Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-06 / 18. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2012. május 6. *• 15 Sokféleség - az élet alapja ► Amennyire vártuk a tavasz első hírnökeinek és a gyümölcsfák első vi­rágainak megjelenését, éppoly gyorsan el is telik az a néhány hét, amíg gyönyörködhetünk bennük. Míg azonban az egyes fák lehulló szirma­ik alatt már érlelni kezdték gyümölcseiket, mások még épphogy csak kibontották rügyeiket. Ha elég elszántak vagyunk, kertünket úgy is kialakíthatjuk, hogy tavasztól őszig mindig legyen egy éppen virág­ban pompázó - lehetőleg a tájba is illő - növényünk. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó A biológiai sokféleség (más néven biodiverzitás) az élet alapja. Egy­aránt jelenti a Föld élőlényeinek (növények és állatok) fajgazdagságát, életközösségeik sokszínűségét és a fajokon, fajtákon belüli genetikai vál­tozatosságot. (Az élővilággal foglal­kozó szakemberek eddig mintegy kétmillió fajt azonosítottak, de becs­lések szerint 13, sőt akár 30 millió faj is létezhet!) A biológiai sokféleség je­len van a vízben, a szárazföldön és a levegőben, ugyanúgy jellemzi a legegyszerűbb, mint a legfejlettebb élőlényeket. A biológiai sokféleség kérdéséről sok szó esik mostanában, többször előkerült már a téma e rovat hasáb­jain is. A sokféleség megőrzését szol­gálja a tavaly szeptemberben indított gyümölcsfaprogram is, melyben egy­házak, valamint különböző állami és civil szervezetek a régi magyar gyü­mölcsfajták megőrzését és népszerű­sítését tűzték ki célul. Május 22-ét az ENSZ közgyűlése 2000-ben nyilvánította a biológiai sokféleség nemzetközi napjává. Az 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett „Föld-csúcson” aláírt egyezmény pe­dig azt a célt tűzte ki, hogy összefo­gással 2010-re világszinten jelentősen mérsékeljék a biológiai sokféleség csökkenésének jelenlegi ütemét. Az egyre gyorsabban változó éghaj­lati viszonyok, az időjárás szélsőséges esetei (épp aktuális a téli és a tavaszi, húsvét körüli fagykár bejelentése az il­letékes hivatalnak), az emberi tevé­kenység pusztító hatása, a természe­tes élőhelyek mezőgazdasági művelés­be vonása (összefüggésben a népes­ség és a fogyasztás növekedésével) nap mint nap ráirányítja figyelmünket a té­ma fontosságára. A problémák mellett pozitívu­mokat is említhetünk: ismert tény a Kárpát-medence fajgazdagsága, szá­mos védett területet, különleges élő­helyet sorolhatunk, de nagy értéket képviselnek a hazánkban előállított mezőgazdasági termékek (zöldsé­gek, gyümölcsök) is. Többek között ezért is fontos számunkra, hogy ko­molyan vegyük ezt a kérdést. Annál jobb, minél hamarabb kezd­jük a szemléletformálást a fiatalok körében: ismertessük meg velük a kö­rülöttünk lévő szűkebb és tágabb vi­lágot, beszéljünk a problémákról, a ránk ruházott felelősségről és arról, mi az, amit mi magunk is tehetünk. A sok információ mellett pedig meg­tanuljuk szeretni és tisztelni is a Földet, hogy megértsük: a teremtett világ „uraiként” jó(l)létünk szoro­san függ annak állapotától! Nemrég bukkantam egy olyan kezdeményezésre, amely ebben a szemléletformálásban segítheti a gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozó pedagógusokat. A programban részt vevő cso­portok egy-egy kiválasztott fát figyel­nek meg egy éven keresztül, az ered­ményeket egy honlapra töltik fel. Az Európa számos országából beér­kező információk alapján az egyes fa­jok egyedei jól összehasonlíthatók, az összesítő táblázatok segítségével szé­pen kirajzolódnak a megfigyelt egye­­dek életfolyamatainak (fenológiai fázisainak) helyi adottságokból faka­dó eltérései, mint a rügyfakadás, a vi­rágzás, a lombhullatás időszaka. A diákok ezenközben az iskola fa­lain kívül, szinte „játszva" szereznek ismereteket. A www.beagleproject.org oldalon kell a részvételhez regisztrál­ni. Az oldal egyszerű, jól kezelhető és magyar nyelven is elérhető, érdekes információkat, játékötleteket is kínál az érdeklődők számára. S talán a testvériskolai kapcsolatok ápolása szempontjából is érdekes és hasznos lehet a programban való részvétel. ■ JCsCs SZERETETVENDÉGSÉGRE Bögrés kókuszos Hozzávalók: 2 bögre kristálycukor, 3 egész tojás, 1 csomag sütőpor, 2 cso­mag vaníliás cukor, 1 kis pohár kefir vagy joghurt, 1 bögre olaj, 2 bögre ré­tesliszt, 10 dkg kókuszreszelék, 5 dkg kakaópor, ízlés szerint mazsola, man­dula vagy gyümölcsdarabok. Elkészítése: a hozzávalókat egy tálban összekeverjük (nem szükséges a tojásfehérjét külön felverni), majd a tésztát egy sütőpapírral kibélelt tep­sibe öntjük. Körülbelül 160 fokra előmelegített sütőben készre süt­jük. A tetejét tetszés szerint bevon­hatjuk csokimázzal. EVÉL&LEVÉL Utóhanghiány Tisztelt Szerkesztőség! Az Evangélikus Élet április 15-i számában több beszá­molót, tájékoztatást - például Budaörsi passió, passió Budavárban, az EHE hall­gatóinak passiójátéka - olvastam a húsvéthoz kapcsolódó különböző esemé­nyekről. Sajnos azonban egy sort sem találtam Bach János-passiójának elő­adásáról, amely a zsúfolásig megtelt Deák téri templomban hangzott el. Ez pe­dig véleményem szerint legalább olyan jelentőségű, mint az említett esemé­nyek, hiszen ez a mű az evangélikus egyházzene kimagasló gyöngyszeme. A mű előadása rendkívül megragadó volt, nagyon jól tükrözte a „dráma” átélését. A mű elhangzásának jelentőségét mutatja az is, hogy az interneten megjelent egy külföldön élő zenekritikus cikke, aki részt vett az előadáson (lásd: http://www.musicalcriticism.com/opera/budapest.agnes-0412.shtm/). Kérem szíves válaszukat, hogy miért maradt ki az újságból egy beszámo­ló erről a húsvéthoz kapcsolódó jelentős eseményről. Nem tudom elképzel­ni, hogy már korábban ne tudtak volna a János-passió előadásáról, hogy egyik riporterük elment volna, hogy beszámolhasson az előadásról. Sass Lóránt (Budapest) Közös büszkeségünk, hogy a Lutheránia énekkar egyenletesen magas színvona­lon adja elő Bach remekművét -1960 óta minden évben általában kétszer (vi­­rágyasámap és nagyszombaton). Rendszerint szoktuk is méltatni a vállalkozást, és bizonyára a jövőben sem foga elkerülni a figyelmünket. - A szerk. Bach- Ott megint bé van! Az iskola ablakán gúnyosan süt be a délutáni nap, mintegy arra hivatva, hogy szenvedéseimet még teljesebbé tegye. Én a zongoránál ülök, lehetek olyan tizenkettő. A zongoratanárnőt ak­kor láttam harmadszor talán, helyet­tesítette azt, aki általában kínlódott ve­lünk. Ahogy vissza tudok emlékezni rá, türelmes, halk szavú, magas, sovány nő volt. Akkor idősnek láttam, ma biztos meglepődve konstatálnám, hogy egyál­talán nem volt az. Bachot játszat velem. Anna Magdalena Wilcke Johann Se­bastian Bach második felesége volt. Ne­ki írt egy sor könnyű zongoradarabot, amelyeket egyszerűségük miatt a hang­szeren tanulók számára jól lehet hasz­nálni. Szinte látom magam előtt, hogy amikor a nagy mester ezeket komponál­ta, tele volt szerelemmel és odaadással fiatal felesége iránt. Ajándéknak szán­ta talán, és valóban, mindegyik egy-egy gyöngyszeme a zongorairodalomnak. Semmit sem érzek mindebből. Ülök a billentyűk fölött, a nap besüt az ab­lakon, és arra gondolok, hány perc van még hátra az órából.- Ott megint bé van! A tanárnő hangjában inkább szá­nalom szól, mint harag vagy türelmet­lenség. Aztán becsukja a kottámat.-Mi a baj? Fogalmam sincs, mit mondhatnék. Csak annyi, hogy ez az egész nem ér­dekel, sem a zongora, sem Anna Mag­dalena Bach, sem a bé. Valahol kint lennék a Ligetben, vagy barangolnék az utcákon, vagy olvasnék valamit, ami kiragad ebből a látható világból.- Nem szeretem Bachot - nyögöm ki végül. Minden sértődöttség nélkül moso­­lyodik el. Hogy lehet nem szeretni a mindenséget, a szépséget, az örömöt, a szabadságot, az örökkévalóságot és mindazt, ami ebben a zenében rejlik? Hogy lehet nem szeretni az imádsá­got, az Isten iránt érzett végeden sze­reteted a bűnbánatot és feloldozást, az áhítatot és az elfogadtatást? Szégyenkezve gondolok ma erre a mondatomra. Mintha mindezeket megsértettem volna akkor. Mintha a könnyű szabadságot választottam vol­na a valódi, az igazi szabadság helyett. Akkor azonban olyasmi történik, ami miatt arra a pillanatra ma, negyven év után mégis békésen gondolok. A tanár­nő kezembe adja a becsukott kottát, és szelíden ezt mondja, mintha életem cél­ját határozná meg vele:- Na, menj! És szeresd meg Bachot! ■ Koczor Tamás ► Erdőkertes rendkívül közkedvelt település. Festői környezete, egészséges levegője ma már több mint hétezer-ötszáz embernek kínál nyugodt életkörülménye­ket Budapest agglomerációjá­ban. Ráadásul a fejlődés az utób­bi tíz évben szemmel látható. Új kereskedelmi egység, új óvoda, új iskolaszárny, új patika, új posta épült, a Szent István park, az új főtér, a szoborpark és nem utolsósorban az egykori műve­lődési központ teljes átépítésé­vel pedig új tartalommal kelt életre a faluház. A faluház, ez az építészetileg is jeles alkotás - Nagy László építész mun­kája - nemcsak a külcsínt, hanem a belbecsét tekintve is megújhodott. így válik lehetővé a budapesti színházak vendégjátéka, illetve az olyan magas színvonalú képzőművészeti kiállítá­sok megrendezése, mint például az, amely március 31-én nyílt szépszámú, igényes vendégsereg előtt. Ezúttal M. Tóth Ágota grafikus és leánya, Mezősi Eszter üvegművész, restaurál tor mutatkozott be alkotásaival. A kiállítást megnyitó Kopeczky La­jos, Erdőkertes alpolgármestere már bevezetőjében párhuzamot vont a ki­állított művek egyike-másika és a húsvéti időszak érzelmi hatása között. Családban marad? Grafikus és üvegművész kiállítása Erdőkertesen- Nem tartom véletlennek, hogy e kiállítás éppen húsvét időszakára esik. Az a mély lelkiség, amely a két művész alkotásait jellemzi, ebben az időszakban nyer igazán értelmet. Mert mi is fogékonyabbak vagyunk erre ezekben a napokban - mondta. M. Tóth Ágota művészete magával ragadó. A Furulyázok és az Angyal megjelenítése a legnemesebb népi ih­­letettségről tanúskodik. Ám mielőtt azt gondolnánk, hogy Ágota képei ebben a stílusban fogalmazódtak meg, rög­tön ott találjuk mellettük Eszter port­réját, a kevés vonallal megalkotott leányarcot (leányának arcát). A már említett hitbeli elkötelezett­ségre utal a Kőkeresztek, a Törött ke­reszt és a Gyenesdiási Pieta, a Nagy­hét vagy épp a Jézus keresztre feszí­tése, amely megrendülést válthat ki a nem hívőkből is. Teljes a kép: Jézus emberré lett, és feláldozta életét. Értünk. A megváltásunkért. Mielőtt bárki azt hinné, hogy üveggel bánni egyszerű, hogy tálak, hamutartók, virágvázák és még sok mindennapi tárgy előállítása ipari fel­adat, jöjjön el az erdőkertesi kiállítás­ra. Itt rádöbbenhet arra, hogy a for-Mezősi Eszter: Éjszakai fények mák és a színek egy tehetséges alko­tó kezében miként válnak műtár­gyakká, környezetünk ízlést formá­ló alkotásaivá. És mert az üvegnek van egy különleges tulajdonsága - át­ereszti a fényt -, értő művész ezt oly módon tudja kihasználni, hogy a tárgy ékessége legyen egy-egy térnek. Nem véletlen, hogy a nyíregyházi evangélikus Nagytemplom - Róth Miksa által készített - csodálatos, ámde sok helyütt hiányos színes ólomüveg ablakainak restaurálását éppen Mezősi Eszter végezhette. Az ilyen munkához nem elegendő elvé­gezni az Iparművészeti Egyetemet. Eszternek bele kellett élnie magát Róth Miksa stílusába, hiszen az ab­laküvegekből nagyon sok kitört, hi­ányzott. A négy évig tartó lelkiisme­retes munka eredményeként napja­inkban ismét eredeti szépségükben díszítik Isten házát. Mindezt az erdő­kertesi kiállításon remek tablók segí­tenek felfedezni. A húsvét Eszter témái között is megjelent, fantasztikus erejű Feltá­madás című üvegképében. A kontú­rok nélküli üvegkorpusz azt jelzi ne­künk, hogy ne keressük Jézust a fizi­Aí. Tóth Ágota: Angyal kai valóságában, mert nincs itt - fel­támadt! Az egész kiállítás talán legszebb és leghatásosabb darabja az ólomüveg­ből megfogalmazott és zseniálisan a fény elé helyezett, az 1938-as buda­pesti eucharisztikus kongresszusra emlékező alkotás. A két művész alkotásai segítik a húsvéti misztérium megértését és megélését. Erdőkertesen, a faluház­ban - M. Tóth Ágota és Mezősi Eszter jóvoltából - most minden együtt van, ami emberség, ami hit, ami művészet. Nem marad a család­ban. Kiárad. A kiállítás május 15-ig látható. ■ K.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom