleg évek, évtizedek óta nem gyakorolt vallásukat - talán lelkiismeretük szavának engedve, szüleik, nagyszüleik iránti tiszteletből - egyszeri gesztusként megvallják. Megvallják - majd minden marad a régiben. Vajon mit tettünk, mit tehettünk egyáltalán azért, hogy egyházunk „defenzívából offenzívába” váltson? Melyek a kitörési pontjaink? Hogyan találjuk meg azokat? Vannak-e lehetőségeink? Melyek ezek? Miként tudunk élni velük? Meddig lehet még a tradicionális módszerekkel, „legkisebb népegyházi” tudatunkkal felszínen maradni? Miként kell váltanunk gondolkodásmódunkon, metodikánkon ahhoz, hogy sikeresebben érjük el és aktivizáljuk passzív híveinket? Miként tudjuk megszólítani és misszionálni azokat a tömegeket, amelyeknek nincsenek evangélikus gyökereik, de élethelyzetük folytán vágynak az örömhírre, keresik a támaszt, a szebb jövő hitét? Megannyi gyötrő, súlyos kérdés, óriási felelősséggel. Nem kisebb a tét, mint hogy egyházunk létszáma meghaladja-e társadalmi szinten a kritikus három százalékot. A két százalék köztudottan „elhanyagolható” mennyiség, hibahatáron belüli érték, a közvélemény-kutatók, állami vezetők szemében már nem tétel. Társadalmi elismertségünk javítása szempontjából is fontos tehát, hogy a „minőségi munka” mennyiségi növekedést eredményezzen.Egyházunk közép- és hosszú távú érdekei mindenképpen azt diktálják, hogy intenzíven törekedjünk egyháztagjaink számának gyarapítására. Korszerű, hatékony struktúrák kialakításával, eredményes módszerek alkalmazásával fordítsuk pozitívra a negatív tendenciákat. Reméljük a minőség és a mennyiség gyümölcsöző kölcsönhatásának megvalósulását. Higgyünk küldetésünk erejében! Még mindig nem ismerjük ugyan a 2011-es népszámlálás adatait, nem látjuk pontosan, hogy az elmúlt tíz esztendő, a rendszerváltás utáni második évtized alatt egyházunk népe gyarapodott-e vagy fogyatkozott, ám - számlálva a templomaink padsoraiban vasárnaponként ülőket - nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy további létszámcsökkenést valószínűsítsünk. Az előzőekben felsorolt kérdésekre alighanem egyikünk sem tud minden szempontból egzakt válaszokat adni. Keressük az utakat, próbálunk recepteket írni, de eddigi eredményeink nem igazolják, hogy saját erőnkből meg tudnánk oldani súlyos feladatunkat. Látunk biztató jeleket, akadnak elismerést érdemlő részeredményeink, de átfogó, megnyugtató megoldást nem találunk - többek között azért sem, mert széles összefogás helyett még most is gyakran vezérli döntéseinket egyéni vagy csoportérdek, s ez széthúzáshoz, csekély erőink szétforgácsolásához vezet. Az összefogás megteremtéséhez Isten segítségére van szükségünk. Imádkozzunk tehát, testvéreim, kitartó buzgalommal egyházunk szebb jövőjéért! Hogy kérdéseinkre válaszokat kapjunk, hogy élni tudjunk a kínálkozó lehetőségekkel, és mindannyian hatékonyan szolgálhassuk egyházunk ügyét ott, ahová Istenünk állított bennünket. Az sem véleden, hogy Urunk kit mikor hová rendel. Ebben az esztendőben, amikor az általános tisztújítás folyik egyházunkban, érdemes fokozottan figyelnünk arra, hogy felelősen döntsünk, egyházunk érdekeit mindig szem előtt tartó tisztségviselőket, rátermett vezetőket, felügyelőket, képviselőket válasszunk azokba a testületekbe, amelyek egyházunk jövőjét fogják formálni a következő hat évben. Vegyük észre az olykor apró jeleket, rejtett üzeneteket, amelyek segítségével képesek lehetünk arra, hogy ne a rutin, a megszokás, hanem a valódi tartalom, a benső értékek mentén válasszunk. Építsük egyházunkat erős, összetartó, szeretetben élő közösséggé! Ezért (is) imádkozzunk szüntelenül! A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója cms www.í-vangetii(us,hu Önkormányzat által fenntartott gimnáziumba nyertekfelvételt - lutheránus intézményből ballagtak el múlt pénteken a pestszentlőrinci Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium végzős középiskolásai. & Ballagási összeállításunk a 3. oldalon Az egyházzene ünnepe végeztek komolyabb javítást a hangszeren. Az alig százötven fős gyülekezet 2010 áprilisában figyelt fel az Evangélikus Életben megjelent felhívásra, amelyben az egyházzenei bizottság orgonafelújításra hirdetett pályázatot. Az egyházközség - félmillió forint önrészt vállalva - ezen a pályázaton egymillió-hétszázezer forintot nyert, és Hegyeshalom Nagyközség Önkormányzata is ugyanilyen összegben nyújtott támogatást a gyülekezetnek. Múlt év januárjában készült el az orgona restaurálási terve, amelynek alapján a felújítás zöld utat kapott. A 642 sípot tartalmazó hangszert Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke szentelte fel, aki Cantate vasárnapjának alapigéje - Jel 14,1-5 - alapján mondta el igehirdetését. Már az ünnepi istentiszteleten is szolgáltak a találkozóra érkezett kórusok, a liturgiában ugyanis nem gyülekezeti énekek, hanem kórusművek szerepeltek. Délután aztán az énekkarok saját műsorát hallgathatták meg az érdeklődők. Csákvárról, Sopronból, Szombathelyről, Veszprémből, Kaposvárról és Mosonmagyaróvárról érkeztek kórusok a találkozóra. Értékelésükre három szakember vállalkozott: dr. Kamp Salamon, a Lutheránia énekkar karnagya, Kendeh K. Gusztáv, az evangélikus egyházzenei bizottság elnöke és Ludván Istvánné, a hegyeshalmi gyülekezet kántora. A színvonalas műsor végén a zsűri úgy döntött, hogy a Weltler Jenő-plakettet a szombathelyi kórus kapja - a többiek emléklapot és emlékkönyvet vehettek át. ■ Kiss Miklós >■ Orgonaszenteléssel és egyházkerületi kórustalálkozóval ünnepelte Cantate vasárnapját (május 6.) a hegyeshalmi evangélikus gyülekezet. A délelőtti istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke szentelte fel a gyülekezet teljesen felújított orgonáját, délután pedig - az egyházkerület hat egyházmegyéjének képviseletében - hat kórus mutatkozott be a teljesen megtelt hegyeshalmi templomban. Miután 1850-ben felépítette templomát a hegyeshalmi egyházközség, hamarosan megrendelte Klöckner Károly orgonaépítőtől az egymanuálos, pedálos, tizenkét regiszteres, csúszkaládás rendszerű orgonát. Több kisebb-nagyobb javítgatás és felújítás után legutóbb 1948-ban
