Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-06 / 18. szám
12 -m 2012. május 6. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA „Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet...” Ifjúsági alkalomra készültünk kőszegi gyülekezetünkben. Az idei tanévben kezdtük el havi rendszerességgel ifis teaházba hívogatni a fiatalokat. így próbáljuk meg áthidalni az életkorbeli különbséget, amely minden gyülekezeti ifiben előjön egy-egy generációváltásnál. A teaház, úgy tűnik, jó alkalom arra, hogy együtt töltsenek egy estét fiatalabbak és idősebbek. Mindig egy zenekart vagy szólistát hívunk meg ezekre az alkalmakra, így járt nálunk a Keresztmetszet, Wild Anna és Húszak Zsolt, a Kendik Brothers, most májusban pedig a helyi evangélikus szakközépiskolában szerveződött Teki Bandet várjuk még a teaház színpadára. A legutóbbi alkalmon a gyülekezeti ifjúságunkból alakult Echo volt a „vendég” pontosabban a házigazda. Ezen a pénteken két gyönyörű igét kaptunk az Útmutatóban. Az egyik a 145. zsoltárból a következő sor: Nemzedékről nemzedékre dicsérik müveidet, hirdetik hatalmas tetteidet" A másik pedig Máté evangéliumából az a jelenet, amikor gyermekek dicsérik énekükkel Istent a templomban, ami nem tetszik az írástudóknak és farizeusoknak, és csendre intik a hangoskodókat... A zsoltárversnek számomra egészen személyes vetülete az, hogy gyermekeimmel együtt zenélhetek az Echo együttesben. Máskor is jóleső érzéssel töltött el, amikor láttam és hallottam őket akár a Jónás és Jézus rockoratóriumot énekelni - amelyet kicsit én is magaménak érzek, hiszen egykor én basszusgitároztam a csapatban -, akár a zenetáborért való lelkesedésüket látva idézem fel a húsz-huszonöt évvel ezelőtti gitártáborok emlékét. És bár tudom, hogy az Istent dicsérő ének soha nem szűnik meg, mégis különös öröm az, hogy ebben gyermekeim is részt vesznek. Elgondolkodom ugyanakkor: hogyan lehet megmaradni az akadályok ellenére is az Istent dicsérő közösségben?! Merthogy a legnagyobb baj nem azokkal van, akiket bosszant a fiata-OSZTOZÓ lók éneke, és „beszólogatnak” mindenfélét a gyülekezetben vagy az országos programok kapcsán. Ilyen „mindenkinél mindent jobban tudók” mindig is voltak és lesznek is körülöttünk. Ez a mogorvaság sokszor motivációs erő az igényesebb ének és zene megszólaltatására. A baj sokkal inkább azokkal van, akik - az evangéliumi történet szerint is - ugyanúgy hallják az éneket, de még csak fel sem bosszantja őket, hiszen mindenben és mindenre nézve teljesen közömbösek, nem értik a lelkesedést, az örömöt, a felszabadultságot. Ez a hozzáállás sajnos „ragadós”. Egyetlen módon lehet csak védekezni ellene: ha nem ezzel foglalkozunk, hanem erőt merítünk a közös éneklés öröméből. ■ Baranyay Csaba Névjegy: Baranyay Csaba Evangélikus lelkészként - feleségemmel együtt - Kőszegen szolgálok. A határ menti kisváros adott otthont 2008-ban a Szélrózsa találkozónak. Sokat jelent számomra az ifjúsági zene. Nagybátyám, Solymár Péter hívott el annak idején a csömöri ifjúságba gitározni. A teológiára kerülve kezdtük el szervezni a Mevisz-gitártáborokat; voltak olyan évek, amikor egy nyáron kettőt is kellett tartanunk a jelentkezők magas száma miatt. Az Új ének ifjúsági énekfüzetek szerkesztői munkájában is részt vettem. Teológushallgatóként és lelkészi szolgálatom első tíz évében pedig a Promise zenekarban játszottam. Új élethelyzet, hogy gyermekeimmel és ifis társaikkal együtt zenélek a pár éve alakult Echo együttesben, és nagyon készülünk a nyári fonyódligeti Szélrózsára. Hallani, látni, ízlelni Jeremy Irons - jelenet A misszió című filmből Sokadik alkalommal nyílik ki öt templom ajtaja Győrött a kultúrára és harmóniára vágyó látogatók előtt. Május 10-e és 14-e között rendezik meg ugyanis az északnyugati megyeszékhelyen az öttemplomfesztivált. Ahogyan a szervezők hirdetik: „Ezen a fesztiválon nincs sör, nincs virsli, de van valamiféle spirituális hangulat és áhítat, és rengeteg ismerkedés a másik ember hitével és szeretetével. Ez a mi közös ünnepünk, ahol évről évre, estéről estére másik újvárosi templomban gyúlnak ki a fények, a tolerancia és a békesség fényei.” Az esti koncertekhez templomlátogató túrák és más rendezvények kapcsolódnak. A részletes programért kattintsatok a www.karzat.hu weboldalra! Mennybemenetel és pünkösd, egyház és misszió - összetartozó ünnepek, összekapcsolódó fogalmak. Talán most különösen is aktuális kivenni, kölcsönkérni, (legálisan) letölteni a ma már klasszikusnak számító A misszió című filmet. Az 1986-ban Robert Bolt forgatókönyve alapján készült, Roland Joffé rendezte alkotás a 18. századi Dél-Amerikában játszódik, ott, ahol a guarani indiánok élnek. A törzs kegyetlenségéről és primitív életviteléről ismert. A hozzájuk érkező jezsuita szerzetes, Gabriel atya (Jeremy Irons) kitartó munkával elnyeri a helyiek bizalmát. Térítő munkájának köszönhetően egyre többen lesznek Krisztus-követőkké. A politikai és gazdasági hatalom azonban közbeszól. A hivatalos egyház és támogatói hamar a potenciális rabszolgajelölteket látják a szerzetes köré gyűlt indián hívekben. Vajon hogyan száll szembe a hódítókkal az egyszerű szerzetes? Mi lesz a fából és sárból épített templom sorsa? Megtudhatod, ha megnézed a bemutatása évében a cannes-i nemzetközi filmfesztiválon Aranypálmával jutalmazott, emellett 1987-ben Golden Globe-ra és Oscarra is jelölt filmet. A dráma megtekintése májusi ifiórán is érdekfeszítő, jó kis beszélgetést generáló program lehet. Ugye emlékszel a történetre? Az első pünkösdkor azt hitték az apostolokról, hogy édes bortól részegedtek meg. A túlzott alkoholfogyasztásról ünnepeken és hétköznapokon is csak lebeszélni tudunk. Ha azonban nemcsak a tizennyolcadik születésnapodon, hanem május 20-a és június 17-e között bármelyik vasárnap a délelőtti istentiszteleten és a kiadós ebéden is túl vagy, családi vagy baráti társasággal érdemes ellátogatnod a budapesti A38 hajóra. A legjobb bulihelynek kikiáltott fővárosi vízi járművön harmincöt év alatti borászok versengenek a legjobb nedűknek járó díjakért. A közönség pedig nemcsak ingyen mehet be, hanem kóstolhat, szavazhat és kedvezményesen vásárolhat is a pincészetek kínálatából. ■ Jenő Szélrózsa 2012 ► Még 73 nap, és kezdődik a Szélrózsa! A 9. országos evangélikus ifjúsági találkozó július 18. és 22. között lesz a Balaton partján, Fonyódligeten. Itt, az Evangélikus Élet ifjúsági oldalán az idei találkozó mottójáról elnevezett Meríts/ rovatban - mely az Osztozó rovattal felváltva jelentkezik - négyhetente újabb és újabb részleteket tudhattok meg a fesztivál témájáról, programjairól, szervezéséről. Most az alábbi hasábokon is olyan cikkeknek adunk helyet, melyek az Istennel és egymással való találkozásra is módot adó Szélrózsára hívogatnak benneteket. (V. J.) Kreativitás, nyitottság, sokszínűség, fiatalság, bolondság, kultúra, lelki feltöltődés... és még sokáig tudnám folytatni a sort. Egy olyan rendezvényjellemzői, ahol keresztény emberek kötetlen módon fejezhetik ki és élhetik meg a Krisztussal és egymással való közösségüket. Ez a Szélrózsa! Egy fesztivál, ahol a közösség, a Krisztus-központúság a fő motívum, legyen szó akár a szervező csapatról, akár a résztvevőkről. A 21. század embere és a (sztereotípia szerint) nyugodt, békés keresztény is - ahogyan ezt sokszor emlegetjük - rohanó világban él. De nemcsak abban él, hanem ő maga is rohan. Az egészen kicsik szaladnak, hogy megszerezzék az éppen akkor kedvenc játékot az oviban, nehogy más megelőzze őket. A kamaszok reggelente futnak az iskolába a tanítási órára, az egyetemisták sokszor két egyetem vagy a munka és az egyetem között loholnak. A családosok pedig a munkahely, a gyerekek különórái és az egyéb hétköznapi teendők labirintusában vesznek el. De mikor futunk az Istenhez? Mikor van olyan pillanat az életünkben, amikor igazán megállunk, igazán egymásra figyelünk, igazán kikapcsoljuk a hétköznapi dolgokat, ha úgy tetszik, a földi létet? Mikor figyelünk az Istenre? Mikor éljük meg a vele való közösség élményét? Alapvető kommunikációs problémákba ütközünk az év legtöbb napján. Sokszor rosszul vagy egyáltalán nem beszélgetünk a hit kérdéseiről sem Istennel, sem egymással. Mert elsodornak a teendők, nincs idő, hely, kapcsolódási pont, találkozási felület... Ezekre a hiányokra próbálunk koncentrálni, amikor a Szélrózsáról mint egyházunk legtöbb embert megmozgató fesztiváljáról gondolkodunk. A megszólítottságot, személyességet, átélhetőséget mind szem előtt tartva, a Jézusközpontúság jegyében immár kilencedik alkalommal nyújt találkozási pontot ismerősök és ismeretlen ismerősök számára az ifjúsági fesztivál. A hétköznapokon túlmutató kulturális, lelki és kikapcsolódásra szánt programok közül reménység szerint mindenki megtalálja majd a számára tetszőt. Idén Fonyódligeten is lesznek áhítatok, úgynevezett merítések, koncertek, színházi előadások, bibliatanulmányok, sportprogramok, éjjelenként megalakul a holt költők társasága, beszélgethetsz az élő könyvtárban olyan emberekkel, akikkel eddig talán soha. A kicsik az oviban, kézművesfoglalkozásokon tölthetik el hasznosan az idejüket, és persze a Balaton partján a - reménység szerint — verőfényes napsütésben a strandolás sem maradhat el! Lelkes önkénteseink a szervezés során azon gondolkoznak, hogy miként tehetik színessé, tartalmassá, élvezhetővé ezt a néhány napot - hogy igazán az Istenre koncentrálhassunk, kikapcsolhassuk a hétköznapokat, és arra szánhassuk az időnket, hogy találkozzunk egymással és azzal az Istennel, aki hitünk, reménységünk és szeretetünk alapja és mozgatója. Az előregisztráció május közepén elindul, és onnantól már nincs megállás egészen július 18-ig, amikor is a Balaton-parton örömmel meríthetünk a programokból, találkozásainkból s abból az erőből, amely egy közösséggé kovácsolhat bennünket! ■ LKG # * Gondolkoztál már azon, hogyan készül a Szélrózsa? Most elárulom a receptjét. Végy tíz főmunkatársat, akik vállukon cipelik az egész alapkoncepciót. Adj hozzá ízlés szerint negyven-ötven munkaágvezetőt, akik a különböző programpontok házigazdái lesznek, és szórj bele még körülbelül négyszáz segítőt (amennyi csak belefér), akik a részfeladatok tényleges, ellátásán dolgoznak. Végül fogj egy fizetett munkatársat, aki koordinálja, hogy minden rendben menjen. De hogy egy kicsit komolyabbra fordítsam a sót, illetve szót: a Szélrózsa szervezése és lebonyolítása végig önkéntesekkel működik. Gondoltad volna, hogy egy ekkora - kétezer fős - rendezvény előkészítésén és lebonyolításán csupán egy szem fizetett munkatárs dolgozik, és az összes többit önkéntesek rakják össze? Egyszer érdekes lenne statisztikát készíteni, hogy a munkaági vezetők és a segítők mennyi energiát, hány órát és milyen összegeket áldoznak arra, hogy tömegeket mozgassanak meg Krisztus ügye mellett. Gyere el te is a Szélrózsára, és tapasztald meg, hogy a közös cél érdekében tett közös munkának milyen áldásai vannak, és nézz hálásan azokra, akik „dolgozni” érkeznek oda! Hiszen ők azért vannak, hogy neked jobb legyen. ■ NURIS További információkértfigyeljétek a www.szelrozsatalalkozo.hu honlapot! Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit
